Visszatartanak a tanulástól? - Ne hagyd, hogy akadályozzon a munkaadód!

Manapság egyre többen kényszerülnek idős fejjel újra az iskolapadba. Sokakat azonban az tart vissza a tanulástól, hogy a munkaadó nem nézi jó szemmel, ha dolgozói „kimaradnak” az iskola, illetve a vizsgák miatt. Természetesen valamit valamiért, mindkét félnek tennie kell engedményeket ebben az ügyben: a dolgozónak, mert nem maradhat munkahelyétől távol korlátlanul, a munkáltatónak pedig biztosítani kell bizonyos számú szabadnapot a tanulásra. A legégetőbb kérdésre tehát a válasz: vizsgánként 4 nap szabadnap jár (beleszámítva a vizsga napját is), felsőfokú képzés esetén pedig 10 nap a diplomamunka megírására és megvédésére, és ha az iskola igazolást ad róla, még órára is járhatunk (feltéve, hogy az munkaidőben van).

A kérdés azonban nem ennyire egyszerű, és a probléma nem is itt kezdődik. Először ugyanis tanulmányi szerződést kell kötni, amit ráadásul írásba is kell foglalni (pontosan meghatározva benne a támogatás formáját és mértékét), különben nem ér semmit. Mire jó ez? Mindenki tudja, hogy az oktatás nem ingyenes, sőt igencsak drága mulatság. Épp ezért a Munka Törvénykönyve lehetővé teszi, hogy tanulmányi szerződés révén az is tanulhasson, akinek esetleg egyébként nem lenne rá pénze. A tanulmányi szerződésben ugyanis a munkaadó azt vállalja, hogy finanszírozza tanulmányainkat, maximum 5 évig (ezen belül pedig megegyezés szerinti időre).

A másik oldalon azonban a dolgozónak is kötelezettséget kell vállalni a „valamit valamiért” elv alapján, ő azt vállalja, hogy a megszerzett képzettséggel meghatározott ideig (ez az időtartam is megegyezés szerint alakul, de max. 5 év lehet) annál a munkaadónál fog dolgozni a megszerzett tudásnak megfelelő munkakörben, és ezalatt az idő alatt nem mondhat fel. Ez azért akárhogyan is nézzük nem annyira vészes feltétel, hiszen valahol minden munkavállaló arra vágyik, hogy be legyen biztosítva a jövője munkahely szempontjából.

De lépjünk tovább! Mi történik, ha valamelyik fél megszegi ezeket a feltételeket? Ha a munkaadó szegi meg, és félúton önkényesen úgy dönt, hogy már nem akarja dolgozóját „taníttatni”, nyugodtan beperelhetjük, és követelhetjük a további, még hátralévő tandíjakat.

Ha a másik oldalt nézzük: a munkavállaló is meggondolhatja magát, esetleg új képzettségének megfelelően kaphat egy jobb ajánlatot, viszont a tanulmányi szerződés köti a kezét. Ebben az esetben úgy szegheti meg a tanulmányi szerződést és vállalhat máshol munkát, ha a korábbi tandíjakat és egyéb költségeket megtéríti régi munkaadójának. Ilyenkor egyszerűen csak mérlegelni kell, megéri-e még így is váltani, esetleg az új ajánlatot tevő vállalja-e ezeket a költségeket helyettünk? Innen már minden csak a munkavállaló élelmességén, tárgyalási képességén múlik.

Végezetül pedig még egy figyelmeztetés: oda kell figyelni, hogy tanulmányi szerződést csak olyan oktatásra kössünk (ezzel némiképp saját kezünket is megkötve, és lekötve magunkat egy munkaadónál), amit mi akarunk: középfokú, felsőfokú iskolára, szakirányú képesítés megszerzésére… Ugyanis nem köthető tanulmányi szerződés olyan továbbképzésre, amire a munkáltató kötelez minket, és olyan képzésre sem, amivel a munkáltató különböző kedvezményeket kaphat. Tehát legyünk résen és jól használjuk ki a lehetőségeket!