Vérszemet kaptak a magyar vásárlók: óriási fegyvert hagytak a kezükben a boltok

Manapság egyre több vásárlói szokásokat kutató felmérés foglalkozik a tudatosság kérdésével, és úgy tűnik a magyar vevők is egyre jobban odafigyelnek arra, mit és hogyan vásárolnak meg. Kevesebb hús és rövidebb utazások, több helyi termék a bevásárlókosárban, a legújabb termékcsodák helyett a régiek megőrzése és megjavíttatása - ilyen válaszok születtek egy friss nemzetközi felmérésben arra vonatkozóan, min változtatnának a vásárlók az egészség- és környezettudatosság jegyében.

EZ IS ÉRDEKELHET

Egyre több ruhát vásárolunk: valójában a felére sincs szükségünk

Használt darabok vásárlásával pedig sokat tehetünk az ökológiai lábnyomunk csökkentéséért.

Ezek a folyamatok már zajlanak egy ideje, azonban 2019-ben, amikor mindennél több figyelmet kapott a klímaválság, illetve az idei pandémia válságos hónapjai ráirányították a figyelmet arra, hogyan is vásárolunk. A tudatosság ott kezdődött a járvány alatt, hogy a vevők sokkal tudatosabban készültek a vásárlásra, mivel minél ritkábban akartak boltba menni, vagy online állították össze a bevásárlókosaruk tartalmát, ahol sokkal több idejük volt mérlegelni.

Míg korábban a tudatosság a vásárlás során jellemzően nem terjedt ki minden egyes alkalomra, amikor az ember pénzt költött, a járvány és a közelgő klímakatasztrófa sokaknak felnyitotta a szemét: a pénz, amit elkölt, abból épül a jövő, amelyet befolyásol, mire is költ az illető. Minden költéssel támogat a vásárló egy szolgáltatást, márkát, terméket, ezzel pedig azokat az ügyeket is, amelyeket ezek képviselnek.

Anna Lappé, élelmiszeripar szakértőtől, a fenntartható élelmiszerek védnökétől származik a gondolat: minden alkalommal, amikor pénzt költesz, egy olyan világra szavazol vele, amilyenben élni akarsz. (“Every time you spend money, you're casting a vote for the kind of world you want.") A vásárló felelőssége sokkal nagyobb eszerint annál, minthogy jó minőséget vesz-e, jó árban. Azzal, hogy pénzt költ egy jobb vagy rosszabb jövőt épít magának - és másoknak is.

Pénzcentrum: Maximálisan egyet lehet érteni ezzel a gondolattal, vagy azért ez nem ilyen egyszerű? A pénz tényleg minden esetben szavazat?

Vas Dóra: Nagyon tisztelem Anna Lappé munkásságát. Jól példázza, hogy egy olyan nehezen megérthető globális problémát, mint a klímakatasztrófa, hogyan lehet közel hozni az emberekhez. És hogyan lehet rádöbbenteni őket arra, hogy az egyéni vásárlási döntéseikkel mit tehetnek az emberiség jövőjéért.

A vásárlások töredéke tartozik a tudatos vásárlási döntések közé. Az élelmiszerek vásárlásánál pedig magas az impulzusvásárlások aránya, amikor fogalmunk nincs, miért és minek került a kosárba egy-egy termék.

PC: Manapság egyre több gyártó, termelő dönt amellett, hogy eladásra szánt termékeivel kiáll egy ügy mellett: lebomló csomagolással harcol a fenntarthatóságért, fair trade termékekkel a méltányos kereskedelem mellett, akár úgy, hogy támogatja a magyar termelőket azzal, hogy tőlük veszi az alapanyagot.

Mondhatjuk, hogy a vásárló is kiáll ezek mellett az ügyek mellett, ha ilyen termékeket vásárol?

Vas Dóra: Igen, így van. És ez egyértelműen megjelenik a helyi termelők kommunikációjában is érvként. Hazánkban például a Magyar Termék Nonprofit Kft. már évek óta a "Vedd a hazait!" szlogennel kampányol, sikeresen. A koronavírus járvány ehhez a törekvéshez kiválóan hozzájárulhat, hiszen a kézműves és a hazai, előállítású termékek iránti igény felerősödött az utóbbi hónapokban.

PC: Hogyha a pénzt valóban mint szavazatot képzeljük el, akkor az, aki tudatosan vásárol bizonyos termékeket, ő a pénzével szavaz arra a "közös ügyre". Viszont aki a válaszható termékek közül nem a környezettudatos, vagy nem fair trade árut veszi, az automatikusan - ennél a metaforánál maradva - ezek ellen az ügyek ellen szavaz? Vagy inkább olyan, mintha "nem menne el szavazni"?

Vas Dóra: Nem terhelhető a fogyasztókra a teljes felelősség, mintha rajtuk múlna minden. Pont ez a legnagyobb probléma a vállalatok hozzáállásával, hogy a környezettudatosság sokszor kimerül a greenwashinggal, greenlabelinggel. Érzékelhető, hogy van egy egyre nagyobb igény a nem nagyüzemi hústermékekre, illetve a tisztán növényi, vagy gluténmentes élelmiszerekre. Sőt, aki tudatosan kezd élelmiszert vásárolni, egyre körültekintőbbé válik más termékcsoportokkal kapcsolatosan is.

PC: Ugyanígy "szavazatnak" tekinthető, ha valaki bizonyos termékeket szánt szándékkal elkerül?

Hiszen előfordul, hogy egy bizonyos márka, vagy egy a termékhez köthető személy - gondolunk itt az utóbbi időben nagy port kavart J. K. Rowling ügyére - olyasmi mellett áll ki, amit a vásárló nem szeretne támogatni.

Vas Dóra: Bizony, a vásárlói bojkott az egyik legerősebb fegyver a vásárlók kezében. Egyre könnyebben rántják elő, és egyre hektikusabb, kiszámíthatatlanabb a vásárlók reagálása a vállalatok által elkövetett hibákra. A kríziskommunikációs szakirodalom számos sikeres vásárlói bojkottot mutat be.

Ezek közül a legismertebb talán a Nestlé elleni 2010-es, mely egy sokkoló youtube filmmel vette kezdetét. A Greenpeace által koordinált akció sikere miatt meg is hátrált a vállalat. Jól kötötték egy termékhez (Kit Kat) és nagyon közel hozták a fogyasztóhoz a problémát. 2013-ban az olasz Barillát büntették egy rasszista kijelentés miatt az olasz vásárlók.

Hogy miért? A fenntarthatóság melletti elkötelezettségét azzal igyekszik bizonyítani a vásárlóknak a vállalat, hogy visszagyűjti és megsemmisíti a felesleges ruhákat. Ezt a vásárlók hiteltelennek tartják és még azzal sem akarják támogatni törekvéseiket, hogy leadják ott a ruhákat.

PC: Hogyha valaki tudatosan olyan termékekre szeretne költeni a mindennapokban is, amelyek kiállnak jó ügyekért, illetve olyanra nem költene, amelyek bizonyos ügyekkel szembe menne, nem csak pénzt, hanem az időt is rá kell fordítania. Hiszen bár az információkhoz könnyű hozzáférni, az ember nem kereshet rá minden termékre, amit vásárol, mert akkor az egész napja elmenne erre.

Lehetséges "bűntudat nélkül", nyugodt szívvel vásárolni?

Vas Dóra: Nagyon jól rátapintott egy valós problémára. Tudatos vásárlónak lenni eszméletlenül fárasztó. Éppen ezért nagy segítség, hogy vannak minősítések, jelölések, melyek garanciát jelenthetnek. Egy ideális világban természetesen az lenne a legjobb, ha csak bio minőségű alapanyagokat vásárolnánk csomagolásmentesen, helyi termelőktől, vagy még jobb lenne, ha a magunk által megtermelt terményeket dolgoznánk fel -- de ez egyszerűen nem megoldható.

Nem véletlen, hogy Anna Lappé is írt egy könyvet arról, egyáltalán hogyan kivitelezhető a városi életmód mellett az organikus étkezés.

PC: Honnan tudhatja a vásárló, hogy nem csak marketing fogás áldozata?

Egy fair trade jelzéssel ellátott termék esetében ez egyértelmű, azonban egy átlagos vásárló nem tudja felmérni, hogy a környezetkímélőként reklámozott csomagolás, vegán mosópor, termelői savanyúság a piacon valóban, vagy csak marketingjében képviseli azt a szemléletet, amelyet a pénzével támogatni akar.

Vas Dóra: Engedjen meg személyes példát. Gluténkerülő vegánként jómagam három szűrőt alkalmazok. Ahhoz, hogy egyáltalán kipróbáljak egy terméket, elsőként megnézem a készítő weboldalát, vagy közösségi média felületeit - mit mond magáról, mennyire részletesen mutatja be a termékeket, a környezetét, a motivációit.

Két éve jelent meg a témáról könyvem: nagy közelítéssel bízhatunk az idegenek által írt vásárlói visszajelzésekben. És bízunk is: a kutatások szerint ennél jobban csak a barátaink és családtagjaink ajánlása vehet rá minket arra, hogy vásároljunk valamit.