Súlyos döntés előtt áll rengeteg magyar diák: sokan követhetnek el végzetes hibát

Kevesebb mint egy hét múlva hozzák nyilvánosságra az idei felsőoktatási felvételi ponthatárokat, amelyet több mint 126 ezer, a felsőoktatásba jelentkező fiatal vár már tűkön ülve. A pontszámokon való izgulás és a Pont Ott Partira való várakozás mellett azonban más fontos események, illetve változások is alakítják majd az életüket.

A fiatalok egy jelentős része ugyanis mostanában találkozik élete első komolyabb pénzügyi kihívásaival. Az egyetemi, vagy főiskolai beiratkozással ugyanis sokan addig megszokott kényelmes életük végére is pecsétet tesznek. Különösen igaz ez azokra, akik ekkor költöznek el családjuktól és gyakran a településről is, ahol felnőttek. Az egyetemi városok pedig nem csak hogy hazánk legnagyobb és legzsúfoltabb, de legdrágább települései közé is tartoznak, ezek a diákok pedig egy ekkora környezetváltozás után kell hogy megkezdjék a felnőtt életüket.

Sokakat az a kérdés is csak ilyenkor csap arcon, hogy hogyan fogják megteremteni egzisztenciájukat és hogyan kezelik majd a munkával megkeresett pénzüket. Bár tudjuk, hogy mindenki helyzete egyedi, mégis vannak olyan általános buktatók, amikbe a fiatalok tömegei sétálnak bele legalább egyszer. A Pénzcentrum most ezek közül gyűjtötte össze a leggyakoribbakat, hogy te már elkerülhesd őket.

Nem terveznek költségvetéssel

Pénzügyeink kézben tartásának első alapköve, hogy mindig készítsünk költségvetést. Ennek megléte nélkül ugyanis előbb, vagy utóbb átláthatatlanná válnak költéseink. Az pedig, hogy nem tudjuk szorosan követni, hogy mennyi pénzt spórolunk meg a takarékoskodás iránti motivációnkra is negatívan hathat.

Arra hogy kidolgozzuk az első költségvetésünket pedig nem is igazán van jobb alkalom az egyetemi éveinknél. Bár ebben az időszakban a legtöbbünk még keveset keres és így a felelőssége is kevesebb, mint későbbi felnőtt életükben, viszont épp ezért kitűnő alkalom nyílik ilyenkor pénzügyi szokásaink kialakítására. Sok fejfájást spórolhatunk meg magunknak, ha a munkaerőpiacon aktív éveinkre ez a dolog már rutinná válik.

Első körben elég egy egyszerűbb büdzsét összeállítanunk, amihez ma már számos applikáció is segítséget nyújthat, ha nem szeretnénk tollal és papírral vetődni.

A lényeges dolog csak az, hogy életünk ezen szakaszában már kezdjük el vezetni, keresetünk mekkora részét költjük el és ennek megfelelően racionalizálni a kiadásainkat. Mivel diákként jellemzően keveset keresünk az utóbbi nem feltétlenül lesz egyszerű feladat, mégis jobb minél korábban letudni.

Nincsenek tartalékaik

A következő pontunk szorosan összefügg az elsőként említettel. Hallgatóként kinyílik előttünk a világ, de a lehetőségeink mellett a potenciális költségeink is megsorozódnak, ha nem gondoljuk jól át, hogy mi az, amire valóban szükségünk van. A képzésünk finanszírozása mellett az egyéb tanfolyamok, esetleg magántanárok, vagy sporttevékenységek például egy vagyont fel tudnak emészteni. Emellett pedig nyilván szórakozásra is áldoznunk kell valamennyit, egy egyetemvárosban pedig a hétvégi bulikra sem nehéz elszórni a spórolt pénzünk jó részét. Fiatalon pedig a legtöbben kevesen gondolnak bele, hogy érdemes a pénzük egy részét félretenni, hogy egy-egy nehezebb időszak alatt is biztonságban legyenek anyagilag.

A legtöbbeknek még valamilyen szülői segítség is elérhető ilyenkor, de nem szabad, hogy ez hamis biztonságérzetet adjon. Lehet, hogy ideig-óráig védőhálót jelentenek a felmenőink, ha kifogynánk a pénzünkből, azonban ez a kényelem sem tart örökké. Saját talpra állásunknak pedig az egyik alapja kell, hogy legyen, hogy megtanuljuk önállóan eltartani magunkat.

Meg kell tanulnunk értékelni, minden megkeresett forintot és lehetőség szerint módot találni rá, hogy egy részét félre is tudjuk tenni. Ennek segítségével már kialakíthatunk egy vésztartalékot, ami hasonló biztonságot ad majd, mint a szülői támogatást, viszont az utóbbival szemben teljesen önállóan rendelkezhetünk róla. Ahhoz, hogy anyagilag valóban  függetlenek legyünk életünk során érdemes évtizedekkel előre gondolkodni és kockáról kockára építgetni egzisztenciális hátterünket.

Rosszul gazdálkodnak a diákhitellel

2001-es bevezetése óta a Diákhitel különböző konstrukcióra több mint félmillió szerződést kötöttek és több mint 500 milliárd forintnyi kölcsönt folyósított a Diákhitel Központ. Ezek a hitelek a piaciakhoz képest rendkívül kedvező feltételekkel érhetőek el, ráadásul 2023. július 1-től a költségek  bevezetésre került egy rendkívül kedvezményes és több elemében ingyenes "diákhitel számla" is.

Ezek nagy segítségek lehetnek a hallgatóknak, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a konstrukciók egy része viszont szabadfelhasználású, ami sokakat ösztönöz arra. hogy a könnyen jött pénzből ne csak tanulmányaikat, hanem az azidő alatt felmerülő egyéb költségeiket is fedezzék. A sokak által ilyen fiatalon ritkán látott mennyiségű pénzt így könnyű szórakozásra, vagy más, sem a tanulmányi előmenetelüket, sem pedig az anyagi biztonságukat semmivel nem segítő dolgokra elszórni.

Ingyen pénz pedig nem létezik, ezt jól véssük az eszünkbe.

Bár a piaci hiteleknél még ma is kedvezőbb feltételeket kínál, már a szabfelhasználású Diákhitel1 kamata is 7,99 százalékos. Ha pedig nem tartjuk kézben a hiteleinket, nagyon durván visszaüthet a meggondolatlan pézszórás. Ezért is fontos már a hitelösszegről való döntés előtt stratiégikusan gondolkoni, csak akkora összegű kölcsönt igényelve, amire mindenképp szükséges van valódi, racionális céljaink megvalósításához.

Nem mernek befeketetni

Magyarországon a pénzügyi tudatosság még mindig bántóan alacsony szinten van. Erről pedig mi sem árulkodik jobban, hogy a fiatalok jelentős része, ha nem is szórja el egy-egy hirtelen szerzett pénzösszeget, a legjobb esetben is csak "ücsörög rajta". A 20 százalék feletti infláció mellett pedig ez önmagában is hibának számít.

A diákhitelekről például közhely, hogy okos felhasználásuk esetén valóban befektetések lehetnek a jövőbe. Ez pedig nem csak abban az értelemben van így, hogy a diploma megszerzéséhez segítenek hozzá, aminek segítségével a további karrierünket előmozdító diplomához kapunk. A 750 000 forintos összeghatárig kínált szabadfelhasználású diákhitelt ugyanis lehetőségünk van részben befektetésre is használni. 

7,99 százalékos kamatszint mellett persze nem mindegy, mibe fektetünk, ha valódi hasznot szeretnénk belőle realizálni, de ha belegondolunk már az inflációállósággal is jóval beljebb vagyunk. Ha pedig érzünk magunkban rá affinitást, akkor néhány százezer forintot kimondottan ügyesen is megforgathatunk. Hogyha bármi olyanban gondolkodunk, ami bonyolultabb az Állampapírnál, akkor azt is érdemes persze szem előtt tartanunk, hogy a kockázatok is nagyok. Az első lépés tehát mindig befektetési lehetőségeink felmérése kell hogy legyen, kockázatokat pedig csak olyan mértékben vállaljunk, amekkorában még "le tudjuk nyelni" az esetleges kudarcot is.

Nem foglalkoznak eleget a tanulmányaikkal

A leginkább magától értetődő, mégis a legsarkalatosabb hiba, hogyha egyetemistaként nem vesszük eléggé komolyan a tanulmányainkat. Ez pedig nem csak szégyent és csalódást sülhet (nekünk és adott esetben a családunknak is), hanem anyagi vonzata is jelentős lehet. Egy önköltséges félév ugyanis ma már bármelyik szakon súlyos százezrekben kerülhet, az egyetemről való kibukás és adott esetben egy új képzés elkezdése pedig hatalmas teher lehet pénzügyileg is. Sőt még egy-egy tárgy újrafelvételéért is mélyen a zsebünkbe kellhet nyúlni, ezért nem érdemes halmozni a következő félévre csúsztatott előadásainkat sem.

Ez, azaz a bukdácsolás talán a legköltségesebb, de egyben a leggyakoribb pénzügyi baklövés is, amit egyetemi éveink alatt elkövethetünk. Tanulmányaink elvégzésének halogatásával pedig távolabbi céljainkról dédelgetett álmainknak is megáshatjuk az árkot. Ezért a legfontosabb tanács, hogy ha azon szerencsések közé tartozunk, akiknek sikerült bejutniuk a felsőoktatásba, tartsunk is ki és öljünk bele annyi energiát, ami diplomát fial a tanulásra szánt éveink végén.