Elképesztő trend hódít a Z-generáció körében: lehet, hogy ezt tényleg ők csinálják jól?

A harmadik helyek olyan közösségi terek, amelyek az otthon és a munkahely mellett lehetőséget biztosítanak az informális társas interakciókra. Ezek lehetnek közösségi központok, könyvesboltok, parkok, kávézók vagy akár templomok is. Ray Oldenburg szociológus szerint ezek a helyek nélkülözhetetlenek a demokrácia és a közösségépítés szempontjából.

Az elmúlt évtizedekben azonban a hagyományos harmadik helyek fokozatosan eltűntek, ami hozzájárult a magányosság járványszerű terjedéséhez. A COVID-19 járvány és az otthoni munkavégzés elterjedése tovább súlyosbította ezt a helyzetet. Szakértők szerint ez összefüggésbe hozható a mentális betegségek, a kábítószer-használat és akár a szélsőséges nézetek terjedésével is.

A jó harmadik helyek jellemzői közé tartozik, hogy bárki számára hozzáférhetőek, általában olcsók vagy ingyenesek, és kényelmes, hétköznapi légkört biztosítanak. Richard Kyte etika professzor szerint ezek olyan helyek, "ahol mindenki tudja a neved, és mindig örülnek, hogy eljöttél".

Bár az online terek is betölthetnek hasonló szerepet, sokan úgy vélik, hogy hosszú távon nem tudják biztosítani azt a tartós összetartozás-érzést, amire szükségünk van. A Z generáció tagjai, annak ellenére, hogy digitális bennszülöttként nőttek fel, egyre inkább vágynak az offline élményekre.

Azt hiszem, a Gen Z talán felismeri ezeknek a tereknek a korlátait, hogy hosszú távon nem tudják biztosítani a tartós összetartozás és kapcsolat érzését, amire mindannyiunknak szüksége van a túléléshez

- mondta Danielle Littman, a Utah-i Egyetem adjunktusa.

A harmadik helyek hiánya nem csak a fiatalokat érinti. Kyte szerint minden generáció éhes ezekre a terekre, bár kissé eltérő okokból. Az ezredfordulós fiatal szülők például gyermekeik számára keresnek lehetőségeket a strukturálatlan játékra és a különböző generációkkal való kapcsolatteremtésre.

Szakértők szerint a harmadik helyek hiányának egyik oka, hogy az Egyesült Államokban sok mindent árucikké tettek, és az emberek inkább drága, exkluzív helyekre járnak. Emellett a területrendezési törvények és az ellenséges építészet is akadályozzák az élénk, nyilvános harmadik helyek létrehozását.

A helyzet javítására több szakértő is javaslatokat tesz. Kristen Ghodsee antropológus szerint érdemes tanulni olyan országoktól, ahol a közösen használt közterületek a közösségek alapvető alkotóelemei. Jennifer Pauline, egy közösségközpontú kreatív stúdió alapítója pedig olyan csoportokra és klubokra hívja fel a figyelmet, amelyek szándékosan hoznak létre találkozóhelyeket specifikus érdeklődési körök és csoportok számára.