Ne kérdezd a gyerektől: "Mi volt az ebéd a suliban?" – 7+7 kérdés, amivel szóra bírhatod

Sok szülő szeretne tartalmas beszélgetést folytatni a gyermekével, de bárhogy is próbálkozik vele, az valahogy sosem sikerül. Ez rendszerint a felnőttek kétségbeeséséhez vezet, akik az utolsó szalmaszálba kapaszkodva, görcsösen próbálják szóra bírni gyermekeiket. Ahelyett, hogy már rögtön a megfelelő kérdéseket tennék fel nekik.

Válts narratívát, hogy megnyíljon előtted

"Mi volt a suliban? Semmi." – szülőként gyakran futhatunk bele ilyen párbeszédekbe. Amikor úgy gondoljuk, elég nyitottak vagyunk a gyermekeinkkel folytatott párbeszédre, ám ők pusztán egyetlen tőmondatot vágnak oda nekünk válaszul. Tisztában vagyunk vele, hogy a gyereknevelés nem egy sétagalopp, ám ennek ellenére az ilyen szituációk megviselnek, az aggodalmasabb felnőttek ráadásul már ebből az 1-2 szóból arra következtetnek, hogy végleg elvesztették a kontrollt gyermekük élete felett, vagy ami mégrosszabb, hogy a gyereket biztosan valamilyen sérelem érte a közösségben, ezért nem beszélnek a hétköznapjaikról.

Vélhetően az utóbbi helyzetet akarta elkerülni a Daily Mail cikke szerint egy Yamel Belen nevű New York-i anyuka, aki ötgyermekes szülőként a TikTokon osztotta meg személyes történetét. Eszerint rendszeresen faggatta 5 és 27 év közötti gyermekeit arról, hogy jó napjuk volt-e, ám erre mindig csak egy rövid választ kapott. Belen ugyanakkor mindent (is) meg akart tudni arról, hogy mi történt gyerekeivel az iskolában, ezért a szűkszavúságuktól a nő kétségbe esett.

Azt éreztem, hogy valamit anyakánt nagyon rosszul csinálok

– mondta erről szóló videójában. Egy napon aztán megelégelte a történteket, és eldöntötte, elejét veszi a dolgoknak. Kizárólag olyan kérdéseket fog feltenni a gyerekeknek, amire kénytelenek lesznek bővebben válaszolni.

Belen módszere meg is hozta a várt sikert, elsősorban 17 éves fiával, valamint a 9 és 7 éves lányaival sikerült szót értenie. Ehhez nem is kell túl sok extra változtatás, csak az alábbi 5 legfontosabb kérdést kellett feltennie ahhoz, hogy a gyerekei nyelve megeredjen:

• „Min mosolyogtál ma?”
• „Ki mellé ültél ebédnél?”
• „Láttál ma valamilyen kedves történést, és ha igen, mi volt az?”
• „Volt ma olyan szituáció az iskolában, amiben a szereplők nem voltak kedvesek egymáshoz, és ha igen, mi történt?”
• „A nap mely része tett igazán boldoggá?”

Belen a videójában ezen felül azt is megosztotta, miben látja sikere titkát. Elmondta, az általa megfogalmazott kérdések nem voltak sablonosak és eldöntendők, azaz a gyerekeknek lehetősége nyílt a részletesebb és árnyaltabb válaszadására.

Ha tehetjük, kerüljük a direkt helyzeteket

Bár a gyermekek hallgatása hosszú távon rettenetes lehet, a szülőknek érdemes tudnia, hogy az még nem jelenti a teljes eltávolodást. Anjali Ferguson klinikai szakpszichológus a HuffPostnak kifejtette, a felnőtteknek érdemes kíváncsinak maradniuk a nehezebb helyzetekben is, és valamennyi információval rendelkezniük a gyermekükkel kapcsolatos mindennapi történésekről. Ezzel elérhetik ugyanis, hogy a gyerekek tudják, ha valami komoly problémájuk adódik, akkor is bátran fordulhatnak hozzájuk.

Gyakran azt várjuk el a gyerekektől, hogy a vacsoraasztalnál beszélgessenek velünk, de egy ilyen direkt helyzet nem feltétlenül készteti őket arra, hogy megnyíljanak. Sok szülő inkább azt tapasztalja, hogy a gyerekek akkor mesélnek inkább a napjukról, amikor mondjuk az autóban ülnek

– közölte a szakember, aki szerint mindez azért lehet, mert egy utazás során nem kell közvetlenül a szüleikre nézniük, ezért nem érzik azt, hogy minden kérdésre válaszolniuk kell. Tehát nincs direkt szemkontaktus, a gyerekeknek nem kell egy fenyegető és megerőltető helyzettel megbirkózniuk. Ha pedig a szülő partnerként viselkedik az autózás során, akkor egy mindössze 15 perces úton is rengeteg információ birtokába kerülhet.

Persze a siker még így sem teljesen garantált. A vacsoraasztalhoz hasonló szituációhoz vezethet ugyanis, ha az autóban (vagy bármilyen más szituációban) jelen van egy testvér, netán más felnőttek. Ilyenkor a gyerekek nem feltétlenül érzik azt, hogy szüleik csak rájuk összpontosítanak, és nem tudnak olyan mély, érzelmes pillanatot megélni. Ezen a ponton fontos megjegyezni: az sem jó, ha a szülők rágörcsölnek az ilyen helyzetek megteremtésére, a beszélgetések ekkor ugyanis könnyedén kiüresedett rutinná válhatnak, ami a spontaneitás rovására mehet. Másfelől az információk sem fognak annyira szabadon áramlani a felek között.

Ne erőltessünk inkább semmit, minden jön magától

Szülőként el kell köteleznünk magunkat amellett, hogy mindig legyen időnk a gyerekekkel való közös időtöltésre, hogy elérhetőek legyünk számukra, és a figyelmünk ne terelődjön el róluk. Azaz eben az időben ne telefonozzunk és ne az e-mailjeinkkel foglalkozzunk

– magyarázta már Dr. Larry Mitnaul, gyermek-, és felnőttpszichiáter. A Kansasben praktizáló orvos szerint a környezetnek ugyanakkor nem kell tökéletesen idillinek lennie, azaz egy autókázáson kívül jó lehetőség lehet a beszélgetésre a házimunka végzés, az ügyintézés vagy akár az együtt végzett testmozgás is.

A nagy pillanatok és a jó beszélgetések gyakran a kis pillanatokból születnek, így érdemes egy olyan időpontot rendszeresíteni, amikor van lehetőségünk beszélgetni. Ilyen lehet mondjuk egy szombat reggeli kutyasétáltatás, ami közben megállhatunk akár egy fánkot is megenni.

Végül a szakemberek elárulták, hogy szerintük milyen kérdésekkel érdemes beszélgetést kezdeményezniük a szülőknek gyermekeikkel. Íme a lista:

Kisgyermekek számára

• Kivel és mit játszottál ma?
• Mi volt ma az, amit a legjobban szerettél csinálni?
• Mit tanultál ma?
• Milyen mesét olvasott ma az óvónéni/tanító néni?
• Mi tett ma boldoggá?
• Csináltál ma valami olyat, amitől büszke vagy magadra?
• Csinált ma valaki valami hülyeséget az iskolában?

Idősebb gyerekeknek és tizenéveseknek

• Mi volt a kedvenc részed a napodból?
• Történt ma veled valami váratlan?
• Milyen kihívásokkal kellett szembenézned ma?
• Min nevettél ma?
• Csinált ma valaki valami furcsát?
• Van valami most a fejedben, amiről beszélni szeretnél?
• Tettél ma valami jót és kedveset?