Hajas László: Rengetegen hagyták el a fodrász szakmát, óriási harcok dúlnak a színfalak mögött

Pénzcentrum: Az elmúlt évek eseményei, mint a pandémia, az energiaválság és az orosz-ukrán háború okán kialakult infláció különösen megviselte a szakmát. Hogy látod, az emberek továbbra is áldoznak fodrászra, vagy az áremelések miatt egyre kevesebben engedik meg ezt maguknak?

Hajas László: Az tény, hogy nem esett jól egyik sem, se az energiaárak növekedése, sem a covid miatti bezárások. Én azt látom, hogy ahol az ár-érték arányok rendben vannak, ott azért továbbra is jól működnek az üzletek. Persze mindenkinek, köztük nekünk is hozzá kellett nyúlnunk az árakhoz, hiszen enélkül nem tudnánk kitermelni a költségeinket, mint például a munkabérek. Sajnos emiatt muszáj volt egy kb. 20 százalékos áremelést véghez vinnünk.

Sokan döntöttek úgy a pandémia után, hogy inkább más karriert választanak, vagy a jelenlegit gondolják inkább újra?

Nagyon sok fodrász rászokott arra, hogy házhoz megy, és inkább nem ment vissza dolgozni úgymond. Tehát kialakult egy olyan helyzet, hogy sokan nem mentek vissza dolgozni. Nálunk is 6-7 ember döntött úgy, hogy nekik elég, ha a megcsinálnak 1-2 embert naponta, és így nem kell bejönniük reggel hétre és maradniük este 9-ig. Ez típus kérdése, hiszen szerencsére a legtöbben visszatértek. De ezzel együtt szerintem sokkal többen dolgoznak jelenleg feketén.

Milyen költségei vannak egy fodrásznak, amibe esetleg egy átlagember nem gondol bele?

Egyrészt gondoljunk abba bele, hogy amit kifizetünk a fodrászatban annak a 27 százaléka rögtön forgalmi adó. Legalábbis ott, ahol áfá-t fizetnek. A maradékból kell neked kigazdálkodnod a fodrász fizetését, a járulékait, a közterheket, mint például a világítás, bérleti díj, stb. Akinek üzlete van, az tudja, hogy milyen költségek is vannak pontosan. Tehát ha 40 ezret fizet a vendég, abból rögtön kevesebb, mint 30 ezer forint marad és abból kell mindezeket még kifizetni.

Ezen kívül sajnos nagyon felmentek az anyagárak is. Van, aminek konkrétan 100 százalékkal, de egyes termékek „csak” 30-40 százalékkal lettek drágábbak. Ezeket nekünk mind bele kellett építeni az árainkba. Mindig egy ilyen fájó pont, amikor valaki azt mondja nekem, hogy drága fodrászhoz menni. Persze, hogy drága. Emberi munkaerőről beszélünk, akinek elsodródhatnak a költségei. De ha azt nézem, hogy egy jobb étteremben kifizetnek egy nagyobb összeget, ami csúnyán fogalmazva legkésőbb másnap távozik belőled, miközben a hajunk a fejünkön marad hónapokig. Ha pedig tönkre teszel egy hajat, akkor az évek, mire rendbejön. Tényleg iszonyat sok különbség van: ha elrontod a hasad, nem mész vissza reklamálni, azonban, ha a hajadat rontják el, akkor igen.

Várható még az idénre áremelés?

Bízom abban, hogy idén már sem a gyártócégek nem fognak árat emelni, sem az energiaárak nem mennek fentebb. Ezek ugyanis nagyon tudnak fájni. Én alapvetően nem a pénzért csinálom ezt, amikor nyitottam egy új üzletet nem a több bevételért tettem. Hiszen egy ilyen óriási méretű beruházás szinte soha nem fog visszatérülni. Mindig azt mondtam, hogy annyi legyen, amennyiből az igényeimet ki tudom elégíteni. Így én, ha nem fognak az energiaárak tovább nőni, akkor én nem szeretnék újra árat emelni. Kivéve, ha külső hatások miatt muszáj lesz.

Nem rég egy új rendszert vezettek be a fodrásztanulók esetében. Tudnál mesélni egy picit nekünk erről? Mi a véleményed róla?

Ami nekem picit furcsa, hogy most az új rendszer szerint a tanulók a minimálbér 60 százalékát kapják meg. Nem tudom, hogy ez mennyire, vagy kikre hat ösztönzően. De megmondom őszintén, hogy nem egy jó dolog. Nekem mindig az jut eszembe, hogy ha el akarok menni angolt tanulni, akkor a tanárnak kell nekem fizetni, hogy tanuljak nála? Persze értem azt a gondolkodást, hogy szokják meg, hogy a munkájukért pénzt kapnak, de nem tartom jónak ezt a rendszert a mi szakmánk esetében. Hiszen sok hasznos dolgot nem tudnak tenni a tanulók, nálunk nem termelő emberek. Ők azért vannak az üzletben, hogy egy szakmát elsajátítsanak, nekem pedig nem szimpatikus, hogy ezért, a tanulási folyamatért ők ilyen nagy összeget kapjanak.

Mennyire más, mennyivel könnyebb vagy nehezebb elsajátítani most a szakmádat? Egyáltalán annak, aki belevágna ebbe mekkora önköltséggel kell számolnia hozzávetőlegesen?

Abból a szempontból szerencsésebb helyzetben vannak a mai fiatalok, hogy a világ teljesen kinyílt előttük. Ebben a szakmában ugye csak akkor tudsz fejlődni, ha iszonyatosan sokat gyakorolsz: szükség van a manuális fejlesztésekre. Amikor én még tanuló voltam erre nem sok lehetősége volt az embernek, hiszen persze, bejött a nagymamám és levághattam a haját, de nem ért sikerélmény. Ugyanakkor az információkat se tudtad beszerezni külföldről, akkor sem, amikor már előrébb jártam. Ezekért mind ki kellett utaznunk Londonba, Párizsba, Milánóba. A mai gyerekek viszont olyan szempontból már sokkal, de sokkal szerencsésebb helyzetben vannak, hogy lehet kapni például úgynevezett baba fejeket, azaz tanulófejeket, amiken annyit gyakorolnak, amennyit csak szeretnének.

Most volt a Szakma Kiváló Tanulója verseny, ahol nyolcan jutottak a döntőbe, amiből hatra tudtam azt mondani, hogy valóban kitűnő tanuló lehet belőle, de persze még ott is voltak hibák. Ilyenkor pedig mindig elgondolkodom azon, hogy ki tehet erről. Csak az oktató, vagy a tanuló is? Azt kell mondanom, hogy régen, amikor ezek az információk a világhálón keresztül még nem voltak bárki számára elérhetőek, akkor még az oktatónak voltak ezek a hibái. Hiszen szegény diák csak azt tudtam megtanulni, amit megtanítottak neki. A mai világban már viszont, ha mutat valamit az oktató, és ez a gyerek nyitott, meg akarja tanulni ezt a szakmát, akkor egyszerűen felmegy az internetre és mindent megtalál. Megtanulhat festeni, hajat vágni, bármit. Mindig az a példa jut még eszembe, hogy van egy pécsi kollégánk, aki attól lett sikeres, hogy vasárnaponként bement a szalonba bevitt egy babafejet és egy videókazettát és folyamatosan szorgalmasan gyakorolt.

Azt akarom ezzel mondani, hogy ha valaki valóban meg akarja tanulni ezt a csodálatos szakmát, és van hozzá tehetsége is, akkor a lehetőség erre annyira nyitott, hogy szinte már az ölébe esik. Visszakanyarodva oda, hogy milyen befektetések szükségesek, alapvetően az, hogy be kell szereznie az eszközöket elsősorban. Tehát a fésűt, a hajszárítót, az ollót, a babafejeket. Ezek az alapvető kellékek. Ez nem olyan veszélyes, bár attól is függ, hogy milyen ollót vesz, hiszen lehet venni 20 és 200 ezer forintért is, de ennek a kezdő csomagnak az összege durván 80-100 ezer forint. Ebből már egy tökéletes szettet össze lehet állítani.

Hogyan érintette a covid a továbbképzéseket, magát az oktatást?

A covid alatt kiesett nekünk szinte két év a továbbképzésekből, bár eleinte még próbáltam online megtartani őket. De ez inkább arról szólt, hogy próbáltam tartani bennük a lelket: kaptak online feladatokat, hogy foglalkozzanak a szakmával. Hiszen, ha nem vagy rákényszerítve, akkor általában lesz mindig valami fontosabb. Én is azért szerettem ezeket a házi továbbképzéseket, mert ezekre nekem is fel kell készülnöm, és én is rá vagyok kényszerítve, hogy foglalkozzak vele.

Ha például megnéztünk együtt egy oktatóvideót, amit esetleg utána le is kell vágni, akkor én azt előtte 2-3 alkalommal megnézem. Tehát azt lehet mondani, hogy én profitálok belőle a legtöbbet, azonban, ha nem lennének ezek a hétfői továbbképzések inkább én is kimennék a kertbe és vágnám a tujákat, vagy megnézném a filmet. Nem lennék rákényszerítve, hogy foglalkozzak vele. Itt pedig tényleg folyamatosan képben kell lenni, hiszen minden változik.

A pandémia alatt divatba jött, hogy mindenki magának vágja a haját, egyre többen próbálkoznak otthoni festéssel, szőkítéssel. Mit gondolsz erről?

Én ennek örültem, hiszen nagyon sokan rájöttek, hogy nem is olyan könnyű szakma ez a fodrászat, és nagyon sok hajat kellett rendbe hoznunk. Látszólag ez a szakma ugyanis nagyon könnyű, de valójában rengeteg apró, pici mozaikokból áll össze, amiket, ha nem tanulsz meg, nem figyelsz oda a vendégre, akkor nagyon könnyen rossz lehet a vége. Ráadásul minden vendég más: más a hajszínük, más a személyiségük, más a hajuk, minden arc más. Ha ezekre nem tudsz odafigyelni, akkor nem lesz elégedett a vendég, neked pedig nem lesz sikerélményed. De ha odafigyelsz és ezeket megtanulod, és minél több ilyen pici tudást fel tudsz halmozni, akkor sikerélményed lesz és fejlődsz folyamatosan. Ezért is szeretek én mind a mai napig dolgozni, hiszen örömöt szerez a munkám. Mindegyik egy külön alkotás számomra.

Én mindig azt mondom, hogy ha ár-érték arányban rendben van a szolgáltatás, akkor az emberek fizetni fognak érte. Akkor is, ha többet kell fizetned. Hiszen, ha megfelelő a szolgáltatás és megkapják a pénzükért a megfelelő színvonalat, akkor nem lesz baj. Ha például elmész egy autószerelőhöz, ott egy márkaszervízben például 15 ezer forint az órabér. Akinek például sokkal könnyebb dolga van, hiszen nem emberekkel kell foglalkoznia, mint nekünk. De mi nem tudunk ilyen mértékű órabért felszámolni.

De egy katás vállalkozó például fele annyiért is eldolgozhat, hiszen ő például nem fizet áfát. Ha például nekünk is annyit kéne fizetnünk, mint egy katás vállalkozónak, akkor nálunk is feljebb mehetnének a bérek, vagy csökkenthetnénk az árainkat.

Ha jól hallom nem vagy jó véleménnyel a katásokról a szakmában…

A katázás a szakmánk rákfenéje. A legtöbb egyéni vállalkozó elkezd széket bérelni, amit én igazságtalannak tartok, hiszen egy minimálbér járulékai több mint 100 ezer forintot fizet, míg egy katás 50 ezer forintot, illetve ő forgalmi adót sem fizet. Ettől pedig egy katás vállalkozó esetében sokkal kisebbek a díjak. Vagy ha ugyanakkorák, mint nálunk, akkor sokkal nagyobb a haszna.

Szakmailag pedig ezzel az a problémám, hogy a legtöbb vállalkozó, amikor elkezd széket bérelni, akkor elkezd másként gondolkozni. A legtöbben ugyanis nem mennek el továbbképzésre, hiszen ők azzal bevételtől esnek el, míg például nálunk meg kötelező képezned magad, olyan szinten, hogy minden hétfőn én tartok továbbképzéseket. Hiszen nagyon fontos, hogy mindig képben legyél, és fejlődj.

Mi kell ahhoz, hogy valaki elit fodrász legyen? Van ennek valami a hátterében, vagy csak arról beszélhetünk, hogy valaki jókor volt jó helyen?

Sokszor felkapnak 1-1 nevet, de én azt látom, hogy feljutni a csúcsra nem annyira nehéz, de ottmaradni azonban már az. Rengetegszer látom, hogy ezek a felkapott divatfodrászok eltűnnek. Hozzánk is jöttek már ilyen divatfodrászok által elkészített hajjal, hogy hozzuk rendbe, mert elképesztően csúnyán volt festve. De ilyen mindig van, ha pedig nem végzik jól a munkájuk el is fognak tűnni.

Sokfelől lehet hallani azt, hogy félnek elmenni fodrászhoz, vagy akár egyesen utálják őket. Ennek szerinted mi lehet az oka?

Sajnos vannak gyengébb minőségű fodrászok, akik elrettentik az embereket. Ezért is küzdök azért, hogy Magyarországon minél magasabb szintű legyen az oktatás. Jelenleg azon dolgozunka Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamarával, hogy legyen egy fodrász oktató képzés, mert sokan egy több mint 20 évvel ezelőtt kialakított alap hajvágási rendszert tanítanak, amit még ők maguk sem feltétlen értenek, nemhogy a tanulók.

Fotó: Kaiser Ákos