Kiderült az új visszaváltási rendszer sötét titka: így buksz évi 60-70 ezer forintot az automatákon

2024. január 1-től került bevezetésre a kötelező visszaváltási díjas termékek visszaváltási rendszere, a DRS (Deposit Return System). A változás értelmében szinte minden italtermék – kivéve a tejet és a tejalapú italtermékeket -, melyek csomagolása műanyag (PET), fém vagy üveg alapanyagú és űrtartalma 0,1 – 3 literig terjed, kötelező érvénnyel visszaváltási díjas terméknek minősül. Ennek megfelelően az év folyamán megjelentek a palackokon az 50 forintos visszaváltási díjra figyelmeztető jelzések, és ennek megfelelően vásárláskor kapott blokkokon is szépen elkezdtek sorakozni a termékenként plusz 50 forintos betétdíjak.

Bizonyos szempontból ennek nincs is semmiféle jelentősége, hiszen aki visszaváltja a palackokat, az úgyis visszakapja ezt a pénzt, tehát – mondhatnánk -, mit számít, hogy átmenetileg levonnak néhányszor 50 forintot. Csakhogy a visszaváltási rendszernek még komoly gyerekbetegségei vannak – leginkább az, hogy a visszaváltási folyamat rendkívül lassú és körülményes, "ráadásul a palackoktól sem szabadulhatunk meg azonnal – azokat gyűjtögethetjük majd málhás szamárként cipelhetjük, szállíthatjuk az automatáig, ahol pedig pauperizálódott polgártársaink társaságában hosszasan ácsoroghatunk a sorban." Így aztán alighanem akadnak olyanok, akik inkább elengedik az 50 forintokat, minthogy vesződjenek az egész visszaváltási mizériával. Legalábbis egyik kollégánk biztosan így tesz.

Mennyi pénzt bukik, akinek nincs idege az egészhez?

Kollégánk kíváncsi volt, éves szinten mégis mekkora összeggel sarcolják meg azért, mert nincs idegrendszere a DRS-rendszer jelentette embertelen visszaváltási folyamathoz. Annak érdekében, hogy képet kapjon a sarc nagyságáról másfél héten – egészen pontosan 10 napon – át minden nap felírta, hogy hány üveg/doboz üdítőt/italt vásárolt, illetve fogyasztott el.

A fenti ábrán jól látható, hogy még a legjobb esetben is napi 100 forintot bukik a vissza nem váltott dobozokon, palackokon, de vannak olyan napok – nevezetesen az irodanapok -, amikor a DRS-sarc összege a napi 250-300 forintot is eléri. Ez a vizsgált 10 napban egészen pontosan 1 750 forintot jelentett, vagyis átlagosan napi 175 forintot.

Mindez azt jelenti, hogy kollégánk havonta 5 250 forintot, éves szinten pedig 63 875 forintot áldoz fel a környezetvédelem oltárán. Hogy ez mennyire számít soknak, kevésnek vagy éppen átlagosnak, arra vonatkozólag nincsen adatunk, bár érzésünk szerint kollégánk ezzel a fogyasztással egyáltalán nem számít kiemelkedőnek. A fenti számok ugyanis kizárólag a napi folyadékfogyasztását fedezik.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy kollégánk sosem iszik csapvizet – tehát akárhányszor megszomjazik, valamilyen palackozott vagy dobozos italt fogyaszt. Ennyiből talán kilóg a sorból, más téren viszont szinte biztos, hogy átlagon aluli a fogyasztása – sört sosem iszik, bort is csak ritkán. Ráadásul egyedül él, gyereke nincs, márpedig azt gyanítjuk, hogy egy gyerekes család esetén a palackozott/dobozos italok fogyasztása az övénél inkább nagyobb lehet, mint kisebb. Ezen megfontolások alapján inkább azt gyanítjuk, hogy egy átlagos magyar háztartás ennél csak többet fogyaszthat, mint kevesebbet. Nem lennénk meglepve, ha egyes háztartásoknál akár a 100 ezer forintos nagyságrendet is elérné az évente elfogyasztott üdítők betétdíja. Kollégánk szerint éppen ezért igazán nem ártana, ha a rendszer gördülékenyebbé válna a mostaninál, hiszen ez már egy szabad szemmel is jól látható összeg.

Márpedig már most is léteznek a jelenleginél sokkal hatékonyabb visszaváltó automaták – a lenti videón például egy finn berendezés látható. A videóban alapvetően szó sincs az üvegek egyesével való lassú és szerencsétlen bedobálgatásáról, maximum csak akkor, ha valamit nem tud magától, első nekifutásra kezelni a gép. A képkockákon látható fiatalember úgy ahogy van, az egész zsák tartalmát egyszerre, ömlesztve önti bele az automatába, amely mindezt gond nélkül tudja kezelni, majd egy kis idő elteltével az üvegekért járó pénzt is kiadja a számára.

Nos, egy ilyen visszaváltási rendszer mellett talán kollégánk is kétszer meggondolná, hogy a kukába dobja-e azt az évi 64 ezer forintot.

Kutatás az előrehozott szezonális akciókról

Évek óta megfogyelhető trend, hogy egyre korábbra hozzák a kereskedelmi láncok a szezonális ajánlataikat. Így egyre gyakoribb, hogy már szeptember végén megjelennek a boltok polcain a karácsonyi desszertek, a puszedlik, a fahéjas kekszek, egy-egy divatos karácsonyi manó, sőt akár a püspökkenyér is. A bátrabb kerekedők pedig már augusztus végén ledobják a karácsonyi bombát. Te mit gondolsz erről a kereskedelmi gyakorlatról? A Pézcentrum és a Debreceni Egyetem friss kutatásában arra keressük a választ, mit gondolnak a vásárlók arról, hogy enyire siet a kereskedők órája. Kérjük, töltsd ki az alábbi kérdőívet!

Címlapkép: MTI/Bruzák Noémi