Itt az elemzők aggasztó jóslata: nem sok esély van rá, hogy 10% alá menjen az infláció idén

Pénzcentrum: Az utóbbi három év eseményei a legtapasztaltabb elemzők jóslatait is gyakran felülírták. Hogyan lehet válságból válságba sétálva mégis valamennyire előre látni a gazdasági folyamatokat? Gyakrabban kell a korábbi jóslataitokat felülbírálni? Mennyivel nehezebb most egy átfogó kutatást összeállítani, mint néhány évvel ezelőtt?

Üveges Judit: A jóslatok fontosak, de természetesen a kutatások még inkább, hogy megpróbáljunk valamit előre prognosztizálni. Véleményem szerint, akik a gazdaságban és banki, pénzügyi területen dolgoznak, azért számolnak bizonyos hullámokkal, látnak bizonyos trendeket, hiszen vissza-visszatérő tendenciák vannak a gazdaságban. Azonban vannak olyan tényezők az elmúlt három évből, melyeket nem lehet feltétlenül előre kiszámítani. Gondolok itt a háborúra, a járványra, vagy a magas inflációra, amit aztán ezt még megfejelt egy energiaválság is. Ezek olyan összetett tényezők, melyek a legfeketeövesebb szakembereknek is feladják a leckét és önmagukban is pont elegendőek ahhoz, hogy hatalmas változást okozzanak, így együttesen meg aztán nagyon nehezen kiszámíthatóak a következmények, illetve az, hogy ezek mennyire hosszan tartanak és milyen visszafordíthatatlan változásokat okoznak.

A koronavírus-járvány betörését drasztikus kormányzati intézkedések követték, a változásokra pedig akkor a magyar vállalkozások jelentős része - kezdetben legalábbis – igen körülményesen reagált. Gondolok itt elsősorban nyilván a kis- és középvállalkozásokra. Most mit tapasztaltok? Felkészültebben érte a válság a vállalkozásokat, vagy másfél-két ilyen nehéz év után, egy gazdasági fellendülésre számítva egy újabb lábon lövésként hatott rájuk az inflációs krízis?

Úgy érzem, hogy az aktuális inflációs szint, amit jelenleg tapasztalunk rendkívül váratlan mértékű. Még az előrejelzéseket figyelembe véve is mindenki azt gondolta, hogy természetesen növekedni fog, de a jelenlegi szint meghaladja az elvárt mértéket. És ez nagyban befolyásolja a cégek működését, hogy ők mennyi profitot és bevételt tudnak realizálni. A költségek, akár a kisvállalatokat, a középvállalatokat, vagy a nagyvállalatokat nézzük, borzasztóan megnövekedtek. Tehát ez abszolút érint mindenkit, vállalkozásmérettől és szektortól függetlenül.  Mi azt tapasztaljuk, hogy a Covid a hatásai alól egyébként alapvetően nagyon gyorsan helyrerázódtak a vállalatok. Kevésbé érintette az a sokk a gazdaság szereplőit, mint most ez a hosszabban elnyúló, több komponensből álló probléma, amivel nap mint nap szembesülünk mindannyian.

Tehát mindenkinek alkalmazkodni kellett ehhez a helyzethez. Azt az elemet mennyire látjátok, hogy a mostani helyzetre jobban felkészültek volna a cégek az előző krízis után?

Azt látjuk, hogy az alkalmazkodóképesség gyorsan kialakult a cégekben. Viszont az is megfigyelhető, hogy a mostani helyzet többeket sokkal súlyosabban érint, mint előtte bármelyik negatív gazdasági hatás. Sokkal többen küzdenek ténylegesen azzal, hogy fenn tudjanak maradni. Nem is olyan rég jelent meg a KSH által közzétett adat az elmúlt időszakra vonatkozóan, ami megmutatta, mennyi végelszámolás és cég megszűnés van ma Magyarországon. Míg 2022-ben ez a szám 500 alatt volt, addig 2023-ra már elérte a 2000-es darabszámot, ami a megszűnéseket illeti. Ez a négyszeres mérték önmagáért beszél. Ebből az is látszik, hogy akik a bevételüket érdemben nem tudták növelni, viszont a költségeik megemelkedtek, azok nem fognak, vagy csak nagyon nehezen tudnak túlélni egy ilyen gazdasági környezetben, még úgy is, hogy próbálnak proaktívan tenni ez ellen. Plusz a kamatkörnyezet is meghatározó. Ezért végzünk mi is rendszeresen kutatásokat, illetve próbálunk egyfajta edukációt is nyújtani azon cégek számára, akikkel mi is kapcsolatban vagyunk. Igyekszünk felhívni rá a figyelmet, hogy miért fontos, és miért van iszonyatosan nagy jelentősége annak, hogy a ki nem fizetett számlákkal vagy a kiállított számlákkal foglalkozzanak a cégek. Az egészséges gazdaság működésének alappillére, hogy időben megkapják a pénzüket a vállalkozások. Ennek a jelentősége kulcsfontosságú, annak érdekében, hogy a saját költségeiket fizetni tudják, illetve, hogy az alkalmazottaikat a hónap végén ki tudják fizetni. Elengedhetetlen az alap működés érdekében. Viszont ennél több kell, ha egy új termék előállítása egy új szolgáltatás értékesítése, vagy akár új területre való betörés a cél. Ez mind plusz invesztációt igényel, amihez kell a likviditás.

Magyarán egyre több cégnek már a túlélés is kihívás?

Jelenleg a túlélésre koncentrálás az elsődleges cél, igen. Az alapok megteremtése a legfontosabb prioritás, különösen egy olyan inflációs környezetben, ahol rendkívül nehéz hozzájutni hitelhez, és néha még lehetetlen is. A vállalkozásoknak ez egyre nehezebb és ezáltal csökken az új piacokra való belépés és új szolgáltatások, termékek bevezetésének lehetősége is. Nyilván ez látszik abban a kimutatásban is, amit említettem. A négyszeres növekedés a megszűnések számában ezt tökéletesen tükrözi.

Van egy kutatásunk, melyet negyedévente adunk ki a GKI közreműködésével, ez az Intrum fizetőképességi indexet. A nevében is szerepel a cél, miszerint mérőszámként szolgál a fizetőképesség terén, vagyis megmutatja, hogy mennyi a valósan elkölthető pénzösszeg. Ez függ attól, hogy mekkora hitele van valakinek, mennyi az adóssága, milyen alapvető költségei vannak és ezeknek a kifizetését követően mennyi marad arra, hogy a saját életét finanszírozza. Az index szerint 85 százalékkal csökkent az érdemi elkölthető jövedelem mértéke, amit nem hiteltörlesztésre, vagy a saját fenntartására költenek az emberek. Nyilvánvalóan ez kevesebb fogyasztást jelent, illetve megint csak csökkenti a GDP-t, tehát kevesebb a bevétel. Ez a folyamat egy körforgás, mert tényleg minden mindenre hatással van. Ahogy visszatekintünk az előző témára, amiről beszéltünk, láthatjuk, hogy ez a négy tényező továbbra is jelen van. A háború még mindig tart, az energiaválság pedig komoly hatást gyakorolt ránk. Nyilvánvaló kérdés, hogy ezek milyen irányba haladnak, és hogy mennyit tudunk a jövőben importálni, valamint milyen áron. Ez egy nagy kérdőjel és ez előre nem kiszámítható. Azt ugyanis senki nem tudja jelen pillanatban megmondani, hogy milyen irányban változhatnak az energiaárszintek. Az viszont megint csak a felmérésből is jól látható, és erre vonatkozóan a cégvezetőket is megkérdeztük, hogy mennyire tudatosan foglalkoznak azzal, hogy hatékonyabban működjenek az energiafelhasználás tekintetében. Nagyon magas számban válaszolták , hogy mindenki csökkentett, mindenki változtatott - aki tudott, az fejlesztett és napelemmel, egyéb zöld energiával igyekszik ezeken a költségeken még invesztíció árán is csökkenteni. Ez a fajta tudatosság a kevesebb energiafelhasználásra vonatkozóan jól látszik a felmérésünkből. Tehát azt látjuk, hogy egy nagyon tudatos folyamat zajlik a cégvezetőknél e tekintetben, ami egyébként alapvetően egy nagyon jó és tudatos irány.

Tehát gyakorlatilag a kényszerűség szülte meg a tudatos gondolkodás trendszerűvé válását a magyar cégek körében?

Igen. Mostanában egyre többen elgondolkodunk azon, hogy hogyan élünk mi, valamint az Egyesült Államokban és Európa más országaiban, és milyen tendenciák figyelhetők meg a pazarlás és a túlzott fogyasztás terén. Élelmiszerek, víz és energia tekintetében gyakran úgy viselkedünk, mintha korlátlan mennyiségben állnának rendelkezésünkre. Azonban most egyre inkább észlelhető egy trendváltás, és nagyszerű, hogy egyre többen felismerik, az erőforrásaink nem végtelenek, és óvatosan kell velük bánnunk.

A pandémia alatt az állam erős keze az világ országainak jelentős részében erős kézzel fogta a gazdaságot. Lezárások, ilyen-olyan szankciók, az import megnehezedése, és még sorolhatnánk a faktorokat, amikkel a cégek kénytelenek voltak számolni. Az viszont már elég unikális, ami a jelenlegi válsággal kapcsolatban folyik. Tehát hazánkban hasonlóan erős intervenciót lehet tapasztalni. Elég csak az árstopokra, a kötelező akciókra és az ehhez hasonló intézkedésekre gondolni. Ez mekkora mértékben fog kihatni a gazdaságra szerintetek? Hasonló kulcsszerep hárulhat az államra? Mekkora segítség, vagy éppen pluszteher ez a faktor a cégeknek?

Nyilvánvaló, hogy ezek az intézkedések fontos segítséget nyújtanak. Azonban úgy gondolom, hogy a lakosság és a vállalati szektor kilábalása nagyon nehéz lesz, hacsak az állam nem biztosít elérhető hitel lehetőségeket és olyan hitelformákat, amelyek segíthetik ezt a folyamatot. mi azt látjuk, hogy biztos, hogy lesznek olyan új hitelkonstrukciók, amik vagy a régi hitel kiváltásában segítenek, vagy a cégeknek az új hitelfelvételben adnak támogatást, mert így fogunk tudni csak ismét fejlődni. A kutatásainkból is nagyon jól látszik, hogy a fogyasztásra vonatkozó visszaesés alapvetően egyébként lassabb volt, ennek pedig az oka, hogy mindenki a meglévő megtakarítását éli föl, vagy élte föl. Ezek a megtakarítások pedig sajnos végesek. Ha nem történik olyan változás, ami lehetővé teszi, hogy a lakosság újra likvid legyen és miután felélte a megtakarításait, továbbra is fizetni tudja a hitelét és a számláit, összes kiadását, akkor ez rendkívül nehéz helyzetbe hozhatja. A vállalkozások esetében is ugyanez a helyzet: ahhoz, hogy fenntartsák magukat és képesek legyenek további nyereséget termelni a költségeiken felül, elengedhetetlenek olyan programok és lehetőségek, amelyek segítik őket a hitelfelvételben. Például a frissen indult Széchenyi Kártyás Program is nagyon fontos, mivel célja a vállalkozások fennmaradásának és fejlődésének segítése.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a kamatstop továbbra is érvényben van. Az ígéret az, hogy ha az infláció lecsökken tíz százalék alá, akkor a kamatstop felszámolásra kerül. Még nem beszéltünk részletesen az infláció mértékéről, de tudjuk, hogy jelenleg sajnos 21 százalékon áll. Az ígéret szerint azonban az év végére ez a szám tíz százalék alá csökken. Mi ennek jelenlegi tudásunk szerint egyébként kevés esélyét látjuk.

Szóval ti nem látjátok reálisnak ezt a várakozást?

Eltelt az év fele és még mindig 20 százalék fölötti mértékről beszélünk. Annak, hogy ez tíz százalék alá tudjon menni az év végére, én szerintem nagyon kevés az esélye. Hogy csökkenni fog, abban biztosak lehetünk. Az, hogy el fogja tudni érni a 10 százalék alatti mértéket, biztos, de hogy ezt nem egy éven belül, vagy nem ebben az évben, az is valószínű. A mi kutatásainkban érkezett visszajelzések is ezt támasztják alá. A cégvezetők jelentős része szerint nem lesz lehetséges az infláció tíz százalék alá csökkentése, de a vállalkozások vezetői is egyre inkább úgy vélik, hogy két éven belül ez már reális esély. Ezt a nézetet mi is osztjuk.

Amúgy azt egy ideális helyzetnek gondolnátok, hogyha elérnénk egy 8-9 százalékos sávot?  Mert nyilvánvalóan szimbolikus, hogy egyszámjegyű lesz az infláció, de alapvetően azért a fejlett gazdaságok jellemzően 2-3 százalék körüli, tehát kvázi minimális inflációt céloztak meg még néhány évvel ezelőtt is.

Persze, ez még mindig eléggé magas, viszont jelenleg 21 százalékos inflációról beszélünk. Ehhez képest, ha visszajutunk 8 százalékra, az azt is jelentené, hogy a fogyasztás növekedni fog, tehát annál több lesz az elkölthető jövedelem. A fogyasztás növekedésével a vállalkozások bevételei is emelkednek, ami pozitív hatást gyakorol a GDP-re. Az EPR legutóbbi kutatása is megerősíti, hogy az infláció az, ami mindenki életét nehezíti, legyen szó vállalkozásokról, nagy vállalatokról vagy a lakosságról. A lakosság esetében jelenleg stagfláció tapasztalható, mivel a bérek nem növekednek, ugyanakkor az árak igen.

Az is nagyon jól látszik a tanulmányainkból, hogy egyfajta lefelé vásárlás indult el, ami azt jelenti, hogy tényleg egyre többen az olcsóbb, a kedvezőbb árú termékeket keresik, és ez csak akkor tud érdemben változni, hogyha az infláció mértéke csökken és az elkölthető jövedelem mértéke pedig növekszik.

A fizetőképességben egyébként mikorra vártok igazán érdemi változást, akár a lakosságot, akár a cégeket tekintve?

Ez egy jó kérdés. A legutóbbi kutatásunk májusban jelent meg, mely pont azt vizsgálta, hogy mennyire magas a fizetőképességi index. Az eredményekből azt láthattuk, hogy nyolcvanöt százalékkal van az előző negyedévhez képest. Ezt a kutatást öt éve végezzük minden negyedévben. Ezen felül 2008-ra, vagy 2011-re visszamenően is vannak historikus adataink. negyedéves bontásban áll rendelkezésre a kimutatásunk erre vonatkozóan. Megint csak nem árulok el titkot azzal, hogyha azt mondom, hogy az elmúlt évek negyedéves statisztikáját megnézve mekkora mélyponton vagyunk.

A magyar háztartások fizetőképességi indexe jelenleg messze elmarad a pandémia során tapasztalt számoktól, ami meglehetősen aggasztó tényező. A Covid-19 váratlanul érte az embereket, mindenkit sokkolt, és mindannyian igyekeztünk alkalmazkodni minden területen. Azonban most a fizetőképességi indexünk még ehhez képest is alacsonyabb szinten van, ami aggasztó, és ezzel foglalkoznunk kell. Az adott helyzetben kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy a figyelmet arra irányítsuk, milyen nagy jelentősége van a cégeknek az ilyen időszakban a kiállított és ki nem fizetett számlák kezelésének. A mi munkánknak tehát fontos szerepe van abban, hogy felhívjuk a figyelmet erre a tényre. Az általunk végzett felmérés eredményei alapján, melyben több mint tízezer cégvezető vett részt, látható, hogy átlagosan egy munkavállaló évente 75 napot foglalkozik a kintlévőségekkel, ez egy átlagos havi munkaidő négyszerese. Ez jelentős időt vesz el az érdemi proaktív munkától, amelyet a munkavállaló a napi feladataival és a fő tevékenységével töltene ahelyett, hogy a kintlévőségeket próbálja behajtani.

Különösen fontos, hogy az ilyen időszakban, a magas árak, kamatszintek és infláció mellett, az emberek a fő tevékenységükre tudjanak összpontosítani. Ebben a kontextusban szerepünk, hogy segítsünk a számlák időben történő kifizetésében, hogy elkerüljük a cégek leállását vagy akár megszűnését.

Eddig mélyebben nem érintettük a problémát, de felmerül a kérdés, hogy a reálkeresetek szignifikáns emelkedése nélkül ki tudunk-e lábalni a jelenlegi helyzetből. Jól érzem, hogy egy kicsit csapdahelyzetben vagyunk? Miközben a cégek jelentős része a túlélésért küzd, a munkavállalók is joggal várnák el az inflációval lépést tartani bíró bérkorrekciót. A reálkeresetek emelkedése nélkül hiába csökken az infláció, nem fog felpörögni a fogyasztás, a cégek így hogy fognak kilábalni a krízisből?

Lassan fog a gazdaság talpra állni, segíteni fog az infláció csökkenése, de amit említettünk is, csökkennie kell az inflációnak és az alapkamatnak, a hitelfelvételt támogatni kell, mind a lakosság, mind a vállalatok számára, mert ezek lehetnek a katalizátorai annak, hogy újra be tudjon indulni a gazdaság. Ennek köszönhetően tudnak majd csökkenti a jelenlegi árszintek is amíg az infláció nem csökken egy ideálisabb mértékben, addig a bérek nem fognak tudni emelkedni, viszont, ha az árak csökkennek, az már előrelépés lesz addig is, amíg a bérek emelkedése ismételten meg nem indul. És egyébként ez is egy nagyon furcsa disszonancia, hogy egyrészről nem növekednek a bérek, de közben mégis azt mondjuk, hogy teljes foglalkoztatottság van. Nagyon sokan keresnek szakembereket és nagyon nehezen találják meg őket a piacon. Továbbra is sok cég alkalmazza az egymásra licitálás stratégiáját, hogy vonzóvá tegye magát a szakemberek számára, akár igen magas fizetéseket kínálva a vállalkozások versenyhelyzetben vannak a tehetséges munkaerő megszerzéséért. itt is egy nagyon érdekes, kettős kép látszik, egyrészről az átlagos bérek nem emelkednek a kívánt mértékben, másrészről pedig viszonylag nagy kereslet van a szakemberekre továbbra is, magas fizetésekért. Véleményem szerint mind a hitelek, mind az infláció csökkenése, mind az alapkamatnak a csökkenése elengedhetetlen ahhoz, hogy elinduljon egy komolyabb növekedés. Ha több terméket, több szolgáltatást állítanak elő, a vállalkozások költségei csökkennek, újra tudnak hiteleket felvenni, újra tudnak terjeszkedni, csak az segíthet hozzá a kilábaláshoz. Egyelőre viszont látjuk, hogy tényleg nem csak a bolti költéseknek az összege csökken, hanem például az emberek utazásainak a száma és az is, hogy jellemzően hova utaznak. az utóbbi hónapokban március, április környékén csak és kizárólag a külföldi turistákból érkező bevétel az, ami éltette az idegenforgalmat. a magyar utazók hirtelen eltűntek a szektor statisztikái szerint.

És így is durva volt az esés. Gondolom éves távlatban érdemes gondolni ezeken a területeken is, amíg normalizálódik a helyzet?

Ez nem napok vagy hónapok, hanem ennek az évnek a kérdése sajnos. 2024-nek vannak kihívásai, a költségvetést illetően borzasztóan fontos tényező az uniós pénzek ügye, ami véleményem szerint jelen pillanatban a gazdaság egyik legnagyobb kérdése. Ezen felül az államháztartási hiány alakulása, valamint az, hogy milyen mértékben tud ez pótlásra kerülni. Én továbbra is azt gondolom, hogy nagyon sok minden fog történni még az év végéig és persze lehet, hogy nem nekünk lesz igazunk., Amennyiben (és legyen így) eléri azt a bűvös 8 százalékot az infláció mértéke az év végére. Kérdés, hogy mi lesz a megtakarításokkal. A legfrissebb az új szocho terhek is egy plusznehézség a megtakarításokra nézve és emellett kérdés, hogy hogyan igyekszik az állam a megtakarítási kedvet növelni, hogyan tudja támogatni a családokat, kisgyerekeseket, például, hogy lesz-e CSOK? nagyon sok nyitott kérdés van még az év végéig, melyek alapjaiban tudják befolyásolni, hogyan alakul az idei és a jövő év.

Szerintem azért őszintén egyikünk sem gondolta volna tavaly február végén, hogy a háború még idén júniusban is bőven tartani fog és azt sem hogy egyszerűen nem tudunk egy ilyen konfliktust lezárni. , Mindez olyan hatással van egész Európára, amiből mindannyiunknak ilyen sokáig fog tartani kilábalni. Magyarország számos ígéretet tett, hogy mi az, amit az idei évben meg tudunk tenni. Kérdéses, hogy ezek megtudnak-e valósulni és hogy ezután mi lesz a szerepünk, hol lesz a helyünk az Európai Unióban? az államnak is valahonnan fokozott mennyiségű pénzhez kell jutni és Hogy ezt milyen formában, mennyi idő alatt és hogyan fogja tudni megoldani, azt jelenleg tényleg csak megjósolni lehet. Ahogy az elején is mondtam, bármilyen tendencia van a gazdaságban, aki ezen a területen dolgozik, az tudja, hogy az ilyen trendek jönnek-mennek. Viszont amikor ilyen extra behatások érik a gazdaságot, az a papírformát jócskán fel tudja borítani. Ilyenkor nagyon nehéz nem egy hónapra előre tervezni, hanem azt mondani, hogy van egy egyéves célunk, mert egy éven belül pont az említett hatások miatt iszonyatosan sok körülmény megváltozhat még. A 2024-es évet alapvetően egy, az ideihez igen hasonló évnek látjuk. Lesz egy lassú emelkedés, de továbbra is egy nehéz év vár ránk 2024-ben is minden téren.