Mérgező víz folyik a csapból Magyarországon? Térképen a legveszélyesebb települések

A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) közzétette a legfrissebb, 2020-as évre vonatkozó jelentését Magyarország ivóvízminőségéről. Ebből az derült ki, hogy az ország valamennyi településén biztosított a közműves ivóvíz-ellátás, ugyanakkor továbbra is vannak ellátatlan területek, elsősorban külterületi, tanyasi lakókörzetekben, vagy üdülőövezetekben, zártkertes területeken.

A közüzemi vízellátás arányában a korábbi évekhez képest jelentős változás nem történt, a népegészségügyi hatóságok jelentése szerint országosan a lakosság 99,0%-a számára érhető el. A közműves ivóvízhálózatra kötött lakások aránya továbbra is Bács-Kiskun megyében a legalacsonyabb (83,2%), miközben Budapesten és további 10 megyében közel 100%-os az ellátottság.

A közüzemi ivóvízvezeték- és szennyvízgyűjtő- hálózatba bekapcsolt lakások arányát tekintve a KSH adatai szerint Bács-Kiskun megye (83%) után Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben van még 90% alatt a közüzemi ivóvízvezeték hálózatba bekapcsolt lakások aránya. A szennyvízgyűjtő hálózatot nézve is Bács-Kiskunban a legkisebb az arány: 63%. A közüzemi hálózatra csatlakozó lakások aránya azonban Szabolcs-Szatmár-Bereg (74,8%), Baranya (74,5%), Békés (73,9), Somogy (73,4%) és Tolna megyében (70,9%) sem éri el a 75 százalékot:

A szolgáltatott ivóvízminőség tekintetében a korábbi évekhez hasonlóan jelentős területi eltérések vannak. Az országos helyzetkép igen kedvező az NNK jelentése szerint: az Ivóvízminőségi adatbázisba 2020-ban jelentett
mintegy 56 000 vízminta eredménye alapján a legtöbb vízminőségi jellemző a vizsgálatok 99-100%-ában megfelelő eredményt adott, ahogy az alábbi ánrán látható:

Az NNK szerint az ábrán nem szereplő, kötelezően vizsgálandó anyagok esetén országszerte 100 százalékban megfelelő volt az eredmény. A korábbi évektől eltérően 2020-ban három megyében - Bács-Kiskunban, Baranyában és Borsod-Abaúj-Zemplénben - is esetileg kimutatható volt szolgáltatott vízben határérték feletti peszticid tartalom, amely a növényvédőszerek gyűjtőneve.

Még mindig van olyan település, ahol határérték felett van az arzén

Kémiai szempontból évtizedeken át a geológiai eredetű szennyezők (arzén, bór, helyenként a fluorid, valamint az ammónium) jelentették a legnagyobb problémát. A legjelentősebb ezek közül (mind egészségkockázatát, mind az érintett települések számát tekintve) az arzén volt - írja a vízminőséget vizsgáló tanulmány. A 2010-es évek elején az ivóvíz arzénkoncentrációja még közel 400 településen volt határérték felett. Átmeneti engedély alapján 2012. december végéig 343 település térhetett el a határértéktől arzén, 38 bór, és 3 fluorid vonatkozásában (a többszörösen érintett települések miatt ez összesen 365 települést jelentett), ezeken a településeken átmeneti határérték volt érvényben. 2013-tól már mindenhol egységes a határérték.

Az alábbi ábrán látható, hogy amíg a bór- és fluoridtartalom közel 100%-os megfelelősségű volt 2020-ban, addig arzén terén még vannak hiányosságok. Bár a fejlődés szembeötlő, még mindig vannak települések, ahol nem marad határérték alatt az arzén.

A NNK szerint az Ivóvízminőség-javító Program jelentős előrelépést eredményezett a szolgáltatott ivóvíz minőségében. 2020 végére arzén, bór vagy fluorid kifogásoltsággal érintett települések száma 10-re csökkent. Azon a 10 településen és településrészen, ahol még folytak a munkálatok, átmeneti vízellátást biztosítottak, amelynek minőségét ugyancsak rendszeresen ellenőrizte a népegészségügyi hatóság.

A jelentésben közölt térképek alapján a Makói és Hódmezővásárhelyi járás egyes településein 20,1 mikrogram felett van az arzéntartalom egy liter ivóvízben (µg/l), illetve a Mezőkovácsházai járásban egy helyen 10,1 mikrogram feletti értéket találtak.

Nem csak az arzén okoz problémát

A beszámoló szerint a legtöbb településről 2020-ban is csak eseti kifogásokról érkezett jelentés, mely legtöbbször valamilyen műszaki, üzemeltetési hibára volt visszavezethető. A szolgáltatott víz minősége más szempontból (leggyakrabban mikrobiológiai, mikroszkópos biológiai minőségromlás vagy fertőtlenítési melléktermékek keletkezése miatt) több településen azonban nem felelt meg maradéktalanul az ivóvízminőségi követelményeknek. Helyenként

továbbra is lakossági panaszok kísérik az új technológiák üzemeltetését, egyrészt az íz megváltozása, másrészt valós vízminőségi problémák miatt.

A klórozási melléktermékek (THM), a jellemzően a nagy ammónium koncentrációjú nyersvizekből
keletkező nitrit, valamint a kémiai paraméterek közül a vas és mangán fordul elő kifogásolható arányban egyes területeken. Ezek egészségügyi kockázatáról részletesen az NNK jelentésében lehet olvasni.

Azt is írják, hogy bár az ország nagy részén jellemzően közepesen kemény (100-200 CaO mg/l) vagy
kemény (200 CaO mg/l felett) az ivóvíz, ez közegészségügyi szempontból nem jelent problémát, mivel a kemény víz a szervezet számára hasznos ásványi anyagokat, kalciumot és magnéziumot tartalmaz. Viszont a túl lágy (50 CaO mg/l-nél kisebb keménységű) ivóvizű településeken más forrásból kell gondoskodni a megfelelő magnézium és kalcium bevitelről. Az érintett települések elhelyezkedését mutatja az alábbi térkép:

A mikrobiológiai paraméterek közül a szennyvíz eredetű szennyezést jelző E. coli és Enterococcus baktérium csak esetenként (pl. csőtörést követően, vagy extrém időjárási események okozta rendkívüli szennyezés miatt) jelenik meg az ivóvízben. Az üzemeltető fekális indikátorok megjelenése esetén a hálózatot soron kívül mosatja és fertőtleníti. Az alábbi térképen a világosabb színnel jelölt területeken nem volt 100%-os az E. Coli megfelelőség 2020-ban:

Különösen a dél-dunántúli és az alföldi területeken jelent problémát az ivóvíz másodlagos szennyeződése az elosztóhálózatban, amelynek elsődleges oka a hálózatok kora és állapota, valamint a csökkenő vízhasználatból adódó megnövekedett tartózkodási idő. Ez kedvez a baktériumok elszaporodásának. Pozitívum, hogy a Nemzeti Népegészségügyi szerint viszont

nehézfém szennyezés a vízbázisokon jellemzően nincs. 

Sok helyen még mindig magas az ólomtartalom

Az ivóvízhálózatot alkotó csövekből és szerelvényekből ugyanakkor akár határértéket meghaladó mennyiségben oldódhatnak ki nehézfémek, különösen – a régi ólomvezetékekből – ólom. Az NNK 2017-2020 között futó komplex népegészségügyi projektjének keretében elvégzett országos felmérés alapján elsősorban a fővárost és 5000 fő feletti településeket érintheti az ivóvíz ólom szennyezettsége. Az ólomkockázat szempontjából magas vagy nagyon magas kockázatúnak számít körülbelül 80 ezer lakóház és 455 ezer lakás.

A becsült érintett lakosszám 746 ezer fő.

Az érintett területeket meg lehet nézni részletesen a projekt honlapján, a csapvíz ólomtartalom kockázati térképen. Innen kikereshető, hogy az ember lakhelyén mekkora az ivóvízben előforduló ólom kockázata. Az NNK szerint "a csapvízzel bevitt ólom mennyisége tudatos döntésekkel és megfelelő fogyasztói magatartással (pl. víz kifolyatása fogyasztás előtt, hideg víz fogyasztása) jelentősen csökkenthető". 

Nem betegít a csapvíz

2020-ban a közműves ivóvízellátással összefüggő megbetegedés, járvány, legionellosis megbetegedés nem fordult elő - írja a jelentés. Elszigetelt esetek viszont előfordultak: a legionellosis megbetegedések forrásaként jellemzően nosocomiális fertőzéseket azonosítottak, illetve szálláshelyek és fürdők voltak érintettek. Négy
megyében (Győr-Moson-Sopron, Pest, Somogy és Vas megye) volt szükség az ivóvízhálózat érintettségének vizsgálatára is. A megbetegedések forrásaként a munkahelyi klíma-rendszert, a használati melegvíz rendszert, illetve egy szálláshely vízhálózatát azonosították.