Hűtőmágnessel vásárolunk: ez jön a bankkártya után

A mobilfizetés kifejezés kapcsán több dolog is eszünkbe juthat, az sms-es fizetéstől kezdve az okostelefonos alkalmazásokig. Mit jelent a mobilfizetés 2012-ben, hogyan indult ez az üzletág Magyarországon, miket tekinthetünk a legfontosabb fejlődési lépéseknek?

Nagyon széles az a spektrum, hogy ki mit hív mobilfizetésnek. Van, aki azt is annak nevezi, amikor a mobiltelefonnal parkolást fizet, hiszen a pénzügyi tranzakció inicializálása a telefonról történik, még akkor is, ha önmagában a telefon nem vesz részt a tranzakció valós lebonyolításában. De mobil fizetésnek nevezhetjük a MasterCard Mobile-t is, ahol viszont valós bankkártya-tranzakciót hajt végre a telefon. Sokan mobilfizetésnek nevezték, nevezik azt is, amikor egy ATM-es bankkártyás készpénzfelvételt követően passzívan kaptak valami információt (leginkább egy sms-t) arról, hogy levettek a számláról valamennyi pénzt.

Inotay Balázs (Fotó: Cellum)

A mobilfizetés Magyarországon 12 éves múltra tekint vissza, a 2000-es évek elején kezdett szárba szökkenni az e-kereskedelem, ekkor indult az átállás a mágnescsíkos bankkártyákról a chipes bankkártyákra, így pedig indokolttá vált a kérdés, hogy mennyire lehet majd használni az otthoni tranzakciókra azokat a chipkártyákat, amelyeket a bankok kiadtak. A kezdeti felismerés az volt, hogy a mobiltelefon egy olyan eszköz, amiben van kártyaolvasó, és mi lenne, ha megpróbálnánk a bankkártyaadatokat a SIM kártyára tenni. Az első időszak tipikusan a SIM kártyás évek voltak: 2002-03 körül kezdtünk el foglalkozni az első mobilbankos alkalmazással, elkészült a Budapest Mobilbank, amivel például az ELMÛ-nél ki lehetett fizetni a számlát úgy, hogy az ügyfél a mobiltelefonra kapta az értesítést, ott nyomhatott egy igent, és a SIM kártya digitálisan aláírta a tranzakciót. A további fejlesztésekhez olyan alkalmazások adták meg a lökést, mint a telefonon keresztül vásárolható autópálya-matrica, a mobilparkolás, vagy a mobil lottó.

Nagy robbanást az iPhone és az okostelefonok megjelenése, rohamos terjedése hozott: 2007-től kezdtünk el ilyen készülékekre fejleszteni, a MasterCard Mobile alkalmazást jelenleg 3 platformon (iOS, Android, Windows Mobile) lehet elérni, ősztől pedig BlackBerry-n is működik majd.

Tavaly ősszel indult a MasterCard Mobile Magyarországon: hogy áll jelenleg az alkalmazás, hogy zajlik az együttműködés a MasterCarddal, hogyan lehetne több elfogadóhelyet csábítani a programba? És vajon mikor lehet újabb verzióra számítani?

A MasterCard világszerte több, hasonló fejlesztést is támogat. A miénk lesz az első, amelyik két országban működik (Magyarországon kívül Bulgáriában), de sok más országban is találkozhatunk MasterCard Mobile alkalmazásokkal. Az alkalmazás következő verziója ugyanakkor már 12 nyelven fog érkezni, ezt napokon belül elérhetik a felhasználók. Ősszel pedig érkezik a 2.0-s verzió, amit március óta készítünk, és kardinális újdonságokat tartalmaz majd.

Menet közben természetesen még halad a régi verzió folyamatos frissítése is - elég jól állunk, 25 ezer letöltés felett van az alkalmazás. Hiányosságokat egyelőre a kereskedői oldalról látunk, mivel egy kész alkalmazáshoz kell találnunk partnereket, ügyfeleket. Van egy csapat, amelyik ezzel foglalkozik, ma már szép számú kereskedő van, de még várunk újakat is.

Mint sok hasonló banki-pénzügyi eszköznél, itt is agyon fontos az edukáció, hogy megmutassuk az ügyfeleknek, hogy miért is jó ez nekik. Az alkalmazás következő verzióiban lehet majd találni olyan megoldásokat, amelyek megismertetik a letöltőket a program lehetőségeivel, biztonságával, előnyeivel - még mielőtt megkezdenék a regisztrációs folyamatot. A tapasztalat azt mutatja, hogy nálunk van egy viszonylag nagy lemorzsolódás az elején, mert önmagában a bankkártya-regisztrációtól még így is sokan félnek. Viszont aki hajlandó volt ezen túllépni, aki már egyszer megadta a bizalmat ennek az alkalmazásnak, az látványosan sokszor használja. Vannak olyan ügyfélkezelési problémáink is, hogy valakinek véletlenül nincs elég pénze a hitelkártyáján, amit beregisztrált, és kétségbeesetten jelzi, hogy nem tudta befizetni a számláját, pedig már hónapok óta így csinálja. Vannak olyan hónapjaink, amikor 4,5 volt az átlagos használat alkalmazásonként.

A tanítási folyamat része kell, hogy legyen annak a bemutatása, hogy egyszerre több kártyát tudok kezelni az alkalmazással, bevihetem például az üzleti (céges) kártyámat és a magánkártyámat is. A pénzügyi élethelyzet-menedzsmentre kell tanítanunk az embereket, arra, hogy este, ha a párommal vacsorázok, akkor a magánkártyámat használom, egy üzleti ebédnél viszont a céges kártyámat.

Azt gondolom, hogy hamarosan átütjük azt a falat, amikor kellő számú partner lesz már a rendszerben ahhoz, hogy az ügyfelek még nagyobb számban érdeklődjenek. Ma is megvan a napi 100 fölötti letöltés, ezt nem szeretnénk elveszteni, de dolgozni kell azért, hogy ezek az ügyfelek megmaradjanak, első lépésben elindítsák ezt a folyamatot, ezért az alkalmazás átalakítását és bizonyos letisztult folyamatokat is azért tervezünk, hogy azokat az ügyfeleket is meg tudjuk tartani vagy esetleg újra rá tudjuk venni, akik valami miatt eltántorodtak ettől.

Kardinális kérdés az elfogadóhelyek alacsony száma: bár már sok nagy név csatlakozott a programhoz - Netpincér, Shopline, Bónusz Brigád, Libri - az igazi robbanás mintha még váratna magára.

Több tényezőtől függ az, hogy egy cég bevezeti-e portfóliójába az alkalmazást: például attól, hogy hány ügyfele van, vagy hogy a konkurencia használja-e már. Azt látjuk, hogy ma Magyarországon a kereskedők nem tudják megfogalmazni az üzeneteiket az ügyfeleik felé a mobilfizetéssel kapcsolatban, pedig sok esetben ez alig igényel különösebb ráfordítást. Ma például egy könyváruház csak nyitva tartási időben és az interneten értékesít. Ugyanakkor a könyvvásárlásban is megvan egyfajta impulzuslogika, amikor találkoztam vele, amikor elolvastam belőle egy részt, amikor valaki szólt nekem, hogy ez egy jó könyv, akkor felkelti az én érdeklődésemet is. Gyakorlatilag külön költség nélkül lehetne a könyv borítóján belül az a QR kód, amivel meg lehetne vásárolni, 1-2 kattintással, a telefonomon keresztül.

Egy kereskedőnek érdemes ehhez valamilyen kedvezményt társítani, hogy le tudja mérni, hogy van-e hajlandóság erre a vevőköre részéről, de keresnie, keresnünk kell az új utakat, hogy hol tudjuk kiszabadítani a vásárlót internet fogságából, hogyan lehet egyszerűvé, katalógusszerűvé tenni a vásárlási folyamatot. Ma például egy prospektusból úgy vásárolok, hogy megnézem benne a kínálatot, az árat, elmegyek a boltba és megveszem a kiválasztott terméket. Létezik azonban olyan katalógus is, amiben ha meglátok egy terméket, a telefonom lefotózza a mellette levő QR-kódot, 1-2 kattintással meg is vehetem azt. Az IKEA-nál láttam már olyat, hogy a termék dobozán szereplő kód az összeszerelésről szóló videót mutatja meg - ez is egy hasznos, kreatív felhasználási mód.

Nagyon fontos, hogy a mobilfizetés egy értékesítési csatorna lehet, nem csak fizetési, azaz reklámot, a fizetést, a vásárlást és a loyalty-t (hűségprogram, ami a kedvezményeken keresztül a vásárló visszatérését célozza) egy csomagba lehet helyezni. Így a gyakorlatban a kereskedő ezen a csatornán keresztül el tudja juttatni az üzeneteit, a vásárlási folyamatát tudjuk támogatni, hiszen a katalógusaiban megjelenhetnek azok a kódok, amelyek nem a bolthoz vagy az internethez kötik a vásárlót. Ráadásul el tudjuk érni ennek az azonnali kifizetését is.

Egy kisvállalkozásnak mekkora költséget jelent ez? Hogyan lehet rábeszélni egy kis céget, hogy részt vegyen a mobilfizetés rendszerében?

A jelentkezőnek egy bankkártya-elfogadói szerződést kell kötnie, de ugyanakkor dolgozunk egy olyan programon, amit úgy hívunk, hogy mobil POS (Point of Sale, olyan berendezés, mely a bankkártyával történő fizetésre, illetve készpénzfelvételre szolgál), aminek az a lényege, hogy nemcsak az az alkalmazásunk van, amit MasterCard Mobile-ként látunk, hanem egy mobil POS alkalmazás is. Ez úgy néz ki, mint egy POS terminál, egy kisvállalkozás is le tudja ezt tölteni. Ha rendelkezik kellő banki hátországgal, akkor az ehhez tartozó virtuális terminálját a bank élesíti, és innentől kezdve erről a terminálról tud tranzakciókat indítani. Ez egy jóval olcsóbb konstrukció, hiszen a saját telefonján megteheti, a költségei pedig normál banki költségeket jelentenek, nem próbálunk extra nagy díjakat felszámolni, pontosan azért, mert látjuk a versenyt ezen a piacon.

Nagyon komoly inspiráló erő egy kereskedő számára, hogy ezzel az alkalmazással több vásárlója tud lenni, még abban az esetben is, ha a díjtételek adott esetben nem a legalacsonyabbak, nominálisan több bevételt tud produkálni.

Fontos, hogy a kereskedők is megértsék, hogy az online vásárláshoz képest mobilvásárlásnál sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy megkezdett vásárlást ténylegesen ki is fizet a vevő (az online esetében a bankkártya-adatok megadásánál sokan elbizonytalanodnak és kilépnek). Ráadásul a dolog egyszerűbb is, hiszen ha például a Netpincér az általunk kedvelt pizzákhoz ad egy QR-kódot, akkor két gombnyomással megrendelhetjük azokat - szemben az online vásárlással, ahol például a kártyaadatokat is meg kell adnunk.

Hasonló a G'Roby kampánya is, amely - más, külföldi megoldásokkal szemben- közvetlenül a telefonon hozza létre a kosarat, azaz nem egy vásárlási honlapra irányít át a lefotózott QR kód. Ez egy elég szofisztikált megoldás, amivel nagyon gyorssá és hatékonnyá lehet tenni a vásárlást.

A plakátokat néhány hete helyezték ki, és -bár nem állítjuk, hogy eddig gigantikus mennyiségű vásárlás volt- a visszajelzések szerint megragadta a figyelmet, sokan elkezdtek gondolkodni a rendelésen. Megpróbáljuk ezt továbbvinni, hogy egyre több helyen és egyre hatékonyabban lehessen a rendszert kommunikálni. Így hamarosan az otthonokban megjelennek a QR kódokkal ellátott hűtőmágnesek - ilyenek kerülnek majd a mosószerekre, az élelmiszerek csomagolására- ezek segítségével otthon, a telefonunkkal fogjuk intézni a bevásárlást is. Egy másik húzóerő lehet az office shopping, azaz az irodai vásárlás: egy cég számára nem jelent komoly költséget egy falra akasztható katalógus, a kávészünetben pedig a dolgozók telefonjuk segítségével össze tudják vásárolni a számukra szükséges termékeket. Számtalan más típusú termékportfolióra is kiterjeszthető ez a kosaras vásárlási logika, a rendszer több, egymástól független cég kosarait is tudja kezelni.

A nagy hipermarketláncok már egy ideje ígérik, hogy Magyarországon is elindítják webshopjaikat. Számítanak arra, hogy látnak majd fantáziát a mobiltelefonos vásárlásban is?

Egy nagy élelmiszerláncnak még mindig az a fontos, hogy az ügyfelet a katalógusa segítségével becsábítsa a boltjába, és ott tömje tele a kosarát. Évek óta kérdés, hogy mikor indítják el ezek a nagyok az online vásárlást, mi várjuk őket, bárkivel szívesen dolgozunk, hiszen ezek kész rendszerek, pillanatok alatt lehet csatlakozni. A nagyobb probléma nem ennek a rendszernek a működése, sokkal inkább a házhoz szállítás logisztikája lehet kérdéses.

A konzorcium tagjai, a MasterCard, az FHB Bank, a Magyar Telekom, a Telenor és a Cellum alapvetően eltérő profilú cégek. Hogy tudnak együttműködni, mik a közös távlati célok?

Az első évet arra szánjuk, hogy viszonylag sok tapasztalatot összegyűjtsünk. Itt több cég működik együtt, tehát több cég saját kultúráját kell alakítani a közösen megfogalmazott elvárásokhoz. Ez azonban - az együttműködő cégek méretéből fakadóan- sokszor nem működik túl gyorsan. Ugyanakkor a konzorcium tagjai azért álltak össze, mert úgy gondolják, hogy a mobilfizetésben hosszú távú lehetőségek rejlenek. Az igazi értéke ennek akkor mutatkozik majd meg, amikor a környező országokból is kapcsolódnak hozzánk, és látni fogjuk, hogy hogyan alakul a program a globális használata.