Milliónyi magyar lakásában burjánzik veszélyes penésztelep: sokan nem is sejtik, mekkora a baj

A Habitat for Humanity Magyarország idén már sokadik alkalommal adja ki az éves jelentését a magyarországi lakhatás helyzetéről.  A tanulmányok nyilvános megjelenése előtt előadások keretében mutatják be az újonnan megjelenő cikkeket. Ezek átfogóan járják körbe, hogy milyen aspektusai vannak a hazai lakhatási válságnak, így választ adva többek között az albérlet- és ingatlanárak emelkedésének hátterére, és hogy ezek milyen arányban növekedtek a munkabérekhez képest; milyen állami, önkormányzati támogatási lehetőségek vannak vagy várhatóak; az egyre növekvő vendégmunkások csoportjának és az Ukrajnából érkező menekültek lakhatási nehézségeire és, hogy hogyan lehetne megfizethetőbb és kiszámíthatóbb az emberek számára a lakhatás.

Magyarországon a lakosság jelentős része rossz minőségű, energetikailag korszerűtlen lakásban él. A méltó otthon megteremtése saját erőből nem elérhető számukra. A megélhetés és a lakhatás költségeinek drasztikus emelkedése még inkább ellehetetleníti az alacsony jövedelmű családok helyzetét. A legfájóbb az, hogy az államnak továbbra sincsenek válaszai ezen háztartások problémáinak megoldására

- nyitotta meg az eseményt ezzel a mondattal Szegfalvi Zsolt, a Habitat for Humanity Magyarország ügyvezető igazgatója és a Lakhatási jelentés 2023 tanulságainak összefoglalásával folytatta. Ezt követően a két új fejezet kitárgyalásával folytatódott az előadás.

Mennyit költ a kormány a lakhatás segítésére?  

Először Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont társalapítója tárta fel tanulmányát, melynek címe Kormányzati szakpolitikák és költségvetési kiadások. A tanulmányban kitért a lakhatási helyzet javítására szánt pénzen felül arra is, hogy milyen egyéb javaslatokat lenne érdemes beépíteni a szakpolitikába. Kellőképpen rámutat a problémára az általános infláció, ezen belül a lakhatásra fordított háztartási kiadások emelkedése. A tanulmányból kiderül, hogy a lakhatási szegénységben élőket érintette a legsúlyosabban a lakhatásra fordított háztartási kiadások emelkedése, amire alig reagáltak a közpolitikai változások. Ugyanis

a központi kormányzat láthatatlan összegeket költ szociálisan célzott lakhatási célú kiadásokra

-írja a szerző és hozzátette, hogy ez az jelenti, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem vagy alig költenek például a köztulajdonú lakások bővítésére, fenntartására és felújítására, egyedül a gyermekvédelmi lakásalap létezik. Valamint a középosztály lakhatásának támogatását is jelentősen csökkenti a kormány 2023-ban és 2024-ben, a lakástulajdonhoz kapcsolódó, szociálisan nem célzott támogatásokra jövőre 393,5 milliárd Ft-ot tervez a kormány (2023-as árakon). "Lényegében a rendszerváltási utáni maximumról, a minimumra csökkenti az állam a lakhatási célú kiadásokat" - hangzott el a bemutatón. Ami ugyan így első látásra soknak tűnik, valójában egy jelentős csökkenés a 2023-as 648 milliárd Ft-hoz képest. 2023-ban és 2024-ben

a lakhatási célú kiadások kétharmadát a lakossági rezsivédelem finanszírozására fordítják, amely nem rászorultsági alapon célzott támogatás

- jegyzi meg a tanulmányban a kutató. A cikkben részletesen kitér arra is a szerző, hogy a kormány által bevezetett támogatások és kölcsönök hogyan alakultak az elmúlt években. 2022-ben és 2023-ban az utóbbi évek három nagy eszközének, az otthonfelújítási támogatásnak, a családi otthonteremtési kedvezménynek (CSOK) és a babaváró hitelnek a feltételrendszeréhez is hozzányúlt a kormány, elsősorban költségvetési takarékoskodási megfontolásokból.

• Az otthonfelújítási támogatást: a programban 1775 milliárd Ft értékű felújítás valósult meg, 770 milliárd Ft állami támogatással 380 ezer ingatlanon; a beruházások 43%-a tartalmazott energetikai célokat. A támogatás nem volt hozzáférhető a szegényebb háztartások számára, az otthonfelújítási kölcsön lehetőségével együtt sem.
• A babaváró hitel: a korábbi formájában 2023. december 31-ig igényelhető. 2024-től a 30 év alattiak vehetik fel a hitelt a korábbi feltételekkel, 11 millió Ft-os emelt összeggel. A 30 év felettiek 2024. december 31-ig várandósságuk esetén még igényelhetik a támogatást. A babaváró hitelt igénylőknek csak 11,9%-a tartozik a legalacsonyabb jövedelmi ötödbe. A babaváró hitel 2024-től amiatt lesz társadalmilag igazságosabb, mert a gazdagabb háztartások közül kevesebben férnek majd hozzá, és mert a babaváró hitel elértéktelenedésével a gazdagabbaknak juttatott állami források reálértéken csökkennek.
• Falusi CSOK: a 2015-ben bevezetett családi otthonteremtési kedvezmény 2024-től jelentősen átalakul. A „városi” CSOK megszüntetésével a kormány még inkább növeli a területi szempontú lakhatási szegénység kockázatát, hiszen a kevésbé tehetős igénylőket olyan, alacsonyabb ingatlanárakkal rendelkező falusi CSOK-os kistelepülések irányába mobilizálja. A városi lakáshoz jutás megfizethetőségi problémáinak megoldásából az állam ezzel párhuzamosan kivonul

- összegzi a tanulmányban Czirfusz Márton. A helyzetet tovább árnyalja, hogy a vendégmunkások mint a lakhatási szegénység által veszélyesztetettek új csoportja jelenik meg, valamint a szomszédunkban dúló háború következtében számos ukrán állampolgár menekült hazánkba, akik lakhatásának a biztosítása szintén nem valósult meg maradéktalanul. A UNHCR adatai alapján 2022. február 24. és 2023. augusztus 27. között Magyarország 52,3 ezer Ukrajnából menekültet regisztrált, és a kérdőíves kutatásból kiderült, hogy a megkérdezett menekültek ötöde mondta azt, hogy a legsürgetőbb szükséglete a lakhatásával kapcsolatos. Azonban a magyar állam alig vett részt a lakhatási nehézségek feloldásában, a menekülteket segítő szervezetek pedig  főleg rövid vagy középtávú lakhatási megoldásokat tudnak nyújtani- írja a tanulmány. A fejezetben továbbá szó esik javaslatokról, hogy hogyan lehetne segíteni a bajban lévő családokat.

A lakáspolitikának helyzetfeltárással megalapozott, széles körű társadalmi egyeztetésen, a szakmai szervezetek bevonásával kialakított lakhatási koncepción kell alapulnia, átlátható és rendszeres monitoringgal

 -fogalmaz tanulmányában Czirfusz Márton.  A lakhatási koncepció első számú céljának a lakhatási szegénység mérséklését kell tekinteni, úgy, mint hosszú távú, kiszámíthatóan működő lakástámogatási eszközrendszer, a rászorultsági alapon célzott eszközök arányának jelentős növelése, valamint a rezsicsökkentés rászorultsági alapon való átalakítása, a jelenlegi lakástámogatási eszközök hozzáférésének bővítését és a legrászorultabbak számára speciális programok kidolgozása. De ez csak pár javaslat azok közül, amelyeket a szerző felsorolt a tanulmányában.

Megfizethetőség

A következő fejezetben Ámon Katalin, a Közép-európai Egyetem (CEU) PhD-hallgatója a megfizethetőség témakörét járta körbe. A probléma gyökere nem meglepő, míg a bérek egyre kevesebbet érnek, a piaci árak egyre magasabbak. Szóval ahelyett, hogy záródna az olló, egyre csak nő, aminek következménye, hogy a 2022-2023-as időszakban Magyarországon mélyültek a megfizethetőségi problémák. A KSH adatai alapján

2022 júniusától 2023 júniusáig 20,1%-kal emelkedtek a fogyasztói árak, ezen belül is leginkább az élelmiszerárak, 29,3%-kal és a háztartási energia ára, 34,3%-kal, míg 2022 februárjától 2023 februárjára 19,6%-kal csökkent a nettó reálkereset 

- írja Ámon Katalin, és azt is hozzátette, hogy az elmúlt nyolc évben országosan 88%-kal emelkedtek az albérletárak. A magas lakhatási költségek, különösen az alacsony jövedelmű háztartások jövedelmének sokkal nagyobb részét emésztik fel a lakhatáshoz kapcsoló kiadások, mint a jobb módú családoknak:

a legalsó jövedelmi ötöd a kiadásai 25,9%-át költi lakhatási költségekre, míg a legfelső csupán 1%-át

- hangsúlyozza Ámon Katalin. A szerző továbbá olyan megállapításokra jut, mint, hogy 

• minél alacsonyabb egy háztartás jövedelme, annál nagyobb hányadát teszik ki a lakhatás költségei, tehát az fizet bevételeinek arányában többet a lakhatásért, aki kevesebbet keres.
• a magyar háztartások jövedelme nem nőtt olyan mértékben az elmúlt években, mint a lakásárak és a magánpiaci lakásbérletek árai
• a lakhatás megfizethetőségének hiánya a háztartások eladósodásához és lakásvesztéshez vezet
• Magyarországon a lakosság jelentős részének nincs megfelelő minőségű lakása.

Valamint azt is hozzátette, hogy a magyar kormány lakástámogatása elsősorban a családpolitikán keresztül jelenik meg, és ez a nézőpont a lakáspolitikai eszközökben is megmutatkozik, amelyek elsősorban a felső-középosztály lakásvásárlását támogatják. A tanulmányban Ámon Katalin is foglalkozik a kormány által bevezetett támogatásokkal, és megerősíti az előző tanulmányban megfogalmazottakat, tehát, hogy a különböző kedvezményes családtámogatási (és ezáltal lakástámogatási) hitelkonstrukciók elsősorban azoknak nyújt segítséget, akik magasabb jövedelmi csoportba tartoznak. A következő ábrán a babaváró hitel elmúlt 4 évének megoszlását látjuk a jövedelmi ötödök között. 

Az ábráról jól leolvasható, hogy minden évben a legfelső jövedelmi ötöd vette fel a legnagyobb arányban a hitelt. A publikáció a végén arra is kitér, hogy annak ellenére, hogy jól látható, hogy mekkora probléma van a lakások megfizethetőségének terén és a a lakosság jelentős részének nincs megfelelő minőségű lakása. Továbbra sincsenek megfizethetőséget célzó állami támogatások, az elérhető programok általában szűk körnek vagy csak települési szinten érhetőek el.

Ennek pedig számos rendkívül negatív következménye van, úgy mint

• eladósodás
• lakásvesztés
• otthontalanság.

Ezeket pedig jól illusztrálják azok a tények, hogy sok a rossz minőségű lakhatást nyújtó lakás, a lakosok 20,4%-a, azaz körülbelül 1,9 millió lakos él beázó tetejű és/vagy penészes ingatlanban. A lakosok 1,5%-ának nincs WC, fürdő, zuhanyzó a lakásában- tárja fel a szerző. Ezek mellett pedig nagy arányban jelenik meg a túlzsúfoltság, vagyis a lakosok 16,7%-a, 1,6 millió ember él túlzsúfolt lakásokban; a bizonytalanság, vagyis sokan laknak olyan ingatlanban, mely nem nyújt teljes biztonságot, mivel erősen függ a piaci ártól (albérlet), így előfordulhat, hogy eljön az a pont, hogy nem tudja a lakos tovább fizetni. Illetve 67 ezer ember él szívességi lakásban, ami szintén nem nyújt akkora bizonyosságot, mint egy saját lakás. 

De ezek mellet számos tömegszállás, tehát bentlakásos intézményben élő ember van, 2022-ben mintegy 87 ezer ember élt ilyen, vagy ehhez hasonló intézményben. Illetve, ami jól mutatja a hazai lakhatási válságot, az a hajléktalanság száma, amelyről ugyan hivatalos adat nincsen, azonban a Február Harmadika Munkacsoport 2023-as adatfelvételekor 1530 közterületen élő hajléktalan emberről gyűjtöttek adatot. 

A családtámogatásokat ugyan sokszor és hangosan hirdeti a kormány azonban még mindig szomorú, hogy mennyi gyermek kerül gyermekek átmeneti otthonába.  2022-ben 7386 gyermek tartózkodott gyermekek átmeneti otthonában vagy családok átmeneti otthonában, és 21 175 voltak gyermekvédelmi szakellátásban, közülük 14 859-en nevelőszülőknél. A szakemberekkel végzett interjúk alapján ugyan nem lehet a gyermekek átmeneti otthonokban elhelyezését, illetve családból kiemelését kizárólag lakhatási okokra visszavezetni, a megfelelő lakhatás hiánya rendkívül gyakran játszik szerepet mindkét esetben- fejti ki a tanulmányban Ámon Katalin. 

A tanulmány legvégén pedig ennek a fejezetnek a szerzője is hangsúlyozza, hogy minél hamarabb szükség lenne szakpolitikai intézkedésekre, amelyek célzottan a lakhatás biztosítását és annak színvonalának egységesítését/növelését célozzák meg. 

A végén a sajtó kérdéseire a támogatások kapcsán hozzátették, hogy a támogatások nagy részénél elmondható, hogy TB köteles, ami önmagába kizár embereket. Valamint a legújabb CSOK bejelentésen Csák János úgy fogalmazott, hogy az anyák fogják felvenni, ami még jobban szűkíti a felvevők körét, mert a háztartások nagy részében a nők az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők, ami rosszabb hitelképességet vonz magával.

Továbbá felmerült, hogy sok olyan háztartás kap a támogatási pénzekből, akik valójában nem szorulnak rá, míg a leginkább nélkülöző családokra nem jut pénz. A probléma részét képezi az is, hogy nincsen konkretizálva a CSOK vagy babaváró pontos célja (Több gyerek születése  vagy lakhatás segítése vagy esetleg a leszakadó rétegek segítése?) a kormány részéről, így nem lehet visszamérni, hogy valóban jól hasznosulnak ezek a források. Ezek a támogatások a lakásárak további növekedést is indikálják, így valakinek segítenek, de sok családnak pont emiatt még inkább ellehetetlenül a lakáshoz jutása.