Magánóvodák: még milliókért sem könnyű bejutni!

Sokan talán meglepődnek az óvodába való bekerülés problémáján, hiszen évek óta mást sem hallani, mint hogy fogy hazánk népessége, és milyen kevés gyerek születik. Ugyanakkor az óvodai ellátást nyújtó intézmények és férőhelyek száma is csökkent az elmúlt 10 évben, igaz régiónként eltérő mértékben. 2007-ben például országosan 137 intézmény szűnt meg a KSH adatai szerint, 4386-ra zsugorodva, ami közel 324 ezer óvodást látott el. Az egy pedagógusra jutó gyerekek száma azonban évek óta változatlan, 11 fő.

A legtöbb óvodás gyermeket, mintegy 92 ezer főt 2007-ben Közép-Magyarországon tartották számon, itt működtek a legnagyobb kihasználtsággal az intézmények, a legkevesebbet Nyugat-Dunántúlon, ahol alig több mint 29 ezer gyerek járt oviba. Azonban az, hogy statisztikák szerint több az óvodai férőhely az óvodába járók számánál, még nem jelenti azt, hogy mindenki könnyen talál gyermekének helyet, különösen ha speciális igényei lennének. Ilyenkor jöhet szóba a magánóvoda, vagy a néhány éve bevezetésre került családi napközi.

Mikor lehet, és mikor kötelező?

Az óvoda a gyermek hároméves korától a tankötelezettség kezdetéig nevelő intézmény, ami a gyermek hároméves korától ellátja a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokat is. Ez tehát azt jelenti, hogy az államilag fenntartott intézményekbe 3 éves kor alatt fel sem veszik a gyerekeket. Amikor azonban az ötödik életévét betölti, napi négy órát köteles óvodai nevelésben részt venni.

Természetesen az is törvényileg szabályozott, hogy meddig járhat a gyerek oviba, utoljára abban az évben kezdhet óvodai nevelési évet, amelyben a hetedik életévét betölti. Ezek után csak a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság javaslatára maradhat még egy évet, amit a bizottság a szülő kérésére, az óvoda nevelőtestületének egyetértésével tehet.

Az óvodai felvétel, átvétel jelentkezés alapján történik, a gyermek harmadik életévének betöltése után, ami a nevelési évben bármikor lehetséges, nem kell tehát megvárni a következő szeptembert.

Sokak számára talán kérdéses, hogy melyik intézménybe írathatja be egyáltalán gyermekét. A törvényi előírás szerint elsősorban abba az óvodába kell a gyereket felvenni, átvenni, amelynek körzetében lakik, illetőleg ahol a szülő dolgozik. Mivel azonban az intézményi ellátottság meglehetősen egyenlőtlen, Budapesten akadnak például olyan kerületek, ahol hosszú várólisták alakulnak ki a helyekért, így sok szülő kisebb csalással (ismerőshöz, vagy rokonhoz jelenti be a gyermeket, hogy lakcím alapján ne lehessen elutasítani) próbál egyáltalán ovihoz jutni.

Ahol tejben vajban fürösztik a gyerekeket...

Még így is sokan vannak azonban, akik egyáltalán nem tudják államilag fenntartott intézményben elhelyezni gyermeküket, vagy épp nem akarják. A magánóvodák legtöbbek által hangoztatott előnye, hogy általában alacsonyabb csoportlétszámmal üzemelnek, ami egyénre, kisgyerekre szabottabb foglalkozást tesz lehetővé. Szintén a kis létszám előnyének tekinti sok szülő a megbetegedések kisebb esélyét, hiszen nagyobb létszámnál óhatatlan, hogy elkapjanak valamit a gyerekek.

Nem ritka a magánintézmények esetén a speciális ellátás sem, léteznek például kifejezetten táplálékallergiás, asztmás, vagy sérült gyerek számára működő intézmények, melyek a különleges bánásmódot igénylő gyerekek igényeit is ki tudják elégíteni.

Akadnak azonban a hagyományos ovikban felnőtt emberek számára luxusnak tűnő szolgáltatásokat nyújtó magánintézmények is. A nyelvtanulást már nem is igazán lehet ide sorolni, hiszen az már szinte mindegyikben alapvetőnek számít, azonban a háztól házig történő szállítás, különböző sporttevékenységek (tenisztől a jógáig), vagy épp zenei képzés nyújtása. Mindez persze nincs ingyen, az intézmények többsége havi átlag 60 ezer forintot kér az ellátásért, de nem ritka a 100 ezer forint feletti magánóvoda sem.

Egy fővárosi, II. kerületi magánóvodába például havi 69 ezer forintért cserébe reggel fél nyolctól délután ötig vigyáznak a csemetére, aki napi négyszer étkezést is kap, valamint negyedévente orvosi szűrésre, és fogászati szűrésre is elviszik, azonban ezen felül minden egyes külön foglalkozás pénzbe kerül. Ha néptáncolni szeretne, félévre 19 ezer forintért, úszni vagy korcsolyázni további havi 12 ezer forintért meg is teheti, de ha épp angolra taníttatná a szülő csemetéjét, havi 5 ezer forintért azt is megteheti. Ez bizony már havi 80-100 ezer forintra, éves szinten egy millió forint fölé is kúszhat, és ez még mindig nem a legdrágább intézmény.

Ezek az intézmények nem olcsók tehát, de legtöbbjük még így is teljes kihasználtsággal működik, gyakran hosszú várólistával, amire a szülők már akkor feliratkoznak, mikor gyerekük még távolról sem óvodáskorú.