Megdőlt a nagy okostelefon-tévhit: ezt rengeteg szülő elrontja, súlyos árat fizethetnek érte

Az elmúlt 3-4 év felnőttfejjel is sokkoló volt, nemhogy gyerekként átélni az elmúlt időszakot. Cikksorozatunk előző részében már körül jártuk azt, hogy mit és hogyan érzékeltek abból a nyomásból a gyerekeink, ami ránk nehezedett: a háborúból, a gazdasági válságból, az inflációból.

Hiszen ezek mind-mind olyan dolgok, amik közvetlenül vagy közvetve hatással vannak az életünkre, és érthető módon nyomást gyakorolnak ránk. Bár a gyerekeink nem feltétlen értik még pontosan, hogy mi is zajlik a világban, azonban az tény, hogy egy részét mindenképpen érzékelik a történéseknek. Ha máshogyan nem is, akkor látják rajtunk, hogy valami probléma van.

Ezek a dolgok pedig könnyen ahhoz vezethetnek, hogy a gyerekeink szorongani, félni kezdenek, hiszen egy olyan helyzettel kell szembenézniük, amit nem értenek, ráadásul tehetetlenek is ezzel kapcsolatban. Azonban hasonló dolgokat tapasztalhatunk az internet, a közösségi oldalak kapcsán is. Bár a gyerekeink velünk ellentétben már beleszülettek az internet világába, és sok kölyök számára olyan a tabletek és a telefonok kezelése, mint a lélegzetvétel, mégis okkal félthetjük őket ettől a világtól.

Ugyanis a nem megfelelő használat könnyen függőséget okozhat, vagy bajba keverhet bárkit. Ráadásul a különböző információk közül egyre nehezebb kiszűrni, hogy melyik a valid és melyik hazugság.

Alapvetően érdemes elfogadnunk és kimondanunk azt, hogy a digitális világ és ezzel együtt az összes kütyü, applikáció, social medias stb. hasznos és szükséges a mindennapjainkhoz. Ez mind az idősebb és a fiatalabbaknak is az élete része kell, hogy legyen, azonban mindenkinek meg kell tanulnia használni. Úgy és arra, ahogyan a számára a legmegfelelőbb és legkedvezőbb. A veszélye ennek az, hogy kialakulhat egyfajta függőség, ami egy betegség. Ez azt jelenti, hogy a háttérben feltehetőleg fennáll valamilyen mentális zavar. Tehát alapvetően azok az emberek vannak veszélyben, akiknek az önértékelése alacsony, negatív énképpel rendelkeznek, nincsenek kibékülve saját magukkal. Ez a szorongás, depresszió, vagy akár a személyiségzavar az, amik miatt egyes emberek jobban ki vannak téve akár a social media negatív hatásainak. Ezzel azt szeretném mondani, hogy önmagában nem az Instagram vagy az applikációk, kütyük azok, amik felelősek a rossz dolgokért, hanem önmagában az emberek, akik inkább megmaradnak ebben a világban. Bezárják magukat ebbe a digitális világba

– kezdett bele a helyzet elmagyarázásába Makai Gábor klinikai szakpszichológus, hozzátéve, hogy az érem másik oldala viszont az, hogy egyre több és válogatottabb információ áraszt el bennünket napról napra.

A másik oldal az, hogy rengeteg információ áraszt el minket folyamatosan. Ez pedig akár tovább is erősítheti a függőséget, hiszen a mesterséges intelligencia révén személyre szabott tartalmak ugranak fel. Azaz sokkal jobban lekötik az emberek figyelmét, ami azért is veszélyes, mert képes befolyásolni a gondolkodásunkat, a világnézetünket az, hogyha mindig egyfajta értéket közvetítenek felénk ezek a felületek. Magyarul becsaphat minket az, hogyha egyoldalú tartalmakat látunk folyamatosan. Ez pedig kicsit manipulatív módon képes befolyásolni a gondolkodásmódunkat. Azonban az az ember, akiben van értékelő attitűd és képes megkérdőjelezni a dolgokat, többféle forrásból táplálkozik, utánajár a dolgoknak és képes következtetéseket levonni, arra ez a világ kevésbé veszélyes

– tette hozzá a klinikai szakpszichológus. De vajon tényleg függőséget és testképzavart okoz az internet a kamaszoknál?

Mindennek a nyitja a kommunikáció

Mindenki szidja a gyerekeket, hogy mennyire unatkoznak, nem tudnak magukkal mit kezdeni. Erre szoktam felhozni azt a példát, hogy vannak éttermek, ahová bemész és 122 féle étel közül kell választanod három percen belül, amíg odaér a pincér. A másik változat az, ha mindössze három dologból tudsz választani. Na mármost, a mi úgymond étlapunkon mindössze háromféle ennivaló volt, míg a mostani generációnak van 122. Gyerek legyen a talpán, aki egy identitáskrízis közepén például kamaszként el tudja dönteni, hogy mivel szeretne foglalkozni. És hasonlóan szidhatjuk a közösségi médiát és az internetet is, csak minek? Létezik, tehát ezzel előrébb nem jutunk. A feladatunk szülőként, pedagógusként inkább az lenne, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy hogyan kell ezeket a felületeket használni. Ugyanis, ha ez megtörténik, akkor megtanulja, hogy a közösségi médiahasználatot hogyan kell kontrollálni – akár azzal, hogy én szabom meg amíg tudom, hogy mennyi ideig „lóghat rajta” –, ezzel ugyanis megtanulja, hogy ne a közösségi média kontrollálja őt

– foglalta össze Gyarmati Rita tanácsadó, szakpszichológus, hozzátéve, hogy sajnos egyre növekszik a függők száma a világban.

Az internetes játékok, a gamerek száma borzasztóan megszaporodott az utóbbi időben. A mi időnkben nem volt annyi játék, mint most, persze játszottunk egy kicsit, de nem ez tette ki a napjainkat. A gyerekeket viszont könnyen bekebelezi ez a világ, ami a teljes életükre hatással van. De itt is ugyanúgy a mintakövetés a lényeg: ha meg tudom neki azt tanítani, hogy például lekapcsolom mindenhol a Messenger értesítéseimet, és amikor ő ezt látja, akkor elmagyarázhatom neki, hogy ez azért van, mert bőven elég pár óránként egyszer megnézni az üzeneteinket és nem kell mindig a telefonunkért kapni, amikor az pittyen

– mutatott rá a szakpszichológus. Azonban a függőség, az, hogy valakit nyomasszon a közösségi oldalon látottak nem mindenkivel fordul elő. Ahhoz ugyanis, hogy ez kialakulhasson kell az is, hogy az alany már eredendően bizonytalan legyen önmagában.

Amikor nem vagyunk tisztában önmagunkkal, akkor nehezebb mögé látni a dolgoknak, látni, hogy nem valódi, amit nézünk, vagy sokszor torzító faktor van benne, mint például filterek. Ha pedig az ember nem tud, vagy nem akar ennek mögé nézni, akkor könnyebben leértékeli önmagát és kicsinek, kevésnek érzi. Akinek például negatív testképe van, az könnyebben be tud húzni egy ilyen csillogó-villogó világ, egy több órán át készült kép. Az, amit a másik ember mutatni akar, miközben a fele se igaz az egésznek

– magyarázta el az okokat Makai Gábor, aki szerint pont a fiatalok és a legidősebb korosztály van kitéve az internet veszélyének a leginkább.

Az idősebb korosztály mellett, akik még ki vannak téve ezeknek a veszélyeknek, azok a serdülők, fiatal felnőttek. Azok, akik még az identitásukat keresik, azt próbálják megtudni, hogy mi a szerepük a világban. Ekkor még képlékeny, nem szilárd az ember identitása, így a fiatalok jobban ki vannak téve a veszélyeknek, hiszen összességében egyébként is megjelenik egy érzelmi labilitás, amire a digitális világ könnyen rátehet még egy lapáttal. Azonban azt ne felejtsük el, hogy mire belecsöppennek a gyerekek ebbe a környezetbe, addigra jó esetben már rendelkezik egy világnézettel, egy olyan szociális közeggel, ami felül tudja írni az információ mennyiséget, amit lát. Alapvetően valahonnan jön az a gyerek, akkor is, ha az iskola, vagy akár az Instagram is befolyásolja az énképét. Az persze mindenkit elgondolkoztat, ha lát valamit, hogy neki az miért nincs, de csak akkor nem látunk mögé a dolgoknak, mondjuk annak, hogy amit a képeken látunk sokszor nem is valóságos

– fűzte hozzá Makai Gábor.

Ezeknek a feldolgozása pedig nem könnyű. Éppen ezért fontos az, hogy a gyerekeinkkel már egészen kiskoruktól, a saját nyelvükre lefordítva, érdemes ezekről beszélni. És szépen lassan megtanítani őket a használatukra, és hogy hogyan tudják kiszűrni a hamis információkat és a veszélyt.

Tehát, hasonlóan a könyvből való olvasáshoz, a média használatát, olvasását is meg kell tanítani. Igen, nagyon sok rossz dolog van az interneten, azonban rengeteg jó dolog is

– összegezte egy mondattal a fentieket Gyarmati Rita.