Egyre több pénzt hagyunk a boltokban, de nem a tartós cikkekre

A családok fogyasztási célú költekezése 2017-ben becslésünk szerint túllépte a 18 ezer milliárd forintot (egy évvel korábban, 2016-ban a háztartások fogyasztási célú kiadása 17 ezer milliárd forint volt), ennyit költöttünk a boltban és a különböző szolgáltatásokra, például a vendéglőben, vagy éppen utazásra - írja közleményében a blokkk.com. Egy évtizeddel ezelőtt ez az érték 14 ezer milliárd forint volt, tehát a pénztárakban kifizetett összeget mérve közel 30 százalékkal nőtt tíz év alatt, de úgy, hogy közben volt egy, a pénztárcákat alaposan megtépázó válság.

A családi költekezés legnagyobb szelete a boltos vásárlás, ez 2017-ben túllépte a tízezer milliárdos határt. 2013 második félévétől mérve folyamatos a boltos vásárlások növekedése. A kormány hónapokban is számolja a növekedés időtartamát,  tehát a legutóbbi, 2017 novemberéről szóló beszámoló alapján már 53. hónapja nő a kiskereskedelmi forgalom.

Ez önmagában persze szép, de azt is tudni kell, hogy a háztartások fogyasztását, egészen pontosan az egy főre jutó fogyasztást nemzetközi összehasonlításban nézve Magyarországnak csak a sor vége felé jut hely. Az Európai Unióban mindössze három ország van, ahol az egy főre jutó fogyasztás kevesebb, mint Magyarországon. Elölről számolva a huszonötödikek, hátulról a negyedikek vagyunk. Ezek szerint sokat költünk, de úgy látszik, nem eleget.

Tartós javakra költjük a legkevesebbet

A költekezést, mint a tortát, vagy a párizsit, többféleképpen lehet szeletelni, így például bolttípusok szerint (mennyit költünk az élelmiszer, vagy a ruházati boltban), vagy például a vásárolt javak tartóssága alapján. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a boltból hazacipelt portéka vajon mennyi ideig használható és mennyire drága. És mivel ez a családi költekezés legnehezebb, egyben a leglátványosabb terepe, hiszen itt kell egy-egy darabért a legtöbbet gürcölni és kifizetni - bár kinek mi, hiszen vannak olyanok, akiknek a napi betevőre, vagy az iskolai tornacipőre való sem jön könnyen össze - a família apraja-nagyja azért ezekért a holmikért izgul a legtöbbet. Most ezt járjuk körbe.

Elöljáróban célszerű tisztázni a játékszabályokat. A hivatalos nemzetközi besorolás szerint vásárolhatunk tartós (például bútor), féltartós (például ruházat), vagy nem tartós terméket (például élelmiszer), továbbá megfizethetünk valamilyen szolgáltatást is (például cipőjavítás). Ezekből nyilván nem egyformán vásárolgatunk, van, amiből többet, van amiből kevesebbet, kinek mihez van kedve és legfőképpen mire futja.

Ami tartós, az drága és lassabban fogy a boltban

Nem lehet nehéz feladvány, hogy a tartós, az egy évnél hosszabb ideig használható és drágább háztartási javak vásárlása nehézkesebben mozog az átlagnál. 2007-ig nőtt a piacuk, amiben egyebek mellett szerepet játszott a családok különböző fajta hitelfelvételének megugrása, nem csekély súllyal a devizaalapú kölcsönök, gondoljunk csak például az autópiacra, vagy a szabadfelhasználású jelzáloghitelekre.

De jött a válság, negyven százalékot zuhant is a tartós termékek vásárlása. Nyilván itt fogták meg először a pénzt az emberek, amikor jött a baj. 2011-től azonban folyamatosan bővült a piac, de 2017-ben összességében még mindig elmaradt a korábbi csúcstól a vásárlások értéke, egy bő 15 százalék még mindig hiányzik belőle.

De miből mennyit: bútor, tartós elektromos háztartási gép, híradástechnika, számítógép, autó

Nem könnyű lajstromot faragni, ezért a bútorpiaccal kezdjük. Nehezen tudnánk bútor nélkül élni. Enni leülünk az asztal köré, ha csak nem rohanunk nagyon, aludni is kell valamin, és a ruhákat sem árt valahová bepakolni. A bútorpiac a 2007-es csúcsot követően 2013-ig esett, nem is keveset, vagy 40 százalékot. Ezt követően szép fokozatosan tért csak magához. 2017-ben becslésünk szerint megközelítette az évtizeddel ezelőtti szintet, amiben feltehetően jelentős szerepet játszott a pénztárcák vastagodása mellett a lakásépítés támogatása is. Bár az új lakások építésének java még csak az alapozásnál, vagy a falhúzásnál tart, de folyamatosan élénkül a lakáspiac és a bútorvásárlás korábban is kötődött az otthonteremtéshez.

A bútorpiac az ígéretes területek közé tartozik, amit jelez, hogy az Ikea, a Jysk és a Kika mellé belépett a piacra nemrégiben a Möbelix a multiáruházak sorába, viszik is a piac tetemes részét. De kell, ahogyan szükség van hűtőre, mosógépre és egy sor más holmira is. Nos, ez a piac nagy lendületet vett az elmúlt három esztendőben, sőt, üde kivételként jócskán túl is lépi az évtizeddel ezelőtti szintet, pedig ez is nagyot, 35 százalékot zuhant 2009 tájékán. A növekedésben azért lehetett némi szerepe a kormány akciózásának is, amikor az energiatakarékosság jegyében pénzt ad a hűtő, vagy éppen a mosógép vásárlásához.

A híradástechnikai cikkek piaca 40 százaléknál is többet esett, a mélypontot pedig 2011-ben érte el. Kilábalni azonban még nem tudott a gödörből, néhány százalék híján az ötöde még hiányzik a korábbi csúcshoz mérve.

Előbbi állításunkat csak megerősíteni látszik az informatikai piac, a többiekéhez hasonló 40 százalékos zuhanásával, amivel az évtizeddel ezelőtti szinthez itt is hiányzik egy bő 20 százalék. És az autó. Ez olyan büszkesége a családnak, amit mindenki lát, de azt is, hogy a magyar autópark rettenetesen öreg és a használt autó sokkal jobban fogy az újnál a darabszámokat nézve.

Forintban számolva kétharmadát, a legnagyobbat bukta az új autópiac a korábbi években, nem sok híján harmadára esett vissza, a mélypont 2011-ben volt. És ehhez képest a fele körül mozog az új autós költekezés értéke a korábbinak. Az autómobilizáció gyenge tere a magyar fogyasztásnak, nemzetközi összehasonlításban is, ha pedig ehhez hozzátesszük, hogy az autóvásárlások nagyobb része céges beszerzés, akkor akár lehangolónak is minősíthetjük az autópiacot.

Eredményhirdetés

Kérdés, hogy végül mennyit is változott akkor az előbbiek nyomán a háztartások felszereltsége. Kiragadva néhány olyan példát, ahol nagyobb súlyú a módosulás, vagy minőségi változás is tükröződik, a következő kép rajzolódik ki: