Több tízezer magyar család táncol a szakadék szélén: tényleg csak innen várhatnak segítséget?

Az alapítvány 2005 óta segíti az egyedülálló szülőket. Alapelvük, hogy mind egyedülálló szülőként, mind egyszülős családban felnövő gyermekként mindenkinek joga van az egyenlő életesélyekhez és lehetőségekhez. Legyenek bármilyen oknál fogva – válás, haláleset, örökbefogadás, egyedül vállalt terhesség – egyszülős családban élők. Eddig 26 ezer családot értek el a programjaikkal.

2018 óta létezik egy helyszín, az Egyszülős Központ Budapesten, amely nemzetközileg is úttörő kezdeményezésnek számít. Számos országban van ilyen jellegű segítő alapítvány, Nyugaton Angliában és Skóciában van a legrégebbi hagyománya az ilyen központoknak. Viszont a legtöbb országban egy-egy kiemelt területre koncentrálnak: van, ahol a munkavállalást segítő projektek, máshol a pénzügyi tudatosság van előtérben. Ami a budapesti központot megkülönbözteti, az a programjaik, működésük komplexitása, amely az indulástól jellemzi őket. Jelenleg Több mint 70 féle szolgáltatásuk van.

Pénzcentrum: Magyarországon évtizedekig a „csonka család” jelzővel illeték ezt a népes csoportot. Javult a társadalmi megítélés azóta?

Nagy Anna: Tapasztalatom szerint ennél a beidegződésnél már jobb a helyzet, de az érintettek még mindig nagyon nehezen beszélnek erről. Bennük van a „mit rontottam el?”, „mit fognak szólni a munkahelyemen?”, és hasonló érzések, félelmek. A környezetük pedig nagyon ritkán gondol bele, hogy a mindennapi életben milyen rettenetesen nehéz állandóan két ember munkáját végezni, folyamatosan túlélő üzemmódban élni, a napi feladatokra koncentrálni.

Ez az állapot az élet minden területére kihat: az anyagiaktól a gyerekek esélyéig, a szülő munkavállalási lehetőségétől az egész család egészségi- és lelkiállapotáig. Én is a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen az – csak egyetlen példát kiemelve - amikor otthon vagy egy 10 hónapos beteg gyerekkel, akinek gyógyszerre van szüksége. Ha nincs egy nagymama, vagy jó lelkű szomszéd, akkor hogy jutsz el a patikába? És ezeket a naponta felmerülő problémákat sajnos hosszan tudnám sorolni.

Szinte mindenkinek van egyszülős rokona, barátja, ismerőse, sokszor mégsem vagyunk elég nyitottak az ő problémáikra. Pedig „csak” egy kis empátiára lenne szükség.

Milyen programokat emelne ki az alapítvány működéséből?

A Központunk támogató és közösségi tér egyben: sokféle praktikus segítséget nyújtunk, a pszichológiai tanácsadástól a gyermekpszichológiáig, a jogi, munkaügyi tanácsadásig, az állásközvetítéstől (160 szülőnek találtunk munkalehetőséget), az önsegítő, támogató csoportokig, a közös kirándulástól a sportolásig. Van apa, özvegy, elvált, kismama, sérült gyereket nevelő csoportunk. A közösséghez tartozás érzése lelkileg is nagyon fontos, mert a legtöbb egyedülálló szülő elszigetelten él, ami sokszor még az anyagi nehézségeknél is kínzóbb probléma. Élelmiszeradományokat gyűjtünk. A Covid alatt 170 családnak tudtunk laptopot biztosítani a digitális oktatáshoz.

A gyermekek számára rengeteg programot szervezünk: délutánonként korrepetálásokkal segítjük őket, workshopjaink, játszóházunk van. Több ezer családnak segítünk a nyári táborozással, amelyben - a támogatóink jóvoltából - heti 1 500 forintért nyaralnak a gyerekek. Része vagyunk az Erzsébet programnak, amely szintén hatalmas segítség számunkra.

Ha egy mondatban kell megfogalmaznom a filozófiánkat: ahol a hozzánk jövőknek nehézségük van, ott nekünk feladatunk van.

Kik a fő támogatóik?

A központ állami támogatásból jött létre, de számos céges kapcsolatunk is van, ami elengedhetetlen a projektekben. A harmadik „támogatói körünket” az egyéni segítségek, az önkénteseink jelentik, akik nélkül nem tudnánk működni. A 12 állandó munkatárs mellett 80-100 lelkes önkéntes tartozik a csapatunkba. A 18 klubunk - amelyből 10 Magyarországon, 8 pedig a határon túl található – mindegyikét ők vezetik.

Fontos, hogy a vidéki csoportok nagy önállósággal bírnak, ők helyben tudják igazán, hogy milyen problémák vannak, mire van szükség. A közeljövőben nyitjuk meg a budai központunkat, így a fővárosban hamarosan már két helyszínen működünk. Fontos szempont, hogy ott is olyan szolgáltatásaink legyenek, amelyek adekvátak.

Mit tapasztal, mennyire szolidárisak a magyarok?

Amikor az ember egy civil szervezetet alapít, nagyon hamar megtanulja, hogy oda kell menni egy céghez, intézményhez, önkormányzathoz, vagy vállalkozóhoz és kérni kell. Anyagi támogatást, eszközt, ételt, ingyen rendezvényhelyszínt. A mi tapasztalatunk az, hogy segítőkészek, nyitottak a honfitársaink, a mi munkánkat rengetegen segítik. A Központunkban a támogató falon elfogyott a hely.

A társadalmi szolidaritás most, az ukrajnai menekültek ügyében is megmutatkozik. Mi is segítünk a határmentén az egyszülősöknek Polgármesterekkel, lelkészekkel egyeztetve tisztálkodószereket, pelenkát, takarót, élelmiszersegélyt viszünk. Ebben a munkában is sok önkéntesünk vesz részt.

Mire büszke a munkájában?

Úgy érzem, hogy ez az én dolgom. Természetesen örömmel tölt el, hogy egy év alatt megkaptuk az „Év közösségi tere” különdíját, a Highlights of Hungary különdíját, vagy az Év Női vállalkozója díjat. Hogy bemutatkoztunk New Yorkban, az ENSZ-ben, Brüsszelben, Varsóban és Berlinben.

De igazán az a szívbemarkoló amikor egy köszönő levelet kapunk egy anyukától a gyermeke nyári táborozása után, vagy amikor egy szülő kicsit jobb kedvűen megy el tőlünk, mint amilyen lelkiállapotban belépett az ajtón. Jó a mindennapi világmegváltás! Büszke vagyok rá, hogy a kezdeményezésünk már túlmutat önmagán: átláthatóbbá tettük ezt az ügyet, hozzájárultunk, hogy a közvélemény egy része a mindennapokban észrevegye ezt a problémát.

Nagyon pozitív fejlemény, hogy ezév január 1-től két új törvény is segíti a nehéz helyzetben élőket. A kormány az árvaellátás minimum összegét a duplájára emelte, ami közel 40 ezer gyereket érint, 22 éves korig. A tartásdíjjal kapcsolatos törvény pedig kimondja: ha a gyerek nem kapja meg, és a különélő szülőn nem lehet végrehajtani, akkor 50 200 forintig az állam megelőlegezi azt. Ez nagyságrendileg 90 ezer gyereket érint.