Tele vannak ehető rovarokkal a magyar élelmiszerek: mennyire biztonságos a fogyasztásuk?

Mint arról beszámoltunk, hamarosan – az élelmiszerek jelölési rendeletének módosítását követően - egyedi jelölést és elkülönítést kapnak a rovarfehérjéket tartalmazó termékek. Nagy István, az Agrárminisztérium (AM) tárcavezetője a döntéssel kapcsolatban megjegyezte, az összetevőket a csomagoláson jól látható helyen kell majd feltüntetni; ezeket a termékeket pedig elkülönítve, külön polcon kell majd elhelyezni az üzletekben.

Az agrártárca közleménye kitért arra is, hogy az Európai Bizottság döntése alapján a házi tücsökkel már négy olyan rovarfajta van, amely a kereskedelmi forgalomban élelmiszerként, és élelmiszer-összetevőként jelenhet meg az Európai Unióban. És bár az AM közlése szerint sem élelmiszer, sem pedig fehérjehiánytól nem kell tartani az unióban, ezért nem is támogatták az EU-döntést, a helyzet ennél jóval összetettebb.

Nem kell ugyanis sokat kutakodni, hogy olyan szakmai felmérést találjunk, amely szerint a bolygó egyre kritikusabb élelmezési gondjait (ide sorolva Európát és Magyarországot) részben a rovarfogyasztás jelentheti. Ma már egyre inkább tényként kezelhető, hogy jelenlegi formájában az állattenyésztés fenntarthatatlan. az intenzív állattenyésztés káros környezeti hatásai talajromlást eredményeznek és – hosszú távon –, negatív hatást gyakorolnak a vízre, valamint a biológiai sokféleségre. Az Agrárközgazdasági Intézet például leszögezi, hogy

szükség van a jelenlegi fenntarthatatlan élelmiszer-rendszerek átalakítására.

Erre egyébként korábban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) is felhívta már a figyelmet. Mint egy anyagukban írták, „a társadalom fejlődésével párhuzamosan nő az állati fehérjék iránti igény, a hústermelés fokozódó mértéke azonban jelentős környezeti többletterheléssel jár. Az ehető rovarfajok, mint a lisztkukac vagy a vándorsáska viszont a megtermelt fehérjéhez mérten más állatfajokkal összehasonlítva sokkal kisebb mértékű ökológiai lábnyomot hagynak maguk után.”

Amellett, hogy a rovarok kevesebb ráfordítást igényelnek a tenyésztés során, sokkal hatékonyabban alakítják a takarmányt saját testtömegükké, mint más állatfajok. Ez annak tudható be, hogy nem szükséges külön energia a testhőmérsékletük megtartásához, mivel környezetük hőtartalmát veszik fel. Ráadásul takarmányként felhasználhatók olyan mezőgazdasági, élelmiszeripari vagy éppen faipari melléktermékek, amelyeket ma sok esetben hulladékként tartunk számon

– olvasható a Nébih oldalán.

Arról pedig már Antonovits Bence Dániel rovartenyésztési szakértő beszélt részletesen az Agrárszektornak, hogy a rovarok vízigénye szintén töredéke a hagyományos gazdasági állatokéhoz képest. Mint mondta, a takarmányozás teszi ki az állattenyésztési költségek 45-75%-át különböző termékek esetén, így javítása a környezetvédelmen túl elsődleges gazdasági szempont is.

A hagyományos hús "vágási kihozatala", azaz a testtömeg fogyasztható hányada is igen magas. Míg a gazdasági állatok átlagosan 50% körüli vágási kihozatallal bírnak, addig egy tücsök esetében az állat 80%, de saját tapasztalatom alapján akár 100%-a is fogyasztható, a lisztbogár vagy a fekete katonalégy lárvája pedig szintén teljes mértékben

- fogalmazott Antonovits Bence Dániel.

Mégis, miért egyek rovarokat?

Az AM friss közleménye kitért arra is, hogy egy Nébih felmérés szerint a fogyasztók kevesebb, mint 5%-a fogyasztana szívesen rovarokból készült ételt, több mint 70%-uk pedig határozottan elzárkózik a lehetőségtől. Nos, tagadhatatlan, hogy egyelőre Magyarországon, de még Európában is kifejezetten szkeptikusak velük az emberek, de az ismertségük ugyanakkor egyre csak növekszik. 2017-ben készült például Magyarországon egy igen átfogó, nagy elemszámú attitűdfelmérés, amely azt mutatta, hogy az entomofágia témája ismert idehaza, és a válaszadók 90,81%-a hallott már az ehető rovarokról. Némileg árnyalta viszont a képet, hogy a felmérés szerint a Kárpát-medencében élő, ehető rovarfajt, családot, öregcsaládot vagy rendet azonban csupán 26,18%-uk tudott megnevezni.

Imént említett attitűdfelmérésből derült ki továbbá az is, hogy a válaszadók 20,10%-a fogyasztott már rovart, vagy rovar alapú élelmiszert, és több mint felük nyitott az ilyen élelmiszerekre. Míg 43,13% megkóstolná, 15,92% akár rendszeresen is fogyasztana ilyen ételt. Mindössze 40,95% nyilatkozott elutasítóan, 12,98% válaszolt úgy, hogy semmi nem venné rá a rovarok fogyasztására - szemben a Nébih vizsgálatából az AM közleményben kiemelt 70%-os elutasítottsággal. Az attitűdfelmérésből még az is kiderült,

nagyobb a fogyasztási kedv akkor, ha nem felismerhető termékként találkoznak az emberek velük, de a rovar alapú fűszer is elfogadottnak mondható.

A kutatók tehát egyetértenek abban, hogy a rovarok megoldást nyújthatnak a megszokott állati fehérjék kiváltására. De ez elég ahhoz, hogy meggyőzze a fogyasztókat, egyáltalán milyen élettani hatásai vannak a rovarfogyasztásnak? Nos, a rovarok nagy előnye, hogy koncentráltabban tartalmaznak fehérjét: nem ritka a 60%, de akár 70% feletti fehérjét tartalmazó faj sem, a fehérjetartalmuk pedig nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is kiváló. Aminosav garnitúrájuk, zsírsav-profiljuk és ásványianyag-tartalmuk egyaránt rendkívül jó, ami egyrészt esszenciális tápanyagforrást jelent a táplálékhiánytól szenvedő fejlődő országok lakosainak.

A Pénzcentrum is megkóstolta az ehető tücsköt, sáskát

Tavaly számoltunk be róla, hogy a különböző speciális webhopokban és ínyenc boltokban már eddig is lehetett kapni a kiváló fehérjeforrásként funkcionáló szuperélelmiszert, ám most először került be egy igazán nagy, a fél országot lefedő élelmiszerkiszállító cég szortimentjébe ilyen termék, ami a mai napig kapható. A Kifli.hu rendhagyó, tücskökből és sáskákból álló rágcsái meglehetősen drágák voltak, mi azonban mégis próbára tettük az élelmiszerlánc, chilis-lime-os, curry-s, paprikás, borsos és sós karemellás ízesítésben kínált, kiváló fehérjeforrásként funkcionáló szuperélelmiszereket. Íme szerkesztőségünk véleménye a termékekről: