Ezt rengetegen elrontják: sértődés is lehet az eszetlen ajándékozásból

A legtöbb bizonytalanságot nem is maga a nászajándék választása szokta okozni, hanem a dilemma, hogy mennyi pénzt illik adni. Ez sok tényezőtől függ, mint például a rokoni foktól, hogy mennyire állunk közel a házasulandókhoz, illetve nagyban függ attól is, mennyire rongyrázós az esküvő. Aranyszabály, hogy minden meghívottnak legalább annyit illik adnia, amennyibe az ő vendégül látása kerül. Ez a legtöbbször iránymutató tud lenni, viszont vannak olyan helyzetek, amelyek ezt felülírják, például rögtön az első és egyik legfontosabb hiba esete:

1. Figyelmen kívül hagyni a saját anyagi helyzeted

Magától értetődőnek tűnik, de sokan felejtik el, hogy nem kell alárendelniük mindenképpen magukat a konvencióknak, ha nem engedhetik meg maguknak. Ha meghívást kapunk egy esküvőre, ahová akár több száz kilométert kell utaznunk, utána még szállást is fizetnünk, és jelenleg szűkre szabottak az anyagi kereteink - nem, nem kell több tízezer forintot adni csak azért nászajándékba, mert kaviár volt az előétel. Aki ilyen lakodalmat tart, annak tudnia kell, mekkora anyagi teher eleve az utazás és a szállás a vendégeinek. Nem várhatja el senki, hogy ezeken felül még súlyos összegeket tegyenek nekik a borítékba, hiszen így, főként ha plusz egy főt is viszünk, 50 ezer forint felett is költhetünk a lakodalomra. Ez nem csak akkor igaz, ha sokat kell utazni, vagy más miatt túl nagy kiadás lenne nekünk a nagyobb összegű nászajándék. Akkor sem kell túlköltekeznünk - mert furdalna a lelkiismeret, ha nem tennék - amikor egyszerűen csak nem tehetjük meg. Senki sem várhatja, és az esetek nagy százalékában nem is várja ezt a meghívottjaitól. Adj annyit, amennyit meg tudsz engedni magadnak.

2. Nem adni semmit

Az előző hibával szorosasan összefügg a másik gyakori figyelmetlenség, amikor valaki nem tud valamilyen okból elmenni az esküvőre, amire meghívták, de nem ad nászajándékot. Ugyanis a nászajándékba adott pénz sokak fejében - talán a fent említett aranyszabály miatt - összeforrt azzal, hogy a vendégül látás költségeit fedezi. Pedig valójában akár tárgyi, akár pénzajándékról legyen is szó, elsődleges célja hogy hozzájáruljon az ifjú pár új közös életéhez. Nem ritkán emléktárgy is, mely a nagy napra, és az ajándékozó személyre emlékezteti majd évek múlva is a házasokat. Tehát, ha valamilyen okból ki kell hagynunk egy esküvőt, de vagyunk olyan viszonyba az ifjú párral, ne felejtsünk el nászajándékot adni, akár előre, akár utólag.

3. Pénzt adni, vagy nem adni pénzt

Szintén súlyos és gyakori hiba, amikor nem vesszük figyelembe az ifjú pár kérését. Amikor átadják a meghívót a nagy napra, többnyire írásban vagy szóban tudatják a vendégekkel, hogy inkább pénzt szeretnének nászajándékba, vagy sem. Amennyiben erről akkor nem is esett szó, még mindig megkérdezhetjük őket bármikor, ha bizonytalanok vagyunk a kérdésben, nem tudunk dönteni, akkor sem illetlenség rákérdezni. Viszont ha egyenesen megmondták, hogy pénzt szeretnének, akkor elég tapintatlan dolog beállítani egy kristálypohár készlettel. Nem azért, mert az nem elég értékes a számukra, hanem szembemegy a kifejezett kérésükkel.

Ennek az esetnek a másik változata, amikor egy pár kifejezetten kéri, hogy ne adjunk pénzt. Manapság már ez is egyre sűrűbben előfordul, mivel tudják, hogy eleve az, hogy megjelenjünk a fontos napon, költségekkel jár. Soka úgy szervezik a lagzit, hogy nem várnak "profitot", sem "megtérülést", hanem úgy fogják fel, mint egy nagyobb bulit, aminek minden költségét állják, hogy együtt tudjanak ünnepelni. Amikor így történik, szintén nem szerencsés a kezükbe nyomni a borítékot: "meglesz ennek a helye, biztosan van mire költenetek". Mikor nem jelzik egyértelműen a házasulandók előre, mit szeretnének, nyugodt szívvel dönthetünk, viszont ha elmondják egyértelműen mit szeretnének, elég nagy illetlenség azzal szembemenni, amikor ez az ő napjuk. 

4. Túl sok, vagy nagy ajándékot adni

Gyakran nehéz eltalálni, hogy minek is örülne az ifjú pár igazán, és ha nem pénzt akarunk adni, de nem is akarunk azoknak a sorába beállni, akik a második-harmadik mikrót veszik meg nekik, valami egyedire érdemes gondolni. Sokan fogják fel úgy az ajándékot, mint befektetést: egy festmény, egy porcelán étkészlet, egy kisebb antik bútor biztosan később is megőrzi az értékét, mellette szép és emléktárgynak is kiváló. Viszont az ilyen ajándékot nem érdemes magunkkal cipelni az esküvőre. Amikor a nászajándék átadás következik, akkor kellemetlen egy nagy festménnyel odaállítani, amit lehet, hogy hirtelen nem tudnak hová tenni, arról nem is beszélve, hogy addig nekünk is tárolnunk kell valahol. Az ilyen ajándékokat érdemes valamivel előbb, amikor még van idő biztonságba helyezni, vagy utólag odaadni.

EZ IS ÉRDEKELHET

Bizalmatlanok a magyarok a műtárgyakkal: pedig kaszálhatnának velük

Friss kutatás is bizonyítja.

Ezzel szorosan összefügg, amikor túl nagy értékű ajándékot adunk az ifjú párnak, és ők nem tudnak vele mit kezdeni. Ez leggyakrabban a rokonság, vagy a család barátainak a körében fordulhat elő, akik nem is azért ajándékoznak nagy értékben, mert szoros viszonyuk lenne a párral, hanem esetleg az ő szüleikkel vannak jóban, esetleg távoli családtagok. Kellemetlen helyzetbe hozza a friss házasokat, hogyha indokolatlanul nagy értékű ajándékot kapnak olyasvalakitől, akitől nem várták, ráadásul nem is pénz, hanem tárgyi formában. Természetesen erre lehet mondani, hogy inkább örülnének annak, amit kapnak, de ez ismét csak egy jelzés a pár felé, hogy ez a nagy gesztus nem nekik szól, pedig ez az a nap, ami csak róluk kellene, hogy szóljon. Bármilyen értékben is szeretnénk az ifjú párt megajándékozni, az ő preferenciáikat érdemes figyelembe venni, és végiggondolni, hogy a kiszemelt ajándék mit árul el az ajándékozóról. Mindig a saját és a házasulandók közti viszony milyensége szerint válasszunk ajándékot, és ne más tényezők alapján. 

5. Elvéteni az ízlést

Amikor használati tárgyat szánunk nászajándékba, akkor gyakran nem is jut eszünkbe, hogy manapság minden árucikk, akár egy kávéfőző, vagy porszívó egyedi design szerint készül. Nem is beszélve a bútorokról, lámpákról, gyakorlatilag majdnem bármiről. Ha nem ismerjük jól az ifjú pár ízlését, vagy nem tudjuk, illik-e majd a (leendő) lakhelyükre a kinézett tárgy, ne vegyünk erőteljes stílusú terméket. Ez ugyanúgy igaz egy szivárványszínű kenyérpirítóra, mint egy antik csillárra. Esetleg, ha mindenképpen tárgyban gondolkodunk, de bizonytalanok vagyunk a pár ízlésében, kérjünk meg egy közelebbi barátot vagy rokont, aki biztosan ismeri az ízlésüket, hogy segítsen választani. Ha pedig mégis valamilyen egyedi tervezésű dologgal lepnénk meg őket, a saját ízlésünk szerint, az sem feltétlenül gond, de érdemes mellétenni egy diszkrét borítékban a blokkot is, hogy vissza tudják cserélni, ha annyira nem egyezik a stílusuk a mi elképzelésünkkel. 

+1. Megfizettetni az ajándék árát a párral

Talán furcsán hangzik elsőre, de valóban van olyan ajándék, ami után a párnak fizetnie kell. Ha egy mód van rá, ne válasszunk olyan nászajándékot, ami úgy, ahogy átadjuk nem használható, hanem plusz vesződség, költség keletkezik vele, az ilyesmi nem túl tapintatos dolog, ha nem számít előre ilyen kiadásra a pár. Ez lehet egy kölyökkutyától kezdve, egy trabanton keresztül, akár bármilyen 150 ezer forintot meghaladó értékű ajándék, ami után illetéket kell fizetni. 

Ugyanis olyan különleges alkalmakkor, mint az esküvő - vagy akár a ballagás, esetleg karácsony és szülinapok alkalmával is - előfordul, hogy nagy értékű ajándékot adunk vagy kapunk. Azonban adóbevallásuk elkészítésekor sokan elfelejtik, hogy illetékfizetési kötelezettségük keletkezett. Pedig az ajándékozás útján szerzett vagyon ajándékozási illetékköteles, a mulasztási bírság összege pedig 200 ezer forint. Arról, hogy mikor kell, és mikor nem kell illetéket fizetni, bővebben ebben a cikkben írtunk.