Így lehet pillanatok alatt szuperdrága egy amúgy olcsó bor is: vigyázz, be ne dőlj ennek a trükknek

Az hogy, minek mekkora az ára, főleg a mostani válságos időszakban, igazán sok tényezőn múlik. Az egyszerű vásárlók azonban kevéssé tudják, mennyire könnyen, és úgymond rejtetten is lehet árat emelni. Elhagyva ezúttal az élelmiszerek csúcsdráguló világát, azt vizsgáltuk meg, hogy a most már hosszú évek óta szenvedő magyar borászoknak milyen lehetőségük van arra, hogyha a mennyiséget nem is, a profitjukat azért növelni tudják. És hogy miért fontos ez a vásárlónak is? Azért mert nem egy olyan árdrágító tényezőről rántották le most a leplet, ami bizony a minőségen túl, inkább csak amolyan szemfényvesztéssel operál, és úgy növel árat.

A tettes pedig nem akárki volt, az a Robert Joseph, aki majd 10 éve egy dél-francia borászat társtulajdonosa, ami a világ 62 országában 3,8 millió palack bort értékesít évente. És nem mellesleg rengeteg borral foglalkozó kritikai könyv szerzője is. A szakember logikája egyébként könnyen érthető, véleménye szerint a borászatoknak nagyobb léptékben kellene árat emelniük ahhoz, hogy ellensúlyozni tudják elszálló költségeiket. Ennek pedig nagyon fontos eszköze lenne a megemelt marketing büdzsé, amit viszont a tradicionálisan alacsony árú borok értékesítésével nem egyszerű megteremteni. Vannak erre persze praktikák, amikre nem árt, ha a vásárlók is odafigyelnek…

Máshol kell árulni a bort

Joseph szerint jó hatással lehet egy pincészetre, ha a megszokott, nagymennyiségű, inkább ár-érték arányban megérős diszkontos, szupermarketes értékesítés helyett a prémiumabb szegmensre kezd el koncentrálni. A szakember szerint persze a cashflownak jó a nagy mennyiségű, ám nyomott áron terítés, ugyanakkor a profitnak már nem biztos. Véleménye szerint érdemes nyitni a specializált kiskereskedelem, illetve a minőségi vendéglátás felé. Így ugyanis kevesebb értékesített mennyiséggel, de nagyobb profitot is lehet realizálni, arról nem is beszélve, hogy a márkaimázs is pozitív irányba fordul. Robert Joseph azt is ajánlja, hogy szét kell nézni a piacon, néha külföldön, egzotikus országokban lehet, hogy jobban el lehet adnia az embernek a borát, mint saját hazájában.

Mit jelent ez vásárlói szemmel? Ha a diszkontban vagy szupermarketben találunk olyan bort, amit amúgy más, minőségibb helyen drágábban árulnak, akkor igazán jól járhatunk, ha ezeket vásároljuk meg.

Meg kell változtatni a csomagolást

Akár tetszik, akár nem a borszakember szerint a legtöbb fogyasztó tudat alatt még mindig a magasabb minőségre – és az árakra – asszociál egy-egy minőségibb borosüveg láttán. Joseph szerint kreatívnak kell lenni, az ugyanis nem igaz, hogy a nehéz üveg lenne az egyetlen módja az exkluzivitás kihangsúlyozására. Szerinte két, súlyra ugyanolyan könnyű üveg közt is óriási különbség mutatkozhat, azok megjelenése között. Szerinte manapság mind üveggyártói oldalról, mind pedig borászként jócskán meg lehet emelni a profitot akkor, ha menőbb, exkluzívabb palackból árulják a bort.

Mit jelent ez vásárlói szemmel? Nem biztos, hogy csak a palackból következtetést vonhatunk le egy bor minőségét illetően. Tudat alatt viszont nagy valószínűséggel, mindig inkább a csinosabb üveget fogjuk preferálni, és azt fogjuk hinni, csak az üveg miatt, hogy ami benne van nedű, az jobb is.

Zászlós hajó bor és elnevezés

Joseph szerint csodákat művelhet egy borászat életében, ha van 1-2 igazán drágább, úgynevezett zászlóshajó bora, amiket sokkal olcsóbb tételek is követnek ugyanarról az ültetvényről. Utóbbiak eladását ugyanis nagyban befolyásolja az előbbi megléte. Ezen felül a szakember kitért arra is, hogy az egyes tételek megnevezése kritikus fontosságú, és az is elképzelhető, hogy ugyanazon borászat más-más országokban nem ugyanazon a néven futtatja termékét.

Mit jelent ez vásárlói szemmel? Legyünk résen, egy hangzatos név egyáltalán nem minden, ahogy az sem kőbe vésett szabály, ha egy pincészetnek van 20-30 ezer forintos bora, akkor a 2-3-4 ezer forintos bora is jó lesz, érdemes mindig tájékozódni.

Szerezz értékeléseket, díjakat

Sokak szerint a különböző internetes felületeken elért pontozások a múlté, ahogy a kapható díjak garmadájának jelentősége is. Robert Joseph szerint azonban ez koránt sincs így, ő azt tanácsolja, hogy a legfontosabb fórumokon igen is érdemes a borászoknak megfuttatni a boraikat, hiszen a jó értékelések bődületesen tudják emelni az eladásokat. Szerinte a borászatoknak érdemes mintákat küldeniük kritikusoknak, de versenyeztetni sem árt a borokat. Persze a felmerülő költségek miatt ezt megfontoltan kell tenni. Azt persze Joseph is megjegyzi, ha valakinek a bora esetleg rendszeresen nem nyer semmit, érdemes átgondolni tényleg jó-e az a bor.

Mit jelent ez vásárlói szemmel? A boros világban jó régóta nagy viták tárgyát képzik a nagyon megszaporodott borversenyek. Sokak szerint igazából csak annak nincs valamilyen borászati elismerése, vagy arany, ezüst, bronz, bármilyen különdíjas bora, aki ezt nem vásárolta meg magának. A rosszmájúak szerint ugyanis bárki szerezhet ilyen-olyan kitüntetéseket magának és a borának, ez igazából sokszor inkább pénz, mintsem szakmai kérdés. Az viszont biztos, hogy a vásárlás jótékony hatással lehet, ha a vásárlók látják, ez a bor valamilyen érmet kapott, vagy korábban magát a borászatot díjazták. Éppen ezért nem érdemes elsőre bedőlni a palackokon felvillantott díjesőknek, vásárlás előtt érdemes utána nézni ezeknek a versenyeknek. Ami pedig az online pontokat illeti, érdemes az embernek a számára izgalmasnak tűnő borokat kipróbálnia vagy tényleg megbízható kritikusokra támaszkodnia, semmint az általános közvélekedésre.

Marketing

Joseph szerint nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a világ borászatainak garmadája egyszerűen nem fektet elég hangsúlyt a marketingre. Szerinte pedig egy állandó hírlevél kiküldése a forgalmazók számára nem butaság, ahogy az sem, hogy a közösségi médiát valaki rendszeresen alkalmazza. Egy magyar példával élve, azt ugyanis soha nem tudhatja egy egri vagy mátrai borász, hogy a szortimentjével nem-e kelti fel egy menő budapesti vagy nyugat-magyarországi étterem vagy sommelier figyelmét. Ami máris hatalmas ugrással járhat az értékesítései kapcsán. Fontos lenne az is, hogy például egy borászat honlapja tele legyen a borokról információkkal, történetekkel, amik megfogják a vásárlókat. Joseph szerint sokszor viszont épp az ellenkezője igaz, tele a világ siralmas, ritkán frissülő borászati oldalakkal. Azt persze a szakember is elismeri, a marketingbe persze fektetni kell, ami költség, de a megtérülés ennél jóval nagyobb lehet. Úgyhogy egy próbát mindenkinek megér a dolog.

Van baj a boros világban

Az hogy, mostanság gyakorlatilag az egész boros világ zúgolódik Európában, nem újkeletű dolog. Mint arról nemrég beszámoltunk az európai borágazatban általánosan jellemző a fogyasztáscsökkenés. Az Európai Bizottság piaci összefoglalójából kiderült, hogy a borfogyasztás visszaesése Olaszországban 7, Spanyolországban 10, Franciaországban 15, Németországban 22, Portugáliában pedig 34 százalékos.

Magyarországon ilyen mértékű csökkenés a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa szerint nem volt, de – ahogyan azt Frittmann János, a HNT elnöke az Országgyűlés borászati ügyekkel is foglalkozó albizottsága előtt elmondta – a vörösborban „nagyon komoly mértékű” a hazai fogyasztáscsökkenés. A csökkenés pedig, ha az összes bort illetően nem is akkora, mint a nagy boros európai országokban, azért nálunk is látványos. Főleg, hogyha megfelelő hosszúságú időintervallumon tekintjük át a számokat.

A KSH adatai alapján ugyanis míg 1970-ben 389,5 millió liter bort fogyasztottak el hazánkban a magyarok, addig ez a szám 2021-ben már csak 170,5 millió liter volt. 50 év alatt tehát kevesebb, mint a felére csökkent a fogyasztás. Ennek következtében az egy főre jutó fogyasztás nem kevesebb, mint 20 (!) literrel csökkent.

Látva tehát az adatokat, a helyzet igazán kritikus. A borfogyasztás mértéke pedig valójában tényleg óriási mértékben bezuhant Magyarországon. Mi sem mutatja mindezt jobban, hogy a hazai boros világ most már évek óta zúgolódik például azon, hogy a zéró tolerancia helyett, a magyar autósoknak meg kellene engedni, hogy egy pohár bornak megfelelő mennyiséget igenis fogyaszthassanak el egy ebéd vagy vacsora mellé. Ez azonban a legfrissebb hírek szerint továbbra sem fog megtörténni.

A hazai boros világ nehézségeiről sokatmondók azok a történetek is, mint amilyen Szabó Zoltán és pincészete históriája is. Szabó, a Pécsi borvidék egyik legfontosabb borásza augusztus 15-én saját Facebook-oldalán közölte, nincs tovább, bezár a Szabó Pince. "Egy híján húsz éve szőlészkedem-borászkodom, de a jubileum el fog maradni. A meglévő keretek között nem tudom és nem is kívánom tovább működtetni pincét" – volt olvasható a bejegyzésben. A borász magát is okolta a vég miatt, de azért kitért a negatív ágazati tényezőkre is:

Az ember alkotta törvények terén sokkal esetlenebbül mozgok, a minduntalan növekvő adminisztrációs, bürokratikus terhek mértéke, a kényszerű digitalizáció fojtogatóvá vált számomra. A mostanihoz fogható vállalkozás- és emberidegen légkört én ez idáig még soha nem tapasztaltam, ehhez végképp kevés az amúgy is csapnivaló üzleti érzékem. Szorongok, nem tudok aludni, ennyit nem ér az egészségem. Már több a negatívum a mérleg egyik serpenyőjében, mint amennyit a másikban ez eddig felépítettek nyomnak.

Bejegyzésében Szabó is kitért arra, hogy az elmúlt évtizedekben megfeleződött a magyar szőlőtermű területek mennyisége, és a borfogyasztás is drasztikusan esett. Azt mondja, az ágazaton belül mindenki hibás valamilyen szinten, magyar borászati sikersztoriról pedig szerinte egyáltalán nem lehet beszélni.

Merre tovább?

Látva a hazai és európai adatokat, nem véletlenül, hogy mostanra tényleg a legnagyobb nevű, igazán nagy bizniszben utazó borászok is simán felszólalnak mindenki borászati üzletének érdekében. A vész ugyanis globális, kézzel fogható, és ha a pincészetek egymás után fognak bezárni, az senkinek sem lesz jó. Ezzel együtt a vásárlóknak is érdemes tisztában lenniük a borászatok árnövelő praktikáival, egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy kizárólag a minőségi többségért fizet többet valaki, könnyen lehet, hogy csak valamilyen egyszerű fogásnak ül fel az ember, az ezért fizetendő felár pedig az ő zsebéből húzza majd ki a pénzt.