Ennyibe kerül egy ebéd az új magyar Michelin-csillagos étteremben

Az előző két évben határozottan érezhető volt a Michelin azon törekvése, hogy az elérhetőbb árú bisztrókonyhákat is díjazza, így kapott Michelin-csillagot 2014-ben a Borkonyha, majd tavaly a Tanti, ahol már 3900 forintért is lehet ebédmenüt enni.

Annak ellenére, hogy a szintén Michelin-csillagos Costes testvérétterme, nyitáskor kifejezetten azt kommunikálták, hogy itt a közvetlenebb stílusra akarnak rámenni, kissé lazább, bisztró jellegű és nem utolsósorban olcsóbb ételekkel. Szerettek volna a szélesebb, és valamennyire a magyar közönség felé is nyitni ezzel az új belvárosi hellyel, ami, mint azt Lexa András étteremvezető az Indexnek is elmondta, "még mindig nem olcsó".

A lazább hangulat egyébként valóban érezhető, a hely egyáltalán nem feszengős, és jól be is lehet kuckózni, ha az ember éppen arra vágyik. Ha pedig inkább a látványra, akkor előre is ülhet akár a séfasztalhoz, ahonnan tökéletesen belátni a nyitott látványkonyhába. Ha érte is kritika eddig az éttermet, az mindig a személyzetre irányult, sajnos ezzel már a belépéskor egyetértünk - bár a mostani hibákat annak tudtam be, hogy az éttermi személyzet nagyon zavarban volt. Délután fél kettőkor egymást taposta a helyen újságíró és fotós, a pincérek így azt sem tudták, ki jött enni és ki jött érdeklődni.

Az eredeti, Ráday utcában lévő Costes - mely egyben Magyarország első Michelin-csillagos étterme - csak este tart nyitva, a Costes Downtown-ban azonban ebédmenü is van, három előétel, három főétel és két desszert közül lehet választani. A Michelin a mostani, 2016-os kalauzban külön kiemelte a Costes Downtown ebédmenüjét, ezért mi is ezt próbáltuk ki - meg persze azért is, mert árban ez a megfizethető.

A főételek ára 3000-3500 Ft között van, a háromfogásos (leves, főétel, desszert) ebédmenü pedig 6900 Ft. Ha most azt írom, hogy egy 6900 Ft-os ebédmenü (23 euró) nem számít soknak egy Michelin-csillagos étteremben, akkor egy emberként fog rám rontani az internet népe, és rákfarokkal dobálva kerget majd ki a világból, ezért ezt inkább nem is írom. Az Onyx-ban egyébként 9900 Ft a három fogásos ebédmenü.

Láttunk már ilyet, hiszen tavaly a Tanti is egy éven belül lett Michelin-csillagos. Ez azonban annyira ritka dolog, hogy Lexa András szerint pontosan ezért nem is remélték, hogy a Michelin még egyszer eljátssza ezt Budapesten. Ezt nyilatkozta Gerendai Károly tulajdonos is, de a Costes mint név garancia lehetett a Michelin-ellenőröknek.

A portugál séf Tiago Sabarigo - a Tischler Petra sous-séffel és Miguel Rocha executive séf segítségével viszi a konyhát - korántsem volt ennyire szerény, ő az Indexnek úgy nyilatkozott, bízott a sikerben, és szinte biztos volt benne, hogy ha nem most, akkor jövőre meglesz a csillag. Tiscler Petra pedig elsírta magát a hír hallatán. A portugál Sabarigo csak a Costes Downtown miatt jött Magyarországra, de mint mondta, nem volt nehéz a döntés, és nagyon szereti Budapestet, bár többnyire 16 órát dolgozik egy nap. Mint fogalmazott, minden nap próbálják a maximumot nyújtani, és ha az ember jól végzi a munkáját, akkor az egy idő után megtérül.

Na de milyen a kaja?

Elég jó. Az ebédmenü hetente változik, most még elég télies az étlap: ezt mutatja a sütőtökleves is, amit első fogásként ki is kértünk. Jó választásnak bizonyult, hangsúlyozva, hogy ez nem krémleves, nem fojtják meg és nehezítik el olajokkal, tejszínnel, csak a sütőtök friss ízét érezni, amit tovább hangsúlyoz a koriander. A levesben lévő ropogós zöldség, és a tetején kínált, sütőtök héjából sült chips csak tovább fokozza az élményt. Tényleg remek leves volt.

Másik előételnek pácolt makrélát kértünk quinoával. Csak nem olyan rég derült ki számomra is, hogy szeretem a makrélát, korábban valahogy mindig túl erősnek találtam az ízét, de nemrég rájöttem, hogy jól elkészítve mennyire finom ez a hal. Most is remek volt az állaga, zöldalmaszósszal kínáltál, a quinoa pedig mostanában divatos, mivel egy gluténmentes gabonaféle, de egyébként jó is, nekem nincs vele bajom. Könnyedsége teljesen jól passzolt a makrélához.

Második fogásként aztán először erdei gomba rizottó érkezett - a rizottó köztudottan egy nehéz étel, ez az, amit még az igen híres séfek sem szoktak kiadni a kezükből. Aki nézte Gordon Ramsay műsorait, az is láthatta, hogy a rizottón még ő is legtöbbször kiakad, nehéz ugyanis eltalálni az állagát - akkor jó, ha kicsit szétterül a tányéron, de ha felemeljük a tányért, ott marad. A laska- és portobello gombával és gombakrémmel érkezett rizottó ilyen volt, és egyben laktató is, az előétellel együtt már úgy éreztem, nem lesz hely a desszertnek.

Megkóstoltuk még azért a sült libamellet is. A húst tökéletesre sült - belül rózsaszín, de puha, kívül ropogós -, de ezt talán nem is kell kiemelni. Ez is téli zöldségekkel érkezett: pasztinákkal, amiből konkrétan nem tudok annyit enni, hogy megunjam (mindig mindenkinek ajánlgatom ezt a zöldséget, ami úgy néz ki, mint a fehérrépa, csak sokkal nagyobb, és édes.) A vörös káposzta és a kelbimbó még szintén a telet képviseli, de sajnos tény, hogy még sokat kell várni a friss tavaszi zöldségekre.

Egyik ételben sem tudnék hibát találni, élvezetesek és finomak voltak, jól is lehetett velük lakni. Az egyetlen csalódás a desszert volt: a csokoládévariáció sem volt kiemelkedő, a vanília "Mille Feuille" viszont túlságosan kemény volt, még úgy is, hogy ez eleve egy keményebb, ropogós tészta. Az volt a gyanúm azonban, hogy erősen túl volt hűtve, és ez a krémen is érződött.

Összességében az üzleti menüként hirdetett ebéd valóban remek gasztronómiai élmény, és egy kevésbé forgalmas időszakban akár intimebb ebédnek is bevállalható,

Vacsoránál már nem fogunk kijönni ennyiből, azon az étlapon ugyanis 8000-9000 forint egy főétel, plusz még az előétel és a bor. De szerencsére vacsoramenü is van, 19, 23 és 28 ezer forintért, ez három illetve négy fogást takar desszerttel és sajttal. És semmiképen se feledkezzünk el arról, hogy

A Costes Dwntown ugyanis a Prestige Hotel épületben van, így egész nap nyitva van, és kínál reggelit is. A személyzettel azonban valóban vannak gondok, még akkor is, ha ez egy zavart nap volt nekik. Nem az a gond, hogy néha egymásnak mennek, vagy túlfontoskodják a dolgokat, de az, hogy nem figyelnek oda a vendégre, vagy nem tudják, hogy pontosan mi is van az ételben, és honnan van az alapanyag, az semmilyen körülmények között nem elfogadható.

Mint Lexa András nekünk is elmondta, tudja, hogy a személyzet tekintetében vannak hiányosságaik, de nagyon nehéz jó munkaerőt találni Magyarországon, és a jövőbeli tervük mindenképpen az, hogy ezen a fronton erősödjenek. Újabb éttermet azonban nem terveznek nyitni, viszont nagyon reménykednek benne, hogy a Ráday utcai Costes hamarosan megkaphatja a második csillagot is - reményeik szerint akár már jövőre is.

Ínycsiklandozó fotókat az Index által megkóstolt ételekről ITT TALÁLSZ!