A modellszakma titkairól vallott Kajdi Csaba Cyla: nem a közérthető, átlagos, csinos lányokat keressük

Pénzcentrum: Hogy indult a modellügynökségi karriered?

Kajdi Csaba: Egyetem előtt magam is probálkoztam a modellkedéssel, majd egy ügynökséghez kerültem. Ott viszonylag hamar úgy éreztem, hogy én ezt jobban tudnám csinálni. És ez bejött a Visage Modellügynökséggel.

Pénzcentrum: Mi kell a sikerhez a te szakmádban?

Alap a jó kommunikációs képesség és a nyelvtudás, minimum az angol, de nem árt, ha az ember jól beszél franciául is. Egy nyugati ügynökség esetében plusz pont az orosz. Magabiztosan kell kommunikálni, le kell vetkőzni a kelet-európai önbizalomhiányt, kisebbrendűségi érzést, a sutaságunkat. Nekem ebben mindig sokat segített, hogy félig franciának érzem magam, ott él a családom.

Pénzcentrum: Hogy kell elképzelni egy modell-ügynökség együttműködést?

Hozzánk online jelentkezés, ajánlás alapján jutnak be a lányok, de szervezünk modellfelfedező kampányt, nyílt napot, modellversenyt is. Szerencsére nagy a választék, a jelentkezők 5%-ával kezdünk el dolgozni. Sokan azért keresnek fel egy ügynökséget, hogy visszaigazolást kapjanak arról, hogy ők szépek. Többeket a szüleik motiválnak, hogy legyen önbizalmuk. Mi a „rút kiskacsákat” szeretjük, ők a modell típusok. Ebben a szakmában nem a közérthető, átlagos csinos lányokat keressük.

A lényeg a széparcúság, egy modell attól modell, hogy nem átlagos. Fontos az alkata, arca, magassága. Alapelvárás a 175 centis magasság.

20 évi tapasztalattal első ránézésre megmondom egy lányról, hogy ide való-e vagy nem. Ha igen, akkor általában 3-5 éves exkluzív szerződést kötünk vele, hiszen az elején sokszor évekig rengeteget invesztálunk. Építjük a karrierjét, összeállítjuk a portfolióját, kisebb külföldi munkákra küldjük. Egy modell több lépcsőben érik meg egy vezető (párizsi, New York-i) piacra. Ez a folyamat komoly menedzsment tudást kíván. Mi – butikügynökségként - 60-70 modellel dolgozunk, így mindenkire oda tudunk figyelni. Klasszik és szép lányokkal dolgozunk, nálunk nem a trendiség a lényeg, olyanokat keresünk, akik 30 és 100 éve is szépek voltak. Grace Kellyt ma is felvennénk.

Nem igaz, hogy a modell lányok butuska kis libák. Ez a szakma egy karrierlehetőség, nem arról szól, hogy nyernek a szépségkirálynő választáson egy személygépkocsit, hanem megteremthetnek egy egzisztenciát, kapuk nyílnak meg előttük. A portfóliónkban van fogorvos, közgazdász, újságíró, belsőépítész is.

Pénzcentrum: Mely régiókból jutnak el a modellek a top piacokra?

A szakma 65-70%-át a kelet európaiak, oroszok, szlovákok, szerbek, magyarok adják. Ők a legkevertebbek, legérdekesebbek, legmagasabbak. Széles járomcsontúak, távol ülő szemekkel, amit nagyon szeret a modellszakma. A fennmaradó 30-35% legnagyobb részét a brazil lányok teszik ki. Sajnos Magyarország nagyon kicsi, egy-egy modell viszi a hírünket, de nem vagyunk meghatározók a világban.

Pénzcentrum: Egy ügynökséget a befutott modellek jellemeznek?

Ez egy kettősség: ahogy mi építjük a modellt, úgy Ő is épít minket. Természetesen egy Ebergényi Réka vagy egy Mihalik Enikő ismertté tesz minket a nagyvilágban. Szerencsénk is volt, 2000-ben, az indulásunk utáni „nulladik napon” megjelent nálunk Ebergényi Réka. Ő volt a zászlóshajó, de az is nagyon fontos, hogy mellette legyen egy erős portfóliónk. Van egy Hosszú Katinka, de mellette kell másik 10 nagyon jó úszó is. Volt időszak, amikor kizárólag a mi modelljeink jelentek meg a hazai magazinok címlapján. Ekkor a magazinpiac volt a meghatározó itthon is. Ma már az influencerek sok esetben kiszorítják a modelleket, de még mindig a legfontosabbak a modellek a divatszakmában. Ez megváltoztatta a mi kommunikációnkat is, a lányoknak a social médiában is kell érvényesülnie.

Bármennyire modellalkat valaki, csak akkor fut be, ha komoly követőtábora van. Ma már egy ügynök feladata az is, hogy odafigyeljen egy modell social media megjelenésére is, csak a kettő együtt érheti el a sikert.

Pénzcentrum: Az ügynökségi léted mellett pár éve elindítottál egy Instagramm „életet is”. Honnan jött az ötlet?

A „Cylaságom” 3 éve kezdődött. Az influencer ugye befolyásolót jelent. Amikor Gisele Bündchen megunta a magas sarkút és felvett egy Birkeknstock papucsot, akkor pillanatok alatt befutott a divatvilágba a papucs is. Nálunk a „celebek” - vagy divatos elnevezéssel -  influencerek mindent árulnak, számomra hiteltelenül. Látva ezt a gagyit, nagyokat nevettem és elkezdtem kifigurázni őket. Ezen természetesen sokan megsértődtek, pedig nem bántóan léptem fel. Aztán lassan azt vettem észre, hogy én is influencer lettem.

Ma a marketingesek úgy gondoljak, hogy mindent velük kell reklámozni. Ami valószínüleg a marketing szakembereket igazolja, mert tényleg ez lett az egyik leghatékonyabb marketing eléres. Könnyen mérhető és egyszerűbben elérhető. Persze – az indulás után két évvel – én is válalltam reklámokat, de kizárólag olyan termékeket amik a hitelességemet nem kérdőjelezik meg, belefér az ízlésembe.

Pénzcentrum: Kikből áll a követőtáborod?

Az induláskor elsősorban a 20-50 közötti, felső középosztálybeli, jól kereső hölgyek voltak. A tévés megjelenésem után egyre ismertebbe váltam a mainstreamben is es adásról adásra sokan bekövettek. Hétről hétre 1.500-2.000 új emberrel nőtt a táborom. Nagyon szeretem ezt csinálni, és nagyon sokat is ad a dolog, hiszen rengeteg embertől kapok elképesztő mennyiségű szeretetet. Továbbra sem ez a fő tevékenységem, napi 20-25 percet vesz igénybe. Azt hiszem annak köszönhetem a népszerűségemet, hogy kitöltök egy olyan piaci rést, ami újdonság az influencer világban. Próbálok egyéb tartalmat adni az embereknek az öncélú posztolgatásokon kívül. Járok kiállításra, beszélek filmekről, könyvekről, színházi előadásokról. Néha vannak politikai megnyilvánulásaim is, társadalmi problémákról beszélek, küzdök a kirekesztés, a rasszizmus és egyéb diszkriminaciók ellen. Ennek a világnak itthon nincs más ilyen résztvevője. Természetesen szórakoztatóan, könnyeden, változatosan kell kommunikálni, de igenis van igény a kulturális tartalmakra.

Pénzcentrum: Meddig tervezed az Instás karrieredet?

Addig csinálom, amig van kedvem hozzá. Egy interjúban említettem, hogy talán még 3-5 év kifutása van, erre sokan rám írtak, hogy ők még 10 év múlva is szeretnének látni engem.