Imádják a magyarok is ezt a nagymúltú édességet: 28 ezer tonna fogy évente

A keksz már legalább a hetedik századtól kezdve az emberiség egyik fontos élelme. Először perzsa pékek sütötték a gabonából és vízből készülő száraz és kemény kekszet, amely elsősorban a hajósok, utazók, katonák eledele volt. A római légióknak is elengedhetetlen táplálékul szolgált, mert a nem romlandó, könnyen szállítható és magas energia tartalmú keksz ideálisnak bizonyult a seregek számára. A megszelídített, polgári felhasználású, puhább, ízesebb, édesebb kekszváltozatok szülőhelye Európa. A szilárdabb, lapos kekszeket a franciáknak (1300-as évek), a porhanyós, levegősebb édességeket a Hollandoknak köszönhetjük (1600-as évek).

A keksz, mivel elsősorban gabonát és vizet tartalmaz, és általában mentes az állati eredetű alapanyagoktól, vagy azokat csak részben tartalmaz, ezért sok más édességterméknél és élelmiszernél kevésbé terheli a környezetet. A legfenntarthatóbbak az alacsony zsír- és cukortartalmú termékek, például a krékerek, amíg a legtöbb erőforrást a krémekkel töltött kekszek igénylik. Egy kilogramm keksz előállításnak kibocsátása 1,3 - 1,8 kg széndioxid, vízigénye pedig 11-27 liter kilogrammonként, ami a kenyérfélékhez hasonló.

Meleg éghajlaton - továbbá ott is, ahol a klímakrízis felemelegedést okoz -, az állagát és minőségét a melegben is megőrző, hűtést nem igénylő keksz optimális nassolni való. Több gyártó vezetett be a közelmúltban olyan termékeket, amelyek krémes, vagy csokoládés tartalmát teljes egészében befedő keksz- vagy ostya burkolattal látják el, ami nemcsak az ízélmény fokozására jó, de egyúttal melegálló megoldást is jelent.

Természetesen más okok miatt is bővül a kekszpiac. Ahogy a termékkategórián belül szélesedik a választék, egyre több fogyasztó találja meg a saját kekszét, és a keksz része lehet kiegyensúlyozott táplálkozásnak. Elérhetőek már többek között alacsony glikémiás értékű, cukormentes, fehérjével dúsított, gyümölcsös, többféle gabonát, magas arányban rostokat tartalmazó, vagy akár jéghidegen találandó fagylaltos kekszek is.

A magyarok ezzel együtt kevesebb kekszet fogyasztanak, mint például a szomszédos országokban, ahol a teázás szokása elterjedtebb, és a teafogyasztás elképzelhetetlen egy kis finom keksz nélkül. Ugyanakkor egyre több vendéglátóhelyen örvendetesen terjed a keksz kínálása tea és kávé mellé, ami tovább segítheti a hazai "keksz kultúra" fejlődését.

Dr. Felkai Beáta Olga, az Agrárminisztérium főosztályvezetője hangsúlyozta: a tárca célja, hogy biztosítsa az élelmiszerek kiváló minőségét és visszaszorítsa a gyenge minőségű élelmiszerek piacát. Kiemelt szerepe van ebben a Magyar Élelmiszerkönyvnek, hiszen hiteles információkat nyújt és iránymutatást ad a gyártóknak és a fogyasztóknak egyaránt. A Kiváló Minőségű Élelmiszer (KMÉ) védjegyrendszer, mely a termelőket, az előállítókat, a feldolgozókat, a forgalmazókat és a vásárlókat egyaránt érinti, a logó feltüntetésével jelzi a kiváló minőséget.

Az agrártárca főosztályvezetője hozzá tette: a nemzetközi és hazai trendek egyaránt megkövetelik a folyamatos innovációt, melyet mi is fontosnak tartunk ösztönözni. Az idei OMÉK élelmiszeripari díj is ezt helyezi fókuszba és a következő támogatási időszakban is kiemelt szerepet kap ez a terület.

A Magyar Édességgyártók Szövetsége tagjai képviseletében Koósa Péter, a Detki Keksz ügyvezetője kiemelte, hogy a cég immár 36 éve süt kekszet Halmajugrán, és további innovációkkal, a termékpaletta bővítésével és technológiai beruházásokkal járnak az első igazgató, Koósa Kálmán nyomdokaiban, aki mindenhez értő jolly jokerként futtatta fel a termelést még a nyolcvanas években. A három család tulajdonában álló céget 1991-től Pavlova Olga vezette, aki férjétől, Koósa Kálmántól vette át a stafétabotot. Idén pedig sikerrel vezényelték le a hazai középvállalkozásoknak általában nagy kihívást jelentő generációváltást, mert a tulajdonosok Olga és Kálmán fiát, Koósa Pétert választották ügyvezetőnek.

Kertész Péter Arnold, a Mondelez Hungária Kft. és Győri Keksz Kft. kommunikációs tanácsadója beszámolt arról, hogy a kekszgyártás legfontosabb alapanyaga a búza, melynek termesztése különösen kitett a globális klímaváltozásnak. Ezért is kiemelkedő jelentőségű, hogy a cég 2019-től Magyarországot is bekapcsolta európai fenntartható búzatermesztési programjába, a Harmony Charter-be amelynek keretében a cégnek beszállító gazdálkodóknak minimalizálniuk kell a környezeti terhelést, mérsékelni a növényvédőszerek használatát, csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást és a vízhasználatot, valamint biztosítaniuk kell a biodiverzitást és földjeik 3%-ának virágos rétként a méheket kell táplálniuk.

Szabó Gábor, az Intersnack Magyarország vállalti kapcsolatok és piackutatási vezetője elmondta, hogy győri gyártóüzemük közel 30 éve készít sós kekszeket, krékereket, és termékeik 80 százaléka ma már külföldön talál gazdára; még Kelet-Ázsiába, Új Zélandra, Dél- és Észak Amerikába is exportálnak. Egy, az 50-es évekre visszanyúló műszaki szabadalmuknak köszönhetően képesek rendkívül finom állagú, sokrétegű krékert is sütni. Legújabb termékük a Chio Potato Cracker, amely egy könnyű, vékony tésztájú, burgonya-kréker, de a belföldi értékesítésnek határt szab a népegészségügyi termékadó (NETA), amely a sós krékerek és kekszek esetében kiugróan magas, és a NETA az ÁFA-val együtt a fogyasztói ár kb. 40 százalékát teszi ki. A sós krékerek és kekszek túladóztatása népegészségügyi szempontból nehezen alátámasztható, mivel Magyarországon az éves egy főre jutó sós kréker és keksz fogyasztás mindössze 170 gramm, amely a sóbevitelünk kb. 0,07 százalékáért felelős. A kréker gyártók a legjobb szándékkal sem tudják termékeik sótartalmát az adómentességhez szükséges 1 százalékos sótartalom alá csökkenteni, mivel más snack-típusokkal ellentétben a krékereknél és sós kekszeknél a só nem egyszerűen csak hozzáadott fűszer, hanem elengedhetetlen összetevő, ami a tészta kelését is szabályozza. A sónak e hatását - a kelesztést feltehetőleg kitaláló ókori egyiptomiak óta - már ötezer éve aknázza ki az egész emberiség.

Dr. Somogyi László a Szent István Egyetem docense ismertette, hogy a hazai édesipari szakember utánpótlás felsőfokú képzések keretében a Szent István Egyetemen, illetve jogelődjein már évtizedes múltra tekint vissza. A képzés új, posztgraduális szinten is folytatódik az Egyetem Élelmiszertudományi Karán. Ez év szeptemberében már a második évfolyamot indítják a csokoládé-, kávé-, teakészítő mesterképzésen, az ország első, diplomával elismert szakirányú továbbképzésén. Erre a képzésre augusztus 15-ig lehet jelentkezni.