Népszavazás után - Mi lesz az egyetemekkel és az egészségüggyel?

A vasárnapi népszavazáson mintegy 3.86 millió ember jelent meg, ami a választópolgárok 50.37%-át jelenti. A megjelentek több mint 80%-a vélte úgy, hogy a vizitdíjat, a kórházi napidíjat, a tandíjat el kell törölni. Ez összességében több mint 3 millió igen szavazatot jelentett, ilyen mértékű elutasításra a közvéleménykutatások előzetes becslései alapján szinte senki sem számított.

A közvéleménykutatók közül több a népszavazás előtt nem csupán a népszavazási kérdésekre vonatkozóan vizsgálta a lakosság véleményét, de azt is kutatta, hogy elutasítás esetén a miniszterelnöknek helyén kellene-e maradni. A Gallup felmérése azt mutatta, hogy a magyar felnőttek 52 százaléka szerint Gyurcsány Ferencnek le kellene mondania, ha az igenek győznek. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a többség úgy vélte, a gyakorlatban mégsem lesz változás. Más közvéleménykutatások viszont azt az eredményt hozták, hogy az emberek szerint nem kell, hogy lemondás kövesse az ellenzéki kezdeményezés sikerét.

A népszavazás utáni első kommentárok azt a nézetet igyekeznek erősíteni, miszerint a miniszterelnök a helyén marad, egyelőre nincsenek változásra utaló jelek. Hiller István az Info Rádiónak nyilatkozva elmondta, a szocialista frakció a népszavazás eredménye mellett is kitart a jelenlegi miniszterelnök mellett. A vezető szocialista politikusok mind felsorakoztak Gyurcsány Ferenc mögött, amikor az a népszavazás eredményét értelmezte és elemezte a párt és a sajtó előtt. A kisebbik koalíciós partner oldaláról szintén nem hangzottak el olyan kijelentések, melyek a változás igényére utalnának.

Ami a különböző díjak megszűnéséből fakadó elmaradt bevételeket jelenti, egyelőre nem valószínű, hogy komolyabb rendszerproblémák keletkeznek, de zavarok várhatóak. Az eddigi tapasztalatok szerint a háziorvosoknál átlagosan havi 180 ezer Ft-os bevétel eshet ki, de a kórházak és rendelőintézetek is összességében több tízmilliárdtól esnek el.

Fontos kérdés, hogy a nagy ellátórendszerek illetve az oktatás érdemi reformja ezután milyen formában valósulhat meg. Amellett, hogy számos rendszerszintű probléma az említett díjtételek bevezetésével megmaradt, kétségtelen, hogy számos területen lényegesen felerősödhetett az állampolgári felelősség, az öngondolkodás szerepe. A mostani elutasítással olyan direkt visszacsatolási lehetőségek lehetetlenedtek el, amelyek részben szimbolikus értékkel is bírhattak a reformok irányultságát illetően. (Emellett természetesen nem állítjuk, hogy a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj minden formában igazságos és mindenki számára méltányos lett volna.)

Egyelőre a hatásokat a számok nyelvére lefordítani nem könnyű, inkább nagyságrendekkel, homályos találgatásokkal találkozhatunk. Ezeket igyekszünk most összefoglalni.

Ami a vizitdíjat és a kórházi napidíjat illeti, egy 60 mrd Ft-os összeg kering a köztudatban. Az Egészségügyi Minisztérium a két díjfajta első évét értékelve nagyságrendileg ekkora eredő hatásról közölt kalkulációt. A vizitdíjból és a napidíjból 20-21 mrd Ft-nyi bevétel keletkezett 2008. február 15-ig. Ami a tárca szerint ennél is lényegesebb egyenlegjavító tényező az egészségügyben, az bizonyos kiadási tételek visszaszorulása a kevesebb orvos beteg találkozó, a racionálisabb gyógyszerfelírás, a kevesebb indokolatlan kórházi ellátás stb. miatt. Tételesen a EÜM számítása a következő:
Gyógyító megelőző ellátások 25.3 milliárd forint
Gyógyszertámogatás 15 milliárd forint
Gyógyászati segédeszköz és gyógyfürdő 0.5 milliárd forint
Utazási költségtérítés csökkenése 0.8 milliárd forint
Mindösszesen 41.6 milliárd forint
A fenti adatokkal természetesen vitatkozni lehet, annyi azonban nagy bizonyossággal állítható, hogy az esetleges igazságtalanságok mellett is érdemben keletkezhettek megtakarítások.

A tandíjat, pontosabban a képzési hozzájárulást illetően egyelőre az idei év vonatkozásában 2 mrd Ft-ról beszélünk, ami a következő néhány évben a folyamatos fizetés mellett többszörösére nőhetett volna. A tandíjból befolyó összeg felét az intézményeknek ösztöndíjakra kellet volna fordítani, a másik részét saját fejlesztésre. Most ezek a lehetőségek megszűntek, máshonnan kell forrást biztosítani. Hiller István oktatási és kulturális miniszter elmondta, hogy az oktatási reform folytatódik a képzési hozzájárulás eltörlése mellett is, az Új Tudás - Műveltség Mindenkinek program keretében évi 130 mrd Ft többletforrást biztosítanak a közoktatásban. Ennek a pénznek kb. 2/3-át uniós pályázati pénzből kívánják biztosítani, míg a költségvetés maximum 50 mrd Ft-ot tud erre biztosítani (önrész).

Összességében elmondható tehát, hogy az egészségügy illetve az oktatás is addicionális bevételektől esik el, de az egészségügyben még jelentősebb lehet bizonyos kiadási tételek elmaradásából származó megtakarítás. Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy kell-e pótolni ezeket, és ha igen, honnan. Nagyon fontos valamit itt leszögezni. A vizitdíjról, a kórházi napidíjról, a tandíjról azért lehetett népszavazást tartani, mert azok nem költségvetés, hanem egyes intézményekhez kapcsolódó bevételek. Emiatt ebben a logikában nem teljesen indokolt az esetlegesen alulfinanszírozott ellátórendszereken belül ezek pótlását más állami forrásokból várni. A Fidesz pl. a játékadóból pótolná a kieső bevételeket, de ezen logika alapján bármilyen költségvetési bevételi tételnek egy részét ide lehetne csatornázni. A reformoknak megítélésünk szerint egyik fontos vonása kellene hogy legyen, hogy az adott alrendszereken belül a kiadások és a bevételek között valami értelmezhető kapcsolatot teremtsen. Ennek a logikának a Fidesz kezdeményezése nem igazán tenne eleget. A kormány feladata, hogy az új viszonyok között nyúljon az elavult szerkezetekhez. A választások közeledtével az érdemi lépésekre egyre kevesebb esélyt látunk.