Pénzcentrum • 2011. április 9. 16:02
A távol-keleti cipőkre kivetett EU-s védővámok eltörlése kapcsán érdemes néhány szót ejteni ezekről a fogyasztóvédelmi szempontból kifogyhatatlan problémát jelentő termékekről, és a velük kapcsolatos fogyasztói jogokról - hívja fel a figyelmet a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete.
Mint ismeretes, a főként kínai és vietnámi importot sújtó rendelkezést azért hozta korábban a Bizottság, mert ezekből az országokból dömping áron érkeztek a lábbelik, felhígítva ezzel a kínálat minőségét, nehéz helyzetbe hozva az EU-s gyártókat.
A mostani döntés sok kérdést vet fel, de mindenképpen figyelemre méltó, hogy az intézkedés meghosszabbítására vonatkozó kérelem hiányában került sor a vámok eltörlésére. Talán az uniós termelők végképp feladták a küzdelmet, és búcsút mondhatunk a minőségi lábbeliknek, vagy csak a globális munkamegosztás kiteljesedéséről van szó? Egy biztos: ötből négy pár cipő ázsiából érkezik az üzletek polcaira.
A cipővásárlás dilemmái
Érdemes még az elején leszögezni: jogi szempontból a párezres kínai és a sok tízezres olasz cipő között semmilyen különbség sincs. Ha a gyártó, vagy a forgalmazó nem vállal a termékre garanciát, a fogyasztó az általános szabályok szerint közel ugyanazt a kálváriát járja végig a lábbeli hibája esetén. Sajnos ez még kiegészül azzal, hogy a drága cipők sokszor nem is nyújtják az elvárt színvonalat. Így szinte értelmét veszti az a tudatosnak látszó fogyasztói hozzáállás, miszerint inkább veszek egy drágábbat, az tovább tart. Úgy tűnik, a tendenciák a silány áruk felé terelik a fogyasztót.
Egyes számú tévhit: három napon belül visszavittem
Lábbelik esetében - már ha magánszemély fogyasztóként vásárolunk vállalkozástól - nincs olyan jogszabály, amely alapján néhány napon belül indoklás nélkül visszakérhetjük a vételárat, vagy cserét kérhetünk. Sőt, akkor sem illeti meg a fogyasztót ilyen jogosultság, ha hibás a termék. Hiba esetén ugyan kérhető a termék kicserélése (ugyanolyan új darabra), de a kérés ellenére a forgalmazó kijavítással is orvosolhatja a hibát, ha az lehetséges, és a cseréhez képest olcsóbban meg tudja tenni. A kijavítás elhúzódása, vagy többszöri sikertelensége esetén azonban nem utasíthatják el a csereigényt, sőt, annak nem teljesítése esetén a vételárat is vissza lehet kérni. A forgalmazó alkalmazhat ettől kedvezőbb szabályokat, kedvezőtlenebbeket viszont nem.
Kettes számú tévhit: levásároltatás
Nem csak a fogyasztók, a forgalmazók sincsenek mindig tisztában azzal, mit lehet és mit nem, amikor hibás a termék. Levásárlást felajánlani lehet, elfogadni viszont nem kötelező, sőt, köszönje meg a forgalmazó, ha a fogyasztó a hibás cipő árát nála költi el, ahelyett, hogy felmarkolná a pénzt és máshová vinné. Ennek ellenére újra és újra azzal szembesülünk, hogy a forgalmazó erre kényszeríti a fogyasztót, és cserébe még ő vár köszönetet. Levásárolni tehát nem kötelező, csak lehet, ha a felek ebben megegyeznek.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Hármas számú tévhit: KERMI-hez küldtek a cipővel
Nincs annál bosszantóbb, mikor egy szemmel láthatóan gyári hibás terméket visszavisz az ember, és az üzletben közlik vele, hogy csak szakvélemény ellenében javítják, vagy cserélik ki. Csakhogy a Ptk. szavatossági szabályai tisztán és világosan kimondják: fogyasztói szerződésben az első hat hónapon belül vélelem szól amellett, hogy a dolog hibája már a vásárláskor megvolt. Ez azt jelenti, hogy ha visszavisszük a cipőt, mert rendeltetésszerű használat ellenére például leesett a sarka, és a blokk szerint még nem telt el hat hónap a vásárlás óta, vagy eleget tesznek szavatossági igényünknek a fenti sorrendben, vagy megdöntik a vélelmet egy szakértői véleménnyel. Szakértő alatt sok mindenkit értenek manapság, mi első sorban a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság által javasolt szakértő intézmények álláspontját javasoljuk elfogadásra. Ahol más szakértő véleményét dugják az orrunk alá, ott többé ne vásároljunk, vállalkozó szelleműek pedig pereljék be az üzletet.
Négyes számú tévhit: töri a lábat a cipő, ezért ki kell cserélni
Gyakran előfordul, hogy különböző okokból más vásárolja a lábbelit, mint aki hordani fogja. Sajnos a reklamációnak ilyenkor is csak hiba esetén van helye, azt pedig nem lehet sem a cipőnek, sem a forgalmazónak betudni, hogy nem jó a méret, vagy kényelmetlen hordani. Keresni valója ilyenkor is csak akkor lehet a fogyasztónak, ha a lábbeli objektíve hibás.
Sokszor az a panasz oka, hogy a számozás ellenére nem passzol a cipő. Ezt szintén nehéz hivatkozási alapként elfogadni, a számozás ugyanis csak hozzávetőleg egységes, felpróbálás nélkül tehát nem érdemes cipőt venni. Érdemes érdeklődni a vásárlás előtt, hogy később lehet-e cserélni ilyen okból, de csak azt higgyük el, amit írásba is adnak.
Ötös számú tévhit: a márka az márka
Anélkül, hogy a márkás, minőségi termékek ellen akarnék szólni, kénytelen vagyok leírni, hogy márkás cipőkre sokkal több a panasz, mint az olcsó tucatárura. Ez egyrészt bizonyosan azért van így, mert azt könnyebben lenyeli az ember, ha a kínai pár hónap alatt leesik a lábáról, mint ha a több tízezres márkás adja meg magát idejekorán. Másrészt azt is el kell ismerni, hogy egy drágább cipővel kapcsolatos panasz elutasítása esetén inkább hajlamos az ember jogorvoslatot keresni. Az viszont tény, hogy néhány márkásnak mondott sportcipő csak árban múlja felül névtelen távol-keleti társait, és sokszor a forgalmazóik sem fogyasztóbarát hozzáállásról tesznek tanulságot.