Rém értékes kincseket rejt a magyar föld: erdőkben, mezőkön, vizekben kutatják az ereklyevadászok

Az emberiség évszázadok óta kutat különféle kincsek után, az amatőr és profi régészek is szeretnék, ha minél több régi lelet, vagy egyenesen kincs kerülne elő - igaz, nyilván néha más-más okokból. A Pénzcentrum videoblogja, a CashTag most mágneshorgászokat és régészeket keresett fel, hogy a hobbijukról vagy munkájukrl kérdezze őket, és azt is megtudtuk, mi az, ami akkor sem a mi tulajdonunk, ha a saját kertünkben találjuk meg.

Igaz ugyan, hogy egy komoly lelettel akár meg is gazdagodhatunk, de Magyarországon szabályokhoz van kötve az, hogy mit tarthatunk meg, és mit kell beszolgáltatnunk az államnak. Ennek is utánajártun ka legújabb adásban, amit most a linkre kattintva meg is nézhetsz.

Nem halra, fémre mennek

Kovács Erik, a Meknetis Mágneshorgászat alapítója azt mondta a CashTag stábjának, hogy ez a tevékenység alig pár éve gyűrűzött csak be hazánkba, de hihetetlenül gyorsan népszerű lett.

A 60-as években találták fel a neodíniumot, vagy legalábbis ezt a típusú ötvözetet, és akkor elindult a mágneshorgász mozgalom, ami hozzánk azért csak pár éve, 2016-ban gyűrűzött be. Már az elején olyan sikeresek voltunk, és annyi mindent találtunk a magyar vizekben, hogy amikor a képek, videók elkészültek, felkerültek közösségi platformokra, elkezdtek tömegesen csatlakozni hozzánk az emberek. Nem egy bonyolult hobbi: kell egy erős mágnes, egy jó erős kötél hozzá, és akkor bárhol dobálhatunk. Jelenleg is úgy van, hogy nincsen szigorúan leszabályozva, a tevékenység szemétszedésnek minősül: mágneses eszközzel szedjük a szemetet, úgyhogy lényegében bárhol dobálhatunk, nem szükséges mágneshorgász engedély hozzá, hanem magánterületen kell csak a tulajdonos hozzájárulása, viszont minden, ami nyitott vízfelület, mondjuk a Duna, Tisza, Rába, ott bárhol dobálhatunk

- mondja Kovács Erik. Azt is hozzátette: természetesen azért ennek a hobbinak is vnnak bizonyos szabályai, amiket a békés egymás mellett élés jegyében ajánlott betartani.

Vannak nyilván íratlan szabályok: el kell vinni a szemetet, nem szabad zavarni a horgászokat, és mindig vigyázni kell arra, hogy természetvédelmi területen ne dobáljunk, mert ott a mágnes fel tudja karcolni az aljzatot, ki tud szedni olyan növényzetet, amit nem szabad, úgyhogy általában városi környezetben lehet érdemes dobálni

- tette hozzá a mágneshorgász. Megkérdeztük tőle azt is: mi az, ami örömet okoz ebben a hobbiban, mi adja a sava-borsát?

Mondanám, hogy a környezetvédelem, de ez inkább másodlagos. Mindenkit a kincskeresés, a kalandvágy hajt. Amíg a mágnes valamin megtapad, érzed, hogy rácsattan, sőt még hallod is, addig nem tudod mi az. Elképzeled, hogy háborús fegyver van rajta, elképzeled, hogy egy ilyen horgászfelszerelés, amit régóta keresel, és addig, amíg nem húzod föl, nem látod. Ez egy hatalmas adrenalin sokk, ez folyamatosan kint vagy a parton dobálsz, ezt nagyon élvezed

- mondta Kovács Erik arról, mit lehet szeretni a legjobban a mágneshorgászatban.

Mi nem a miénk, akkor sem, ha mi találtuk?

A CashTag stábja a kunsági Tomajmonostorára is ellátogatott, ahol Dr. Virágos Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti főigazgató-helyettesen fogadta őket. Csapatával éppen egy bencés monostor maradványait kutatták gőzerővel, és elmondta, milyen eredményeket értek el eddig.

Egy bencés apátság területén vagyunk, egy nemzetségi monostor területén. Két évvel ezelőttig igazából nem volt egyértelmű, hogy hol helyezkedik el ez a bencés monostor. Megtaláltuk terepbejárással, majd fémkeresős leletgyűjtéssel, aztán geofizikai mérésekkel. Rengeteg fémlelet van minden történelmi korból, egészen a rézkortól kezdődően. Ezeket a fémeket bizonyos mennyiségben elveszítjük, de ebben segít a fémkeresőzés. Nagyjából 15 éve már elkezdtük bevezetni a régészeti kutatások protokolljába, az eljárás rendjébe azt, hogy ásatásokon is legyen fémkeresőhasználat

- mondta Virágos Gábor. Arra is kitért, hogy azért nem minden az amatőr régészeké akkor sem, ha ők maguk, egyénileg találják be: a törvény teljesen egyértelműen fogalmaz, sokan mégis szeretik megkerülni.

Ma már óvatos becslés szerint is legalább 15 ezer fő foglalkozik azzal, hogy fémkeresőkkel járja az országot. Az, hogy eszközt vesz valaki és használja bizonyos célokra, azt nem tiltja semmi. Régészeti lelet az, ami előkerül a földből. Régészeti korú tárgy pedig az, ami 1711 előtti, de mondjuk bent van egy könyvtárban vagy egy múzeumban. Aki nem régészeti kutatási céllal vesz ilyen műszert, hanem tényleg a Balaton-parti strandokon mágneshorgászik a vízben, leesett aranyláncokért, és a parton fémkeresőzik leesett gyűrűkért, az régészeti szempontból irreleváns. A helyzet akkor változik meg, ha régészeti lelőhelyre megy ki: mondjuk úgy, hogy ő tudja, hogy ott régészeti lelőhely van, és szándékosan azért megy oda, hogy régészeti leleteket találjon. Ez mondjuk jellemző szokott lenni egy római villával, Árpád-kori temetővel kapcsolatban, vagy pedig - és ez a leggyakoribb - egyértelmű no-go zóna, ez illegális tevékenység. Abban a pillanatban, hogy talál egy régészeti korú leletet, ott meg kellene állnia ezzel a tevékenységgel, bejelenteni, kihívni a múzeumot, régészt

- tette hozzá a helyettes főigazgató.

Minden az államé, ami a kuruc szabadságharc előtti lelet

Dr. Tóth János Attila, az Árpád Múzeum víz alatti régésze a saját szakterületének legfontosabb ismereteiről mesélt a CashTagnek. Mint kiderült: a víz alatti régészet igazán olyan 60 éve indult be hazánkban, azonban ma is komoly tempóban fejlődik.

A víz alatti régészet annyiban különleges a régészettudományon belül, hogy amit mi keresünk, kutatunk, az alapvetően a víz alatt van. És mi van a víz alatt? Például hajóroncsok, esetleg olyan épületek, amiket eleve a vízbe építettek, például hidak vagy halászóhelyek, tehát ilyen cölöpszerkezetű építmények, és van, ami valamikor szárazon volt és bekerült a vízbe, például elmosta a Duna, vagy mondjuk egy tengerszint változás miatt, hogyha kilépünk Magyarország határai közül, akkor így kerül a víz alá. Nyilvánvalóan ennek a régészeti kutatásbak megvannak a speciális módszerei és eszközei. Ezek egyébként nagyjából 120 éve kezdtek el kialakulni, akkor zajlottak a legelső víz alatti feltárások. Ezek még igazából leletkiemelések voltak, és nagyjából az 1950-es évek végétől számolhatunk azzal, hogy a leleteket nemcsak felhozzuk, hanem a kontextusukat is ellenőrizzük és rögzítjük

- mondta a régész.

Természetesen akkor is szigorú szabályok vannak, ha búvárruhában, a víz alatt bukkanunk értékes leletre. Itt is él az a szabály, hogy a szatmári béke éve, vagyis 1711 előtti kincsek nem minket illetnek, annak tulajdonosa a magyar állam.

Ennek a régészeti formának szigorú szabályozása van, és ezeket nem is nagyon ismerik az emberek. Ha csak a Dunáról beszélünk, az egy nemzetközi víziút. Tehát bármilyen munkavégzésre irányuló tevékenység és a folyónak a medrében van, az például a vízimunkavégzés köteles tevékenység. Ez le van írva, hogy hogyan és mint kell megszerezni. Azok a tárgyak, amik a mederben vannak, az örökségvédelmi törvény alapján ha 1711 előtti, akkor az automatikusan régészeti örökségnek számít, és a magyar állam tulajdonát képezi

- szögezte le Tóth János Attila.

Milliós kincsek a föld alatt és a Duna mélyén?

Bakos Gábor régész és muzeológus a CashTagnek meg is mutatta, mely leletre a legbüszkébbek most.

A egyik legszebb találat egy I. Ferdinándot ábrázoló ezüstérme. Ez nagyon korrodált állapotban van, hiszen sok száz évet a föld alatt töltött. aikus szemmel is értékelhető lelet lesz. Ásatáson úgy csomagolunk, hogy van a lelethez tartozó leletkísérő papír, a leletkísérő papír tartalmazza azokat az adatokat, hogy milyen sorszámmal került kiállításra, milyen lelőhelyről került elő, milyen éven, milyen típusú a tárgy, melyik rétegből, melyik stratégiai egységből került elő, vagy éppen hogy pont szórványként kezeljük-e, és hogy mi ez pontosan

- mondta Bakos Gábor.

Végezetül Dr. Tóth János Attila, a víz alatti régész egy legendát is elmesélt – rávilágítva arra, hogy a sok folyóval és meglehetősen eseménydús történelemmel rendelkező Magyarországon mindig lesz dolguk a régészeknek és a kutatóknak.

A legendás történet a Mária királyné kincses hajóiról szól, amik a Dunakanyarban süllyedtek el. A legenda úgy szól, hogy 1526-ban jött a török Buda fele, Mohácsot éppen elvesztettük, megállíthatatlan az ellenség, és ahelyett, hogy védekeznének, összepakol mindenki, és elmenekül. Nagyon sokan dunai hajókon – fából épített, vontatott hajókról beszélünk - menekültek először Pozsony, majd Bécs fele az értékeikkel, ekkor azonban Esztergomban történt egy rajtaütés. Az otthagyott magyar őrség, tehát magyarok, és nem a törökök ütöttek rajtuk. Megtámadták a hajókat, hogy kincset raboljanak, és van is egy kortárs leírás, hogy néhány hajónak a dulakodás közben elszakadt a kötele, amin vontatták, vagy amin ki volt kötve. Elsüllyedtek, elsodródtak. Innen jön tehát egy legenda, hogy még most is kincses hajók vannak a Dunában

- mesélte el az Árpád Múzeum víz alatti régésze.