Megszólalt a pesti elitgimnázium igazgatója: így megy náluk a digitális oktatás

Pénzcentrum: Több mint két hét elteltével, hogyan megy most a digitális oktatás a a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban?

Gadóné Kézdy Edit: Küzdelmesen, hősiesen, de megy. Szerencsére a fenntartó, a Magyarországi Evangélikus Egyház az elmúlt időszakban nagyon erősen forszírozta az iskolák digitális stratégiájának kidolgozását. A normatív támogás egy részét a digitalizáció céljaira elkülönítve kaptuk meg. Kétéves digitális fejlesztési tervet kellett készítenie minden intézményünknek, amelyet állapotfelmérésre alapoztunk, abból kiindulva határoztuk meg digitális fejlesztési céljainkat. Ezzel kapcsolatban már korábban megkezdtük a kollégák szervezett képzését a tantestületen belül. A zárlat első napján, hétfőn még tartottunk egy gyorstalpalót, azután keddtől megindult a munka.

A képzés a mostani spontán, egymástól és saját kárunkon való tanulással elképesztő sebességre gyorsult. A mi iskolánk egyféle rendszerben határozta meg a tanítás kívánatos kereteit, hogy a gyerekeknek és a szülőknek átlátható legyen a rendszer. A Google Classroom -ot választottuk, mert azt már sokan használták korábban is. Ebben közöljük az anyagokat, és kérjük vissza a tanulói munkákat és visszajelzéseket.

Mi az, ami nagyon jól működik és mi az ami nem?

Az menet közben derült ki, hogy a gyerekeknek is fokozott ez a megterhelés, ezért ők elég hamar jeleztek, hogy túl sok a feladat. Mindent letöltögetnek, megoldanak, aztán fényképezik, vagy valahogy máshogy visszatöltik, ez mind-mind idő. Együtt tanuljuk, hogy melyek azok a formák, amelyek a diákok és tanárok számára kezelhetők, úgy, hogy senki ne roppanjon bele. Ebben a távtanításban mind kezdők vagyunk, hiába vagyunk a pályán akár 25-30 éve.

EZ IS ÉRDEKELHET

Ebbe a pesti iskolába járatja gyerekeit a keresztyén elit: orvosok, mérnökök lesznek

Hiába születnek bele az internet világába a mai gyerekek, a kritikus gondolkodásra és forráskezelésre bizony őket is meg kell tanítania valakinek. "A diákok fejében ugyanis még nincs meg az a váz, amire ilyen közegben segítség nélkül tudnának támaszkodni. Ennek a kialakítása a tanárok múlhatatlan feladata" - mondta el a Pénzcentrumnak adott interjújában Gadóné Kézdy Edit, a Deáktéri Evangélikus Gimnázium igazgatója. A pedagógussal beszélgettünk az elit intézményi lét pozitív és negatív oldaláról; a diákokat nem egyszer betegségbe hajszoló, önmagukkal szembeni elvárásairól; a digitalizáció nehézségeiről; a magyar oktatási rendszer hiányosságairól, a be nem teljesült ígéreteiről, de pozitívumairól is.

Mi eleinte nem tartottunk real time órákat, mivel úgy gondoltuk, hogy a családok nem feltétlenül rendelkeznek annyi géppel, amennyi a 3-4 gyerek és az esetleg otthon dolgozó 2 szülő ellátásához szükséges. Tehát nem várhatjuk el Pistikétől, hogy kedden 9 órakor ott üljön a gépnél, ha minden testvérétől is ezt várják a megfelelő iskolák. Úgy látjuk, hogy ezen a téren néhány intézmény túl sokat vár a diákjaitól. Ugyanakkor a gyerekek visszajelzései alapján szükségük van néha a konzultációra, ezért most állítunk fel csoportos csetelésre, képernyőmegosztásra alkalmas rendszert, amelyen keresztül minden tanár találkozhat virtuálisan a csoportjaival.

Mely tantárgyak esetében működik flottul a rendszer, melyek esetében nem?

Minden tantárgynak más kihívásokkal kell szembenézni. A matektanároknak a képletek, rajzok szerkesztése izgalmas, a nyelvtanároknak a szóbeliséget kell megoldani. A magyar- és történelemtanárok rengeteg szöveget kapnak vissza a gyerekektől, amelyekre ők természetesen mind tanári reakciót, értékelést várnak. A készségtárgyak tekintetében inkább az érdekes és szép anyagok közzétételére fókuszálnak a kollégáim. Általában igyekszünk elszakadni korábbi beidegződéseinktől, hiszen ebben a formában egészen másképpen kell dolgozni. Életkoroktól is erősen függ, hogy mivel kínálhatjuk meg a gyerekeket. A legkisebbeknél alapvető a szülő segítsége. Nálunk ilyenek nincsenek, de a 10-12 éveseknél is tekintetbe kell venni, hogy a gépelés sem megy nekik túl gyorsan, és általában a digitális jártasságuk sem vethető össze a 18 év körüliekével. Ez utóbbiaktól színvonalas önálló munkát el tudunk várni, náluk inkább az önálló tanulás segítése a tanár feladata, mint a tanulás szoros vezetése.

Összességében mik a legnagyobb kihívásai a digitális oktatásnak?

Néhány kihívásról már szóltam.További izgalom az érettségizők vezetése. Ők nyilván erősen szoronganak, hogy hogyan tudnak majd vizsgázni. Ebben a tavaszi időszakban már a formába hozás, gyakorlás volt az érettségiző csoportokat tanító tanárok feladata. Most ehhez hozzájön, hogy érzelmileg megnyugtassák őket,hogy ebben a formában is fel tudnak készülni, illetve, hogy már eddig is sokat, sőt eleget készültek.

Kihívás a tanárok technikai tudása, a megfelelő anyagközlési formák és anyagmennyiség megtalálása. A legtöbb akadály átugrásában sokat segít, ha időnként visszajelzést kérünk a gyerekektől. Ők megírják, elmondják, ha valami nagyon nehéz így, és szívesebben is tanulnak, ha érzik, hogy bevonjuk őket a tanulás formáinak kidolgozásába. A számonkérés terén az eddigiekhez képest egész más eszközökhöz kell folyamodnunk. A 21. században nem gond a gyerekeknek, hogy egy -akár időzáras- tesztet egymással valamilyen csatornán kommunikálva töltsenek ki.

Minden diák hozzá tud jutni a tananyagokhoz? Megfelelő az eszközellátottság?

A mi belvárosi iskolánkban a legtöbb gyereknek van megfelelő eszköze, és támogató családja, akik segítik őket abban, hogy tanuljanak. Tudjuk, hogy sok iskolában ez nem természetes, és persze nekünk is tekintetbe kell vennünk, hogy nem korlátlanok a gyerekek eszközei, különösen a nálunk nagyszámú sokgyerekes családokban. Nem lehet tehát elvárni, hogy szoros időre hajtsanak végre dolgokat, hogy csak online feladatokat kezeljenek egész nap, akár azt sem, hogy megadott időben a gép előtt üljenek. Az offline, befényképezett feladatok javításának gyötrelmeiről a tanárok gerince tudna legtöbbet mesélni.

Az eddigi tapasztalatok alapján hogyan élik meg az átállást a diákok, illetve a tanárok? Kinek nehezebb?

Nálunk mindenki igyekszik megfelelni a feladatnak. Sokan nagyon lelkesen álltak neki a távtanításnak és -tanulásnak. Feladatunk fenntartani ezt a motivációt. Nehézség, hogy érzelmileg mindenki számára megterhelő a helyzet. Már maga az izoláltság is. Természetesen vannak, akiknek valamilyen otthoni körülmény miatt még sokkal nehezebb, mint másoknak. A legjobban azok bírják, akik körül vidám család nyüzsög, még ha kicsit hátráltatják is egymást a home office-ban, a kedélyük nekik a legjobb. A gyerekek nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy az egész napjukat struktúrálják. A felnőttek aggódnak a családjukért. A tanárok megküzdési stratégiái is különbözők. Ezért állítottunk fel tanári és tanulói csetcsoportokat, hogy egymásnak tudjanak segíteni a közösségek a mindennapok megélésében. Az iskolapszichológus és az iskolalelkész is tartja velünk a kapcsolatot, hogy könnyebb legyen.

Végül hadd emlékezzek meg a szülőkről. A szülőkre is szinte minden igaz, amit eddig írtam. Soha nem próbált helyzeteket kell kezelniük, miközben a családot is ellátják, és a saját munkahelyük elvárásit is igyekeznek teljesíteni. Tagadhatatlan, hogy ez a fajta tanulás a szülőkre is többletterheket ró, különösen a fiatalabb gyerekeknél. Ugyanakkor örömmel fogadjuk a visszajelzéseiket, miszerint jobban értékelik a pedagógusok munkáját, mint korábban. Erről tanúskodik sok mém, ami a közösségi hálókon terjed. És sok család az együttlét új formáit élvezi, a hétköznapi társasjátékozást, a közös ebédelést. Ezek szép dolgok.

(Címlapkép, cikkben megjelenő képek: Todoroff Lázár)