Újabb brutális áremelési hullám érik az országban? Így sarcolnák tovább a magyarokat a cégek

Bár elsőre logikusnak tűnik, hogy egy cég leköveti az inflációt, rengeteg olyan kérdést vet fel, minthogy akkor nem úgy tervezte meg a szolgáltató a 2023-as évét, hogy beleszámolta a 2023-as várható folyamatokat? Mindenki elszámolta magát, vagy előre nem látható volt a drágulás mértéke és most utólag korrigál? Ha mindenki konzekvensen 15 százalékot emel, és ez végigfut a gazdaságon (a díjak emelését az érintettek beépítik az áraikba) akkor az nem veszélyezteti az idei 4-5 százalékos várakozást? - teszi fel a kérdéseket a lap, amelyek minden évben felmerülhetnének, de azért lett belőle csak 2024-ben téma, mert most kiugróan nagy az éves változás. (17,6 százalékról zuhanunk le hirtelen 5 százalék közelébe.)

A jelenséget végső soron érdemes két eltérő szemszögből megnézni és magyarázni. Az egyik megközelítés az, amit a legtöbb versenypiaci szereplő szokott alkalmazni: tipikus eset, hogy a munkaadó az év elején megemeli a dolgozó bérét annak érdekében, hogy az ne veszítsen a vásárlóerejéből. Ilyenkor lényegében az történik, hogy tavaly év közben végig az alkalmazott futotta az inflációs kockázatot, egyre kevesebbet ért a fizetése, de a következő év elejétől a munkaadó ezt (teljesen vagy csak részben) korrigálja, vagyis a béremeléssel visszahozza a korábbi szintre.

Ettől eltérő szemléletű egy állami költségvetéshez kapcsolódó kiadás tervezése, mint amilyen a nyugdíjemelés. Az utóbbi évek gyakorlata szerint mindig a várható, és nem az elmúlt év inflációjának mértékében szoktak megadni. Ha pedig az év vége közeledtével kiderül, hogy ez nem volt elég, akkor ugyan korrigálják. A két példa között alapvető eltérés, hogy az egyiket szabadpiaci viszonyok, a másikat jogszabályok befolyásolják.

Az inflációkövető díjkorrekció tipikusan azokra a szabadpiaci körülmények között működő lakossági szolgáltató szektorokra jellemző, amelyekben a díjakat általános szerződési feltételekben (ászf) rögzítik. Ezekbe ugyanis általában beleírják, hogy a szolgáltatónak lehetősége van minden évben a KSH adatok alapján egyszer díjat korrigálni, és ezek a cégek így is készítik az éves üzleti terveiket. Ilyen jelentősebb szektor az említett

távközlés mellett a bankszektor és a biztosítás, de ide tartozna egyébként a közmű- és az ingatlanszektor is.

A rezsicsökkentés miatt a lakossági közműszolgáltatásoknál a díjakat jogszabályok rögzítik, tehát nem a piac határozza meg az árakat. Ingatlan bérbeadásánál ipari szinten eleve euróban szoktak szerződni a felek (ez eleve bonyolítaná, hogy mihez képest és hogyan kell a díjat korrigálni), a kis magánbérleteknél (albérlet) pedig nem szokás a szerződésbe inflációs korrekciós lehetőséget kikötni, mert ezt általában helyettesíti, hogy amikor a bérbeadó úgy érzi, elinflálódott a bérleti díj, újratárgyalja a bérlővel a feltételeket.

Míg az említett szektorokban tipikusan ászf szabályozza a kérdést, máshol sok esetben nincs a felek között ilyen szerződés, mégis alkalmazzák a díjkorrekciót. Ennek pedig egészen praktikus oka van: év elején ugyanis sokkal könnyebb áremelést érvényesíteni, ha meg lehet magyarázni azzal, hogy tavaly például 17,6 százalék volt az infláció, és a cégnek emiatt emelnie kell a béreket, ha talpon akar maradni. Márpedig akkor az árakat is emelnie kell - írja a lap. Kivétel persze itt is van, az olyan erősen szezonális ágazatok, mint például a turizmus általában nem a naptári évhez, hanem a szezonkezdethez igazítja a díjkorrekciókat.

Jó kérdés, hogy amikor 2023-ban vagy 2024 elején a kormány és az elemzők megbecsülték a 2024-re várható áremelkedés mértékét, akkor mennyire vették figyelembe, hogy a szolgáltató szektorból tavasszal egy 15 százalék körüli áremelési hullám indul majd ki. Az utóbbi időszak elemzői kommentárjaiban rendre elő is került ez a tényező, de a jelek szerint csak azért, mert idén a díjkorrekció mértéke a szokásosnál jóval magasabb.

Hiába magasabbak most a szokásosnál ezek a díjemelések, még így sem mozdítják el érdemben az idei inflációs várakozásokat

– mondta erről Virovácz Péter az ING Bank szenior elemzője a lapnak. Tehát bármennyire is fájnak tehát most lakossági szinten ezek az emelések, váratlannak semmiképpen sem nevezhetőek. Kevés szereplős piacon, ahol a cégek nagy befolyással rendelkeznek a piac fölött, és az ügyfelek nehezen tudnak szolgáltatót váltani, különösebb kockázatok nélkül bárki meglépheti a díjkorrekció kínálkozó lehetőségét. Az ászf-ek szerint ez nem ad semmilyen jogi alapot a szeződések felmondására. A távközlésben az ügyfelek döntő részét egyébként is hűségnyilatkozat köti, a bankoknál (és részben a biztosítóknál) pedig továbbra is meglehetősen macerás a váltás, ha valaki nem belépő szintű, alapszámlás ügyfél.