Gyakorlatilag aláaknáztak magyar városokat: ezek a legveszélyeztetettebb területek itthon

Kevés nagyvárost értek akkora károk a második világháború végén, a szovjet csapatok által ostromolva, mint Budapestet, ami a városra nehezedő bombázásokat és a város bevételét illeti. Iskolai tanulmányainkból és az archív felvételekből mindannyian jól ismerhetjük a képeket, amelyek a romos, gyakorlatilag teljesen szétlőtt fővárost mutatják be: irodalmi művek, filmek, színdarabok százai születtek azóta ebben a témában.

A szövetségesek által a háború utolsó szakaszában ledobott több ezer bomba, az eldobott, de fel nem robbant kézigránát és kilőtt tüzérségi lövedék pedig tovább rontották a helyzetet. A háború befejezése után is sok el nem robbant bomba vagy más tüzérségi eszköz maradt a földben, amelyek azóta is potenciális veszélyt jelentenek a lakosságra és az épületekre.

Még ma is több ezer bomba lehet a talajban országszerte, emlékeztetve az embereket hazánk háborús múltjára akkor is, ha a hazánk területén utoljára folyt háború csaknem nyolcvan esztendeje véget ért. Mára csak nagyon kevesen élnek azok közül, akik kisgyerekként még átélték, milyen volt a szétlőtt Budapesten vagy vidéken a bombákat kerülgetni.

A bombák, lövedékek, gránátok és más harcászati eszközök megtalálása és hatástalanítása ma is komoly kihívást jelent a hatóságok és szakemberek számára. A folyamatos építkezések és városfejlesztések során rendre előkerülnek ezek az eltemetett veszélyek, és ezeket gondosan kell kezelni annak érdekében, hogy ne veszélyeztessék a lakosság és az infrastruktúra biztonságát. De ki teszi ezt meg itthon, és milyen hatásfokkal? Kik felelnek azért, hogy ha civilként egy gyanús tárgyat találunk, akkor azt kijöjjenek, megvizsgálják, és ha valóban veszélyes, akkor a lehető legrövidebb időn belül olyan helyre vigyék, ahol sem ember- sem anyagi áldozatot nem követel a megsemmisítése? A Pénzcentrum a tűzszerészek mindennapi munkájába tekinthetett most be.

Csaknem nyolcvan évesek a tűzszerészek

Magyarországon szinte pillanatokkal a háború befejezése után, 1945. szeptemberében alakult meg az első olyan egység, melyet a mai tűzszerészek elődjének tekinthetünk. Az előkészületek már akkor megindultak, mikor a visszavonuló német csapatok még alig hagyták el az ország területét, elsődleges feladat volt ugyanis, hogy a talajban szinte mindenütt található, el nem robbant, de nagyon veszélyes tüzérségi eszközöket és bombákat felkutassák és hatástalanítsák. Sajnos régi beszámolókból tudjuk azt is, hogy különösen vidéken ez nem sikerült - nem is sikerülhetett - maradéktalanul, a háború befejeződése után évekig többször előfordult, hogy az aratni érkező földművesek körében tömeges katasztrófák fordultak elő, mikor rámentek eszközeikkel egy még nem átvizsgált földterületre. A helyzet persze idővel javult, ahogy a tűzszerészek kiképzése is.

A háború végétől a rendszerváltásig sem túlzunk, ha azt írjuk, hogy több ezer életet mentettek meg a tűzszerészek azzal, hogy amikor lehetett, ott voltak, és a veszélyes elemeket elszállították, vagy ha erre nem volt mód, akkor a helyszínen megsemmisítették. A hetvenes-nyolcvanas évektől, a világ biztonságának egyre nagyobb mértékű megingásával egy időben pedig a feladataik már nem csak erre tértek ki: a Forradalmi Rendőrezred alá tartozva a tűzszerészeknek már érteni kellett teljes épületek minél gyorsabb biztonsági átvizsgálásához, repülőgépek tüzetes átnézéséhez, vonatok és hajók vizsgálásához egyaránt. Ahogy a világban csökkent a biztonságérzet, úgy kellett nekik is egyre több mindenhez érteniük: a tűzszerészek ma is az egyik legfontosabb munkát végzik a rendvédelmi és szervek közül.

Ők jönnek, ha baj van

A bombák, robbanószerek, gránátok és más effélék elszállítása és hatástalanítása, vagyis összességében annak biztosítása, hogy a civil lakosságban és az épületben semmilyen kárt ne okozzon, ma a MH 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred feladata. Ez a különlegesen és speciálisan kiképzett szakembergárda érkezik meg a lehető leggyorsabban, ha bejelentés érkezik arról, hogy valaki gyanúsat talált - az pedig szinte mindig van.

50-100 kilogrammos szovjet, német és magyar gyártmányú légibombákról rendszerint havonta több bejelentés is érkezik. Ennél nagyobb tömegű robbanóeszközök viszonylag ritkán kerülnek elő, jellemzően amerikai vagy brit gyártmányú légibombákat szoktak ennél nagyobb súlyú kategóriába esni. Elhelyezkedésük szerint jellemzően a fővárosból, illetve a Duna vonalából érkeztek eddig bejelentések nagyobb tömegű légibombákról. Tavaly augusztusban hatástalanítottak a tűzszerészek egy 500 kg-os szovjet légibombát Veszprém belvárosában. Amerikai 500 kilogrammos légibombát Budapesten utoljára 2022. decemberében, a csepeli Petróleum öbölben hatástalanítottak alakulatunk tűzszerészei, azt megelőzően pedig 2021. júliusában, a 13. kerületi Reitter Ferenc utcában ártalmatlanítottak a katonák ilyen típusú robbanóeszközt

- sorolták az emlékezetes eseteket. De kiderült az is, hogy a nemsokára kezdődő atlétikai világbajnokságnak otthont adó stadion építkezése sem ment zökkenőmentesen, mert oda is hívták őket.

2020. decemberében 1 tonnás amerikai légibombát kellett hatástalanítani, szintén a fővárosban, az atlétikai stadion építési területén. 2019. márciusában pedig két 1 tonnás amerikai légibombát emeltek ki szakszerűen a Dunából a folyamőrök Budafokon, majd a tűzszerészek eltávolították belőlük az élesített gyújtószerkezeteket

- elevenítették fel az emlékeket. Természetesen ezen kívül még számos más emlékezetes esetük volt, és ezekről szerencsére rendszeresen és részletesen be is számolnak a közösségi médiában, ahogy a lenti poszt is mutatja.

Mit tehetünk mi magunk?

Természetesen szigorú szabályai vannak, ha mi magunk úgy gondoljuk, hogy akár ásás közben, akár egy romos épület mellett elhaladva gyanúsnak ítélünk egy tárgyat. Ezt természetesen kötelességünk is bejelenteni, és pillanatokkal később már el is indul egy jól szervezett és villámgyors eseménysorozat, ami azt szolgálja, hogy senkinek ne essen baja.

Aki elhagyott robbanótestet, vagy annak látszó tárgyat talál, illetve ilyen tárgy hollétéről tudomást szerez, köteles azt haladéktalanul bejelenteni. Lehetőség szerint meg kell jelölnie a megtalálási helyet, majd értesítenie kell a területileg illetékes rendőri szervet, vagy a település jegyzőjét. Tilos megfogni, arrébb vinni ezeket az eszközöket, ha azonban valaki mégis kézbe vesz egy ilyen szerkezeteket, akkor lehetőség szerint óvatos mozdulattal tegye vissza azt a földre. Ezután az önkormányzat jegyzője vagy az illetékes rendőri szerv ellenőrzi a bejelentés valódiságát; megjelöli a feltételezett robbanótest helyét, elhelyezi a robbanásveszélyre utaló figyelmeztető jelzést; végül bejelentést tesz a Magyar Honvédség Tűzszerész Ügyeletére

- mondta lapunknak adott válaszában a minisztérium munkatársa. Persze azért azt is érdemes hozzátenni, hogy szerencsére a bejelentések több mint egytized része úgy születik, hogy végül semmilyen veszélyt nem rejt magában a gyanúsnak ítélt tárgy - de persze ettől még nagyon is fontos bejelenteni.

Összességében elmondható, hogy a Magyar Honvédség tűzszerész ügyeletére érkező összes rendőrségi bejelentés közül nagyságrendileg 10-15 % körül mozog azon bejelentések aránya, melyek kezelése során nem robbanótestet azonosítanak be a tűzszerész járőrparancsnokok. Ilyenkor jellemzően különböző gépalkatrészeket vélnek robbanóeszköznek a bejelentők. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy a legkisebb gyanú esetén is érdemes bejelentést tenni a feltételezett robbanóeszközökről, hiszen jobb, ha a helyszínen az derül ki, hogy nem robbanótestre bukkantak, mint ha előkerül egy robbanóeszköz, amely tragédiát okoz a rendőrségi bejelentés esetleges elmaradása miatt

- fogalmaztak válaszukban.

Több ezer eset csak tavaly

Bejelentések ide vagy oda, az nyilván nem meglepő, hogy a tűzszerészek munkája megfeszített és embert próbáló, szinte percenként kell ide vagy oda menniük. Hogy pontosan mennyit dolgoztak csak tavaly, azt jól szemlélteti az a válasz, amelyet kaptunk arra a kérdésre, pontosan hány robbanótestet kellett tavaly ártalmatlanná tenniük.

A bejelentési helyszíneken jellemzően különböző típusú aknavető- és tüzérségi gránátok, kézigránátok, illetve lőszerek kerülnek elő. A leggyakrabban előtalált, mondhatni „kommersz” robbanóeszköz a 82 mm-es szovjet repesz aknavetőgránát. Ebből a típusból 2022-ben országszerte közel 1878 db-ot kezeltek a tűzszerészek. 81 mm-es német repesz aknavetőgránátból 982 db-ot szállítottak el tavaly a tűzszerészek. 75 mm-es német páncéltörő- és repeszgránát típusokból 1027-et, szovjet F1-es védő kézigránátból pedig 450-et ártalmatlanítottak alakulatunk katonái az elmúlt esztendőben hazánk teljes területét érintően

- összegezték a tavalyi munkájukat a tűzszerészek. Szerettük volna azt is megtudni, hogy jelenleg hány szakemberből áll az állomány, és a létszám elégséges-e a feszített munkatempó ellátásához, ám ezekre a kérdésekre a minisztérium nem szolgált válasszal.

Címlapkép: Vasvári Tamás, MTI/MTVA