Súlyos hiba szedi áldozatait a magyar munkahelyeken: jól vigyázz, pokol lehet az életed

A vezetők gyakran kérnek önként jelentkezőket keresni, ha valamilyen pluszfeladat adódik, más helyzetben esetleg olyan felelősséget hárítanak valakire, ami egyébként nem is tartozna az ő munkakörébe. Attól még, hogy a főnökünknek a segítségre van szüksége, nem biztos, hogy pont mi kellünk a feladatra. Nem könnyű elkerülni ezeket a helyzeteket, ezért most a CNN cikke alapján összegyűjtöttük, hogyan és mikor lehet nemet mondani az ilyen pluszkérésekre.

„Ezek a nem hivatalos pluszfeladatok számítanak a szervezetnek, elismerés mégsem szokott járni értük” – fogalmazott a problémával kapcsolatban Linda Babcock közgazdászprofesszor.

Nem minden számít bele a teljesítményértékelő beszélgetésekbe: nagyon sok olyan munkát is elvégzünk, amit nem tartanak számon, nem követik, és nem köszönik meg soha.”

A szakértő több példát hozott fel ezekre: ilyen a részvétel a különböző munkacsoportokban, legyen szó akár egy munkavédelemmel foglalkozó külön csapatról, vagy a toborzásban nyújtott segítségről, ha nem HR-munkakörben dolgozunk, de szintén ilyen a segítségnyújtás egy irodai vagy munkahelyi konfliktusnál. Nyilván sok ezekből a feladatokból elengedhetetlen egy vállalat sikeres működéséhez, viszont az elpsztásuknak egyenlőnek kéne. Ez azonban sokszor nincs így.

Ha egy munkakörön felüli pluszfeladatról van szó, a legtöbben először a velük együtt dolgozó nőkre gondolnak, és jóval gyakrabban kérnek tőlük segítséget, mint a férfi munkatársaiktól”

– magyarázza Babcock. Egy, az ő közreműködésével végzett kutatás eredménye szerint 50%-kal nagyobb a valószínűsége, hogy a vezetők egy női alkalmazottat kérnek meg ezeknek a láthatatlan feladatoknak az elvégzésére. Ugyanebből katatásból az is kiderült, hogy a nők gyakrabban jelentkeznek önként az ilyen pluszmunkára. Az ilyen láthatatlan, csip-csup feladatoktól túlzsúfolt beosztás pedig nincs éppen pozitív hatással a nők karrierjére – magyarázta Lise Vesterlund közgazdászprofesszor, a téma szakértője.

„Ha olyan feladatokkal töltjük el az időnket, amelyeknél nem tudjuk kihasználni a szakértelmünket, az azt jelenti, hogy nem használjuk ki a képességeinket. Ez rosszul hathat a fizetésünkre, az előrejutásunkra, ráadásul nem ad semmilyen alkualapot, ha bértárgyalásról vagy kinevezésről van szó” – részletezte a problémát Vesterlund.

Babcock például jól emlékszik rá, hogy 10 évvel ezelőtt férfi kollégái nyugodtan koncentrálhattak a kutatásukra, miközben neki megbeszélések sorából állt a napja. „Nem tudtam a kutatásommal haladni, számomra pedig az az elsődleges hivatalos feladatom. Különböző világban éltünk, miközben ugyanaz volt a munkánk” – idézte fel Babcock saját megdöbbenését, mikor egy férfi kollégájával összehasonlította a beosztását.

Hogyan lépjünk tovább?

A láthatatlan pluszfeladatok a fizetésünkön túl a karrierünket is negatívan befolyásolhatják. „Ha az összes ilyen belső munkát nekünk kell elvégezni, akkor könnyű elveszíteni az önbizalmunkat, hogy valóban jól tudjuk elvégezni a saját feladatainkat, és tényleg rendelkezünk azokkal a képességekkel, melyek miatt felvettek minket” – magyarázta Vesterlund a jelentéktelennek tűnő munkák hosszú távú hatásait. Azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e elvállalni egy pluszfeladatot, Vesterlund azt tanácsolja, próbáljuk meg eldönteni, hogy a kérdéses munka kifizetődő-e a mi munkakörünkben. Szintén érdemes figyelembe venni, mit várnak el másoktól ezen a téren. A szakértő szintén javasolja, hogy beszéljünk a kollégáinkkal és a feletteseinkkel erről, például kérdezzünk rá arra, mik az elvárásaik velünk szemben.

Ha már sikerült megállapítani, milyen teljesítményt szeretnének látni tőlünk, akkor válasszuk ki a pluszmunkák közül azokat, melyeknél leginkább hasznosítani tudjuk a képességeinket, illetve amit a legszívesebben csinálnánk. „Gondolkodjunk taktikusan azzal kapcsolatban, mi az a munkakörünkbe nem tartozó pluszfeladat, amit mégis szívesen csinálnánk. Igyekezzünk megtalálni, mit tartunk a legjobbnak” – tanácsolja Vesterlund.

Szintén megoldás lehet olyan feladatokat választani, melyek közvetetten segíthetnek előrevinni a karrierünket, például úgy, hogy ezzel a felsőbb vezetők látókörébe kerülhetünk, vagy amelyekkel a jövőben is hasznos készségeket sajátíthatunk el. Szánjunk időt kiértékelni, milyen munkát vállaltunk el, és az hogyan hathat a karrierünkre, valamint az életünk többi részére.

Nemet mondani rossz lelkiismeret nélkül

Ettől még sokan érzik magukat kellemetlen helyzetben, ha arra kerül a sor, hogy nemet kell mondaniuk valamire; ennek pedig még nagyobb hatása lehet a nőkre nézve. Babcock elmondta, hogy a kutatási eredményekből sokszor az látszik, a pluszmunkát visszautasító nőke nem tartják csapatjátékosnak. „Nagyon könnyen kategorizálják a nőket, problémásnak gondolják őket emiatt” – foglalta össze a tapasztalatait a szakember.

Ha arra kerül a sor, hogy valamire nemleges választ adunk, akkor próbáljunk meg nem az okokra koncentrálni. „Sokan próbálják megmagyarázni, miért nem tudnak elvállalni valamit, de ez nem segít a másikon, aki csak segítséget szeretne kérni” – mondta Babcock. „Próbáljuk meg átgondolni, ki lehet megfelelő az adott feladatra, kinek a munkakörébe tartozhat a feladat, amire minket próbálnak megkérni”.

Amennyiben úgy érezzük, nem tudunk nemet mondani, akkor a szakértő azt tanácsolja, vállaljuk el a pluszfeladatot, viszont kérjük meg a főnökünket, hogy egy másik, hivatalosan nem a munkakörünkhöz tartozó feladatot delegáljon máshoz. Felvehetjük azt is, hogy a feladatot részekre bontva több kollégával közösen oldjuk meg. Ha pedig rendszeres munkáról van szó, érdemes beosztást készíteni, hogy mindig nálunk landoljon a rendes feladataink mellé.

Nem csak a munkavállalók felelőssége

A pluszfeladatok egyenlő elosztása nem csak a munkavállalókra háruló teher.

„Valójában a munkáltató felelőssége megoldást találni erre a problémára. Nem lenne szabad csak azért valakire hárítani pluszmunkákat, mert a főnöke azt gondolja róla, ő utasítaná el ezt a legkevésbé. Olyan típusú feladatokat kéne adni a munkavállalóknak, melyben ők a legjobbak” – foglalta össze a probléma okát Vesterlund. Szerinte a vezetőknek tisztában kell lenni azzal, milyen feladatokat kell egy nap elvégezni a beosztottjainak, illetve mi számít bele a teljesítményértékelésbe.

„A nem hivatalos feladatokat is lehet értékelni” – mondta Babcock, aki példaként egy olyan szervezetet hozott fel, ahol a „mások segítése” bekerült szempontként a teljesítmény értékelésébe. Ha fontos, és ezt meg is akarják becsülni, akkor hivatalos feladattá válik az adott pluszmunka, amivel másokat is motiválhatnak – tette hozzá. A munkaadóknak mindenképp több figyelmet kéne fordítani arra, ki végzi el a legtöbb pluszfeladatot, és hogyan oszlik ez az ilyen típusú munka 

Ha tisztában vagyunk vele, hogy a nők szívesebben jelentkeznek önként, akkor ne ilyen alapon osszuk ki a pluszfeladatokat, inkább dobjuk a neveteket egy kalapba, húzzunk ki valakit”

– mondta Vesterlund. Az elosztás módszerének megváltoztatása kulcsfontosságú abban, hogy jobban tudják csoportosítani a nem hivatalos feladatokat.