Hibás az OECD tanulmány - mégis kell a bioetanol

Az Európai Unió energetikai biztosa, Mr. Andris Piebalgs 2007. szeptember 13-i nyilatkozata is megerősíti, hogy ez Európai Unió továbbra is tartja magát a márciusban meghirdetetett energetikai politikához és meggyőződéssel vallja, hogy a bioüzemanyagok pozitív hatással vannak a környezetre.
A bioüzemanyaggal foglalkozó három legnagyobb világszövetség elnöke levélben fogalmazta meg aggodalmait az OECD főtitkárához címezve és részletesen felhívta a figyelmet arra, hogy a hivatkozott "tanulmány" az OECD álláspontjával ellentétes, továbbá részleteiben is felsorolja a hibás számításokat, következtetéseket, amelyekből a készítők javaslatai származnak.

Az OECD főtitkára által tett nyilatkozat alapján a dokumentum nem minősül az OECD álláspontjának, sőt a készítőknek ennek, ilyen módon történő publikálására nem is volt joga.

Az alábbiakban részleteiben bemutatjuk a Magyar Bioetanol Szövetség kifogásait, amelyek megfelelő alapul szolgálnak arra, hogy határozottan tiltakozzunk az ellen, hogy ezt a hivatalosnak egyáltalán nem tekinthető dokumentumot Magyarországon a bioüzemanyagokkal kapcsolatos további teendők meghatározásával összefüggésben használják fel.

A dokumentummal kapcsolatos fő hiányosságok

· Miközben a dokumentum átveszi a lehetséges "élelmiszerhiánnyal" kapcsolatos "pánik-forgatókönyvet", elmulasztja elismerni a jelentős, holdankénti termelékenységnövekedést. Az Egyesült Államokban például a holdankénti kukorica hozam az elmúlt 30 évben megduplázódott. Ami ennél még fontosabb, mindez csökkentett holdankénti ráfordítással történt. Ezentúl a dokumentumban történt területszámítások is rosszak, és semelyik kontinensen nem veszik figyelembe az amerikai tapasztalatok alapján lehetséges hozamnövelési technológia bevezetésének lehetőségét és ezzel az előállított gabonamennyiségének lényeges növelhetőségét.

· A dokumentum nélkülöz bármiféle valós elemzést az élelmiszer árakat befolyásoló tényezőkre - legfőképpen az energiára vonatkozóan. Az USA-ban a magas energiaáraknak sokkal nagyobb befolyásoló hatásuk van, mint a magasabb kukorica áraknak - kettő az egyhez arányban.

· A dokumentum nem tükröz reális felmérést arra vonatkozóan, hogy mi is történik a gabona árakkal és az egyéb bio-üzemanyag nyersanyagokkal. Európában például a bio-üzemanyag gyártáshoz csupán a gabonák 1.5%-át használják fel. Az ár emelkedik, azonban nyilvánvalóan számos egyéb, világpiaci tényezőn is alapul, beleértve: erős kínai kereslet, szárazság Ausztráliában (a sokak által vitatott globális felmelegedés eredményeképpen), valamint a befektetők spekulációi.

· Az USA-ban, miközben a kukorica ára jelentősen emelkedett és januárban tetőzött, azóta 40%-al csökkent. Miért? Mert a piacot befolyásoló erők reagáltak, a termelők több kukoricát ültettek, így rekord terméshozam betakarítása várható.

· A dokumentum teljesen tévesen számítja az egyes üzemanyagfajták CO2 kibocsátását, különös tekintettel arra, hogy nem veszi figyelembe a bioüzemanyagok előállításánál felhasználható és előírható megújuló energiák lehetőségit. Ennek következtében a dokumentumban említett CO2 megtakarítás nagyságrenddel alá van becsülve.

· A dokumentum a fosszilis üzemanyagok kibocsátása esetében nem veszi figyelembe a külön előállítandó takarmány adalékok energiaigényét, amelyek a bioüzemanyagok előállítása során automatikusan keletkeznek, tehát azok energiamérlege azt tartalmazza.

· A dokumentum az ún. UBP - környezetvédelmi hatás indikátor - számítása során indokolatlanul és minden alátámasztás nélkül sújtja a bioüzemanyagokat a fosszilis üzemanyagokkal szemben, ezzel olyan következtetést sugall, mintha a bioüzemanyagok hatása a környezetre károsabb lenne, mint amit a fosszilis üzemanyagok okoznak.

· A dokumentum úgy tűnik, figyelmen kívül hagyja, hogy az OECD és más nemzetek miért döntöttek úgy, hogy a bio-üzemanyagokat helyezik előtérbe - nevezetesen hogy csökkentik az olaj fogyasztást mely nagyban hozzájárul a globális felmelegedéshez, és amelynek legnagyobb lelőhelyei a változékony és sérülékeny Közép-Keleten találhatóak, valamint amelynek árait egy nemzetközi kartel szabályozza.

· Ki nem mondottan, ez a dokumentum hisz abban, hogy a világ továbbra is folytathatja az olajfüggőségét, folyékony üzemanyag igényének kielégítésére. Pedig jelenleg az olaj világpiaci ára 80 $ hordónként, és valószínűleg még magasabb lesz, a piaci adottságoknál fogva. Az OECD és más országok által nyújtott támogatások segítenek kiegyenlíteni a 'játékteret' és bátorítani a befektetőket, hogy egy új és fejlődő iparágat finanszírozzanak.

· A dokumentum ezen kívül figyelmen kívül hagy valamennyi, az olajtermelést támogató, már adott és folyamatosan is adandó támogatást. Az olajtermelőktől származó előnyök beszámítása nélkül aligha nevezhető tárgyilagos összehasonlításnak, ha megnézzük a bioüzemanyagokra, egy energiapolitikai vákumban adott támogatásokat.

· Az a 'panasz', miszerint technológiai és gazdasági problémák vannak a cellulóz alapú vagy második generációs bioüzemanyagokkal, különösen zavaró. A szerzők nem támasztják alá ezeket a panaszokat. Nem ismerik el, hogy már létezik az Európai Unión belül két vállalat, Kanadában egy, melyek már gyártanak cellulóz alapú etanolt, és nem tesznek említést az USA-ban építés alatt álló gyárakról sem.

· Végezetül, a dokumentum figyelmen kívül hagyja azt az erőfeszítést, mely jelenleg arra irányul, hogy létrejöjjenek a bioüzemanyagok fenntarthatóságára vonatkozó hatékony és nemzetközi szabványok. Mind egyoldalú (különböző EU tagállamok), mind többoldalú (Kerekasztalok a Fenntartható Bioüzemanyagokról) kezdeményezések foglalják magukban e fenntartható bioüzemanyagokra vonatkozó nemzetközi szabvány létrejöttének ígéretét a közeljövőben.