Kitálalt Budavári Fülöp: ennyi pénzt vágnak zsebre Magyarország legkeresettebb influenszerei

Pénzcentrum: Kezdjük a legelejétől. Mégis mit jelent számodra az a szó, hogy influenszer? Hogyan látod jelenleg ezt a szakmát?

Budavári Fülöp: Mondhatnám ezeket a sablon válaszokat, hogy mi is az az influenszer, amiket mindenki elmond, ha felmerül ez a kérdés. Ilyen az, hogy az influenszer az egy véleményvezér és nem szeretjük, ha így hívnak minket stb. Azonban én úgy gondolom, hogy egy tartalomgyártó – hiszen lényegében azok vagyunk – szerencsés esetben képvisel valamit, vagy legalább próbál valamilyen érdembeli üzenetet átadni a követőinek a tartalmain keresztül.

De én abszolút azon a véleményen vagyok, hogy nem az tesz valakit széleskörben ismertté, hogy ennek feltétlen eleget tesz. Bárkit megkérdezel azt fogja mondani, hogy egy influenszernek hitelesnek kell lennie, betekintést kell engednie az életébe, miközben jótékonykodik, edukatív és mindezek mellett olyan tartalmakat is gyárt, amikkel a követő tud azonosulni. A valóságban viszont egyáltalán nem ezt a tartalmat kattintják le az emberek: mindenkit az érdekel, hogy hatásvadász, clickbait posztokon keresztül hogyan tudnak az influenszerek minél hajmeresztőbb dolgokat csinálni. Azaz a lényeg változatlan: kenyeret és cirkuszt a népnek.

Ez semmit sem változott, mindenki arra kíváncsi, hogy a celebek vagy influenszerek – nevezzük őket bárhogy – mennyi részét mutatják meg az életükből. Mintha az egész internet egy nagy kukkolda lenne. Az tud szélesebb körben ismert lenni csak kvázi, aki a lehető legszélesebb körben betekintést enged a magánéletébe.

Persze van 1-2 ellenpélda, amikor valaki egy bizonyos közönséget szólít meg, és van egy kisebb követőtábora. De ez jóval ritkább, én is inkább azokközé tartozom, akik az életükbe engednek betekintést annyival kiegészítve, hogy van egy bántalmazás elleni projektem, amivel azt gondolom, hogy értéket teremtek. Emiatt nem köpöm magam szembe.

EZ IS ÉRDEKELHET

Kétkezi melósból lett a YouTube nagyágyúja Handrás: most elárulta, mennyit keres a videózással

Vannak olyan magyar videósok, akik egy-egy szponzorált tartalomért súlyos milliókat kérnek - mesélte interjúnkban Horváth András, aki azt is elárulta, mennyit keres a YouTube-on.

Te hogyan kezdtél ebbe az egészbe bele? Fiatal voltál, amikor egy egész ország megismert téged alapvetően, hogyan jött neked ez az ötlet? Egyik nap felkeltél és rájöttél, hogy mától te tartalomgyártó leszel?

Én sokáig egy reklámügynökségnél dolgoztam, de sajnos nagyon rosszul jöttem ki az akkori főnökömmel: rengeteg vitánk volt, és egyszer közöltem vele, hogy ha még egyszer így viselkedik velem én felmondok. A következő alkalommal ez meg is történt. Úgy mentem el, hogy nem volt B tervem, akkor költöztem fel Budapestre, a családom pedig nem igazán tudott anyagilag támogatni. Tehát eléggé rá voltam arra szorulva, hogy kezdjek magammal valamit. Persze ez nem úgy kell elképzelni, hogy csütörtökön felmondtam és pénteken elkezdtem influenszerkedni, hiszen én már korábban belekezdtem a tartalomgyártásba, ami mellett én 16-17 éves koromtól kezdve modellkedtem is, ráadásul voltak magazin megjelenéseim is.

Innen kerültek ki az első követőim. Így lényegében nem akkor kezdtem bele a tartalomgyártásba, amikor felmondtam, hanem akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy ebből hogyan lehet pénzt csinálni. Az első fizetett tartalmam a Burn-nel volt, ami egy kicsit vicces történet, mert lényegében a reklámügynökségnél a főnököm, akinél felmondtam lett a kapcsolattartóm a reklám ügynökségnél. Így lényegében fordult a kocka, és a másik oldalról kerültem kapcsolatba vele. De szerencsére jól sült el, kiderült, hogy így, hogy nem alá-fölé rendeltségben vagyunk már kifejezetten jól kijöttünk.

Megkérdezhetem, hogy mennyit kaptál ezért a kampányért?

Azt hiszem, hogy 50 ezer forintot kaptam az első kampányért, ami számomra akkor valami hatalmas összeg volt, hiszen a korábbi fizetésem felével ért fel. Tehát rettentően boldog voltam, hiszen ez egy nagyon jó bevételnek számított azt nézve, hogy mindössze kétszer ennyit kerestem korábban, ahol heti ötször nyolc órát dolgoztam alaphangon.

Ráadásul amikor belekezdtem az influenszer, mint szakma, fogalom csak akkoriban kezdett megjelenni Magyarországon. Emlékszem, hogy még a szüleimnek, a korosztályuknak gőze nem volt arról akkoriban, hogy ez mit takar. Akkoriban voltunk úgy 10-en Magyarországon, akik ebből élnek fejenként úgy egy 10 ezres követőtáborral, így nem igazán volt ez kategorizálva, nem tudták hova tenni az emberek ezt az egészet. Nem tekintették munkának. Mi pedig csak gyártottuk a tartalmakat, de szerintem senki sem számított arra igazán, hogy ebből szponzoráció, vagy pénz lett. Csak reménykedtünk benne, hogy egyszer majd jól fog elsülni. De munkának nem lehetett tekinteni, hiszen nem nagyon volt olyan cég, aki influenszer marketingbe invesztált volna. Igazából nem létezett, mint marketing tevékenység akkor.

És hogy látod a magyar piacot? Mennyire nagy hazánkban a versengés az egyes szponzorok iránt, ha egyáltalán van ilyen?

Mióta kint vagyok Amerikában tökre érzem, hogy Magyarország egy kis piac. Ennek megvannak az előnyei és a hátrányai egyben. Előnye ugye, hogy egy 300 ezres követőtáborral egy elég jó bevételként lehet elkönyvelni. Azonban mióta kint tanulok látom, hogy ismerőseim hasonló követőtáborral már nem kapnak olyan ajánlatokat, mint én itthonról.

Én ugye még mindig Magyarországra kommunikálok, ahol az én követőtáborom – ami az összes platformomon együttvéve körülbelül 300 ezer követőt takar – nagynak számít, hiszen jelenleg a lakosság körülbelül 10 millió fő. Ebből körülbelül 7 millió fő az, aki fent van Facebookon, és 2,5 millió, aki az Instagrammot használja. Persze ezek 1-2 éves adatok, de valószínűleg azóta se nőtt meg ez a szám jelentősen. Lényeg, ami lényeg, ha ezt nézzük egy 100-200 ezres követőtábor már kifejezetten jónak számít. De mindeközben nagy hátulütője a magyar piacnak az, hogy elképesztően belterjes. Vagyunk nagyjából 10-15-en, akiket elő szoktak venni nagyobb cégek különböző kampányoknál és kvázi ki tudom találni, hogy kinek mi kell.

Én nem feltétlen tartom magam a többiek versenytársának, amivel szerintem ők is hasonlóan vannak. De ha még versenytársak is lennénk, akkor is nagyon könnyű lenne egy kutatást végezni, hogy kinél milyen szponzorációk vannak, hiszen, ha végig nézünk körülbelül 10 profilt, hogy kik költenek mostanában influenszer marketingre, akkor látjuk is az egész piacot. Ennek oka, hogy szinte mindig ugyanazokkal az emberekkel dolgoznak a nagy cégek. Ez pedig egy fix bevételt biztosít, amivel mindig lehet számolni.

Az előbb azt mondtad, hogy Amerikában vagy jelenleg. Mennyire van különbség a méretét leszámítva a két piac között?

Alapvetően Magyarországon még mindig van egy ilyen trend – főként a lányoknál –, hogy ilyen drámaian elnézek oldalra és a boldog jövőbe révedek. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy otthon még mindig rettentően megkomponáltak a képek. Minden centire ki van számolva: a színek, a kompozíció, amin mind-mind rengeteg filter van.

Amerikában viszont már sokkal inkább szeretnek látni az emberek olyan fotókat, amik őszintébbek, nincsenek halálra retusálva. Például, ha megnézed – leszámítva a modell munkáimat persze – akkor lehet látni a régi képeim, és a mostaniak közti különbséget. Régebben nálam is minden egységesre volt húzva és rengeteg filtert használtam. Most viszont már igyekszem arra törekedni, hogy sokkal realisztikusabb legyen az oldalam. Persze, továbbra is beállítottak a képeim és szerkesztem is őket – hiszen minőségi tartalmat próbálok gyártani és ez bizonyos szintig ehhez hozzátartozik –, de igyekszem sokkal jobban a valóságot mutatni már.

Ezt egyébként annak tudom be, hogy az emberek szeretnék hinni, hogy akit követnek tényleg úgy néz ki, ahogyan a képein. De persze itt is mindenki halálra edzi magát, a lányok pedig rengeteget sminkelnek. A szépet persze mindenki szívesen nézi, de ez szubjektív. Az viszont egyértelműen kijelenthető, hogy idekint ilyen szempontból jobban megoszlik a piac. Nem csak egyöntetűen arra van igény, ami az otthoni vonal.

Magyarországon tartalomgyártóként ez a párszázezres követőtábor abszolút ad szerintem az embernek egy egyfajta fals érzést. Otthon ugyanis ez a pármillió ember gigasztárként kezeli azokat, akiknek már van egy párszázezres követőtábora. Ennek pedig van egy személyiség formáló hatása és koránt sem a pozitív értelemben. Ezt pedig majdnem egyöntetűen minden magyar hírességről, vagy közszereplőről ki tudok jelenteni. Egyszerűen úgy gondolják, hogy ők az élet királyai.

Én is beleestem ebbe a csapdába. Sokáig úgy kezeltem magam bizonyos helyzetekben, hogy azért, mert én vagyok a Budavári Fülöp nekem vannak ilyen-olyan privilégiumaim. Járnak nekem dolgok azért, mert én ismert ember vagyok, mert nekem minden ingyen van. Az itteni létem pedig egy visszajelzést adott arról, hogy ez mennyire nem igaz. Persze, az nagyon jó, és tökre örülök, hogy ezt a párszázezer embert érdekli az életem az, hogy ki vagyok, de itt ez nem számít. Pont ugyanolyan senki vagyok, mint a többiek. Ezt pedig tök szívesen megmutatnám minden közszereplőnek. Nem azért, hogy kiszúrjak velük, hanem mert számomra ez egy nagy ébresztő volt.

Tudnál nekünk mesélni arról, hogy mégis, hogy néz ki egy ilyen együttműködés? Illetve már régóta kerülgetjük a témát, miszerint mennyit is lehet tartalomgyártóként keresni… Esetleg erről is tudsz mondani pár szót?

Nekem van egy asszisztensem, akivel több éve dolgozom együtt. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy kávéért futkározik nekem, de szükségem van valakire, aki Magyarországon állja a sarat és segít nekem az idő- és térbeli eltolódás miatt. Tehát, ha otthoni idő szerint napközben tudjuk tartani a kapcsolatot sokszor ő tárgyal, hiszen sok mindent innen kintről nem tudok megoldani. Nekem egyébként főleg hosszútávú együttműködéseim vannak, ami alapvetően mindenkinek jobb: ez a márkának is kifizetődőbb, hisz van egy arc, akire tud építeni, az influenszer pedig tud számolni egy fix összeggel minden hónapban.

Ráadásul, ha egy cég egy tartalomgyártóval több éves szerződést köt, akkor jobban el fogja hinni a közönség, hogy ő tényleg hisz abban a márkában. Ellentétben azzal, ha csak 1-2 hétig, vagy hónapig használja. De szerintem ezzel minden tartalomgyártó, akinek kettővel több agysejtje van ezt fogja mondani, mert a rövidtávú együttműködések alapvetően egyedül az influenszer és a támogató márka között lévő reklámügynökségnek éri meg. Ennek az az oka, hogy minden egyes rövidtávú együttműködéssel el tudják kérni kreatív koncepció címszó alatt a közvetítői díjat. Azaz azt a pénzt, ami a jussuk. Ezért is megyek bele inkább hosszútávú szerződésekbe, de ha van is kivétel, akkor is az azért van, mert abban van valami olyan, ami miatt megfogott.

Konkrét számot egyáltalán nem tudok mondani, de hozzávetőleges árat sem igazából, hiszen vannak eltérések az egyes együttműködéseimben. Az árak általában tárgyalás kérdése nálam, de például én nem szoktam rögtön csomagárakkal indítani. Meghallgatom, hogy mi az az összeg, amit a kampányra szántak. Hiszen lehet olyan cég, akinek van 300 ezer forintja mondjuk egy posztra, míg másnak 700 ezer. És innentől fogva megpróbálunk megegyezni. De általánosságban elmondható, hogy egy-egy ilyen együttműködés havi többszázezer forint körül szokott mozogni.

Még az interjú elején említetted, hogy van egy oldalad, ami a bántalmazásra hívja fel a figyelmet. Ez ha jól tudom igyekszik körül járni a kérdéskört, így nem csak a családon belüli, vagy az iskolai bántalmazással foglalkozik. Az oldalt pedig részben te csinálod, azonban itt már jelentősen kevesebbszer bukkansz fel. Ennek mi az oka? Hasonló szabályok vonatkoznak egy ilyen jellegű oldal üzemeltetése esetében is, mint a privát oldaladnál?

Az Együtt a bántalmazás ellen oldalán, amit a saját oldalam mellett csinálok már korántsem a reklámok a lényeg, vagy a pénzkeresési lehetőség. Bár támogatnak minket nagy cégek, de az innen befolyó összeget teljesen vissza is forgatjuk az oldal működésébe. Ugye itt is egy teljes marketing csapat (grafikus, social media menedzser, szövegíró etc) dolgozik, az ő fizetésüket is ebből fedezem például. Ez az oldal pedig abszolút nonprofit kezdeményezés, nemsokára pedig egy alapítványt is létre fogunk hozni a tervek szerint.

Az oldal kezdetén még többször szerepeltem a tartalmakban, de mostanra már alig bukkanok fel. Ennek a lényege az edukáció, az érzékenyítés. Ezt pedig nem úgy érjük el, hogy én minden képen felbukkanok, hiszen ezzel csak, mint egy véres rongyot hurcolnám körbe, hogy nézzétek, de jó arc vagyok, csinálok egy ilyet is. Ezzel pedig pont az ellenkezőjét érnénk el, mint ami a célunk vele.

Címlapkép: Facebook/Budavári Fülöp