Miért sírnak az egyetemek? Kiderült mire verik el a pénzt!

A Harvard University alapítványa június 30-án még 36,9 milliárd dolláros vagyonnal rendelkezett, mely azóta 22%-ot vesztett értékéből.

A Harvard esete egyáltalán nem példa nélküli, sokan járnak most hasonló cipőben az oktatási intézmények közül. Akad aki a fent felvázolt hagyományos válaszok valamelyikét, esetleg azok kombinációját adja a helyzetre, míg mások perelik a brókerüket, hogy miért fektette kockázatos eszközökbe az alapítvány pénzét. (Utóbbival nyilvánvalóan nem volt semmi bajuk, amikor kerestek vele...)

Vannak piaci szereplők, melyek a tandíj további emelésében látják a megoldást, holott bizonyított tény, hogy a tandíj az Egyesült Államokban folyamatosan az inflációt meghaladó mértékben emelkedik. 1992 óta az infláció éves átlagban 2,5-3% körül volt, míg a tandíjak nem ritkán 6%-os mértékben nőttek.

A megoldást talán máshol is lehetne keresni: a Chronicle kutatása szerint a magánegyetemek első embereinek fizetése az elmúlt évben átlagosan 6%-kal emelkedett, mely mintegy 50%-kal haladja meg a privát szférában dolgozók juttatásemelkedésének mértékét. 2007-es adatok szerint az egyetemek vezetőinek fizetése az egekben van: az összeállításban felsorolt vezetők 1,4 és 2,8 millió dollár közti sávban keresnek éves szinten.

Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy a neves egyetemek kiszolgáló egységei (könyvtárak, edzőtermek, IT-támogatás) szó szerint "24/7", azaz éjjel-nappali, a hét minden napján nyitva tartó üzemmódban működnek, akkor elképzelhető, hogy mekkora összeget lehetne megspórolni némi racionalizálással, ehhez hasonló pazarlást ugyanis aligha engedhet meg magának bárki a privátszektorban a jelenlegi nehéz időkben.