A maffia már alig várja a magyar eurócsatlakozást

A GDP arányában mért magyar készpénzállomány nemzetközi szinten nemcsak a nyugat-európai országok állományához, hanem a hozzánk hasonló fejlettségi szintű államok értékeihez képest is kiemelkedően magasnak számít. Hazánk mellett a régióban Csehország rendelkezik hasonló készpénz/GDP aránnyal, amelynek a cseh állam magyarhoz hasonló készpénzorientált viselkedése lehet az oka. Szlovákia és Lengyelország esetében 25-30%-kal kisebb ez az arány, de például Szlovéniához képest 40%-kal, a skandináv országokhoz viszonyítva pedig mintegy 120-150 %-kal több készpénzt használunk.

A hazai készpénzállomány GDP arányában mért, önmagában is jelentős aránya mellett tovább árnyalja a problémát a nagy címletek (10 000 és 20 000 forintosok) állományon belüli jelentős - és egyre növekvő - részesedése.

Az MNB szakértője - aki számos személyes interjút készített különböző érintett szereplőkkel - szerint három fő tényezőre vezethető vissza a túlburjánzó magyar készpénzállomány: a rejtett gazdaság térnyerése, az üzleti partnerek közti bizalomhiány és az állam készpénzcentrikus magatartása jelenthetik a fő okokat.

Körbetartozások, szürkevállakozók, áfatrükközők

A rejtett gazdasághoz kapcsolódó készpénzes tranzakciók alapvető logikája, hogy egy adott vállalkozás készpénzért értékesít, nem állít ki számlát, ezzel áfacsalást követ el. Majd ebből az informális árbevételből fizeti ki az alkalmazottait, szintén feketén/szürkén, mivel általánosságban a munkaerő jelenti a legnagyobb kiadást a vállalkozások számára - derült ki a személyes interjúkból.

Az áfacsalásokkal összefüggésben van az egyre nagyobb méreteket öltő körbeszámlázás is: a legtöbb esetben nemzetközi, több országot érintő számlázási láncról beszélhetünk, amelynek lényege, hogy egy igazolatlan (vagy egyáltalán nem létező) teljesítés után igényelnek vissza áfát. Itt a készpénz a folyamat legvégén csatornázódik bele a dologba, mert a megbízó vagy a háttérszereplők nem szeretnék vállalni a lebukás kockázatát. Ez a fizetési forma pedig kiválóan alkalmas arra, hogy garantálja az egyes szereplők anonimitását (például létrehoznak egy pár napos vállalkozást, vagy hajléktalanokat bíznak meg a készpénzfelvétellel). Sokatmondó adat, hogy a vállalkozások harmadát kizárólag azzal a céllal hozzák létre, hogy ezekben a körbeszámlázós láncügyletekben részt vegyenek.

Az MNB szakértője szerint hatalmas szerepet játszik a túlburjánzott hazai készpénzhasználatban a vállalkozások közti bizalomhiány is. Ez szektoronként változik, leginkább az építőiparban, kiskereskedelemben van jelen.

Az első két szektorban rendkívül hosszú (80-120 napos) fizetési határidőkről beszélhetünk, a vállalkozásoknak hatalmas kintlévőség-állománya halmozódott fel. Éppen ezért csak a helyszíni, azonnali kifizetésben bíznak, azaz a vevő adja a készpénzt, az eladó az árut, az ügylet pedig a helyszínen bezárul (természetesen a válság hatására még inkább felerősödött ez a gyakorlat). Minél lejjebb megyünk az ellátási láncokban -azaz az alvállalkozói rendszerben- annál inkább ez a fizetési mód a jellemző, ami viszont rendkívül lelassítja a gazdaság működését.

Ahogy egy építőipari vállalkozó elmondta: ha ő nem készpénzben kérné a teljesített szolgáltatás ellenértékét, egész egyszerűen nem vennék komolyan üzleti partnerei, és nem fizetnék ki (hanem behajthatatlanná válna a követelése). Egyes szakértői vélemények szerint az állam is generálja a lánctartozások kialakulását azzal, hogy megrendeléseinél eleve hosszú határidővel, késve fizet, így ösztönzi, hogy ez a késedelem végigvonuljon a beszállítói teljes láncon.

E helyzet kezelésére számos megoldás elképzelhető; a lánctartozások esetében az egyik legfontosabb, hogy a jelenleginél jóval hatékonyabb és rugalmasabb együttműködésre van szükség a kereskedelmi bankok és a vállalkozások között, valamint megfelelő állami szabályozással is felgyorsítható lenne a vállalkozói készpénzhasználat csökkentése.

Az euróval csak rosszabb lesz

Az euróhasználat önmagában nem indokolja a készpénzhasználat csökkenését, a hazai készpénzkereslet mozgatói annyira mélyen gyökereznek, tartós csökkenés esetükben nem várható. Sőt, a csatlakozásnak van egy potenciális veszélye is: a nagy értékű bankjegyek még inkább támogatják a rejtett gazdaság működését, például még inkább kitágítják a bűnszervezetek és adócsalók mozgásterét. Tarthatunk attól, hogy az új pénznem még jobban megolajozza majd a rejtett gazdaságot. Az illegális tranzakciókat gyakorlatilag sokkal egyszerűbb lesz lebonyolítani a nagyobb címletek miatt, ezért a hazai fizetési struktúrának addig még rendkívüli fejlődésen kell keresztülmennie, hogy ne jelentsen valós veszélyt a rejtett gazdaság továbbgyűrűzése.

Jelenleg mivel a vállalkozások és az állampolgárok is érdekeltek a készpénzkereslet magas szintjében, egy rossz egyensúly alakult ki a magyar fizetési rendszerben: az alacsony felhasználói igény miatt az infrastruktúra nem fejlődik megfelelő mértékben, így az elektronikus fizetések nem tudnak teret nyerni.

Állami túlbonyolítás

A hazai fizetési forgalom egyharmadát az állam - intézményein keresztül - bonyolítja, a nyugdíjak, szociális transzferek volumenének mintegy felét készpénzben fizetik ki.

Az állami bevételek beszedése esetében pedig a legjelentősebb probléma a sárga csekkek intenzív használata, amelyek forgalmának csökkentését szakértők egyértelműen kívánatosnak tartják. Zömmel készpénzben - sárga csekkek útján - lehet például befizetni az illetékeket, bírságokat, eljárási díjakat, elektronikus fizetésre jelenleg csak korlátozott számú állami hivatalban és eljárásban nyílik mód.

A sárga csekk "közhiedelem szerinti" előnye, hogy hozzájárul az egyén likviditásmenedzseléséhez (eldönthetem, mikor fizetem be), de vajon tudja-e az állampolgár, hogy ezért a szabadságért évente egy háztartás akár több ezer forintot is fizethet, mivel a csekket kiállító szolgáltatók jellemzően az ügyfélre hárítják a csekkhasználat tranzakciós díját anélkül, hogy ügyfelüket erről tájékoztatnák, illetve a csekk kiállításának díját a számlában transzparensen megjelenítenék.

Bódi-Schubert Anikó úgy véli, a sárga csekkek esetében a transzparenciának lenne nagyobb szerepe. Tudatosítani kellene a fogyasztókban, hogy pontosan mennyibe is kerül nekik az ilyen fizetés, illetve hasznos lenne, ha azok, akik csoportos beszedéssel, átutalással fizetnek ne viseljék a sárga csekk kiállításának költségeit.