Kiderült a súlyos igazság: tényleg jó döntés volt betiltani az egyszer használatos műanyagokat?

„Míg az ókori Róma mindennapjaira a fennmaradt cserepekből és agyagedényekből következtethetünk, a mi korunkat vizsgáló régészek jó eséllyel a műanyag kiskanalat találják majd meg, amivel a fagylaltodat etted – abból viszont legalább jó sokat!” – kezdte gondolatait Miklós Zsolt, a Rondo Hullámkartongyártó Kft. ügyvezetője.

Mint felidézte, egy 2021-es becslés szerint több mint 150 millió tonna műanyag szennyezi a világ óceánjait, melynek 70 százalékát az eldobható műanyag termékek teszik ki. Van köztük, aminek 200, és van olyan, aminek 450 év kell a lebomlásához, addig ott lebegnek a halak között.

Józan ésszel könnyen belátható, hogy elképesztő pazarlás csaknem fél évszázadig terhelni a környezetet valamivel, amit néhány percig használtál, vagyis a szabályozásra nagyon is szükség volt: ennek köszönhetően Magyarországon évente 15 ezer tonnányi egyszer használatos műanyagot kell kiváltani más, környezetbarátabb termékkel

- mondta a szakértő, majd feltette a kérdést, hogy de hogyan segít egy maláj teknősön, ha te papír szívószállal iszod a limonádédat, és mitől jobb a – köztudottan fából készülő – papír, mint a műanyag?

Amikor kiderül, hogy a csomagolóiparban dolgozom, elég gyakran szokták nekem szegezni ezeket a kérdéseket, és a válaszomat mindig azzal kezdem: a nagy zöldülési hajrában teljesen rendben van, ha felmerülnek benned ezek a kétségek, hiszen a téma elég összetett

– mondta. A hulladékkezelési válság 150 millió tonnás problémáját sokan azért nem látják, mert amikor a hulladék a konyhai szemetesből a kinti kukákba kerül, a probléma maga is eltűnik a szemünk elől, ráadásul jó messzire: a hulladékimport jelentős üzletág, és a gyakorlatban sajnos a legutóbbi időkig azt jelentette, hogy a fejlett országok tulajdonképpen hulladéklerakónak használtak szegényebb országokat – magyarázza. Ez nem olyan régen komoly válsághoz vezetett, amikor Kína 2018-ban betiltotta a hulladékimportot a legnagyobb tisztaságú hulladékok kivételével.

Példaként, csak az EU 2019-ben 1,5 millió tonna műanyaghulladékot exportált, és akkorra már a célországok Kína helyett Törökország, Malajzia és Indonézia is ott voltak. „Ezek az országok pedig túl sok és/vagy rossz minőségű anyagot fogadtak be, így infrastruktúrájuk, piacaik túlterheltté váltak, a beérkező hulladékot nem tudták megfelelően feldolgozni. A hulladék végül szemétként a környezetbe, többek között az óceánba került – igen, akár a te fagylaltoskanalad is – emlékeztetett Miklós Zsolt.

A szakember szerint a tavalyi év másik jelentős intézkedése ezért az volt, hogy Ausztrália és az Európai Unió is fontos lépést tett a hulladékválság hatásainak kezelésére: megtiltották a válogatás nélküli, ömlesztett műanyag szemét exportját az OECD-n kívüli országokba. Azóta az ilyen típusú export csak külön engedélyek birtokában lehetséges.

A szabályozás fontos mérföldkő a műanyagszennyezés elleni harcban és a körkörös gazdaságra való áttérésben, de persze maga a szabály nem oldotta meg varázsütésre a hulladékgazdálkodás problémáját, sőt annak betartása új kihívások elé állította az érintett országokat. A hulladék csökkentése, újrahasznosítása, nyersanyaggá alakítása így fontosabb lett, mint korábban bármikor. Ezt ösztönzi az Európai Unió is, ami 2035-ig a települési hulladék 65 százalékos újrahasznosítását írja elő, a lerakókba pedig csupán a hulladék 10 százaléka kerülhet.

Noha az intézkedéseket általánosságban elégedettség fogadta, az egyszeri felhasználót persze mégis leginkább az érdekelte, miként érinti majd ez a mindennapjainkat. Bármilyen furcsa ugyanis, de a 2000-es évekre elég nehéz volt elképzelni az életünket az apró műanyag tárgyak nélkül. Én mégis úgy látom, hogy egészen jól és gyorsan alkalmazkodtunk: rájöttünk, hogy koktélt papír vagy fém szívószálon keresztül is remekül lehet szürcsölni, és míg néhány éve sokan tapasztalhatták, hogy furán néznek rájuk, ha a boltban vászonzsákba pakolják a zsömlét, mostanra már az lett a ciki, ha reklámszatyrot kérünk a kasszánál

– mondta az ügyvezető. Tapasztalata szerint nemcsak a magánéletünkben lettünk tudatosabbak ezen a téren, újabb és újabb cégek is felismerik, hogy változtatniuk kell a csomagolási szokásaikon. Ez már csak marketing szempontból sem mellékes: senkinek nem hiányzik egy közösségi oldalakra feltöltött videó, amiben az egyre tudatosabb vásárlók arról panaszkodnak, hogy a neten rendelt vagy boltban vett termék csomagolóanyaga több helyet foglalt el a szemetesben, mint maga a termék a konyhában vagy a fürdőszoba polcán.

Egyre többször nyugtázhatjuk örömmel azt is, hogy a webáruházakból rendelt termékeket nem nejlonba, folpackba, vagy légpárnás fóliába, hanem papírba tekerik. A törékeny tárgyak köré már gyakran kerül biológiailag lebomló térkitöltő hab műanyag granulátum helyett. A terméket magát pedig nem polisztirol védi a dobozában, hanem újrahasznosított nyersanyagból készült hullámlemez

– sorolta Miklós Zsolt. „Ez különösen jó tendencia, mert a polisztirol maga a totálisan antizöld hulladék, ami sem kommunális szemétgyűjtőbe, sem szelektív hulladékgyűjtőbe nem helyezhető el. Amennyiben környezettudatosan – és nem mellesleg legálisan – akarunk eljárni, keresnünk kell egy hulladékudvart, ahol leadhatjuk ezt a fajta csomagolóanyagot.”

Ez persze fontos szabály, de megint csak az az eset áll fenn, amikor a törvény megalkotása nem oldja meg a problémát, és elég nehéz elképzelni, hogy majd a gyakorlatban is mindenki hulladékudvarokba zarándokol, valahányszor egy kisebb műszaki cikket vesz – a megoldás itt tehát magának a problémának, a polisztirolnak a kiiktatása lehet – figyelmeztetett rá a szakember.

A fából és papírból készült helyettesítő eszközök és a papírcsomagolás kézenfekvő megoldást jelentenek a körkörös gazdaságra való áttérés során. Itt sem olyan egyszerű azonban a csomagolástechnikával foglalkozó szakember dolga: a hirtelen megnövekedett kereslet, valamint a Covid-járvány óta akadozó termelési láncok alapanyaghiányt és brutális áremelkedést eredményeztek, és akkor még nem is beszéltünk a laikusokban is felmerülő kérdésekről. Elvégre a papír fából van, nem kell majd túl sok fát kivágni, ha ezentúl mindent papírba akarunk csomagolni? Nem ártunk ezzel a környezetnek?

- tette fel a kérdést.

Sok, a csomagolóiparban töltött évvel a hátam mögött, azt tudom mondani: szerencsére nem! A papír minden szempontból sokkal szerencsésebb választás, mint a műanyag. A hullámkartont már hosszú-hosszú évek óta használjuk csomagolásra, és ez idő alatt teljesen bizonyossá vált, hogy nemcsak minden tekintetben tökéletesen megfelel ennek a szerepnek – könnyű, sokoldalú és olyan biztonságos, hogy még üvegezett ablakokat is szállítanak benne országokon keresztül! – de a fenntartható gazdaságoknak köszönhetően az előállítása is lehet teljesen környezetbarát

- magyarázta a szakértő, aki emlékeztetett: a hullámkartonnak megvan az a behozhatatlan előnye a műanyaggal szemben, hogy nem több száz, de még csak nem is több éven keresztül szennyezi a talajt vagy az óceánt. Mivel 100%-ban bio termékről van szó, hiszen maga a papír cellulóz, azaz fa, a papír rétegek közötti hullám ragasztója pedig búza- vagy kukoricakeményítő, ezért a hullámkarton a talajba kerülve mindössze 60 nap alatt maradéktalanul lebomlik. Tehát a kérdés nem az, hogy megfelel-e a hullámkarton a csomagoláshoz, hogy bizonyított-e már a múltban, hogy elég sokoldalúan használható-e vagy hogy tényleg jobbat teszünk-e a használatával a környezetnek, inkább csak az: miért nem tértünk át már korábban nagyobb mértékben a használatára.

Bizonyos, hogy rengeteg hulladék keletkezését megelőzhettük volna, ha 10, 20, 30 évvel korábban lép életbe az EU szabályozása, vagy ha száműzzük a műanyagot és a polisztirolt a csomagolásból. Egy évvel ezelőtt azonban végre tényleg cselekedett a világ, és én bízom benne, hogy nem volt még késő

– összegezte tapasztalatait az ügyvezető.