A minimálbér emelése akkor probléma Magyarországon, ha...

Az egyenlőtlenség ok is, nem csak következmény

Nem tudjuk, hogy túl vagyunk-e a válságon van sem - mondta Daniel Vaughan-Whitehead, az ILO szakértője - a legtöbb közgazdász egyetért abban, mondta, hogy a válság pénzügyi egyensúlytalanságokból indult ki, és a válság következményeként a munkaerőpiac helyzete romlott. Daniel Vaughan-Whitehead szerint a foglalkoztatásban látható egyensúlytalanságok nem a válság következményei, valójában az oka a válságnak. Az alacsonyan fizetett munkavállalókat a gazdaság a hitelezés felfutásával "kompenzálta", ami hatalmas buborékok és egyensúlytalanságok kialakulásához vezetett. Vagyis az egyenlőtlenség vezetett a buborékokhoz. Az egyenlőtlenségek pedig a válság miatt tovább szélesedtek - tette hozzá a szakértő. A válság egyik következménye, hogy a bérek növekedése elmarad a nemzeti jövedelem növekedésétől.

Daniel Vaughan-Whitehead a szerzője az ILO Munkahelyi egyenlőtlenségek a válság idején című könyvének, és társszerzője a A válság hatása a bérekre Dél-Kelet-Európában és Magyarországon címűnek, amelyeket most mutattak be, és amely utóbbinak szerzője még Köllő János, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója is.

Hasonló sokkok, eltérő következmények

Vaughan-Whitehead rámutat, az országokat nagyjából ugyanaz a válság ütötte meg, de a hasonló sokkok ellenére a munkaerőpiacra gyakorolt hatás nagyon más az egyes országokban. Spanyolország esetén a munkaerőpiac rugalmassága a GDP változásához képest 2, vagyis a foglalkoztatás változása a GDP változásának duplája, az arányok viszont ellentétesek például Németországban. A különbség az intézményekben keresendő. Ezektől függ ugyanis, hogy milyen különböző válságválaszok, sémák léteznek. Németországban a kormány úgy döntött, hogy a vállalkozások számára szélesíti a munkaidő-számla lehetőségét (dekonjunktúra idején a munkavállalók kevesebb órát dolgoznak, amit később "visszaadnak" a vállalatnak, amikor javul a gazdasági helyzet). Egy másik példa Svédország, ahol célzott programokat indítottak a fiatalok foglalkoztatásának javítására, ami úgy tűnik, jól működik. Azok a fiatalok, akik nem kapnak a munkaerő-piacon munkát, azonnal képzésen és a munkalehetőségekhez igazodó átképzésen vesznek részt. Ennek köszönhetően Svédországban a fiatalok közt a munkanélküliség különösen alacsony.

Nem csak a munkaidőszámla segítette Németországot, de az is, hogy szélesebb körű a szakszervezetek és vállalatok közti kommunikáció, és így van ez Franciaországban is. A széles társadalmi párbeszéd segít megtalálni a kiterjedtebb, nemzeti szintű megoldásokat. Ahol ez nem működik, a vállalatok az azonnali megoldásokat választják, pl. az elbocsátást. Vaughan-Whitehead kiemeli, a társadalmi párbeszéd úgy tűnik, különösen fontos szerepet játszik a munkaerő megtartásában.

A gazdaságösztönző csomagok hatása a válság enyhítésében nem egyértelmű. A stimulus főleg a pénzügyi szektorra fókuszál, a növekedést nem a reálgazdaságból, hanem a pénzügyi szektorból generálja. A legutóbbi időszakban pedig a stimulust felváltotta a megszorítás. A fiskális konszolidáció fókuszában annak kellene lennie, hogy az egyenlőtlenségek ne növekedjenek tovább.

Az alulfizetettek tömege megnőtt

A válság bérekre gyakorolt hatása is jelentős. Az ILO egyenlőtlenségekről szóló könyvének egyik megállapítása, hogy a bérek emelkedése megfeleződött, bizonyos országokban a havi külön juttatások megszűntek vagy csökkentek, a borítékos fizetés, vagyis a szürkefoglalkoztatás felerősödött. A minimálbér trendjét illetően az országok két csoportja figyelhető meg: akik befagyasztották és akik emelték a válság során. A minimálbér befagyasztása növeli a legmagasabb és a legalacsonyabb keresetűek közti különbséget, az alacsonyan fizetett munkavállalók száma megnőtt.

A minimálbér emelése akkor probléma, ha...

Vaughan-Whitehead kérdésre elmondta, a minimálbér-emelés akkor problémás, ha az emelés egyszerre, előre tervezhetetlenül történik, és mértéke nagy. A minimálbér "kiigazításának" rendszeresnek kellene lennie, így a munkáltatók tudnak adaptálódni a helyzethez, és tervezni tudnak vele. Hozzátette, a túl alacsony minimálbér nem szolgál megfelelő minimumszintként, "padlóként" a bérstruktúrában.

Mit mondhatunk a válság általános következményeiről?

Az ideiglenes munkaszerződéssel (határozott időre szóló szerződéssel) rendelkező munkavállalókat különösen súlyosan érintették az elbocsátások. Ezeket a munkavállalókat általában egyfajta "pufferként" használták, ahogy ezt Spanyolország példája is mutatja, ahol a munkahelyi leépítések 90 százaléka az ideiglenes munkavállalókat érintette.

A fiatalok munkanélküliségi aránya majdnem kétszerese az idősebb munkavállalók körében tapasztalt aránynak az európai országok többségében. Nagymértékben emelkedett a fiatalkorúak körében a munkanélküliség a balti országokban, Írországban, Spanyolországban és Görögországban.

Az alacsony képzettségűeket különösen sújtotta a válság, mivel a gyártó cégek elkezdték leépíteni munkaerő állományuk egy részét.

Annak ellenére, hogy kezdetben inkább a férfi, mint a női munkavállalókat érintette súlyosabban a válság, a nők elleni hátrányos megkülönböztetés súlyosbodott az elmúlt időszakban.

Elsőként a férfiak által dominált ágazatokban dolgozó női munkavállalókat bocsátották el, illetve az ő bérüket csökkentették jelentősebb mértékben.

Magyarországon nincsenek meg a megfelelő intézmények

Köllő János, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója szerint a válság fő tanulságai Magyarország számára:

1) Megfelelő intézmények kellenek ahhoz, hogy nagy áldozatok nélkül lehessen megúszni egy ilyen típusú válságot,
2) Takarékos, okos fiskális politikára van szükség ahhoz, hogy a költségvetés megfelelő állapotban legyen ahhoz, hogy képes legyen enyhíteni a válság következményeit,
3) Szükség van automatikus stabilizátorokra,
4) Szükség van olyan politikára, ami nem csak a munkaerő-piacon belül lévőket védi,
5) A rövid távú intézkedések hosszú távú hatásait is figyelembe kell venni.

Köllő János szerint Magyarország azok közé tartozik, ahol a vállalati szektor szinte kizárólag létszámcsökkentéssel reagált a válságra. Ahhoz, hogy a munkaerő-piacot enyhébben érintő intézkedéseket tegyenek, ahhoz a megfelelő intézményekre volna szükség. Ezeket azonban nem lehet hirtelen "feltalálni". Ha nincsenek bevezetve, bejáratva, hirtelen, azonnal nem fognak működni. A sokat emlegetett munkaidőszámlát Németországban már jóval korábban bevezették, így a válság során jól működött.

Amikor kellett, már nem volt rá pénz

A 2008-ig zajló fiskális "alkoholizmus" Köllő szerint megakadályozta a kormányzatot abban, hogy nagyobb költekezéssel csökkentse a válság hatásait. A munkanélküli ellátások az elmúlt években folyamatosan csökkentek. Ennek az volt a következménye, hogy 2009-ben, a válság kitörése után az állástalanná válók 60%-a semmilyen ellátásban nem részesült. 20%-kal megemelkedett a semmiképpen nem támogatott munkanélküliek száma, akik se nyugdíjat, se járadékot, se gyermeknevelési támogatást stb. nem kapott. Az automatikus stabilizátorok nem működtek.

Nem az elbocsátás nőtt meg, hanem a munkaerő-felvétel szűnt meg

Köllő János szerint alapvetően nem azért csökkent Magyarországon a foglalkoztatás, mert annyira megugrott az elbocsátás, hanem mert szinte megszűnt a munkaerő-felvétel. A politika kevés számú, veszélyben lévő állás megtartására fókuszál, miközben a munkanélküliekre magukra hárul az alkalmazkodás. A közmunka programokban való részvétel nem mindenkinek elérhető, és ahhoz, hogy ezek a programok működjenek, minden az aktív eszköz költségvetését visszavették. Az sem biztos, hogy csökkenni fog ettől a munkanélküliség, Köllő János szerint inkább a munkanélküliség szerkezete változott meg.

Nem tanultunk a válságból

A szakértő szerint nem tanultunk a válságból. A fent említett tanulságokkal csak igen keveset éltünk. A "puha eszközök" között említhető szakszervezetek szerepe tovább gyengült, a munka törvénykönyve még erősítette a munkáltatók eddig is erős pozícióját. A fiskális politikát a szakértők elsöprő többsége fenntarthatatlannak tartja - én is, tette hozzá Köllő János. Az automatikus stabilizátorok tovább gyengültek. Ami a munkaerőpiacon kívüliek támogatását illeti, óriási súly esik a közfoglalkoztatási programokra, ami elszívja az erőforrásokat minden más típusú segítő forrás elől. A források 90%-a ment el közmunkára tavaly, és ez idén sem lesz másként.