Miért kevés a tőke a KKV-kban?

A Start Zrt. felmérésében azt vizsgálta, hogy mekkora volt a magyarországi kis- és középvállalkozásokba 2006 folyamán befektetett tőke nagysága, és a tőke mely ágazatokba érkezett. A felmérés 36.281 vállalkozásra terjedt ki, melyek 100 millió Ft feletti árbevételt könyveltek el 2006-ban. Mindössze 35 társaságnál történt a jegyzett tőkéhez viszonyítva jelentős, és új befektető által végrehajtott tőkeemelés, összesen 575 millió Ft értékben.
Milyen okok állhatnak a KKV-k alacsony tőkebevonása mögött?

"A KKV-k alacsony tőkebevonási szintje a következő főbb gazdasági okokra vezethető vissza; az olcsóbb és elérhetőbb hitelforrások; a tőkekínálat kedvezőtlen struktúrája; a KKV-k magas kockázati szintje; a KKV-k pénzügyi helyzetének átláthatósága; valamint a befektetők jog- és érdekérvényesítésének problémái" -összegezte tapasztalatait Zoltán Csaba, a Start Tőkegarancia vezérigazgatója.

Emellett ki kell emelni a kulturális és társadalmi okokat is, melyek elsősorban a bizalmi viszony megteremtésének lehetőségét, időigényét, és jelentős szemléletbeli különbséget is takarhatnak, hiszen hazánkban például csak a 80-as, 90-es években kezdtünk hallani arról, hogy van úgynevezett win-win szituáció is, azaz olyan üzlet, amelyen mindkét fél nyerhet.

Az alacsony tőkebevonás gazdasági és jogi okai

Olcsóbb és elérhetőbb hitelforrások

Közismert, hogy a tőkefinanszírozás költségesebb finanszírozás a vállalkozások számára, mint a hitel. Ezért a vállalkozások, amíg vagy amikor már tehetik, akkor hitelből finanszírozzák fejlesztéseiket. Míg 1999-ben mindössze 460 milliárd Ft volt a KKV-k banki hitelállománya, addig 2007 végére a KKV-k hitelfelvétele közel megtízszereződött, elérte a 4.300 milliárd Ft-ot.

Bár sokszor elhangzik, hogy a KKV-k GDP-hez viszonyított 15%-os hitelállománya még mindig messze elmarad a fejlettebb európai gazdaságokétól és a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások mindössze negyedének van bankhitele, ne feledkezzünk el arról a tényről, hogy a közel 700.000 magyarországi KKV jelentős része kényszervállalkozás, illetve munkaviszonyt helyettesítő egy- vagy néhányszemélyes vállalkozás, amely nem hitelképes, illetve nem is áll szándékában hitelt felvenni.

A hazai KKV-k saját tőkéje átlagosan 26,8 millió Ft volt 2005 végén, tehát a 700.000 magyarországi cégnek együttesen 18.760 milliárd Ft tőkéje volt. A saját tőkéhez viszonyítva a banki hitelállomány már 23%-ot tesz ki, ami semmiképpen sem tekinthető alacsony értéknek, figyelembe véve a KKV-k nagyvállalatokénál magasabb hitelezési kockázatát.

Természetesen a bankok KKV-k felé mutatott növekvő érdeklődése, aktivitása mellett is van még tere a további fejlődésnek a hitelezésben, különösen a mikrohitelek területén. Kedvező fejlemény, hogy 2008-tól a korábban banki hitelhez nem jutott mikrovállalkozások rendelkezésére áll az európai JEREMIE forrásokból finanszírozott 83 milliárd Ft-os kedvezményes Mikrohitel Program is.

Tőkekínálat kedvezőtlen struktúrája

A néhány tucat Magyarországon aktív kockázati- és magántőke befektető több százmillió eurót szeretne befektetni. Csakhogy méretgazdaságossági okokból ők nem a KKV-k által igényelt 5-150 millió Ft közötti befektetési lehetőségeket keresik, hanem a több millió euró értékűeket. A kisebb cégekbe invesztált kisebb befektetések aránytalanul nagy menedzsment időt vesznek el a befektetést kezelő munkatársaktól, sőt sokszor még többet, mint egy-egy nagyobb befektetés, ugyanakkor a kockázat magasabb és az elérhető hozam abszolút értékben sokkal kisebb, mint a nagybefektetéseknél.

Természetesen akadnak hazai magánbefektetők is, úgynevezett üzleti angyalok, akik hajlandóak kisebb, 5-100 millió Ft-os összegeket is befektetni és aktívan részt venni, főként korai szakaszú vállalkozások felépítésében. Őket ugyanakkor nem könnyű megtalálni, nálunk még nem jöttek létre azok az üzleti angyal klubok, amelyek együttműködve, kockázataikat megosztva fektetnek be KKV-kbe.

A 2000 utáni időszakban a tőkekereslet és kínálat ellentmondásának feloldására több állami tulajdonú tőkebefektetési társaság, befektetési alap jött létre, melyek milliárdos nagyságrendben fektettek be 50 és 300 millió Ft közötti tőkét hazai KKV-kba. A programok sikeresek voltak, a vállalkozások jobban bíztak az állami befektetőkben és a befektetett tőke kisebb mérete is jobban megfelelt igényeiknek. Magyarország EU-s csatlakozása után ezeket a programokat meg kell szüntetni, vagy privát tőkét kell bevonni, mert Brüsszel nem nézi jó szemmel, sőt kifejezetten tiltja a tisztán állami tőkebefektetéseket.

A KKV-k magas kockázati szintje

A kisebb értékű befektetések általában kisebb cégekhez kapcsolódnak, amelyeknek a működési, vezetési kockázatai is magasabbak. Egy kisebb vállalkozásnak kevés vevője, kevés beszállítója, kevés terméke, szolgáltatása van, arról nem is beszélve, hogy általában a cégvezetés is egy főt jelent. Ha az értékesítés, a beszerzés vagy a működés, illetve a vezetés területén kedvezőtlen esemény következik be, akkor az akár a cég végét is jelentheti. A legnagyobb vevő csődbe megy, munkaképtelenné válik a vezető, új, erős versenytárs jelenik meg a piacon, változnak a működést befolyásoló jogszabályok. Egyenként valamennyinek kicsi a valószínűsége, de ezek a kockázatok összeadódnak, melyek mértéke együttesen már nem elhanyagolható.
Egy nagyobb cégnél mindig nagyobb az esély a túlélésre, a kockázatok kezelésére.

A befektető szemüvegén keresztül nézve, még ha jól is alakul az invesztíció, a nagyobb befektetésen százalékosan ugyan kevesebb a hozam, de a kicsin abszolút értékben kevés. Ha egy 100 milliós befektetést megduplázunk (100%-os hozam), akkor keresünk rajta 100 milliót. Ha egy 1 milliárd Ft-os befektetésen csak 50%-os hozamot érünk el ugyanezen idő alatt, akkor 500 millió Ft-ot nyerünk. Mindemellett egy darab 1 milliárd Ft-os befektetést megtalálni, és menedzselni könnyebb és olcsóbb is, mint a példánkban szereplő ugyanakkora abszolút hozam eléréséhez szükséges öt darab kisbefektetést. Arról nem is beszélve, hogy annak, hogy mind az öt remek befektetésnek bizonyul majd, kicsi az esélye.

A KKV-k pénzügyi helyzetének átláthatósága

A hazai vállalkozások jelentős részénél tapasztalható, hogy azok pénzügyi kimutatásai nem a vállalkozás tényleges pénzügyi helyzetét tükrözik. Az értékesítés egy része számla nélkül történik, ugyanakkor ennek költségeit elszámolják a vállalkozásban, így az eredményesség rosszabb a ténylegesnél. A vezetők, tulajdonosok és hozzátartozóik személyes fogyasztásának egy részét is költségként számolják el (mobiltelefon, gépkocsi, utazás), ami tovább csökkenti az eredményt és ezáltal az adóalapot. Kétségtelen, hogy a jelenlegi bonyolult, túladminisztrált adórendszer, amely magas adó- és járulékterhekkel párosul, nagyban hozzájárul az átláthatatlanság kialakulásához és fennmaradásához.

Ha egy új befektető jelenik meg a láthatáron, nehéz elmagyarázni, hogy miért érné meg neki befektetni az adott vállalkozásba. Ha sikerül is bemutatni a valós helyzetet, felmerül a kérdés: hogyan biztosítható a befektető számára a papíron nem létező, de mégis meglévő nyereség arányos részének kifizetése? Mivel pedig ez nem legális nyereség, arról nem lehet szerződést írni, könyvelést vezetni. Ehhez olyan bizalmi kapcsolatra lenne szükség, ami ismeretlen befektető és a vállalkozó között nyilvánvalóan nem állhat fenn.

A befektetők jog- és érdekérvényesítésének problémái

Ma Magyarországon egy gazdasági jellegű jogvita peres úton történő rendezése, a jogerős ítélet megszületése, hónapokat, de sok esetben éveket vesz igénybe. Ezt követi a szintén hosszadalmas végrehajtási eljárás. Mire ennek vége, az egyébként nyertes fél azt veheti észre, hogy eltűnt a végrehajtható vagyon.

Ugyanez a helyzet a befektetők és a vállalkozók közötti esetleges jogviták során is. Sok pórul járt befektetőről olvashatunk, vagy hallhatunk rémtörténeteket, hogyan semmiztek ki passzív, kisebbségi befektetőket ügyeskedő vállalkozók. És bár az ilyen esetek száma nem túl nagy, a hír visszhangja azt a benyomást kelti, hogy a vállalkozók megbízhatatlanok. Ezért a befektetők százszor is meggondolják, hogy általuk nem ismert vállalkozókra rábízzák-e a pénzüket. És a végén arra a következtetésre jutnak, hogy jobban teszik, ha állampapírt vesznek pénzükön és nyugodtan alszanak.

Ugyanakkor nagyon kevés sikersztoriról hallhatunk, ahol a vállalkozó és a befektető egy sikeres fejlesztés után együtt ünneplik közös sikerüket.

Társadalmi-kulturális okok

Bár a fenti okok is tartalmaznak a gazdasági szempontok mellett úgynevezett szoft elemeket, de külön is érdemes hangsúlyozni azok meghatározó jelentőségét.

Ne feledjük el, hogy a magyar vállalkozások gyakorlatilag a 90-es években kezdték pályafutásukat, ezért amikor nyugati vállalkozásokkal hasonlítjuk őket össze, akkor kicsit az almát hasonlítjuk a narancshoz. Mindkettő kerek és mindkettő gyümölcs, de itt nagyjából vége is a közös vonásoknak.

A vállalkozások sajátos társadalmi-gazdasági környezetben és sok esetben kényszerek hatására jöttek létre. Például azért, mert egy vállalat munkatársával közölték, hogy munkaviszonyban ezentúl nem számítanak rá, de vállalkozóként elvégezheti azt a munkát, amit eddig is végzett és mivel ez nem tölti majd ki teljes idejét, más cégekkel is együtt dolgozhat. Sokan éltek ezzel a lehetőséggel és céget alapítottak, van egy, legfeljebb két-három ügyfelük, de sohasem gondoltak arra, hogy új alkalmazottak felvételével kibővítsék tevékenységüket. Ezek a cégek tehát nem tekinthetőek klasszikus vállalkozásoknak, inkább az abban közreműködő személy(ek) megélhetését szolgáló, munkaviszonyt helyettesítő gazdasági társaságok. Ezek száma több százezerre tehető, akik minimális tőkével jöttek létre és nem is kívánnak tőkét bevonni, sem hitelt felvenni.

Mint ahogyan a magyar társadalom egészében óriási a bizalmatlanság egymással, a társadalmi szervezetekkel és az állam szervezeteivel szemben, ugyanígy a befektetők és a vállalkozók között is nagyfokú a bizalmatlanság. A vállalkozó sokszor úgy gondolja, hogy a befektető el akarja venni tőle a céget. A vita általában abban a kérdésben csúcsosodik ki, hogy kié legyen a többségi részesedés. A befektető pedig attól fél, hogy a vállalkozó úgy tekinti a befektetést, mint egy ajándékot, amit nem kell visszafizetni és abból soha egy fillért sem fog viszontlátni.A bizalmi viszony csak hosszabb idő alatt és az egymásról szerzett kedvező tapasztalatok alapján jöhet létre. Ezért is van az, hogy egy-egy befektetésre a befektető és a vállalkozás közötti első kapcsolatfelvétel után több hónappal, akár évvel kerül sor.

Az elmúlt 60 év, de még a magyarországi feudalizmus több évszázadának kulturális öröksége itt van velünk. Menedzser és vállalkozó generációk nőttek fel abban a szemléletben, hogy jó üzletet csak mások (köztük mindenek előtt az állam) kárára vagy mások tudatlansága kihasználásával csinálhatunk. Nem véletlen, hogy Magyarországon a szövetkezeti forma sohasem vált meghatározóvá, szemben több nyugati társadalommal. Csak a 80-as és 90-es években kezdtünk hallani arról, hogy van úgynevezett win-win szituáció is, azaz olyan üzlet, amelyen mindkét fél nyerhet.
Megítélésünk szerint a KKV-k tőke-igényének növekedéséhez és tőke-ellátottsági feltételeinek javulásához hosszabb időre lesz szükség. Ugyanakkor már ma is vannak szép számmal olyan vállalkozások, amelyek megszabadulva az említett kulturális béklyóktól, átláthatóan, befektető-barát módon működnek, van világos és reális növekedési stratégiájuk és ehhez tőkét kívánnak bevonni fejlődésük felgyorsítása érdekében.