Jobban teljesített a brit gazdaság, mint az eurozóna legfejlettebb országai?

A közös valuta létrejöttekor az Egyesült Királyság fejlettsége elmaradt az eurozóna magországaitól és a vizsgált húsz év alatt nem tapasztaltunk konvergenciát

A közös valuta bevezetését követő húsz év alatt a magországok Egyesült Államokhoz viszonyított relatív fejlettsége kismértékben emelkedett, ám jelentős eltéréseket láthattunk az egyes országok esetében. Az Egyesült Királyság kezdeti fejlettsége elmarad a magországok relatív fejlettségétől és két évtized alatt nem zárkózott fel hozzájuk a brit gazdaság. Elemzésünkben a legfejlettebb uniós magországok és az Egyesült Királyság fejlettségének alakulását az Egyesült Államokhoz viszonyítottuk, mivel a gazdasági teljesítmény változását ezen országok esetén a technológiailag élvonalban lévő, és világgazdasági szempontból meghatározó szereppel rendelkező országgal való összevetés mutatja meg.

Az eurót bevezető legfejlettebb európai országok fejlettsége jelentős különbségeket mutatott 1999-ben, Németország, Franciaország és Belgium az Egyesült Államokhoz viszonyítva 80 százalék körüli fejlettséggel vezette be az eurót, Ausztria 85 százalékon, míg Hollandia közel 92 százalékon állt. A közös valutát elutasító Egyesült Királyság a fejlett gazdaságok közül relatíve alacsony, 73 százalékos fejlettséggel rendelkezdett 1999-ben az USA-hoz képest, elmaradva a magországoktól (1. ábra).

A 2000-es évek elején a dotcom válság hatására a fejlett Európa legtöbb országa válságot élt át. 2001 végén Németország és Franciaország recesszióba került, és a kedvezőtlen gazdasági teljesítmény egészen 2005-ig csökkentette a relatív fejlettség alakulását az USA-hoz képest. A magországok mindegyikében 2-4 százalékponttal romlott a relatív fejlettség. Eközben az Egyesült Királyság egy főre eső jövedelme kismértékben emelkedni tudott, így némileg konvergált a magországokhoz, 2005-ben és 2014-2016 között a brit-német és a brit-francia fejlettség nagyon közel volt egymáshoz.

2008-at követően a pénzügyi válság ellenére az időszak nyertese Németország, aki a 2005-ös mélypontot követően folyamatosan tudta javítani az USA-hoz viszonyított relatív fejlettségét. Szintén kedvezően zárta a válságperiódust Belgium és Ausztria, ahol 2008 és 2015 között stagnált a fejlettség alakulása. Franciaország fejlettsége kismértékben, míg Hollandiáé nagyobb mértékben csökkent. 2015 után, mindegyik magország helyzete kedvező irányba változott és ez a lendület egészen az évtized végéig kitartott. Az Egyesült Királyság esetében nem történt érdemi elmozdulás a vizsgált időszakban, fejlettségük stabilan alakult.

Összességében a magországok relatív fejlettsége a csatlakozást követő két évtizedben kismértékben emelkedett, ám nem beszélhetünk jelentős felzárkózásról az Egyesült Államokhoz.

A vizsgált öt ország közül, elsősorban Ausztria és Németország tekinthető a csatlakozást követő időszak nyertesének, hiszen a két ország mintegy öt százalékkal javított a relatív fejlettségén. A belga gazdaság pozíciója szintén javult mintegy három százalékkal, míg Hollandia fejlettsége az eltelt húsz év alatt érdemben nem változott.

A vizsgált időszak vesztese Franciaország, amely a közös valuta bevezetését követően nem tudott javítani pozícióján, és mintegy két százalékkal alacsonyabb volt a fejlettsége 2019-ben. Az Egyesült Királyság kiinduló fejlettsége elmaradt a magországok fejlettségétől, a vizsgált időszakban azonban csak kismértékű konvergenciát tudott felmutatni, és elérte a közben némileg leszakadó Franciaország szintjét.

A fejlettségi mutató mellett fontos más, a gazdasági növekedés szerkezetét is megragadó indikátorokat is vizsgálni annak érdekében, hogy a növekedés fenntarthatóságáról képet alkothassunk. Ehhez elsősorban a beruházási ráta elemzése járulhat hozzá, jól tükrözi egy ország, egy társadalom és egy gazdaság jövőorientáltságát, ráadásul széleskörben rendelkezésre is áll.

A magországok beruházási rátája az eurobevezetés évében 20,8 és 25 százalék között mozgott, Franciaország és Belgium kivételével a válságperiódusok alatt mérséklődött. A vizsgált időszak végére azonban újbóli emelkedésnek indultak a beruházások minden magországban (2. ábra). Hollandia és Németország esetében mondható el, hogy a vizsgált időszak végén némileg alacsonyabb a beruházási ráta, mint az eurocsatlakozás pillanatában, Ausztria esetében megegyezik az érték, míg Belgiumban és Franciaországban jelentősebb növekedést, a GDP 2-3 százalékát elérő bővülést láthattunk. Az Egyesült Királyság esetében a beruházási ráta már 1999-ben érdemben elmaradt a magországok dinamikájától és a jelentős különbség az időszak végéig fennmaradt. A szigetország növekedési modellje így nem tekinthető tőkeintenzívnek, ami a szolgáltatások, pénzügyi szektor jelentős súlyával áll párhuzamban.

A munkaerőpiaci folyamatok a magországok többségében és az Egyesült Királyságban is sikeresnek tekinthetőek a vizsgált időszakban: a foglalkoztatottság fokozatosan emelkedett (3. ábra), míg a munkanélküliség esetében elsősorban a vizsgált időszak végén láthattunk kedvező folyamatokat. Az euro bevezetését követően lassan bővült a foglalkoztatottság, mely átmenetileg a válságperiódusokban mérséklődött, de a két évtizedes periódus végén minden vizsgált országban magasabb volt a foglalkoztatottság, mint a közös valuta bevezetésének pillanatában. Az egyetlen kivétel Németország, ahol a 2004-es mélypontot követően megszakítás nélkül, összességében hét százalékponttal emelkedett a foglalkoztatottsági ráta. Az Egyesült Királyság a vizsgált országok többségénél kedvezőbb induló helyzetben volt 1999-ben, és ezt az előnyét megőrizte az időszak egészét tekintve.

A munkanélküliség esetében sokkal változatosabb képet mutattak a vizsgált országok az euroövezeti csatlakozás pillanatában. Ausztria és Hollandia alacsony munkanélküliség mellett vezette be az eurót, míg Németország, Franciaország és Belgium érdemben magasabb munkanélküliséggel küzdött 1999-ben. Ezt követően azonban javultak a folyamatok, az alacsony munkanélküliséggel csatlakozó országokban két évtizeddel később is alacsony a mutató szintje, a többi ország esetében érdemben csökkent a munkanélküliség.

Az országcsoport legnagyobb nyertese Németország, ahol az eurobevezetésekor 9 százalékos induló szintről, 3 százalék köré mérséklődött a munkanélküliek aránya 2019-re. Az Egyesült Királyság az euro megalakulásakor a magországoknál kedvezőbb, hat százalékos munkanélküliséggel bírt, amely csak a pénzügyi válság miatt emelkedett kissé, ám a vizsgált időszak végére négy százalék alá süllyedt. A kedvező brit munkapiaci folyamatokhoz hozzájárult az Egyesült Királyságra jellemző rugalmas munkaerőpiaci szabályozás is.

Az Egyesült Királyság és a magországok inflációs folyamatai a pénzügyi válságot követő néhány év kivételével hasonlóan alakultak

A magországok és az Egyesült Királyság inflációs folyamatai általában együtt mozogtak (4. ábra). A pénzügyi válság kitörését követően a globális monetáris politika keretrendszere megváltozott, többek között az Európai Központi Bank is sokkal lazább, gazdaságösztönző intézkedéseket hozott. Mindezek ellenére az Egyesült Királyság és a magországok átmenetileg deflációs veszélyeket tapasztaltak a 2010-es évek első felében, ami az évtized végére sem oldódott meg teljes mértékben. Az Egyesült Királyság esetében az infláció mértéke érdemben meghaladta a magországok inflációját a 2008 és 2015 közti periódusban, ezt követően azonban újra együttmozgott a magországok folyamataival.

A pénzügyi válság hatására a vizsgált országok többségében emelkedett az államadósság mértéke

A közös valuta bevezetésének pillanatában Belgium kivételével kedvező volt a vizsgált országok GDP arányos államadósságszintje, amely azonban a pénzügyi válságot követően jelentősen romlott. Az euro bevezetését követően a fiskális politika fegyelmezett és anticiklikus maradt a vizsgált országokban. A pénzügyi válság során kivétel nélkül minden magországnál jelentősen és több éven keresztül megemelkedett a hiány mértéke, és az azt követő kiigazítás is lassabban, több éven keresztül történt meg.

Németország a válság mélypontján csupán 3-4 százalék közötti deficitet mutatott, amelyet 2012-re teljesen eltüntetett és azt követően szufficitessé vált a német költségvetés. A többi magország ennél lassabban, de a vizsgált időszak végére szintén mérsékelte a költségvetési hiányát. Az Egyesült Királyság esetében volt a legjelentősebb a pénzügyi válság után a hiány megemelkedése, ám a többi vizsgált országhoz hasonlóan itt is folyamatosan javult a költségvetési egyensúly az évtized végére.

Az eurocsatlakozás pillanatában a magországok átlagos államadóssága 71 százalék körül alakult, amely 4 százalékponttal volt magasabb, mint az évtized elején. Eközben a brit államadósság érdemben alacsonyabb szinten 40 százalék körül mozgott. A pénzügyi válság során az átlagos adósságráta a 71 százalékról 85 százalék közelébe emelkedett, majd az évtized végére 75 százalékig mérséklődött a magországok körében. A korábban kedvező adósságszinttel rendelkező Egyesült Királyság adóssága meredeken emelkedett és 85 százalék körül stabilizálódott (5. ábra).

A magországok külső egyensúlya kedvezően alakult az euro bevezetését követően, míg az Egyesült Királyság fizetési mérlege tartós hiány mutat

Az euro bevezetése után a legtöbb vizsgált ország pozitív fizetési mérleget mutatott (6. ábra). A fizetési mérleg szempontjából Németország és Hollandia a legnagyobb nyertes, de Ausztria esetében is kedvezően alakult a csatlakozást követő két évtized. A fizetési mérleg többlete ugyanezen időszak alatt Belgiumban fokozatosan mérséklődött. Franciaországban pedig a csatlakozáskori többlet kismértékű hiánnyá változott a két évtized alatt. Az Egyesült Királyság fizetési mérlege mutatta a teljes vizsgált időszakon a legjelentősebb hiányt, amely érdemi eltérés a magországok folyamataitól.

Összességében az a kép rajzolódik ki, hogy az euroövezeti magországok képesek voltak egyes makrogazdasági változók esetében javítani, vagy legalább szinten tartani a teljesítményüket az eurocsatlakozást követően, eközben az Egyesült Királyság főbb tendenciái pedig hasonlóan alakultak a magországokéhoz. A legfőbb különbségnek a némileg alacsonyabb relatív fejlettség, a kedvezőbb munkapiaci folyamatok és kedvezőtlenebb folyó fizetési mérleg tűnik a brit gazdaság szempontjából.

A magországok között is látszanak érdemi különbségek, fejlettség szempontjából Németország és Ausztria a csatlakozás nyertese, a belga és holland folyamatok szintén kedvezően alakultak. A makrogazdasági változók szélesebb körét vizsgálva kiegyenlítettebb kép rajzolódik ki, Németország és Ausztria mellett Hollandia és Belgium is jól teljesített, míg Franciaország teljesítménye tűnik a vizsgált országok közül összességében a leggyengébbnek.

*A szerző a Magyar Nemzeti Bank munkatársa