Újra óriási biznisz lett a bakelit Magyarországon: nálad is lapulhat egy értékes lemez

Kovács Tamás, a Budapest Vinyl vezetője szerint a lemezpiac tavaly lépte át a 1,5 milliárdos forgalmat. Ő 1992-ben alapította a független, Cross Roads Records kiadót, amely 2010-ig működött. A nagy durranások között Ők adták ki az első Belgát. Mint mondja, független kiadóként megengedi magának azt a luxust, hogy csak azt adja ki, amit Ő is szívesen meghallgatna.

Manapság ismét világjelenség a bakelit- mondja Pápai Sándor, a Wave lemezbolt tulajdonosa. 1989-ben nyitotta meg a boltot, a bakelit egyik utolsó fénykorában. A 20-50 darabos (!) CD gyűjteményükkel akkor még piacvezetők voltak Budapesten. Nem véletlen, hogy csillagászati áron keltek el. 2-3 év múlva jött a „CD robbanás”: mindenki CD lejátszót vett, bezuhantak az árak.

A 90-es évek közepén alig volt piaca a lemeznek Mi ekkor főleg a gyűjtőknek adtuk el a bakelitet, ezért mindig tartottunk párat a boltban. A lemez a „nehéz években” sem tűnt el teljesen, a DJ-ek és a vájtfülű, „audiofilek” (akik esküsznek a hanghűségre) tartották életben a piacot. Egy REM vagy U2-hoz nem lehetett hozzáférni, igazi kincsek voltak, kis példányszámban, csillagászati áron

– mondja Pápai Sándor.

A következő hullám a letöltés időszaka volt, amikor a legtöbb lemezbolt lehúzta a rolót, eltűnt, mind a CD, mind a bakelit piaca. Ma viszont a Wave-ben 10:1 a bakelit-CD arány, bár kétségkívül a CD is kezd feltámadni a romjaiból.

Egyre nagyobb teret hódít a lemez

A legújabb trend: 5-6 éve újraindult a bakelit gyártás, az emberek nyitottak a „good old school” iránt. Megjelentek a vinylek, LP-k, egy árban a CD-vel. A Wave-nál ebben az időben „jutalmazták” azt aki LP-t vett: bónuszként kapott hozzá egy CD-t. Ma már vannak olyan lemezek, amik CD- n nem is jelennek meg. A bolt havi 1,5-3 millió forintos forgalmának 70-80%-át a bakelit teszi ki. Meglepő trendként visszajött a magnókazetta is.

Az LP eladás az elmúlt 3-5 évben leelőzte a CD- t és a letöltést is. Az unokák előszedik a padlásból és a pincéből a lemezjátszót és a lemezeket, gyűjtik a mostaniakat is. Így az Ivan and the Parazol megjelenik a régi Omega mellett. Igazi szenvedély lett ebből, egyre több a tini és huszonéves vásárló.

Kovács Tamás is impresszív növekedésről számol be: 2010-ben 600, tavaly már 180.000 bakelitlemezt adtak el itthon. És ez csak a hivatalos adat. Egyre több a gyűjtő is: 10 éve 1-2 ezer ember, főleg 50+-osok adták e kör gerincét, ma már szerinte is a fiatal, középiskolás korosztály örvendetesen nagy számban van jelen. Kovács Tamás 25-30 ezer emberre saccolja azok számát, akik heti szinten hallgatnak és havi szinten vásárolnak LP-t.

A magyar együttesek, előadók is felfedezik a bakelitet: az elmúlt években legalább 200-300 új és újrakiadás jelent meg itthon. Ennek ellenére a használt lemezpiac egyelőre nagyobb, mint az új. Szinte minden nagyvárosban vannak lemezbörzék, a fővárosban szinte hetente. Az online térben pedig nagyon megy az új és a régi LP is.

A hangzás miatt választják az emberek

A hangzás tekintetében egyetértenek. Kovács Tamás szerint egy jó vinyl hangzása olyan, mintha a zenekar közepén ülne az ember, ezt az élményt a digitálisok sosem tudják visszaadni. Sajnos manapság sokan a zenét nem hallgatják, mint örömforrást, hanem fogyasztják az autóban, vagy mosogatás közben. A bakelitnek szertartása van: kivesszük a borítóból (ami maga is egy műalkotás), megtisztítjuk a lemezt és a tűt, már a nulladik perctől oda kell figyelni rá, nem lehet „másodállásban” hallgatni. Pápai Sándor gasztronómiai hasonlattal él: „Az analóg a meghitt vacsora, a CD a sima ebéd, a spotify a fast food”

Ez a minőségi különbség megjelenik az árban is: egy lemez átlagára már öt éve is 5-6 ezer forint volt. Ezt a kiadók próbálják tartani, de a mai folyamatos nyersanyag áremelkedés és a jogdíjak miatt 8-10 ezer lenne a reális ár.

Bene Attila a GrundRecords vezetője szerint az árak nem ritkán elérik, sőt meg is haladják az említett „reális árat”. Az átlag példányszám 5-600 darab, az ezen mennyiség fölötti eladás nagyon ritka. Néhány ritka kivétel volt az utóbbi időben, ezek egyike az Omega Testamentum című hanglemeze, ami egy „sikerre kárhozott” album volt, ugyanis pár nappal Kóbor János halála után jelent meg és az ilyenkor megszokott felfokozott érdeklődés miatt lassan eléri 2.000 eladott példányt. Egy évvel azelőtt, akkor Benkő László és Mihály Tamás halála miatt ugyanezen album CD változata került az érdeklődés középpontjába, ami jelenleg már 20 ezer eladott példány fölött jár. A maga nemében mindkettő hatalmas mennyiség.

Nem olcsó mulatság a gyártásuk

A gyártás döntő hányada külföldön történik, és a gyártási idő az utóbbi időben drasztikusan megnőtt: míg 2020 februárjában még 1,5 hónap alatt megérkezett a kiadvány, ma már jó esetben 9-10 hónapos átfutással kell számolni. A minimális gyártási költsége 1-1,5 millió forint, ebből az összegből 5-6 CD is kijönne. Mint Bene Attila mondja, hasonló a különbség, mint a könyv és a hangoskönyv esetében.

A lemezkiadás piaci alapon egyre kevésbé áll meg a lábán, az összes szereplő az NKA-nál, vagy a Magyar Kultúráért Alapítványnál pályázik támogatásért. Itthon 50-55 kis kiadó van, nagy részük 2016-17 körül indult. Szinte mindenki elhivatott, érzelmileg kötődő, általában egyszemélyes cég, akik szerelemből csinálják. Csak ebből megélni szinte lehetetlen.

Hanisch András és Wettstein Tamás, a zalaegerszegi Hanaton Hangelemezgyártó Manufaktúra tulajdonosai tavaly nyáron kezdtek el foglalkozni bakelitlemezek gyártásával. Első befektetésük egy német présgép volt, amely - mint kiderült – anno a dorogi hanglemezgyárban ontotta az LP-ket. Vagyis most hazatért.

Mivel nálunk a lemezkiadás infrastruktúrája teljesen leépült, a teljes gyártási technikát, technológiát a nulláról alakították ki. Itthon a bakeliteket ezres, maximum kétezres példányszámban lehet kiadni, ez a felvevőpiac nagyságrendje. Ők már 100 darabot is legyártanak. Az alapanyagokat külföldről szerzik be, amelyek „természetesen” nagyon megdrágultak az utóbbi időben.

Az európai gyártókapacitás nagyon szűk, a lemezgyártók néha évekre le vannak kötve a multi kiadók nagy példányszámú megrendelései miatt.

A Hanaton megbízásai háromféle típusra bonthatók: vannak a vadiúj LP-k, az elmúlt 5-10 évben megjelent lemezek újrakiadásai, illetve a régi hanghordozók. A kincsek között szerepel például egy 1979-es Beatrice koncertfelvétel válogatás, ami még sosem volt kiadva vinylen.

Mint a lemezpiacon szinte mindenki, ők is szerelemprojektként űzik a mesterséget, főállásuk mellett. Átlagos kapacitásuk napi háromszáz lemez, amit igyekeznek fejlesztésekkel napi ezres példányszámra növelni. A megrendelések jellemzően a kiadóktól érkeznek, de előfordul, hogy a zenekarok, zenészek maguk finanszírozzák a sokszorosítási költségeket.