Óriásit zuhant az ingatlanpiac: évtizedek óta nem volt ilyen mértékű visszaesés, mi jön még?

Elsőként a kereslet csökkenése jelezte a tavalyi lakáspiaci fordulatot, és a 2022. évi forgalom végül – a Központi Statisztikai Hivatalban (KSH) eddig feldogozott adatok szerint – legalább 10 százalékkal maradt el az előző évitől.  A visszaesés negyedévről-negyedévre gyorsult, míg január-márciusban még csak 3,5 százalék volt, október-decemberre elérte a 20 százalékot. Az újépítésű lakások értékesítésének részaránya ezen belül is csökkent: a 2021-es 7,5 százalékról 6,5 százalékra.

Az árak változása némi késéssel reagált a kereslet visszaesésére. Az új és a használt lakások az első félévben hasonló dinamizmussal (14,5%, illetve 16,6%), jelentősen drágultak, majd ez a párhuzamosság megtört. Az év második felében az újak árát már a stagnálás jellemezte, míg a használtak még mintegy 3 százalékos növekedést értek el a III. negyedévben, ám a IV.-ben azt már el is vesztették.

Bár nominálisan a III. negyedévben ért csúcsra a lakások összevont árindexe, reálértéken számolva már a II. negyedévtől esett, s az év végéig innen 13 százalékot csökkent. A 2015-ös bázishoz mérve 2022 végén a nominális árindex +156%-on, a reál +72%-on állt. Az előző évhez viszonyítva a névleges árnyereség ekkor még mindig +16% volt, ám a reálértékű összehasonlítás eredménye már veszteséget (-5%) mutatott.

Ugyanakkor az új lakások viszonylag jól állták a sarat, tavaly az átlagos négyzetméterár 900 ezer forint lett, 25 százalékkal magasabb, mint 2021-ben. Ugyan Budapesten az V., illetve a XII. kerületben már a 2-2,5 milliót is elérték a négyzetméterárak, a fővároson kívül egyelőre csak a balatoni agglomerációban jellemzőek az 1 millió feletti összegek. (Az új lakások statisztikájáról ugyanakkor tudható, hogy az oda bekerülő adatok gyakran több negyedévvel korábbi szerződéseken alapulnak, amelyekbe írt vételár általában jóval alacsonyabb, mint az adásvétel lezárásakor jellemző piaci érték.)

A használt lakások átlagos négyzetméterára 20,6 százalékkal nőtt 2021-hez viszonyítva. Ezen belül Budapesten a panelek 23, az egyéb társasháziak 18, míg a családi házak 13 százalékkal drágultak.  Az árak alakulásában itt a IV. negyedév bizonyult vízválasztónak, akkor a családi házak négyzetméterára jelentősen, 13 százaléknyit esett, míg a többlakásos házaknál a növekedés csak stagnálásba fordult.

A fordulat többé-kevésbé eltérő arcát mutatta a különféle településeken is. Míg az éves forgalmat tekintve a főváros meg tudott őrizni némi, 4,3 százaléknyi bővülést is, addig a megyeszékhelyeken átlagosan 19, a városokban 17, a községekben 8 százalékos csökkenést regisztráltak.

A visszaesés az év végéhez közeledve egyre nőtt: a IV. negyedévben a megyeszékhelyeken már 40, a városokban 28, a községekben pedig 14 százalékkal kevesebb lakást adtak el, mint egy évvel korábban. Az árak csökkenése csak részben követte ezt a mintát. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) összefoglalója szerint[2] október-decemberben a nominális árváltozás az előző negyedévhez képest Budapesten -1,1%, a vidéki városokban -2,9%, míg a községekben -6,6%. Tekintettel arra, hogy a községi ingatlanok már a III. negyedévben is elszenvedtek egy 7,1 százalékos árcsökkenést, az évet összességében csupán alig látható, 0,3 százalékos drágulással zárták. Ezzel szemben a vidéki városoknál az éves átlagos nominális felértékelődés 14,4 százalékra, a fővárosnál pedig 16,1 százalékra jött ki. Ám ezek az értékek sem voltak képesek ellensúlyozni az inflációt. Az MNB kalkulációja szerint az éves reálértékváltozás a községi lakásoknál -18,3%, a fővárosiaknál -5,4% míg a vidéki városiaknál -6,8%. A városok eredményeit régiókra bontva is közli az MNB jelentése. Abból kitűnik, hogy

az éves drágulás egyedül Budapest környékén haladta meg az inflációt: a közép-magyarországi régióban 4 százalékos reálértéknövekedést mértek. Ezzel szemben a következő legjobban dráguló régió, Nyugat-Dunántúl városaiban is már reálárcsökkenést (-3,1%) regisztráltak. Legkevésbé az ország észak-keleti részén bírták a versenyt az inflációval, így a lakóingatlanok leértékelődése az Észak-Alföldön (-10,3%) és Észak-Magyarországon (-11,5%) lett a legnagyobb.

Ez az igencsak sokrétű kép is arra vall Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője szerint, hogy a jelenlegi fordulat mögött nincs egy olyan generális, a piac minden szegmensét egyöntetűen megrendítő ok, mint volt korábban például a tőzsdeválság vagy a devizahitel-krízis.

A mostani, magukban is összetett negatív hatások inkább széthúzzák a piacot: az eleve jobban pörgő területek – optimista forgatókönyv szerint – jobbára csak döccennek, míg ahol amúgy is gyengébb a kereslet, ott jobban szenvednek. Ezt színezi a rezsiaggodalom tavalyi hirtelen felerősödése, ami miatt azokon a településeken, ahol nagyobb arányban forognak családi házak, összességében jobban is estek az árak.

Nagyobb visszaesési kockázatot jelenthetett a romló hangulatban még az is, ha egy területen, akár egy célzott támogatás, például a CSOK révén időlegesen túlárazottá váltak a lakóingatlanok. Az év végén szembeötlő volt a forgalom- és az árcsökkenés ütemének szétválása is a vidéki városoknál. Ennek hátterében pedig az állhat, ami a tanácsadóknak is napi tapasztalata: az eladók csak igen lassan igazítják az áraikat a kereslet realitásához. Erről is majd csak az első 2023-as adatok mutathatják meg, hogy mennyire volt ideiglenes jelenség.