Mérgező víz folyik a csapból? Na, ezért sem isznak a magyarok eleget!

A európaiak 98,5 százalékánál megfelelő minőségű víz folyik a csapból egy az Európai Parlament által publikált jelentés szerint: emlékeztettek, az unió nagyon szigorú minőségi előírásokat határozott meg, amelyek megszabják, milyen víz alaklmas emberi fogyasztásra. Ezeket a szabályokat egyébként pont idén márciusban szigorították, ezzel egyidőben az EP-képviselők felszólították a tagországokat, hogy támogassák és segítsék az állampolgárok iható vízhez való egyetemes hozzáférését - különösen a kiszolgáltatott rétegek számára.

Az új szabályozás ha lehet, még jobban korlátozza azt az összetétel-tartományt, amely még belefér az iható víz kategóriájába. Így például az ólom és a baktériumok maximális határértékét is jócskán lejjebb vitték, valamint bevezettek egy új határértéket a káros mikroműanyagoknak is.

Az uniós testület az elemzésben emlékeztet: a csapvíz fogyasztása egyfelől olcsóbb, mint palackosat venni, másrészt pedig környezetbarát is - hiszen például így kevesebb szemetet termelünk. Éppen emiatt támogatják különösképpen a nyilvános közkutak telepítését is. Az Európai Bizottság számításai szerint akár 17 százalékkal is csökkenthető lenne a tagállamokban keletkező műanyaghulladék mennyisége csupán azzal, hogy elérhetővé teszik az embereknek a jó minőségű csapvizet. Emellet pénzt is spórolhatnak a polgárok, hiszen nem a boltban veszik meg az ásványvizet.

Nem bíznak a csapvízben

A Right2Water nevű kezdeményezés kapcsán tartott nyilvános konzultáció során pedig azt tapasztalták az EU-s szakértők, hogy az emberek még mindig eléggé bizonytalanok, nem bíznak a csapból folyó víz tisztaságában. Főképpen akkor, ha másik tagországba utaznak. Az uniós felmérés résztvevőinek csupán 20 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy szerinte szabad-e külföldön csapvizet inni.

A kutatásból az is kiderült, hogy a válaszadók 80 százaléka megfelelőnek ítélte meg a jó minőségű ivővízhez való hozzáférhetőséget a lakóhelyén. Ugyanakkor kevesebb mint 60 százalék mondta azt, hogy megfelelő információkkal rendelkezik lakhelyének vízminőségét illetően - ezt akarja feljebb tornászni az EU különféle intézkedésekkel.

Mire is használjuk a vizet?

Az említett felmérés készítői arra is rákérdeztek, hogy mire használják az európaiak a csapvizet: 95 százalék fürdik, mosakszik benne, 84 százalék főzésre is hasznősítja. Ellenben csupán a válaszadók 65 százaléka állította, hogy meg is issza a csapból folyó vizet: közülük is 10 százaléknyian csak szűrés, tisztítás után. Kiderült, hogy a kontinensen fellelhető ivóvíz felét a talajvíz adja, 36 százalékát pedig a felszíni vizek - az egyéb források aránya 14 százalék. Valamint arra is fény derült, hogy az európai polgárok 11 százalékát éinti a vízhiány.

Az Európai Bizottság azt is összesítette, hogy mennyi csapvizet fogyasztanak az egyes tagországok lakói - fontos megjegyezni, hogy az összesítés nem csak az ivásra vonatkozik, hanem az összes elhasznált vízre, ami kifolyt a csapból.. Kiderült, hogy a kontinensen mindenkinél sokkal többet használnak el az olaszok: a 2014-2015-ös adatok szerint ugyanis minden egyes olasz állampolgár naponta 243 liternyi vizet folyatott ki a csapból. Jócskán lemaradva másodikak a bolgárok 191 literes egy főre eső napi fogyasztással, Európa harmadik legnagyobb csapvízfelhasználói pedig a görögök, akikn fejenként napi 177 litert folyatnak el.

A lista másik végén Málta áll, ahol mindössze napi 50 liter az egy főre jutó fogyasztás. Litvániában átlagosan 61, Romániában pedig 70 liternyi víz folyik ki naponta a csapokból. Magyarország jócskán a napi 120 literes EU-átlag alatt van, nálunk egy ember 92 liternyit fogyaszt naponta. A régióból Ausztriában fogy átlag felett a csapvíz, fejenként napi 137 liternyi, Szlovéniában sem megy el sokkal kevesebb, 122 liter per fő.

Ezeken a magyar településeken mérgező az ivővíz

A KSH egyik friss jelentése közzétette az ivóvíz-minőségi adatokat, amelyből kiderült, hogy több településen is meghaladja az ivóvíz arzéntartalma a megengedett mennyiséget. A Portfolio megkérdezte a Magyar Víziközmű Szövetséget, melyek az érintett települések, milyen egyéb egészségre ártalmas vagy éppen annak jót tevő elemeket tartalmaz a csapvíz, és valóban megéri-e inkább csak ásványvizet inni - számol be a lap.

A Magyar Víziközmű Szövetség által a Portfolio-nak rendelkezésre bocsátott adatokból kiderül, hogy a tavalyi első negyedéves vizsgálati adatok szerint 38 olyan település volt Magyarországon, ahol az ivóvíz arzéntartalmának legmagasabb értéke elérte vagy meghaladta a 10,0 μg/literes küszöbértéket. Azóta annyiban javult a társaság szerint a helyzet, hogy az Ivóvízminőség Javító Program (IMJP) keretében kiépítésre kerültek a vízkezelő technológiák, új vízbázisok kerültek bevonásra, ill. új vízellátó rendszerek kerültek kialakításra, így már csak 16 települést érint a határérték, azaz 10 μg/l feletti arzén tartalmú ivóvíz (érzékeltetésképp, Magyarországon közel 3200 település van). Ezen településeken átmeneti megoldásokkal biztosítják a megfelelő minőségű ivóvizet a lakosságnak (pl.: lajtos-kocsi, vízosztás) - írták a Portfolio korábbi megkeresésére.

Mi van még a vízben, amire érdemes figyelni?

A szövetségnél rákérdeztek arra is, hogy az arzén mellett milyen egyéb olyan elemek, ásványi anyagok vannak a vízben, amelyek az egészségre káros, illetve jó hatással lehetnek. Az alábbi választ kaptuk: 

Szintén természetes eredetű sok helyen a nagy vas, mangán és ammónium tartalom, azonban ezek esetében káros egészséghatással nem kell számolni az ivóvízben jellemző koncentrációban, parametrikus érték vonatkozik rájuk (vas: 200 μg/l, mangán: 50 μg/l, ammónia 0,5 mg/l). A vas és a mangán elsősorban színproblémát okozhat, valamint üledéket képezhet, az ammóniumból pedig nitrit képződhet. Az IMJP-nek köszönhetően ezen paraméterek esetében is jelentős javulás következett be.

A régi városmagokban, 1945 előtt épült épületekben számítani lehet ólomcső jelenlétére, amiből ólom oldódhat ki az ivóvízbe. Az ólom - az arzénhoz hasonlóan- káros egészséghatással rendelkezik, a vonatkozó határérték ebben az esetben is 10 μg/l.

A mikrobiológiai kockázatok csökkentése érdekében gyakori a klórtartalmú vegyszerekkel történő ivóvíz-fertőtlenítés - írják. Habár a nagyobb kockázatot jelentő mikrobiológiai veszély így lecsökken, kisebb mértékben ugyan, de kockázatot jelent a klórozási melléktermékek megjelenése az ivóvízben. Ilyen komponens az ún. trihalo-metánok (THM), amikre a Kormányrendelet az Ivóvíz Irányelvében meghatározott határértéknél szigorúbb határértéket határoz meg (100 μg/l helyett a hazai jogszabály 50 μg/l értéket nevesít). A vízkezelő technológia és a hálózat megfelelő üzemeltetésével a kockázat minimalizálható, törekedni kell a minél kisebb értékre.

Magyarországon a mikroszennyezők (peszticidek, stb.) jelentette kockázat elenyésző, mert a hazai ivóvíz ellátás döntő mértékben (~95%) felszín alatti vízforrásból származik. A vizsgálandó peszticidek (irtószerek, pl. növényvédők) az országos tisztifőorvos javaslatára kerülnek meghatározásra, jelenleg 30 kötelezően mérendő szer tartozik ide. Az egyes nevesített peszticidekre vonatkozó határérték: 0,10 μg/l, az összes peszticidre pedig 0,50 μg/l.
A napjainkban gyakran emlegetett mikroműanyagokra nem vonatkozik előírás, ill. határérték, azonban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) friss jelentése alapján a jelenlegi bizonyítékok alapján nem jelentős az emberi egészségre gyakorolt kockázatuk az ivóvízben.

Kedvező hatása van egészségünkre az ivóvízben jelen lévő kalcium és magnéziumnak, azaz a "kemény" víznek. Szemben az uniós irányelvvel, a Kormányrendelet az ivóvíz keménységére meghatároz minimum értéket (parametrikus érték, keménység: min. 50, max. 350 mg/l CaO). Hazánkban egyes területeken (elsősorban az Alföldön) előfordul ennél alacsonyabb keménységű ivóvíz, ezeken a településeken gondoskodni kell a megfelelő kalcium és magnézium bevitelről más forrásból - derül ki a válaszaikból.