Ijesztő pókok lapul a lakásokban, kertekben: de vajon veszélyesek? Mit tegyünk, ha megcsípnek?

A pókok szerencsétlensége, hogy az emberek többnyire külső megjelenésük alapján ítélkeznek róluk: ijesztőnek tűnhetnek, de valójában roppant hasznosak, hiszen csupa olyan rovart ejtenek el – mint a fülbemászók, legyek, molylepkék, szúnyogok és csótányok. A legelején érdemes tisztázni, hogy a pókok nem rovarok, hanem a pókszabásúak legnépesebb csoportjába tartoznak. Magyarországon 831 őshonos, illetve behurcolt és megtelepedett pókfajt tartunk számon, melyek 42 rendszertani családba sorolhatók be. Ebből csupán 10-12 az, amelyekkel a lakásban is találkozhatunk.

Magyarországon nem él olyan pók, amely érdemi veszélyt jelenthetne ránk - mondta el Braunmüller Lajos, az Agrárszektor főszerkesztője, aki szerint, ha Magyarországon egy pókot látsz (ami nem valami egzotikus országból behozott vendég), semmilyen problémától nem kell tartanod! A pókok döntő többségét nyugodtan kézbe lehet venni, nem marnak és nem csípnek, a legtöbb pók csáprágója is gyenge ahhoz, hogy átszúrja az ember bőrét. Ha mégis sikerülne nekik, túlnyomó többségük olyan, hogy nem jelen érdemi fájdalmat, szinte meg se érezzük. Még a hangya, az ágyi poloska is hamarabb megcsíp, mint egy pók!

Hazánkban, ahogy korábban már megemlítettük, két pókfajta van, ami kivétel lehet, de komoly veszélyt egyikük sem jelent.  Az első ilyen a szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis), ami a farkaspókfélék (Lycosidae) családjába tartozik, és Magyarországon védett állat. Elsődlegesen az Alföld homokos, szikes pusztáin él, függőleges lyukakban. Ez egy viszonylag nagyobb méretű, szőrös pók, akár 4 cm-es testhosszával nálunk a legnagyobb termetű pókfajnak számít. Lábait kiterjesztve akár a 10 cm-es átmérőt is elérheti.

Rokona a „pokoli cselőpók”, tehát ez az ijesztő nevű állat is a farkaspókfélék közé tartozik és szintén védelem alatt álló élőlény, csak sokkal kisebb (2-3 centis). Hogy honnan kapta nevét? A fájdalmas csípéséről: a marása éles fájdalmat okoz, ami ráadásul sokáig érezhető is. Még egy ijesztő tulajdonsága, hogy tud ugrani, úgyhogy okozhat meglepetést.

Az arachnofóbiában szenvedők jobb, ha messzire elkerülik a magyar vidék másik mérges pókját, ami ráadásul tényleg elég ijesztő is: ez a mérges dajkapók (Cheiracanthium punctorium). Ez a szongáriai cselőpók után hazánk második legnagyobb pókfaja, egyben a dajkapókok családjának legméretesebb képviselője. Ahogy a „mérges dajkapók” nevében is benne van, ebben az esetben valóban egy mérgespókról van szó, ami agresszívan védi lakószövedékeit. Ha a természetben véletlenül egy ilyen pókra akadunk – nem kizárt, ugyanis országos szinten egy közepesen gyakori fajról van szó – nyugodtan csodáljuk meg, de semmi esetre se kezdjük el bottal vagy kézzel a fészkét piszkálni! A csípésük lázzal, több napos fájdalommal is járhat, émelygést és rossz közérzetet is okoz. Ha véletlenségből bárkit megmar, akkor érdemes azonnal elmenni és megmutatni magunkat az orvosnak.

És, hogy melyek azok a pókok, melyek sok esetben velünk együtt élnek egy lakásban? Braunmüller Lajos szerint a keresztespókfélék (Araneidae), amelyek egész nagy méretűek is lehetnek, főként a nőstények tudnak egészen nagyra nőni, de méreteik és szőrös külsejük ellenére teljesen ártalmatlanok. A darázspók (Argiope bruennichi), ami szintén elég ijesztő, Magyarországon őshonos faj szintén gyakran jelenik a lakásokban. A házi kaszáspókot pedig talán nem is kellene külön bemutatnunk, elterjedési területe egész Európa, Szibéria és Ázsia nagy része, dél felé Észak-Afrikáig. Ha érdekel a téma, akkor a teljes cikket a HelloVidéken tudod elolvasni.