Nyugdíj: a legmagasabb hozamot elérő pénztáraknak inthetünk búcsút

Nem olyan régen nyilvánosságra hozta az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, hogy a magánnyugdíjpénztári piacon egyes pénztáraknál hány tag maradt. Sok érdekességet lehetett megtudni a statisztikákból, első körben például azt, hogy a 18 pénztárból 11 pénztár el tudta érni a törvényi működési minimumnak számító 2000 tagságot a visszalépés után is, míg 7 pénztár ezt a feltételt nem tudta teljesíteni.

A törvényeknek megfelelően a PSZÁF ezektől a pénztáraktól megvonja a működési engedélyt, azonban a végelszámolásra teljesen csak fél év múlva kerül sor, tehát március eleje és augusztus vége között még ezek a pénztárak is megpróbálhatják elérni a 2000 főt, és ha ez sikerül, akkor tovább működhetnek. A tagok számára egyes pénztárak azt javasolják, hogy várjanak addig ki, amíg nem lehet biztosan tudni, hogy melyik pénztár szűnik meg és melyik akarja fenntartani a működését.

A kérdés megválaszolása azért sem egyértelmű, mivel összességében "csak" 97 ezer tag maradt a korábbi 3,1 millióhoz képest. (Kérdésünkre az ONYF-nél elmondták, hogy a korábban megjelentetett 102 ezres számot korrigálták a hibásan kitöltött, visszavont és duplán bevitt nyilaktozatokkal, tehát a 97 ezres szám jelenlegi információink szerint a jó adat) Mindez azt jelenti, hogy míg a visszalépési lehetőség megnyílása előtt a piacon uralkodó nagyobb magánpénztárak 300-750 ezres létszámmal rendelkeztek, most mindössze 10-20 ezer tag maradt pénztáranként.

Félretennél havi ötezret a nyugdíjra? Kiszámoltuk, mennyi lesz belőle!

A bizonytalanságot erősíti meg, hogy a 11 pénztár, ami elvileg maradhatna a piacon, többsége (6 darab) 2-3 ezer taggal gazdálkodhat. Csak összehasonlításképpen, korábban ekkora mérettel működött az Életút, aki a jelenlegi helyzetre hivatkozva azt közölte a tagjaival, hogy a működőképesség nem biztosított a költségszintek adminisztratív megváltoztatásával.

A pénztárak nem voltak könnyű helyzetben az elmúlt hónapokban, hiszen friss befizetések 2011 decemberéig nem érkeznek, ennek megfelelően működési költségeiket sem tudják fedezni a pénztárak. Ha nem volt régi megtakarításuk, márpedig a nagyobbaknak nem volt, és a tartalékaikat is felélték akkor maximálisan 260 forintot vonhatnak le havonta egy tag után, ha jó hozamot értek el. Több pénztár azért sem tudott aktív kampányt folytatni a tagok megtartására, mivel nem volt elég pénze erre, és túl kevés ideje volt a jogszabályi változtatások miatt.

A legjobb pénztárak véreztek el

A statisztikák szerint nagyon eltérő volt a maradási arány (maradók aránya az összes taghoz viszonyítva) a pénztáraknál, több pénztár is azért maradhatott első körben talpon, mivel a tagjaik az átlagnál nagyobb arányban voksoltak a pénztáruk mellett. Az alábbi ábrán nagyon jól látszik, hogy mennyire meghatározó volt az egyéni számla mértéke a döntésben. Lehet látni, hogy ahol az átlagos egy tagra jutó vagyon magasabb volt, ott 10 százalék feletti maradási arány is előfordult, míg ahol az egy főre jutó vagyon alacsonyabb volt, ott kisebb volt a maradási hajlandóság. Néhány kivétel persze volt, hiszen a Vasutas és a Honvéd pénztár az egy főre jutó vagyon alapján nagyobb maradási arányt feltételezett volna, viszont itt inkább arról lehetett szó, hogy a tagok sejtették a pénztár méretéből, és a mögöttes állami tulajdonból, hogy inkább a visszalépés a jobb alternatíva.

"Csak ennyi?" - vicces reálhozamok jöhetnek ki

Az ábrán pirossal tüntettük fel azokat a pénztárakat, amik jelenleg nem érik el az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság adatai szerint a 2000-es taglétszámot. Figyelemreméltó, hogy jellemzően a nagyobb átlagos egyéni számlával rendelkező pénztárak esnek ki a piacról, annak ellenére, hogy több esetben is nagyon szép maradási arány volt megfigyelhető.

Szektorszinten elszomorítóbb, hogy azok a pénztárak maradnak alul a visszalépési mizéria után, akik alacsonyabb költséggel tudtak működni, és ennek megfelelően kedvezőbb eredményeket tudtak elérni (pirossal jelöltük a 2000 főt el nem érő pénztárakat). A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének 2009-es adatai szerint a magánnyugdíjpénztári piacon a kisebb, 30 milliárd forintos kezelt vagyon alatti pénztárak jellemzően 0,5-0,9 százalékos vagyonkezelési költséggel működtek (ez tartalmazza a működési és vagyonkezelési költségeket is). A nagyobb szereplők nem tudták az összesített díjterhelésüket 1 százalék alá szorítani, a legnagyobb ötös pedig 1-1,3 százalékos díjterhelés mellett működött.

A költségek közvetlen hatással vannak a befektetési teljesítményre, ennek megfelelően azt várhattuk, hogy ha azok a pénztárak nem tudták összegyűjteni a 2000 főt, akik alacsony költséggel tudtak működni, akkor ezek a pénztárak teljesítmény tekintetében az élmezőnyben foglalnak helyet. Számításaink szerint ez az előfeltételezés megállta a helyét, a PSZÁF által közölt adatok szerint az elmúlt 13 évben átlag feletti teljesítményt a kisebb pénztárak tudtak elérni (az ábrán pirossal vannak kiemelve a mostani állapot szerint megszűnő pénztárak).

Az 1997-es reform óta az infláció átlagban 6,5% körül alakult, ezt a szintet pedig szinte mindegyik pénztár meg tudta ütni. Megdöbbentő viszont, hogy milyen komoly eltérések voltak az egyes portfóliók között, pedig a választható portfóliós rendszer csak 2008 óta éreztette a hatását. A pénztárak között elképesztő differenciák alakultak ki, a szektor szempontjából pedig a legrosszabbkor tűnnek el a legjobbak.

Miből lesznek kifizetve idén a nyugdíjak? Kiszámoltuk

Gyűjtésünkben 17 pénztár szerepel, egy pénztár azért maradt ki, mert arra vonatkozóan csak 2009-tól rendelkezünk hozamadatokkal. Mivel minden pénztárnál három portfólió van kialakítva, ezért összességében 51 portfólióról vannak adataink. Persze rögtön hozzá kell tenni, hogy 2008-ig mind a három portfólióban ugyanolyan hozamokat írtunk be az egyes pénztáraknál, hiszen csak ezt követően indult el a választható portfóliós rendszer. Sőt 2008-ban vegyesen voltak olyan pénztárak, akik elindították a rendszert, illetve akik kivárták a 2009 elejét.