Ijesztő, mennyi magyart sodort függőségbe a járvány: helyre lehet ezt hozni valaha?

Az alkohol értékesítése világszerte 291 százalékkal nőtt a világjárvány idején – ezek döbbenetes számok, főleg nekünk, magyaroknak, akik a világ élvonalában vagyunk, ha az ivásról van szó. Nem tudni pontosan, hogy hány alkoholista van Magyarországon, a KSH által megadott 380 ezer még közel sincs a valós adathoz, Zacher Gábor 800 ezerről beszélt, de a WHO pár éve már 900 ezret mért. Függő nemzet vagyunk?

Az, hogy a magyar egy függő  nemzet azért egy rendkívül erős és sarkos kijelentés, talán úgy érdemes árnyalni, hogy alkoholfogyasztás vonatkozásában az európai élmezőnyben vagyunk: nagyjából a hatodik-nyolcadik helyen helyezkedünk el az egy főre eső tömény szeszre átszámított fogyasztásában

 – mondta el a Pénzcentrumnak Nagy Zsolt, Phd,  addiktológiai konzultáns. Nagyjából 13,2 litert jelent – ez a legális mennyiség. Ehhez óvatos becslések szerint 2, míg erősebb becslések szerint akár 4-5 liter további szesz is hozzáadható, így a pesszimista becslések szerint tehát minden egyes magyar polgár, csecsemőtől az aggastyánig 15 liter tömény szeszt fogyaszt el egy évben átlagosan. Ezzel valóban az élvonalban vagyunk, mivel a világátlag 6 liter körül van.

Búsulva vigad a magyar

Ilyen módon valóban mondhatjuk, hogy hajlamos a magyar nemzet a tudatmódosító szerek használatára, ugyanakkor a drogok vonatkozásában az európai mezőnynek inkább az alsó harmadában vagy inkább a legvégén helyezkedünk el.

Annak a jelenségnek, hogy a magyarok ilyen töméntelen mennyiségben isznak, a szakember szerint főleg szociokulturális,  történelmi, és „néplélekbeli” háttere van. Arról nem is beszélve, hogy a magyar kultúrába nagyon markánsan beleivódott az alkoholfogyasztás, mint a társas helyzetek szükségszerű kísérője, és velejárója évszázadok óta: jelen volt a paraszti kultúrában, és átkerült a városi kultúrába is. A másik oka talán a magyar történelemnek kacskaringós mivolta: hányattatásainkat szokás felemlegetni ilyenkor.

Persze mondhatnánk, hogy a bajorok is söröznek és a franciák is boroznak, de az a nem mindegy, hogy hogyan!

Elég különböző ivási mintázatok vannak, gondoljunk csak a dél-európai, mediterrán, vagy a skandináv ivási szokásokra: nagyon más meginni az ebédhez egy pohár rozét mint péntek este egy üveg vodkát egyedül otthon. És úgy tűnik, hogy mi valahol félúton megrekedtünk, úgy értve, hogy mind a két minta jelen van a magyar kultúrában, de valamiféleképpen a kettő hátrányait egyesíti.

Pont az a gond, hogy nincs meg a kulturált ivási mintázatunk: a magyarok önpusztító módon isznak, és egyáltalán nincs a helyén az alkohol a társas helyzetekben. Főleg a fiatalok esetében látom, hogy virtusból, erőből, vagánykodásból, dühből és kifejezetten ártó szándékkal, önpusztító módon fogyasztják az alkoholt, vagy a drogokat

 – magyarázza Nagy Zsolt, majd hozzáteszi, nem tanultuk meg jól használni ezeket a szereket, és úgy tűnik, ez elsősorban az elmúlt 50 év során alakult így.

Nem ok, csak kifogás a pandémia?

Sokan isznak a valóságból való kilépés, a stresszoldás, a konfliktusok elől való menekülés szándékával, vagy akár az érzéstelenítés miatt. Mások olyan problémák miatt, melyek a felnövést, a megküzdést, az érett személyiség működésmódját kérnék.

Ezt a tendenciát én egyértelműen rosszabbnak látom az utolsó másfél évben, akár csak a hozzám történő bejelentkezések számában, akár a kollégákkal való beszélgetésben, ahol mindenki arról számol be,

nemhogy megállt volna, hanem jelentősen növekszik az alkoholfogyasztás és az alkoholhasználat a magyar népesség körében a járvány kezdete óra. Én azt gondolom, hogy a pandémia egy körülmény csupán, ami megkönnyíti azt, hogy ürügyet találjunk a fokozott alkoholfogyasztásra” – mondja a szakember. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a népesség egy jelentős része egészen új élethelyzetbe került, és ezek nem feltétlenül kedvező változások:

• munkahelyvesztés,
• home office,
• családi összezártság,
• mozgástér beszűkülése,
• és sokaknak ráadásul még betegséggel, kórházi tartózkodással, családtagok elvesztésével is szembe kellett néznie.

Ezek mind nagyon komoly stresszfaktorok külön-külön is, de így együtt koncentráltan mutathatnak a könnyű, fájdalommentes és kéznél lévő megoldás, az alkohol felé. Úgy tűnik, hogy ez a probléma egyre súlyosabbá kezd válni, és nagyon nem látjuk még a végét, hosszan tartó utóhatása lesz a mostani eseményeknek. Mint az köztudott, a szenvedélybetegség lassan alakul ki, de ha megvan, akkor elég hosszú a felépülési folyamat is.

Mentális egészségünk

Az utóbbi időben egyre többet foglalkozunk önmagunk mentális egészségével, majdhogynem divat lett pszichológiai témájú könyvek gyűjtése. Ez egy ponton talán megálljt parancsolhat ez a fajta tudatosság az egyre romló számoknak?  A szakember szerint is ez egy létező folyamat: az elmúlt pár évben, mióta megjelentek a női magazinok, az ilyen  tematikájú portálok, előtérbe került az ezoterika, azóta valóban felerősödött az efféle egészségtudatosság, de elsősorban a nők körében. Valahogy a nők korábban észlelik hogy problémájuk van, például az alkohollal, és korábban is kérnek segítséget. Nagy Zsolt elmondása szerint lényegesen több mélyre csúszott férfival találkozik a munkája során, mint nővel.

Viszont az is érdekes, hogy az egészségtudatosság erősödésével együtt  az alkohol változatlanul markánsan jelen van az életünkben, mintha ennek az egész jelenségnek a vakfoltján lenne: egyszerűen nem érzékeli problémaként a magyar társadalom jelentős része a kontrollvesztett, mértéktelen ivást.

Még mindig valamiféle elnéző, vállveregető, humorizáló, összekacsintó, és hazug mentalitás veszi körül az alkoholizálást.

Furcsa kettősség figyelhető meg ezzel kapcsolatban: egyrészt minden létező helyzetben bátorítja a magyar társadalom az ivást, viszont akinek problémája lesz vele, annak a 10 százaléknak, aki nagyivó vagy alkoholista lesz, azt brutálisan szankcionálja, megbélyegzi, és kiközösíti, és gyakorlatilag ellehetetleníti a társadalom. Az egészségtudatosság tehát ma már szinte mindenre kiterjed, a testsúlyra és szinte az összes külsőségre, de a belső lelki egészségre még mindig nem kerül elegendő hangsúly.