Óriásit hibáznak a magyar szülők az iskolás gyerekekkel szemben: súlyos árat fizetnek érte

A szülők gyakran hajlamosak a gyerekük rossz viselkedését egy olyan barátnak tulajdonítani, akit „rossz hatásnak” tartanak. A gyerekek gyakran párban vagy csoportban kerülnek bajba, így általában van valaki, akire rá lehet kenni a felelősséget. Más gyermekek kritizálása lehetőséget ad a szülőknek arra, hogy azt higgyék, az ő gyermekük alapvetően „jó” — és csak a barátja hatása miatt keveredett rossz helyzetbe.

Ez a gondolkodásmód azonban több problémát is felvet. Ha a szülők a gyerekeket alapvetően jónak vagy rossznak tekintik, azzal azt kockáztatják, hogy a gyerekek is úgy fogják látni magukat, mint „rossz” embereket, ha hibát követnek el. Ehelyett, ha a szülők minden gyermeket alapvetően jónak tekintenek, akik néha rossz döntéseket hoznak, akkor a gyerekek számára több lehetőség nyílik a személyes fejlődésre. Ezen túlmenően, a szülők általában a „rossz hatás” megnevezését követően megtiltják, hogy gyermekük időt töltsön azzal a baráttal – de új kutatások szerint ez a módszer általában visszafelé sül el - derül ki a HuffPostnak adott pszichológusok válaszából.

Miért nem működik, ha megtiltjuk a „rossz hatású” baráttal való találkozást?

Tudjuk, hogy amint a gyerekek középiskolás korba lépnek, egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak társaik véleményének, miközben próbálnak eligazodni a társas kapcsolatok világában.

Ahogy a gyerekek egyre idősebbek lesznek, a kortársaik egyre inkább meghatározóak lesznek nemcsak fizikai, hanem pszichológiai életükben is

– mondta el Cristine Legare, a Texasi Egyetem pszichológia professzora.

A kortársak befolyásásának jelentőségét nem szabad lebecsülni

Ezt egyébként a szociológia másodlagos szocializációs közegnek nevezi, és számtalanszor tárgyalta már a fontosságát a magyar szakirodalom is. Az Ifjusági Szöveggyűjteményben például Nagy Ádám és Oross Dániel arról írtak, hogy

A serdülőkor ebből a szempontból az emberi élet kiemelkedően fontos periódusa: az érzelmi-indulati hatások, a modellkövetés a serdülő személyiségébe hasonlóan mélyen vésődnek be, mint az első hat
év történései.

Sok esetben pedig ez a közeg még dominánsabban hat a gyermek fejlődésére, mint az elsődleges (családi) szocializáció. Ennek a visszaszorítása tehát sok esetben valóban káros következményekkel járhat.

Az amerikai tanulmányban a kutatók 562 kilenc és tizennégy év közötti gyermeket követtek nyomon Litvániában egy iskolai éven keresztül, különféle kérdőíveket kitöltetve velük, amelyek a többi gyermek népszerűségére és osztálytermi viselkedésére kérdeztek rá. Azt is megkérdezték a diákoktól, hogy édesanyjuk ellenzi-e valamelyik barátságukat. (Az apák vagy más gondozók véleményét a tanulmány nem kérdezte.)

A kutatók azt találták, hogy azoknak a diákoknak a viselkedése, akik arról számoltak be, hogy anyjuk nem helyeselte egyik barátjukat, nem javult – sőt, inkább romlott. Azok a gyerekek, akiknek magatartási problémáik voltak, nagyobb valószínűséggel számoltak be arról, hogy anyjuk ellenzi valamelyik barátságukat. Ez az anyai elutasítás a gyermekek társadalmi státuszának csökkenéséhez vezetett a kortársaik körében, ami viszont a rossz viselkedés növekedésével járt. Az anyák ellenállása tovább súlyosbította azt a problémát, amelyet meg akartak oldani.

Az események ezen láncolatának egyik lehetséges magyarázata az, hogy amikor a gyermek elveszít egy barátot az anyja nemtetszése miatt, társadalmi tőkét is veszít. Pierre Bourdieu, francia szociológus társadalmi tőkeként a barátokkal való kapcsolattartás intenzitását és a civil aktivitást azonosította.

Amikor egy gyerek elveszít egy barátot, elveszíti a befolyását a kortársai fölött, ami azt is jelenti, hogy nehezebb lesz új barátokat szereznie.

Ugyanakkor a "rossz társaság" címke nem mindig légből kapott

Több kutatás is következetesen kimutatta, hogy a tinédzser sofőrök nagyobb valószínűséggel szenvednek autóbalesetet, ha más utasok is vannak az autóban, különösen, ha ezek az utasok kortársaik. 2022-ben a halálos autóbalesetet szenvedett tinédzserek 56%-a olyan autóban ült, amelyet egy másik tinédzser vezetett.

Az okok, amelyek miatt a tinédzserek nagyobb valószínűséggel csinálnak valami „rosszat” a kortársaikkal, mint amikor egyedül vannak vagy a szüleikkel, egyébként egyszerre szociálisak és biokémiaiak.

De akkor mit tehetnek a szülők?

Laursen hangsúlyozta, hogy a tanulmány szerzőinek nem célja, hogy elítéljék a szülők reakcióit a gyermekük rossz viselkedésére. Teljesen érthető reakció, ha megtiltják az időtöltést egy baráttal. Ugyanakkor

Egyik szülő sem akar olyan helyzetbe kerülni, hogy ‘vagy én, vagy a barátod’, mert amikor a gyerekek áthaladnak ezen az életszakaszon, amikor a kortársaik egyre fontosabbá válnak, nem jó ötlet válaszút elé állítani őket — sokszor ugyanis nem a szülő fog kijönni jól a helyzetből.

Ehelyett azt javasolja, hogy a szülők inkább szövetségesként és támogatóként lépjenek fel a gyermekükkel szemben. Ha egy kortárssal együtt elkövetett helytelen viselkedésről van szó, azt tanácsolja, hogy a szülők próbálják meg „megérteni gyermeküket, a gyermekük döntéseit, és hogy miért vonzódnak egy adott baráthoz, és mit kapnak abból a kapcsolatból.” Ha a szülők megértik, mi zajlik a gyerekük életében, akkor kevesebb korlátozást kell majd bevezetniük. Érdemes megkérdezni a gyermeket, hogy miért szeret egy adott baráttal lenni, vagy hogy szerinte mi tesz valakit jó baráttá, és hogy az adott barát teszi-e ezeket a dolgokat.

Ha például egy szülő felfedezi, hogy 14 éves gyermeke egy barátjával együtt elektromos cigarettát használ, ahelyett, hogy megtiltaná a baráttal való találkozást, elmagyarázhatja, miért aggasztja a dohányzás, és beszélhet a hosszú távú egészségügyi következményekről. Egy tinédzser, Laursen szerint, azt szeretné, ha „felnőttként kezelnék, aki képes megalapozott döntést hozni.”

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szülőnek engednie kellene a dohányzást, és nem kellene következményeket alkalmaznia, például megvonhatja az autóhasználatot vagy a felügyelet nélküli időt a barátokkal. A szülőnek azt kell közvetítenie, hogy „Ez nem arról szól, hogy dühös vagyok rád. Ez arról szól, hogy megvédelek téged, és olyan határokat szabok, amelyek valóban a te érdekedben állnak” – mondta Legare.

Minél jobban megérti a szülő a tinédzser nézőpontját, annál nagyobb valószínűséggel tud segíteni. Ha például egy tinédzser szorongás kezelésére használja az elektromos cigarettát, akkor más tervre lesz szükség, mintha kíváncsiságból próbálta volna ki, vagy azért, mert a kortársai rábeszélték. Segíthet, ha a szülők emlékeznek saját élményeikre, amikor annyi idősek voltak, mint most a gyermekük – tette hozzá Legare.

A hangsúlyt a viselkedésre kell helyezni, nem pedig a gyermek barátjával való kapcsolatára — amely egy olyan barátság, amelynek a gyermek része akar lenni —, valamint arra, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy meleg, közeli kapcsolatot tartsunk fenn a gyermekünkkel, növelve ezzel annak az esélyét, hogy hozzánk forduljanak tanácsért, amikor egy probléma felmerül.

Nemek között is van különbség

Léteznek egyébként olyan mérőeszközök, amelyek a serdülők véleménye alapján vizsgálják a szülői nevelési stílusokat. Egy jelentős ilyen módszert még Ranschburg Jenő és kutatótársai dolgoztak ki 1984-ben, úgynvezett IMAS (Imitatív Attitűd Skála) néven.

A kutatás szerint a konfliktusos családi légkörben a lányoknál az apai támogatás hiánya figyelhető meg, míg a fiúk esetében az apai és anyai támogatás együtt jelenik meg, ami erősen hozzájárul a fiúk önállósági törekvéseinek támogatásához.

A családi környezet érzékelésével kapcsolatban azt találták, hogy a fiúk szigorúbbnak és következetesebbnek látták szüleik nevelését, és a konformitásra való nevelés az ő szemükben nagyobb hangsúlyt kapott, mint a lányoknál. Ezzel szemben a lányok több anyai támogatásról számoltak be, mint a fiúk. Mivel testvérek esetén akár a szándékolatlan nemi különbségtétel is problémákat tud okozni, érdemes erre is odafigyelnie a szülőknek.

A szülői tiltó gyakorlatok kérdése egyébként aktuális is jelenleg

Mint ahogy azt talán már mindenki tudja, az idei tanévtől tilos lett a diákok számára az iskolai mobilhasználat. Mint később kiderült, ezt egyébként a szülők túlnyomó többsége támogatja is. A Pénzcentrum videóblogjában, a CashTagben ezzel, illetve a témához közvetlenül kapcsolódó internetes zaklatással is foglalkoztunk, amelyben szakértők segítségével megállapítottuk: ez pont olyan terep, ahol szükség lenne szülői fellépésre.

A videóban elhangzott, hogy a gyermekek többsége egyébként nem tartja elégségesnek azt a fellépést, amit a szülők vagy pedagógusok egy ilyen helyzetben tanusítanak. Emiatt sok gyermek annyira bizalmatlan, hogy még csak meg sem kísérlik tájékoztatni a felnőtteket a problémáról. Ráadásul ez nem is serdülőkorban, hanem már hamarabb problémává válik, így tehát az itteni szülői fellépés sokszor már túl későn történik.