A pápaválasztás menete, feltételei és szabályai: így zajlik az új pápa választása, erről dönt a konklávé

A pápaválasztás folyamata nem egy egyszerű szavazás a bíborosok között, pontosan meghatározott menete van. Ha a pápaválasztásra azért kerül sor, mert a pápa meghalt, akkor mielőtt még az új pápát megválasztják, a néhai pápát el kell temetni. Ezt követően ül össze a pápaválasztó konklávé.

A pápa halála és temetése

A pápa halála után a bíborosok 9 egymást követő napon gyászmisét mutatnak be lelke üdvösségéért, ezután történhet meg a temetés. A szabályok szerint senkinek nincs megengedve, hogy bármilyen eszközzel képeket készítsen a betegágyon fekvő vagy már halott pápáról, szavait sem rögzíthetik semmiféle eszközzel azért, hogy később visszajátsszák.

Ha az elhunyt pápa végrendelkezett saját dolgairól, leveleket és magándokumentumokat hagyott hátra és kijelölte végrendeleti végrehajtóját, erre tartozik a végrendelkezőtől kapott utasítások értelmében meghatározni és végrehajtani mindazt, ami az elhunyt pápa személyes dolgait és írásait illeti. E végrendeleti végrehajtó eljárásáról egyedül az új pápának tartozik számadással.

A pápaválasztás szabályai

A Római Pápa megválasztásának joga egyedül a bíborosokat illeti meg, kivéve azokat, akik a pápa halála napján vagy az előtt betöltötték 80. életévüket. A választó bíborosok maximális száma nem haladhatja meg a 120-at. Minden feltétel nélkül ki van zárva mindenfajta egyéb egyházi méltóság aktív választójoga vagy bármilyen rangú és rendű laikus hatalom beavatkozása.

Egyetlen választó bíboros sem zárható ki az aktív és passzív pápaválasztásból semmiféle indok vagy érv alapján.

Az Egyház bíborosa, kinek kreálása és a Konzisztóriumban való közzététele megtörtént, eo ipso rendelkezik a pápaválasztás jogával akkor is, ha még nem kapta meg a bíborosi birétumot és a gyűrűt, sem az esküt még nem tette le. Ellenben nincs pápaválasztó joga a kánonilag letetteknek, vagy a római ápa. jóváhagyásával a bíboros méltóságról lemondottaknak. Sőt, széküresedés idején a bíborosi kollégium nem fogadhatja vissza és nem rehabilitálhatja az ilyeneket.

Amennyiben a szentszék megüresedése egy Egyetemes Zsinat vagy Püspöki Szinodus idején történne, az új pápát egyedül és kizárólag a választó bíborosoknak kell megválasztaniuk, ahogy az előbb említettük, és nem a Zsinatnak vagy a Püspöki Szinodusnak. Így minden olyan cselekményt, mely vakmerően megkísérelné módosítani a pápaválasztás szabályait vagy a választók kollégiumát, semmis és érvénytelen: a Zsinatnak vagy a Püspöki Szinodusnak, bármilyen fázisban vannak is, azonnal felfüggesztettnek kell magukat tekinteniük, amint hírül vették a pápai szék megüresedését. Minden késlekedés nélkül azonnal be kell fejezniük mindenfajta összejövetelt, gyűlést vagy ülést, meg kell szakítaniuk mindenféle határozat vagy kánon előkészítését és fogalmazását, tartózkodniuk kell a már megfogalmazottak kihirdetésétől semmisség terhe mellett; sem a Zsinat, sem a Szinodus nem folytatódhat semmiféle jogcím, még a legsúlyosabb és legkülönösebb indok alapján sem mindaddig, amíg a kánonilag megválasztott új pápa el nem rendeli az újrakezdést vagy a folytatást.

Attól a naptól számítva, melyen az pápai szék törvényesen megüresedett, a Rómában lévő választó bíborosoknak 15 teljes napig várniuk kell a távollévőkre; illetve súlyos ok esetén néhány nappal még késleltethetik a pápaválasztás megkezdését; de legfeljebb 20 nappal a széküresedés után az összes jelenlévő választó bíborosnak meg kell kezdeni a pápaválasztást.

Az összehívott választó bíborosok valamennyien kötelesek engedelmeskedni az összehívó üzenetnek és megjelenni a kijelölt helyen, kivéve, ha betegek vagy más súlyok ok akadályozza őket, amit azonban a bíborosi kollégiumnak el kell ismernie.

Ha a választó bíborosok a pápaválasztás folyamán érkeznének meg, azaz mielőtt még a pápát megválasztották volna, oda kell engedni őket a pápaválasztáshoz abban a fázisban, amelyben éppen tartanak.

Ha véletlenül egy bíboros, akinek szavazati joga van, megtagadná a Vatikánvárosba való belépést, hogy részt vegyen a pápaválasztás munkájában, vagy miután a választás már megkezdődött, megtagadná a maradást, hogy kötelességét teljesítse, anélkül, hogy az esküt tett orvosok által igazoltan beteg volna és ezt a választók nagyobb része elismerné, a többiek szabadon folytathatják a pápaválasztást, anélkül, hogy tekintettel volnának rá, és a továbbiakban nem engedik újra részt venni a pápaválasztáson. Ha viszont egy választó bíboros hirtelen betegség miatt kénytelen elhagyni a Vatikánt, a pápaválasztás folytatható szavazatának kikérése nélkül is; de ha vissza akar térni a pápaválasztás színhelyére miután meggyógyult, vagy akár előtte is, újra be kell bocsátani. Továbbá, ha valaki a választó bíborosok közül súlyos, a választók többsége által jóváhagyott indokkal elhagyja a Vatikánvárost, visszatérhet, hogy újra részt vegyen a pápaválasztásban.

A pápaválasztás feltételei, helyszíne

A pápaválasztás helyszíne és az oda hivataluk jogcímén bebocsátott személyek is szigorú szabályokhoz kötöttek. A pápaválasztó Konklávé a Vatikánváros területén, meghatározott részen és idegenek elől elzárt épületekben zajlik, oly módon, hogy megfelelő elhelyezést kapjanak a választó bíborosok és mindazok, akik törvényes jogcímen meghívottak a pápaválasztás szabályos lefolytatásában való együttműködésre.

A pápaválasztás kezdetéül megállapított időpontban az összes választó bíborosnak rendelkeznie kell megfelelő szálláshellyel, és azt el kell foglalnia a Vatikánvárosban újonnan épített Szt. Márta Házban. Ha az illetékes bíboros gyűlés által elfogadott egészségügyi okból valamely választó bíborosnak betegápolóra van szüksége a pápaválasztás ideje alatt is, gondoskodni kell a betegápolók megfelelő elhelyezéséről is.

A pápaválasztás megkezdésére meghatározott időponttól kezdve a pápa megválasztásának kihirdetéséig, vagy addig, amíg az új pápa azt elrendeli, a Szt. Márta Ház helyiségei, s különösen a Sixtusi kápolna és a liturgikus cselekmények helyszínei illetéktelen személyek előtt zárva vannak. A Vatikánváros egész felségterületét és az azon belüli székhellyel rendelkező hivatalok rendes tevékenységét ezen időszakban úgy kell szabályozni, hogy biztosítva legyen a pápaválasztással kapcsolatos minden tevékenység titkossága és szabad lefolytatása; különösen arra kell ügyelni, hogy a választó bíborosokat senki meg ne közelítse, miközben a Szt. Márta Házból a Vatikáni Apostoli Palotába közlekednek.

A választó bíborosok a pápaválasztás megkezdésétől annak megtörténtéig és annak kihirdetéséig tartózkodjanak a pápaválasztás területén kívül lévő, külső személyekkel levelezés, telefon vagy egyéb kommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartástól, kivéve ha a megfelelő gyűlésen kellő módon elismerik ennek sürgető szükségét. Mindazok számára, akik jogosan vannak jelen a Vatikánvárosban, és véletlenül találkoznának a választó bíborosok valamelyikével a pápaválasztás ideje alatt, feltétlenül tilos beszélgetésbe bocsátkozniuk velük bármilyen formában, bármi eszköz révén és bármi indokkal.

A személyes és a pápaválasztással kapcsolatos hivatalos szükségletek ellátására kéznél kell lennie, s megfelelő elhelyezést kell kapnia a bíborosi kollégium titkárának, aki a választó testület titkáraként működik; a pápai liturgiák szertartásmesterének 2 ceremonáriussal és a Pápai Sekrestye 2 szerzzetes sekrestyésével; egy papnak, akit a Dékán vagy az őt helyettesítő bíboros választ ki asszisztensének. Jelen kell lennie továbbá néhány, különböző nyelvű szerzetesnek mint gyóntatónak, 2 orvosnak, s idejében gondoskodni kell megfelelő számú asztalnál felszolgáló és takarító személyzetről. Az itt felsorolt személyeknek meg kell kapnia a camerlengo bíborosnak és 3 asszisztensének előzetes jóváhagyását.

Akinek bármi okból és bármikor tudomására jut valami, ami közvetlenül vagy közvetve érinti a pápaválasztás cselekményeit, különösen a pápaválasztáson történt szavazásokat, szigorú titoktartásra van kötelezve a választó bíborosok testületén kívüli minden személy vonatkozásában: a pápaválasztás megkezdése előtt esküt kell tenniük. Az eskü szövege:

Én, N.N., ígérem és megesküszöm rá, hogy a titkot, mindarra vonatkozóan, ami közvetlenül vagy közvetve a pápaválasztás szavazásaival kapcsolatos, feltételek nélkül és örökre megtartom, mindazokkal szemben, aki nem tagja a választó bíborosi kollégiumnak, hacsak nem kapok rá kifejezetten különleges felhatalmazást az új pápától vagy utódaitól. Hasonlóképpen ígérem és esküszöm rá, hogy tartózkodom mindenféle rögzítő vagy audiovizuális eszköz használatától mindazzal kapcsolatban, ami a pápaválasztás ideje alatt a Vatikánváros területén történik, különösen ami közvetlenül v. közvetve bármi módon kapcsolódik a pápaválasztás cselekményéhez. Kijelentem, hogy ezt az esküt annak tudatában tettem le, hogy megszegése magával vonja velem szemben azokat a lelki és kánoni büntetéseket, melyeket a leendő pápa jónak lát alkalmazni. Isten engem úgy segéljen, és e szent evangéliumok, melyeket kezemmel érintek.

A pápaválasztás menete

Miután az előírt szertartások szerint megtörtént az elhunyt pápa temetése, és minden elő van készítve a pápaválasztás szabályos lefolytatásához, a meghatározott napon a választó bíb-ok összegyűlnek a vatikáni Szt. Péter-bazilikában, vagy az idő és hely körülményeinek megfelelő más helyen, hogy ünnepi szentmisén vegyenek részt. E szentmisének lehetőleg délelőtt kell történnie

Az Apostoli Palota Szt. Pál-kápolnájából, ahová a délután megfelelő órájában összegyűltek a választó bíborosok, ünnepi körmenetben vonuljanak a pápaválasztás színhelyére, az Apostoli Palota Sixtusi kápolnájába korális ruhában és a Veni Creator himnuszt énekelve. Megtartva a Konklávé lényeges elemeit, de módosítva néhány másodlagos elemét, melyek a körülmények megváltozásával korábbi rendeltetésüket tekintve jelentéktelenné váltak, II. János Pál pápa 1996-ban meghatározta és elrendelte, hogy a pápaválasztás minden cselekménye kizárólag a Vatikáni Apostoli Palota Sixtusi kápolnájában menjen végbe, mely ezért a pápaválasztás befejeztéig kizárólag e célra fenntartott hely, s ezáltal biztosított legyen minden szó és cselekmény teljes titkossága, mely bármi módon, akár közvetlenül, akár közvetve érinti a pápaválasztást.

A bíborosi kollégium gondoskodik arról, hogy minden elő legyen készítve. Ehhez igénybe vehetik az Államtitkárság helyettes vezetőjének külső segítségét is, hogy a szabályos pápaválasztás teljes titoktartása biztosítva legyen. Különösen gondos és szigorú ellenőrzést kell végezni, megbízható és hozzáértő szakértők bevonásával, hogy a mondott helyen ne lehessenek titokban elhelyezett rögzítő vagy kifelé közvetítő audiovizuális eszközök.

Amikor a választó bíborosok megérkeznek a Sixtusi kápolnába, még azok jelenlétében, akik az ünnepi körmenetben részt vettek, leteszik az esküt. A Dékán vagy az első rendhez tartozó korelnök hangosan felolvassa az esküformulát, majd minden egyes választó bíboros kezével érintve a Szt. Evangéliumot elmondja azt. Amikor az utolsó választó bíboros is befejezte az esküt, a Pápai Liturgiák Szertartásmestere kihirdeti az „extra omnes”-t, és a konklávéhoz nem tartozóknak el kell hagyniuk a Sixtusi kápolnát. Csak a Pápai Liturgiák Szertartásmestere és az a pap maradhat, akit a választó bíborosok 2. elmélkedésének megtartására választottak ki. Az elmélkedésnek a bíborosok súlyos feladatáról kell szólnia, arról, hogy helyes szándékkal, az egyetemes Egyház javát és egyedül Istent tartván a szemük előtt kell eljárniuk. Az eskü szövege a következő:

"Mi, választó bíborosok valamennyien és egyenként, akik jelen vagyunk e pápaválasztáson, ígérjük, kötelezzük magunkat és esküszünk rá, hogy hűségesen és pontosan megtartjuk mindazokat az előírásokat, amelyeket II. János Pál pápa 1996. február 22-én kibocsátott Universi Dominici Gregis apostoli konstitúciója tartalmaz. Hasonlóképpen ígérjük, kötelezzük magunkat és esküszünk rá, hogy bármelyikünk, akit isteni rendelkezés alapján római pápává választanak, kötelezi magát arra, hogy hűségesen fogja végezni az egyetemes Egyház pásztorának péteri szolgálatát, és határozottan fogja képviselni és védeni a Szentszék lelki és világi jogait és szabadságát. Mindenekelőtt ígérjük és esküszünk rá, hogy a legnagyobb hűséggel fogjuk őrizni mindenkivel, klerikusokkal és laikusokkal szemben egyaránt mindannak titkát, ami bármi módon kapcsolódik a Római Pápa megválasztásához, ami a szavazást közvetlenül vagy közvetve érintve a pápaválasztás helyszínén történik; semmiképpen nem fogjuk megszegni e titoktartást sem a választás alatt, sem az új pápa megválasztása után, kivéve, ha arra maga a pápa kifejezetten engedélyt ad; mindezt azért, hogy soha ne adjunk alkalmat vagy kedvezést bármilyen beleszólásnak, ellenzésnek v. bármi más beavatkozásnak, mellyel bármilyen rendű vagy rangú világi hatóság, csoport vagy személy akarna beavatkozni a Római Pápa megválasztásába."

Ezután a precedencia sorrendjében a választó bíborosok egyenként tesznek esküt: "És én, N. N. bíboros ígérem, kötelességül vállalom és esküszöm rá. Isten engem úgy segéljen, és e szent evangéliumok, melyeket kezemmel érintek." Az elmélkedés után a pap, aki tartotta, a Pápai Liturgiák Szertartásmesterével együtt elhagyja a Sixtusi kápolnát. A választó bíborosok, elmondva az Ordo megfelelő imádságait, meghallgatják a Dékánt (vagy helyettesét), aki a választók kollégiumának mindenekelőtt azt a kérdést teszi fel, hogy hozzá lehet-e kezdeni a választó cselekményhez, vagy vannak-e még kétségek a meghatározott szabályok és eljárások körül, melyeket tisztázni kell. Természetesen anélkül, hogy (még ha a választók egyhangúlag akarnák is) a pápaválasztás cselekményeit lényegében érintő előírások közül bármelyiket módosíthatnák vagy helyettesíthetnék. Ha ez megtörténnék, az ilyen határozat semmis. Amennyiben a választók többségének véleménye szerint nincs semmi akadálya a pápaválasztás cselekményei megkezdésének, elkezdődhet a folyamat.

A pápaválasztással kapcsolatos titoktartásra már kitértünk, a választó bíborosoknak tilos mással beszélnie, vagy bármilyen módon üzennie, illetve üzenetet kapnia. A választó bíborosoknak tehát gondoskodniuk kell arról, hogy még a pápaválasztási cselekmények megkezdése előtt intézkedjenek halaszthatatlan személyes vagy hivatali ügyeikről azért, hogy ne kelljen hasonló beszélgetésekhez folyamodniuk.

Különösen tiltott a választó bíborosoknak a pápaválasztás cselekményének egész idején bármilyen napilapok vagy folyóiratok kézhezvétele, s ugyanígy rádióadások hallgatása vagy televízióadások nézése.

Különösen tilos választó bíborosoknak bárkinek olyasmit tudomására hozni, ami közvetlenül v. közvetve érinti a szavazásokat, továbbá amiről a bíborosi gyűléseken a pápaválasztással kapcsolatban tárgyaltak vagy döntöttek, akár a pápaválasztás előtt, akár a pápaválasztás idején. E titoktartási kötelezettség vonatkozik a nem választó bíborosokra is.

Hogy a választó bíborosok védve legyenek mások titokszegésével és esetleges ármánykodásával szemben, amit döntési szabadságukkal és ítéletalkotásuk függetlenségével szemben állítanának, feltételek nélkül tilos, hogy bármilyen meggondolással bevigyenek a pápaválasztás helyszínére, vagy ha már ott vannak, működtessenek bármiféle technikai eszközt, ami alkalmas hangok, képek és írás rögzítésére, reprodukálására vagy közvetítésére.

A pápaválasztás folyamata

A pápaválasztás közfelkiáltásnak vagy inspirációnak és kompromisszumnak nevezett módjait eltörölték, a Római Pápa megválasztásának módja 1996-tól egyedül a szavazásos forma lett. Az érvényes megválasztáshoz a szavazatok kétharmada szükséges, a jelenlévő választók összességét véve alapul. Abban az esetben, ha a jelenlévő bíborosok száma nem osztható 3 egyenlő részre, a pápaválasztás érvényességéhez +1 szavazat szükséges.

A pápaválasztást azonnal meg kell kezdeni, amint teljesültek az előírt feltételek. Ha ez már az első nap délutánján megtörténik, egyetlen szavazást tartsanak; a köv. napokon, ha a pápaválasztás nem történik meg mindjárt az első szavazással, délelőtt is, délután is 2-2 szavazást tartsanak, úgy, hogy kezdetének óráját előzőleg meghatározzák akár az előkészítő gyűléseken, akár a pápaválasztás folyamán, betartva meghatározott szabályokat.

A szavazás három fázisban történik.

Az első fázis előpápaválasztásnak nevezhető, amikor is a 2 ceremoniárius előkészíti és kiosztja a szavazócédulákat, legalább kettőt v. hármat adva minden választó bíborosnak; és megtörténik a 3 Scrutator (szavazatszámláló), a 3 betegek szavazatait összegyűjtő Infirmáriusnak, és a három Revisor (ellenőr) kisorsolása a választó bíborosok közül. Utóbbi sorsolást az utolsó diákonus bíboros végzi nyilvánosan, úgy, hogy egyenként húzza ki a kilenc nevet, akiknek e feladatokat kell végezniük. Ha a sorshúzás olyan választó bíborosokra esnék, akik betegség vagy más ok miatt e feladat végzésében akadályoztatva vannak, helyettük más, nem akadályozott nevet kell húzni. Az első hármas csoport tagjai lesznek a Scrutatorok, a másodiké az Infirmariusok, a harmadiké a Revisorok.

A szavazás e fázisában azt is előírják:

• a szavazócédula négyszögletes legyen, felső felében lehetőleg nyomtatva e szavak álljanak: Eligo in Summum Pontificem, az alsó fele üres legyen, ahová a választott nevét kell írni; ezért a cédulának akkorának kel lennie, hogy félbe lehessen hajtani;
• a szavazócédulát minden egyes választó bíborosnak titkosan kell kitöltenie; olvashatóan, de amennyire lehet, föl nem ismerhető írással írja rá annak nevét, akit választ, de csak egy nevet, különben szavazása érvénytelen, s ezután kétszer hajtsa össze a cédulát;
• a szavazás alatt csak a választó bíborosok lehetnek a Sixtusi kápolnában, ezért, amint a szavazócédulák kiosztása megtörtént, még mielőtt a választók írni kezdenének, a bíborosi kollégium titkárának és a pápai liturgiák szertartásmesterének el kell hagynia a termet; távozásuk után az utolsó diákonus bíb. bezárja az ajtót, majd ahányszor szükséges, nyitja és zárja, pl. amikor az Infirmáriusok kimennek, hogy összeszedjék a betegek szavazatait, s amikor visszatérnek a Kápolnába.

A második fázis a tulajdonképpeni szavazás, ami a következőkből áll:

• a szavazócédulák elhelyezése az urnában;
• összekeverésük és kivételük;
• a szavazócédulák kibontása.

A választó bíborosok, miután megírták és összehajtották a szavazócédulát, egyenként, a precendencia szokásos rendjében, láthatóan feltartva a kezükben odaviszik azt az oltárhoz, amely mellett ott állnak a Scrutatorok, s amelyre elhelyeztek egy urnát, rajta tálcával a cédulák összegyűjtésére. Az oltár előtt a választó bíb. hangosan elmondja a következő esküformulát: "Tanúnak hívom az Úr Krisztust, aki ítélni fog felettem, hogy szavazatomat arra adtam, akit Isten akarata szerint megválasztandónak tartok."

Ezután a szavazócédulát a tálcára teszi és ezzel dobja az urnába. Ezek megtörténte után meghajol az oltár előtt, és visszatér a helyére. Ha a Kápolnában jelenlévő választó bíborosok közül valaki nem tud odamenni az oltárhoz, mert beteg, az utolsó Scrutator menjen oda hozzá, s miután a bíb. elmondta az esküt, adja át céduláját a Scrutatornak, aki jól láthatóan vigye oda az oltárhoz, s anélkül, hogy elmondaná az esküt, tegye rá a tálcára és ezzel dobja be az urnába.

Ha beteg választó bíborosok vannak a saját szobáikban, a 3 Infirmárius menjen el hozzájuk egy dobozzal, melynek felső részén nyílás van, s ezen keresztül be lehet dobni az összehajtott szavazócédulát. A Scrutatorok, mielőtt átadnák e dobozt az Infirmáriusoknak, nyilvánosan nyissák ki, hogy a többi választók is láthassák, hogy üres, ezután zárják be és kulcsát helyezzék el az oltáron. Ezt követően az Infirmáriusok a zárt dobozzal és kis edényben megfelelő számú szavazócédulával induljanak el megfelelő kísérettel a Szt. Márta Házba. Egyenként térjenek be a betegekhez, aki fogja a cédulát, titokban töltse ki, hajtsa össze, és a kellő eskü elmondása után a nyíláson át dobja be a dobozba. Ha egy beteg képtelen az írásra, a 3 Infirmárius egyike vagy a beteg által megkért választó bíboros, miután esküt tett az Infirmáriusok kezébe a titoktartásról, tegye meg a fent mondottakat.

Ezután az Infirmáriusok vigyék vissza a dobozt a Kápolnába, ahol, miután a jelenlévő bíb-ok mind leadták szavazatukat, a Scrutatorok kinyitják, megszámolják a benne található szavazócédulákat, s megbizonyosodva arról, hogy számuk megegyezik a betegekével, egyenként a tálcára helyezik és bedobják az urnába a szavazócédulákat. Hogy a szavazás hosszúra ne nyúljon, az Infirmáriusok megírhatják és bedobhatják az urnába saját szavazócédulájukat az első bíborosok után, és indulhatnak a betegek szavazatainak összegyűjtésére a fenti módon, miközben a többi választók leadják szavazataikat.

Miután az összes választó bíboros bedobta szavazócéduláját az urnába, az első Scrutator többször megrázza, hogy a cédulák összekeveredjenek, majd az utolsó Scrutator megy, hogy megszámlálja, egyiket a másik után véve ki, jól láthatóan, és beleteszi egy másik, odakészített üres urnába. Ha a szavazócédulák száma nem egyezik a választók számával, az összeset el kell égetni, újabb szavazást kel kezdeni; ha pedig a cédulák száma megegyezik a szavazókéval, következik a szavazócédulák felbontása.

A Scrutatorok odaülnek az oltár mellett álló asztalhoz: közülük az első fog egy szavazócédulát, kibontja, elolvassa a választott nevét, átadja a második Scrutatornak, aki szintén megnézi a vásztott nevét, majd továbbadja a harmadiknak, aki hangosan és érthetően felolvassa a választott nevét, úgy, hogy az összes jelenlévő választó fel tudja jegyezni egy lapra. Ő maga is feljegyzi az olvasott nevet. Ha bontás során akadna két, egymásba hajtogatott cédula, melyek láthatóan egy szavazótól származnak és ugyanaz a név van rajtuk, az egy szavazatnak számít; ha ellenben két különböző név volna rajtuk, egyik sem érvényes szavazat. Magát az egész szavazást azonban egyik esetben sem kell emiatt érvénytelennek tekinteni.

A szavazócédulák felbontásának végeztével a Scrutatorok összegezik az egyes nevekre adott szavazatokat, és följegyzik egy külön lapra. Az utolsó Scrutator, ahogyan egyenként felolvasta a cédulákat, tűvel átszúrja az Eligo szónál és fonálra fűzi, hogy biztonságosan lehessen tárolni őket. A nevek felolvasása után a fonál két végét összekötik, és a szavazócédulákat így helyezik el egy dobozban v. az asztal szélén.

Ezután következik a harmadik, az utópápaválasztásnak is nevezett fázis, melynek összetevői: 

• a szavazatok megszámlálása,
• ellenőrzésük,
• a szavazócédulák elégetése.

A Scrutatorok összegezik a szavazatokat, s ha senki nem érte el a kétharmados többséget azon a szavazáson, a pápa nincs megválasztva; ha ellenben valaki megkapta a szavazatok étharmadát, a római pápa megválasztása kánonjogilag érvényes. Mindkét esetben, tehát akár megtörtént a megválasztás, akár nem, a Revizoroknak ellenőrizniük kell mind a szavazócédulákat, mind a Scrutatorok följegyzéseit, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy pontosan és hűségesen teljesítették feladatukat.

Az ellenőrzés után azonnal, még mielőtt a választó bíborosok elhagynák a Sixtusi kápolnát, a Scrutatorok az összes cédulákat elégetik. Ha azonban mindjárt egy újabb szavazást kell kezdeni, az első szavazás céduláit a végén, a másodikéval együtt kell elégetni. Előírják, hogy az összes és minden egyes választó bíboros a biztonságosabb titoktartás végett adja át a camerlengo bíborosnak vagy 3 asszisztense egyikének mindazokat az írásokat, melyeket az egyes szavazások kimenetelével kapcsolatban jegyzeteltek, hogy a cédulákkal együtt elégessék azokat.

A pápaválasztás végén camerlengo bíboros beszámolót készít, és a 3 asszisztens bíboros aláírja azt, mely rögzíti az egyes ülések szavazásainak eredményét. E jelentést át kell adni a pápának, majd a levéltárban, lepecsételt borítékban kell őrizni, és senki föl nem nyithatja, ha csak a pápa erre kifejezetten engedélyt nem ad.

A pápaválasztás jelenlegi szabályai előírják, hogy a Konklávéba való bemenetel délutánját kivéve délelőtt is, délután is, azonnal az erdeménytelen szavazás után kezdjék meg az újabb pápaválasztást, és adják le újból szavazataikat. E 2. szavazásnál mindent ugyanúgy kell tenni, mint az elsőnél, kivéve hogy nem kell újból esküt tenni, sem új Scrutatorokat, Infirmáriusokat és Revizorokat választani, mert az első szavazáskor választottak érvényben vannak.

Abban az esetben, ha a választó bíborosok nem tudnak megegyezni a megválasztandó személyében, három eredménytelen szavazási nap után, legföljebb egy napra föl kell függeszteni a szavazást, hogy időt kapjanak a választók imádságra, egymás közti megbeszélésre és egy rövid buzdító elmélkedésre, melyet az első Diákonus bíboros tart a többieknek.

Újrakezdve a szavazásokat a megszabott módon, ha 7 forduló után nem történt meg a megválasztás, újra tartsanak imádságos, megbeszélési és elmélkedési szünetet, és az elmélkedést most a papi rend első bíborosa tartsa. Ha ezután újabb 7 szavazás marad eredménytelen, ismét tartsanak imádságos, megbeszélési és elmélkedési szünetet, és az elmélkedést a püspöki rend első bíborosa tartsa. Ezután kezdjék el újra a meghatározott módon a szavazást, amit eredménytelenség esetén hétszer ismételjenek meg.

Ha a szavazások erdeménytelenek maradnak, a camerlengo hívja össze a választó bíborosokat, hogy nyilvánítsanak véleményt a folytatásról, és ezután az történjék, amit abszolút többségük határozott. Azonban nem térhetnek el attól, ami az érvényes megválasztáshoz szükséges, elegendőnek tartván a szavazatok abszolút többségét, vagy 2 név között akarnának választani, akik az előző szavazásnál a szavazatok nagyobb részét kapták, és abszolút többséggel akarnának dönteni e kettő között.

Ha a pápaválasztás másként történne, mint az előírások, akkor érvénytelen és semmis minden további nyilatkozat nélkül, és a megválasztottat semmiféle joggal nem ruházza föl.

A pápaválasztás elfogadása, kihirdetése és az új pápa szolgálatának megkezdése

Amikor kánonjogilag megtörtént a pápaválasztás, a megválasztott személy beleegyezését kell kérni e szavakkal: "Elfogadod-e kánoni megválasztásodat pápává?" Ha igenlő a válasz, még meg kell kérdezni: "Hogyan akarod nevezni magad?" Ekkor a Pápai Liturgiák Szertartásmestere mint jegyző a 2 ceremoniáriussal, akiket erre a mozzanatra behívtak és tanúként szerepelnek, megszerkeszti az új pápa megválasztásnak és fölvett nevének dokumentumát.

A pápaválasztás elfogadása után, amennyiben az új pápa már püspük, a megválasztott azonnal a Római Egyház püspöke, igazi Pápa és a püspöki kollégium feje lesz; azaz valóságosan elnyeri az egyetemes Egyház fölötti teljes és legfelső hatalmat, és gyakorolhatja azt. Ha a megválasztott még nem volna püspök, azonnal püspökké szentelik.

A választó bíborosok a meghatározott módon odajárulnak, hogy kifejezzék hódolatukat és engedelmességüket az újonnan megválasztott pápának, majd hálát adnak Istennek. Ezután az első diákonus bíboros kihirdeti a várakozó népnek a pápaválasztás eredményét és az új pápa nevét, aki mindjárt ezután Urbi et Orbi áldást ad a vatikáni Bazilika erkélyéről. Amennyiben a megválasztott nem püspök, csak azután járulnak elébe hódolatra a bíborosok, hogy ünnepélyesen püspökké szentelték, és a kihirdetés is csak ezután történik meg.

Ha a megválasztott a Vatikánvároson kívül tartózkodnék, be kell tartani az Ordo rituum conclavis előírásait. A konklávénak azután van vége, hogy a megválasztott új pápa megadta beleegyezését a megválasztásához, kivéve, ha ő másként rendelkezik.

A pápaválasztás története

Szent Péter után a pápát eleinte a római klérus, a római hívek és szomszédos püspökök, később a klérus és az előkelőbb hívők választották, s a nép jóváhagyta a választást - írja a Magyar Katolikus Lexikon. A 4. századtól ismételten védeni kellett a pápaválasztás szabadságát, előbb a bizánci, majd a Nyugat-római császárok beavatkozásaitól. A pápaválasztásba történt beavatkozások miatt nevezik a 880-1046-ig tartó időszakot sötét századnak, mely egyben az invesztitúra-harc időszaka is, amikor világi uralkodók harcoltak az egyházi méltóságok kinevezési és beiktatási jogáért.

Ezután II. Miklós pápa 1059-ben a pápaválasztásban a fő szerepet a bíborosi kollégiumra ruházta, a császárnak megerősítési, a római klérusnak és népnek utólagos hozzájárulási jogot biztosított. III. Sándor pápa pedig 1179-ben tette a választást a bíborosok kizárólagos jogává: kétharmados szavazati többséget írt elő érvényességéhez, a császári megerősítés ekkor már nem volt szokásban.

A pápaválasztás történetének nagy mérföldköve volt, amikor X. Gergely pápa 1274-ben előírta a konklávét a pápaválasztáshoz. A spanyol, német, francia és osztrák uralkodók kizárási (vétó) jogot követeltek a pápaválasztás befolyásolására, mellyel a döntő szavazás előtt egy alkalommal egy bíboros által tiltakozhattak a jelölt megválasztása ellen; a választás utáni tiltakozás hatálytalan volt. Ilyen igénnyel először I. Károly (1516-1556), II. Fülöp (1556-1598) és III. Fülöp (1598-1621) spanyol királyok léptek föl.

Ezután XV. Gergely pápa 1621-ben részletesen szabályozta a pápaválasztás lefolyásának módját. Ennek ellenére a vétójogot hatásosan érvényesítette 1721-ben VI. Károly német-római császár, 1730-ben V. (Bourbon) Fülöp spanyol király, 1758-ben XV. Lajos francia király, 1799-ben II. Ferenc német-római császár, 1823-ben I. Ferenc osztrák császár, 1830-ben VII. Ferdinánd spanyol király és utoljára 1903-ban I. Ferenc József magyar király és osztrák császár Rampolla bíborossal szemben. Ezután X. (Szt.) Pius pápa 1904. XII. 25: Vacante Sede Apostolica konstitúciójával kiközösítés terhe mellett megtiltotta a kizárási jog közvetett gyakorlását is, amit később II. János Pál pápa is megerősített.

A 20. században a pápaválasztás rendje 1996-ig a következőképpen zajlott: a választásra a kinevezett, konklávéban jelenlévő bíborosok voltak jogosultak. Elvileg bármely megkeresztelt római katolikus férfi megválasztható volt, gyakorlatban azonban 1389 óta csak bíboroskat választottak, és 1523-1978-ig itáliai (olasz) származásút. A pápa halála után a 16., de legkésőbb a 19. napon a bíborosok bevonultak a konklávéba, melyet teljesen elzártak a külvilágtól.

A választás közfelkiáltással (per acclamationem), közmegegyezéssel (per compromissum) vagy titkos szavazással (per scrutinium) történt.

A a sikeres pápaválasztás feltétele az volt, hogy a szavazatok kétharmadát kellett kapja egy jelölt; az önmagára leadott szavazat érvénytelen volt; eredménytelen forduló után azonnal másikat kellett tartani, de délelőtt is, délután is csak 2-t. Ha a megválasztott a pápaválasztást elfogadta, azonnal a pápai hatalom teljességének birtokosává vált és nevet választott magának. (Először XII. János 955-ben váltott nevet, 1009 után minden megválasztott új nevet vett fel.)

Az érvényes pápaválasztást követően a legidősebb diákonus bíboros kihirdette a római népnek: Habemus papam, 'Van pápánk!'. A bíborosi kollégium dékánja, ha szükséges, püspökké sztelte a megválasztottat és a következő vasárnapon a Szt. Péter-bazilikában megkoronázta a pápai tiarával. A pápaválasztás menete 1996 után megváltozott, ennek részletes menetét ismertettük korábban.