Válságkezelés helyett a válságok megelőzése

A globális egyensúlytalanságok kezeléséhez a Nemzetközi Valutaalap (IMF) átfogó szerkezeti átalakítására lenne szükség a Morgan Stanley elemzői szerint. A globális egyensúlytalanság okozóira ugyanis jelenleg mérsékelt hatással bír csak a szervezet, ugyanakkor egy esetleges erőteljesebb válság esetén még mindig kiemelt szükség van a valutaalap által nyújtott stabilizációs kölcsönökre.

Kiemelkedő gazdasági növekedés - jelentős egyensúlytalanság

Az elmúlt pár évben a nyersanyag sokkok és a geopolitikai feszültségek ellenére példanélküli globális GDP-növekedésnek lehettünk tanúi. Az IMF által nyújtott kölcsönök lecsökkentek az érdemi pénzügyi krízisek hiányában. Következésképpen azonban csökkentek az intézmény bevételei is (mintegy 30%-kal), emiatt romló költségvetési pozícióval szembesül az intézmény az elkövetkező három évben. Mindenképpen érdekes jelenség, amikor az a szervezet, amelyik harcosan áll ki a szigorú költségvetési politika mellett, növekvő hiánnyal küszködik. Látszik tehát, hogy ami kedvező a világgazdaság számára, "kevésbé" jó hír a valutaalap számára. Azonban az elemzők megjegyzik, a világ szintű felívelésben jelentős szerepet játszott a globális egyensúlytalanság magas mértéke.

Az egyensúlytalanság szerkezetét figyelve komoly kockázatokra hívják fel a figyelmet az elemzők. Aggodalomra adhat okot az Egyesült Államok kiemelkedő folyó fizetési mérleg hiányának mértéke, ami - mint az elemzők megjegyzik - a globális folyó hiánynak mintegy 75 százalékát teszi ki. A strukturális gyengeségek kijavítását a kormányok egyelőre halogatják. Szintén fontos tényezője az egyensúlytalanságnak Kína hajthatatlansága, amivel nem engedi valutáját felértékelődni. Jelentős kockázatokat rejt ezen felül az olajtermelő országok magatartása is. A szakértők ugyanis úgy látják, ezen államoknak nem áll érdekükben irányítás alatt tartani a feketearany árát. Ennek hatására pedig az olajtermelők folyó fizetési mérleg többlete jelentősen megnőtt: 1999-ben még a világ összjövedelmének 0.1 százalékát tette ki, mostanra ez 1.2 százalékra emelkedett.

Növekvő tőkemobilitás, növekvő kockázatok

Az elmúlt húsz évben mintegy megtízszereződött a magántőke világszintű áramlása elsősorban a korábbinál liberálisabb gazdaságpolitikáknak köszönhetően. A nyitásnak köszönhetően megsokszorozódott tőke azonban szabadabban is áramlik, így érzékenyebbé vált a különböző országokban jelentkező makrogazdasági sokkokra. Az egyensúlytalanság következtében esetlegesen bekövetkező hirtelen visszaesés a globális likviditásban ennek köszönhetően pénzügyi válságot okozhat elsősorban a fejlődő gazdaságokban, ahol a pénzügyi szektor nem elég erős.

Az IMF szerepe pedig éppen itt nőhetne meg, azonban struktúrája alkalmatlan a kockázatok mérséklésére. A jelenlegi helyzet legnagyobb problémáját az okozza, hogy az egyensúlytalanság elsődleges okozói nem a hagyományosan kölcsönre szoruló fejlődő országok közül kerülnek ki, hanem épp a legnagyobb gazdasági potenciállal rendelkezők közül. Ezen országok gazdaságpolitikájára pedig nincs érdemi hatással a szervezet, sőt képviselői jelentős erőt képviselnek az IMF döntéshozatalaiban.

Az elemzők szerint tehát szükség van a Valutaalap átfogó reformjára, mivel jelenleg nem képes a globális egyensúlytalanságokból adódó kockázatokat mérsékelni. Ennek az átalakításnak a fő pillére pedig a szervezet céljainak átírása lehetne: az eddig válságkezelésére szakosodott intézmény inkább a válságok megelőzését kéne előtérbe helyezze.