Fontos változás érik a magyar iskolákban: van, ahol már meg is lépték, sokan követhetik

A hazai közoktatás siralmas helyzete az előző év óta az egyik legélesebb belpolitikai vitaként borzolja a kedélyeket. A pedagógusok szakmai és anyagi megbecsültsége, a súlyos tanárhiány és maradi oktatási módszerek mellett a diákok leterheltsége jelenti az egyik legfőbb kihívást. Ez utóbbi probléma nem csak itthon, de tőlünk egészen távol eső országokban is fejtörést okoz az oktatásban részt vevő szakembereknek, a politikai döntéshozóknak és természetesen a diákoknak. A Vox nemrégiben egy olyan cikket közölt, melyben tanárok, kutatók és szülők bevonásával az egyesült államokbeli közoktatás egyik legvitatottabb elemét, a házifeladat intézményét vizsgálták. Az anyag érdekessége, hogy több ponton is erősen rezonál néhány hazai problémára, ezért az alábbiakban mi is szemügyre vesszük az írásban felbukkanó fontosabb gondolatokat. Szükség van -e 2023-ban házi feladatra? Van -e és, ha igen, milyen a jó házi? Vajon a házi feladat eltörlése megoldást jelenthet -e a leterhelt diákok számára? Cikkünkből kiderül, mint ahogy az is, vajon milyen tanulságokat vonhatunk le az Egyesült államokban éppen folyamatban lévő változásokból.

A távoktatás problematikája

A covid járvány betörésével 2020 márciusában a legtöbb oktatási intézmény az online- vagy távoktatásra állt át. Az újfajta berendezkedés számos kihívás elé állította a közoktatást és még inkább ráirányította a figyelmet néhány olyan dologra, melyek már korábban is éles viták tárgyát képezték: például a házi feladatokra. A járvány miatti átállással gyakorlatilag minden iskolai munka házi feladattá vált, de az, hogy ezt a diákok mennyire tudták otthon elvégezni, egyénenként változó volt. Luis Torres, egy bronxi általános iskola igazgatója a pandémia elején laptopokat biztosított az intézménybe járó diákoknak és csak ezután tudta meg, hogy sokan egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan rendelkeznek wifi hozzáféréssel, így ők jobb híján csak a lakhelyükhöz legközelebbi gyorsétteremben vagy mosodában tudták elvégezni a kiosztott feladatokat.

Egy 2021-es közvéleménykutatás szerint, az alacsonyabb jövedelmű szülők 25 százaléka mondta azt, hogy gyermekeik valamikor azért nem tudták elvégezni iskolai feladataikat, mert nem állt a rendelkezésükre számítógép; a magasabb jövedelmű szülők esetében ez az arány mindössze 2 százalék volt. Ezek a kihívások 2020-ban újkeletűnek tűntek, de valójában már addig is fennálló, csak éppen kevésbé látványos problémákra hívták fel a figyelmet.  A társadalmi-gazdasági szakadékból eredő teljesítménykülönbségre. Az elmúlt három évben az igazságossággal kapcsolatos aggodalmakra reagálva az iskolák az Egyesült Államok számos nagyvárosában véglegesen megváltoztatták a házi feladatra vonatkozó szabályzataikat (például korlátozták a házi feladatok mennyiségét, illetve osztályozásának módját).

Az, hogy a házi feladatokkal kapcsolatos elvárások enyhítése vagy eltörlése segíti-e a diákok közötti esélyegyenlőséget, vagy inkább árt nekik, továbbra is megosztó kérdés és egyelőre egyik oldal érvei sem tűnnek meggyőzőbbnek. A helyes kérdés nem is az, hogy eltöröljük-e a házi feladatokat. Sokkal fontosabb szempont az, hogy milyen típusú otthoni munkát adunk a diákoknak, és ehhez milyen feltételeket és körülményeket biztosítunk nekik.

Szükséges rossz vagy őskori maradvány?

A Covid-19-járvány idején kipattanó házi feladat-ellenes mozgalom hosszú múltra tekint vissza. Az otthoni iskolai feladatok célját és hatékonyságát már jóval több mint egy évszázada vitatják, főként annak tanulókra gyakorolt hatásai miatt. Kalifornia például 1901-ben betiltotta a házi feladatot 15 éves korig, és korlátozta az idősebb diákok számára, mivel attól tartottak, hogy az veszélyezteti a gyermekek mentális és fizikai egészségét.

A házifeladat-ellenes érvelés legújabb változata szerint a jelenlegi gyakorlat a támogatást nélkülöző, szociálisan hátrányosabb helyzetben lévő diákokat bünteti, a nagyobb erőforrással rendelkezőket pedig jutalmazza, ezáltal az egyenlőtlenségeket erősíti.

A probléma csak az, hogy a házi feladatok hatékonyságáról még mindig nem született kutatási konszenzus; a különböző módszerek más-más eredményre vezetnek és úgy tűnik egyelőre senki sem tud megegyezni a megfelelő mérőszámokban. Az Egyesült Államokban a Nemzeti Oktatási Egyesület és a Nemzeti Szülő-Tanár Egyesület a "10 perces szabályt" tekinti iránymutatónak, ami azt jelenti, hogy első osztályban mindössze napi 10 perces feladatokat ajánlanak, amely évfolyamonként 10 perccel nő, tehát a 12. évfolyamra eléri a 120 percet.

A házi feladat hívei szerint a meglévő tanulmányok túlnyomó többsége erős pozitív korrelációt mutat a házi feladat és a közép- és középiskolás diákok magas tanulmányi eredményei között. A kritikus oldal azonban azzal érvel, hogy ezek a korrelációs tanulmányok megbízhatatlanok, és olyan összefüggésekre mutatnak rá, melyekre továbbra sincs kézzelfogható bizonyíték. Abban az egyben nagyjából mindkét oldal egyetért, hogy a házi feladat hatékonyságát általános iskolai szinten nehezen lehet kimutatni, bár a támogatók előszeretettel érvelnek azzal, hogy a házi feladat építő jellegű szokásokat alakít ki a fiatalokban a jövőre nézve.

Mindezt azonban jelentősen befolyásolja a házi feladat milyensége, pontosabban az, hogy a diákok valóban hasznos, vagy csak bosszantóan felesleges feladatokat kapnak. "Mindannyian ismerjük a házi feladat negatív hatásait: stressz, kimerültség, családi konfliktusok, kevesebb idő más tevékenységekre, csökkenő érdeklődés a tanulás iránt" – írja Alfie Kohn a The Homework Mtyh című könyv szerzője, aki kötetében megkérdőjelezi a házi feladat általános indoklását. Szerinte ezek a negatív hatások az alacsony jövedelmű tanulók körében lehetnek a leghangsúlyosabbak". Kohn úgy véli, hogy az iskoláknak véglegesíteniük kellene a világjárvány idején bevezetett moratóriumokat, azzal érvelve, hogy egyáltalán nincsenek olyan pozitívumok, amelyek ellensúlyoznák a házi feladat hátrányait. Szerinte a legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy az előnyök még a középiskolában sem feltétlenül jelentkeznek. Elég csak szemügyre venni a finn oktatási rendszert, ahol a diákok minimális házifeladatmellett is hatékonyan képesek elsajátítani az iskolában tanultakat.

A koronavírus idején sok pedagógus panaszkodott arra, hogy a távoktatás miatt a szokásosnál is nagyobb kihívás volt rávenni a gyerekeket a házi feladatok elvégzésére. A tanárok az egész nap számítógép előtt görnyedő diákok a nap végeztével már nem akartak több időt online tölteni. Ezért néhány hónapig az iskola lazított a megszokott gyakorlaton, és a tanárok csökkentették az esti házi feladatok mennyiségét. Mindezzel azonban csak a felszínt kapargatjuk: az online tanulás ugyanis nem a házifeladatok feleslegességére, inkább az egyes diákok és családok közt tátongó társadalmi-gazdasági szakadékra mutatott rá.

A házi feladatok megszüntetésétől tehát aligha várható hathatós megoldás. Rengeteg diák ugyanis még normális körülmények között is híján van azon erőforrásoknak, amelyek segítségével sikeresen leküzdhetné az akadályokat és a házi feladatok elvégzésére összpontosíthatna. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2014-ben átfogó felmérést készített 34 fejlett demokrácia bevonásával. Az általunk is közölt ábrából kiolvasható, hogy Magyarország éppen egy helyezéssel az Egyesült Államok fölött, a hatodik helyen áll a házifeladatra fordított heti óraszámok tekintetében (több mint 6 óra). A számunkra igazán lesújtó adat azonban az, hogy mekkora a különbség magas és az alacsony társadalmi-gazdasági státuszú tanulók házi feladatra fordított heti óraszáma között. Ez az érték majdnem három óra, ezzel pedig hazánk a harmadik helyen tűnik fel az összes vizsgált ország közül.

A gazdasági-társadalmi szakadékból eredő látványos különbségekre a Vox újságírója is felhívja a figyelmet és kiemeli, hogy amelyik család teheti az egy méregdrága iskola utáni programba íratja a gyermekeit, ahol azok elsőosztályú asszisztenciát kapnak a házi feladatok feldolgozása és tananyag elmélyítése során. Fontos kiemelni azt is, hogy sok szülőnek a munkarendje nem teszi lehetővé, hogy esténként segítséget nyújtson a házi feladatban, emiatt rengeteg diák magára marad. A házifeladatok megszüntetése sokak szerint nemhogy javítana, de még ronthat is a helyzeten. „A tehetős családok továbbra is tudnak kihívást jelentő és lebilincselő tanulmányi élményeket nyújtani gyermekeiknek, és ezt továbbra is meg fogják tenni, különösen akkor, ha gyermekeik nem tapasztalják az elvárt szigort az osztályteremben" – fogalmazta meg kritikáját egy virginiai tanárcsoport.

Nem minden házi feladat egyforma

A nézeteltérések ellenére abban számos kutató egyetért: a szülők és az iskolák gyakran összekeverik a szigort a munkaterheléssel, és a feladatok mennyiségét a tanulás minőségének helyettesítőjeként kezelik. Többen felhívták a figyelmet arra, hogy a házi feladatok nagy részének nincs világos célja, felesleges kellékeket kell vásárolni a megoldásukhoz, és a kelleténél hosszabb ideig tart megoldani őket. Az egyik megkérdezett tanár kiemelte: a járvány elején a távolságtartás miatt egy-egy osztály akár négy teljes órát is töltött az osztályteremben. A szakember ahelyett, hogy végig előadást tartott volna, inkább több időt adott a diákoknak az önálló és projektalapú munka elvégzésére. Ennek köszönhetően a legtöbb tanítási nap végén már nem érezte szükségét annak, hogy hazaküldje őket további tennivalókkal.

Hasonló módszerrel éltek egy Massachusetts állambeli középiskolában is, ahol néhány tanár a lehető legtöbb órát kiscsoportos gyakorlásra hegyezte ki, így téve lehetővé téve a gyerekek számára, hogy olyan feladatokon dolgozzanak, amelyeket hagyományosan házi feladatként kapnának meg. A kísérletben részt vevő tanárok szerint az a két nyolcadikos osztály, amelynél ezt a stratégiát alkalmazták, a legjobban teljesített az állami teszteken, így idén már más tanárokat is ennek bevezetésére ösztönöztek. Egy másik megszólaló szerint a házifeladatok problémája részben arra vezethető vissza, hogy a „jó házi feladatok” megtervezése sokszor nem része a tanítási programoknak és a szakmai továbbképzéseken sem tárgyalják azt érdemben. Ő éppen ezért egy idő után a lehető legtöbb órát fordította át hatékony, tantermi gyakorlásra, és korlátozta a hazaküldött házi mennyiségét.

Eltörlés helyett átfogó stratégiatermetés

A Vox újságírója szerint az elmúlt évekből rengeteg tanulság vonható le. Nem elég, ha az iskolák csökkentik a házifeladatok számát, ezeknek a változtatásoknak egy olyan átfogó stratégia részét kell képezniük, amely minden diák számára javítja az oktatás minőségét. A házi feladat kiosztása előtt a tanároknak mérlegelni kell, hogy a tanulók megértik-e a munka célját, és meg tudják-e csinálni segítség nélkül. Ha a tanárok úgy gondolják, hogy ez olyan dolog, amit nem lehet megtenni az órán, akkor ügyelniük kell arra, hogy mennyi időt vesz igénybe a feladat, és milyen visszajelzést kell adniuk a jobb megértés reményében.

Arra a kérdésre, hogy szükség van -e a házi feladatra, az egyik megkérdezett tanár azt felelte:

„A gyerekeknek szükségük van a gyakorlás lehetőségére. Ha nem adunk nekik lehetőséget arra, hogy gyakorolják, amit tanulnak, akkor elfelejtik. Az már mindegy, hogy a munkát otthon vagy az iskolában végzik el.”

Azok számára azonban, akiknek az otthoni feltételek nem teszik lehetővé, hogy megfelelően készüljenek, további támogatást, az iskolaóra utáni hosszabb nyitvatartást biztosítanak. Ennek köszönhetően az iskola hétköznapokon körülbelül 18 óráig tart nyitva, még a szünetekben is. A helyi minisztérium programjain keresztül pedig külön erre a célra kijelölt tanítók segítenek a gyerekeknek az iskola utáni munkában, hogy azt a diákoknak már ne kelljen magukkal vinniük.

A házi feladat megszüntetése önmagában tehát nem sokat ér. Mielőtt ilyen döntésre adnánk a fejünket, érdemes elgondolkodni azon, hogy mi a jó házi feladatok célja. Alapvető fontosságú, hogy a diákok minden társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező csoportban egyenlő módon, megkülönböztetés nélkül férhessenek hozzá a megfelelő támogatáshoz és egyenlő esélyekkel fejleszthessék különböző kompetenciáikat Az már kevésbé fontos, hogy a feladott munka hazaérjen velük.