1 milliós tandíjjal ad angol diplomát a magyar egyetem: ezt tanítják a hallgatóknak

Pénzcentrum: Az IBS nyitóoldalán ezt olvasni: „… a patinás múlt helyett hallgatóink eredményeire és karrierlehetőségeire vagyunk büszkék.” Érzek itt némi fricskát az úgymond nagy múltú, magyar gazdasági egyetemek irányába. Miben áll ez a megkülönböztetés a számotokra?

Rácz Márton: Érdekes kérdés, hogy mikor kezdődik a patina kialakulása. Idén lesz 30 éves a mi iskolánk is, tehát már itt is kezd kialakulni valami jó értelemben vett patina. Van jelentős számú alumnink, ők azok, akik meghatározzák, hogy mi az, amit már elértünk, mit tudunk mondani a most szeptemberben bejövő hallgatóknak. Számunkra az angol oktatás szelleméből jön, hogy az a fontos, hogy a hallgató mit tud csinálni, amikor itt végez. Ezt nem annyira a munkalehetőségekre értem, bár ez is fontos, inkább úgy értem, hogy az egész oktatás arra van felépítve, hogy készségeket adjon át, hogy valaki képes legyen valamit létrehozni, diploma után azonnal és sikeresen helytállni a munkaerőpiacon. Kevéssé van fókuszban nálunk, hogy patinás, régi elméleteket taníttassunk meg a hallgatókkal, amiket a vizsgákon csak vissza kell tudni mondani valahogy.

Ebben más itt az oktatás, hogy sokkal készségorientáltabb, mint máshol?

Igen, de ez az évtizedek során változik. Amikor az IBS elkezdte a tevékenységét Magyarországon, ez a megközelítés, hogy a készségek a legfontosabbak, egyedül itt volt jelen a magyar felsőoktatásban. Mostanra már máshol is megjelent ez a szemlélet, ami örömteli, de mivel mi ezt elég régóta csináljuk, az oktatói gárda jó része évek, évtizedek óta velünk van, talán még mindig van valami előnyünk abban, hogy ezt a megközelítést, ami az úgynevezett kimeneti készségekre, a tanulási készségekre fókuszál, azt jobban csináljuk.

Az IBS egy magániskola, a felvételitek mennyiben különbözik?

A magyar diákok a magyar nyelvű képzésre a központi felvételi rendszeren keresztül jelentkeznek, ahogy minden más magyar felsőoktatási intézménybe. Ettől nem tudunk és nem is akarunk eltérni. Meg kell adni keretszámokat, hogy minimum, maximum hány hallgatóval indítjuk el a képzést,  és a hallgatók jelentkezési sorrendje alapján, aztán a felvételi pontszám, nyelvvizsga, érettségi stb. alapján a rendszer kiosztja a helyeket. Nálunk nincs államilag finanszírozott képzés. Néha vannak kampányok, a 25. évfordulóhoz volt ilyen, akkor 25 hallgató ösztöndíjat kapott a teljes képzés idejére, ingyen szerezhette meg a diplomáját, ha tudta tartani a szintet, teljesítette a vizsgákat.

A hallgatók mekkora hányada magyar?

Négy magyar képzésünk van, ami a hallgatói jelentkezések függvényében váltakozva fut. Egyre mindig van elegendő számú jelentkező, ez a gazdálkodás és menedzsment képzés. Papíron nyilván ugyanaz a képzés, mint bárhol máshol, hiszen ezek le vannak fektetve törvényben, hogy minek kell benne lenni egy ilyen képzésben. A hangsúlyok változhatnak, hogy mennyi matematikai megalapozás van meg mennyi közgazdaságtan. A másik három szakunk a nemzetközi tanulmányok, a nemzetközi gazdálkodás, illetve vállalkozásfejlesztés mesterszak. Ezek a jelentkezések függvényében indulnak. A gazdálkodás-menedzsmentre egyébként 30-40 diák minden évben jelentkezik.

És mik azok az idegen nyelvű képzések, ami magyar és egy angol diplomát is adnak?

Van az alapozó képzésünk, az international university foundation, aminek tényleg csak az a célja, hogy azokat a hallgatókat, akik nem annyira állnak biztos lábakon angolul, fél-egy év alatt felkészítse arra, hogy meg tudják kezdeni angol nyelven a tanulmányaikat. De az angol mellett szaktárgyakat is oktatunk nekik. Alapképzésben van három programunk. Az első év mindenkinek közös. Azt gondoljuk, hogy aki kap egy felsőoktatási diplomát, amit egy olyan iskolában szerez, ami már a nevében is business school, annak kell hogy legyen alap tudásanyaga, függetlenül attól, hogy utána melyik szakra megy. Ebbe beletartozik a a közgazdaságtan, pénzügy, számvitel, senki ne riadjon vissza, ha bele kell néznie egy vállalkozás könyveibe, beletartozik a HR, marketing. A második évtől lehet specializálódni. Ezek a képzések angol és magyar diplomát is adnak. Az University of Buckingham akkreditált partnere vagyunk.

Ezekre a szakokra mennyien jelentkeznek évente?

150-200-an, de csinálunk mesterképzéseket is, ezek is egyre népszerűbbek.  A mesterképzésre jelentkezők 80-90 százaléka külföldi hallgató.

Összességében mi a megoszlás a magyar és külföldi diákok tekintetében?

Nagyjából fele-fele, néha kicsit többen vannak a magyarok, néha kicsit a külföldiek.

Az alapképzésen milyen tandíjak vannak?

Az magyar alapképzés programokra 400 ezer forint a tandíj egy félévre. Ez a költségtérítéses képzéseknél megszokott ár. Pariban vagyunk a többi magyar felsőoktatási intézménnyel. A kérdés az, hogy valaki az itteni, gyakorlatorientáltabb képzést akarja-e választani, vagy azt, ahol több elméletet kap. Egyik sem jobb vagy rosszabb, ez választás kérdése. Az angol nyelvű képzések jelentősen drágábbak, 3700 euró egy félév, ami nagyjából 1,3 millió forint. Ez Magyarországon, magyar szemmel soknak hangzik, de ha valaki sikeresen teljesíti a követelményeket, kap egy angol diplomát is. Az árak összehasonlításában tehát a mieinket érdemes például Angliával összehasonlítani, ami bár a Brexit előtt hasonló volt ehhez, a kilépést követően nagyjából a 5-6-szorosa lett az EU-ból érkező diákok számára, és akkor ebben a megélhetési költségek még nincsenek benne. Természetesen hiába a tandíj, az IBS nem egy diplomagyár, nagyon komoly minőségbiztosítási és akkreditációs elvárásoknakk kell megfelelnünk. És akárhogy is, egy angol diploma értéke azért még mindig veri a magyart.

Több szakmában egyre nagyobb hangsúlyt kap, hogy maga a diploma, azaz a kiállított papír annyira már nem számít. A gazdasági világban akkor még igen is számít, hogy milyen az a papír?

Igen, olyannyira, hogy ha megnézed az álláshirdetéseket, rengeteg belépő jellegű pozíciónál is feltüntetik, hogy elvárnak valamilyen alapképzési diplomát. Az alapképzés kezd olyanná válni, mint régen az érettségi. Ez a minimumkövetelménye annak, hogy be tudd mutatni, hogy képes voltál elvégezni valamit, aminek persze lehet, hogy semmi értelme, de én biztos vagyok benne, hogy mi tudunk olyan képzést adni, aminek van. Az angol szellemből fakadó készségorientált oktatásnak igazán nagy a renoméja, és nem csak Magyarországon.

Tehát megvan az a réteg Magyarországon, amelyik be tudja ide íratni a gyerekét.

Abszolút. Nem azzal kell szembeállítani, hogy Magyarországon mennyibe kerül a felsőoktatás. Hanem azzal, hogy ha valaki elmegy Angliába, ott mennyibe kerül.

Több külföldi vagy magyar jelentkezik hozzátok a brexit óta?

Erre nehéz válaszolni, mert egyszerre történik a brexit és a koronavírus. A kettőnek az eredője, hogy nagyjából ugyanott vagyunk. Külföldön nagyon sokan halogatják a döntést, nem tudják, hogy tudnak-e Európába utazni mondjuk Indiából. Feltételezik, hogy nem engedik be őket a magyar hatóságok. Nagyon sokáig zárva voltak a magyar konzulátusok, nem is lehetett vízumot szerezni Magyarországra. Mindez nem segít.

Ha a kimeneti szempontokat nézzük, miben más az oktatásotok a versenytársakhoz képest?

Az angol oktatásnak mindig az volt a filozófiája, hogy készségeket, képességeket akar fejleszteni, és ezeket is méri. Ha visszagondolok arra, hogy milyen volt nekem a Közgázon, a legtöbbször elméletről volt szó, meg arról, hogy hogyan kell valamit kiszámolni. Ezzel szemben egy angol szemléletű oktatás azt várja el, hogy mit tudsz megvalósítani. És onnantól kezdve engem mint oktatót nem érdekel, hogy a hallgató tudja-e annál mélyebben a megoldás mögött rejlő elméleti hátteret, mint ami szükséges a gyakorlathoz. Aztán ahogy haladunk felfelé a szinteken, annál inkább elvárt, hogy elméleti oldalon is egyre támogatottabb legyen, amit az adott hallgató állít. Míg egy első évfolyamos alapképzős hallgatónál az az elvárt, hogy megértse, és el tudja mondani, hogy ha a nemzeti bank megemeli az alapkamatot, akkor mi fog történni a gazdaságban, és az hogyan befolyásolja az ő üzletét, addig egy harmadéves hallgatónál már elvárt az, hogy egy elemzést úgy tudjon elvégezni akár ismeretlen környezetben is, hogy kiválasztja, melyik modellt, milyen megközelítést érdemes rá használni. De ezen felül érti azt, hogy hogyan kell alkalmazni ezt a modellt, és ezt képes is megvalósítani.

Ennek az eredménye az, hogy amikor a hallgatóink kikerülnek a munkaerőpiacra, a cégektől azt halljuk vissza, hogy vannak olyan, a gyakorlatba azonnal átültethető készségeik, amik más egyetemekről kikerülő hallgatóknak gyakran nincsenek meg. Ők nem rosszabbak, csak máshol volt a képzési fókuszuk. Konkrét és azonnali előnyt nyújt a hallgatóinknak a munkaerőpiacon az a fajta képzés, amit itt kapnak.

A hallgatók itthon vagy külföldön helyezkednek el?

Nyomon követjük a karrierjüket: van egy munkahelyi kérdőív, amit évente, illetve kétévente kiküldünk minden alumni tagnak. Egy kérdőíves felmérésnél 10-15 százalékos válasz már elég jónak számít, és ennyi meg szokott lenni. Ebből az derül ki, hogy sokan maradnak itt külföldiek, különösen a pénzügyi világban. A három év általában nem elég arra, hogy olyan szinten megtanuljanak magyarul, hogy el tudjanak helyezkedni kifejezetten magyar állásokban. Ezért inkább olyan cégekről beszélünk, ahol az angol a munkanyelv., Morgan Stanley, IBM, Citi, ssc-k, ezeknél tudnak elhelyezkedni a legtöbben.

Azt jól sejtem, hogy a külföldi hallgatók inkább keletről jönnek?

Igen. Van ennek egy pénzügyi dinamikája is, mert egy francia középosztálybeli vagy elmegy francia egyetemre, vagy ha nagyon akarja, akkor meg tudja engedni magának, hogy Angliában tanuljon. Elég sokan jönnek a FÁK-országokból, Dél-Ázsiából – India, Pakisztán –, Afrikából bizonyos helyekről, nem mindenhol egyszerű vízumot szerezni Magyarországra, de Kenyából Nigériából például sokan tudnak jönni. Vannak dél-amerikaiak, talán nem olyan számban, mint lehetnének. A Közel-Keletről, Törökországból is érkeznek diákok.

Ez egy jó előrelépés egy ottani jómódú családnak, Magyarország mégiscsak Európai Uniós ország.

Így igaz. Sőt, ezek a hallgatók a Buckinghamivel egyenértékű diplomát szereznek nálunk. Nyilván az egy pénzügyi kérdés lenne, hogy meg tudják-e fizetni, hogy Angliában tanuljanak. Budapest egyébként nagyon vonzó hely, jó itt élni, pezseg az élet. Nem Bécs vagy London, de vannak jó dolgok, koncertek, lehet bulizni. Biztonságos – ez nagyon sokszor felmerül a hallgatók szüleinél, és a legtöbb helyen beszélnek angolul.

Milyen új trendek vannak a kortárs üzleti képzésben?

Az egyik új trend az üzleti adatelemzés. Erre most elkezdtünk ráállni, az MBA 3-4 éve fut már, a Greenfoxszal közös IT mesterképzésünk első évfolyama pedig most fejeződik be, de keresztfélévben is elindult, és megint el fog indulni, nagyon népszerű. Programozók ugyanis voltak, vannak, a programozóképzés, gazdasági informatikus stb. régóta létező szakirányok, de ez kitágult, és magába szívja az alapvetően üzleti vonal iránt érdeklődő hallgatókat is, ebben ez az újdonság. Nemcsak itt, hanem szerte a világon.

Talán mi voltunk az elsők Magyarországon, akik ilyen képzést megvalósítottunk, mivel a magyar nyelvű képzések törvény által előírt listájában még nem szerepel ilyesmi.

A másik általános trend az üzleti készségekre való fókuszálás. Az egyik nagyon fontos visszajelzés a munkaerőpiacról, hogy nem a nyelvvizsga számít, hanem a nyelvtudás. Ha valaki elmegy egy céghez, nem azt kérdezik, hogy van-e papírod a Rigó utcából, hanem átváltanak angolra, és bizonyítsd be, hogy tudsz beszélni. Ez a szemlélet kezd el kiteljesedni, azt látjuk, hogy cégek nem adott végzettséggel rendelkező munkavállalókat szeretnének felvenni, hanem szeretnének bizonyos készségeket látni. Megpróbálják megítélni ezek alapján, hogy mennyire felel meg az ottani elvárásoknak, mennyire illene bele a kultúrába stb. Tehát nem az elvégzett tárgyak listája, nem a megkapott diploma neve számít igazán, hanem a készségek megléte. Ez vezetett oda, hogy öt évvel ezelőtt úgy döntött az IBS, hogy ezt be kell vezetnünk, fontosak ezek az üzleti készségek. A Profession.hu álláskereső oldallal közösen csináltunk egy kutatást, ami végignézte az oldalukon fent lévő több mint 10 ezer álláshirdetést kulcsszavazás alapján, hogy mik azok a legfontosabb területek, amik ma Magyarországon számítanak az elhelyezkedésnél. Végül ez hat területre szűkült le, ezek az írásbeli és szóbeli kommunikáció, az IT-készségek, a kvantitatív jellegű készségek, a szervezési készségek és az elemzési készségek.

Akkor azt mondtuk, hogy legyen egy olyan programunk, mai nevén az  UpSkill program, ahol a hallgatókat a nekik leginkább megfelelő módon és szinten ezekben a készségekben segítjük, hogy előrébb lépjenek. Kicsit olyan ez, mint amikor valaki úszik, tud úszni, megvan a készsége, de ahogy én úszom, az nem összevethető azzal, ahogy Gyurta Dániel úszik. Mind a ketten haladunk előre a vízben, mégis más szinten állunk ebben a készségben. Azt mondtuk, hogy ezen a hat területen legyen egy-egy kötelező kurzus, amit a hallgatóknak el kell végezniük a sajátszintjükön. Ehhez nem külön mérjük fel azt, hogy a hallgatók mire képesek, honnan indulnak, hanem simán tanulnak, beadják a beadandókat, prezentálnak stb., és mi megnézzük a házi dolgozat egyes részelemeit és ez alapján meghatározzuk, hogy jelenleg milyen szinten állnak. Aztán a második évben annak a szintnek megfelelő kiscsoportos kurzusban fejlesztjük a hallgatók készségét.

Ezt azért nehéz lenne például megoldani egy több ezer fős egyetemen.

Nagyon sok csoport lenne az biztos. Amellett, hogy az IBS összességében is kis létszámú, az is számít, hogy kis létszámúak a csoportjaink. Készségalapú tanulást nem nagyon lehet 15 fő feletti csoportokban csinálni. A legtöbb magyar egyetemen gazdasági területen nem szokatlan, hogy 30-40 fős szemináriumok legyenek.

Említetted, hogy a hallgatóitok nagy része SSC-khez megy dolgozni. Más magyar egyetemeken sem jellemző, hogy ontaná a vállalkozókat. Nálatok mekkora hangsúlyt kap a vállalkozói képzés? Általában a hallgatók nagy többsége mindenhol azt mondja, multinál helyezkedne el inkább, nem vállalkozóként.

Van lemaradás általában véve a magyar gazdasági oktatásban a vállalkozási- hajlam és készségek fejlesztésével kapcsolatban. Szerintem mi is tudnánk többet és jobban csinálni. De a hallgatóink jelentős részénél van a háttérben családi vállalkozás, különösen a magyar nyelvű képzéseken. Ott nagyon jellemző az, hogy akár már a hallgató maga belekezdett valamibe, vagy viszi a saját üzletét, és azt gondolja, hogy ezt érdemes lenne megtámogatni azzal, ami az IBS közössége és oktatói hozzá tudnak tenni. Amennyivel több saját gyakorlati példát tud hozni valaki, annyival többet tud tanulni, és annyival többet lehet konkrétumokról is beszélni. Az angol nyelvű képzéseinkre általában inkább külföldi hallgatók, akik családi vállalkozási háttérrel jönnek, lehet, hogy az termeli ki a tandíjra valót. Az alapképzésen aki business management programegy, annak kötelező a kisvállalkozás kurzus, ahol megtanulja, hogyan kell összerakni egy üzleti tervet, hogy nem elég azt mondani, hogy majd nyitok az Andrássyn valamit, hanem oda kell menni, megnézni, hogy vannak-e helyek, amiket ki lehet bérelni és a többi. Ugyanez a mesterképzésen a strategic international management képzésre is igaz, itt is van egy kisvállalkozások kurzus.

Akkor a ti hallgatóitoknál sincs meg a nagyobb kedv a vállalkozáshoz?

Azt tudjuk, hogy nagyon sokan hazamennek utána a családi vállalkozásba, vagy elmennek szakmai gyakorlatra, aztán haza a családi vállalkozáshoz. De hogy maguk kezdenének vállalkozásba, ilyen tanuló kevesebb van.

Angliában láttál különbséget ebben?

Lehet, hogy meglepő lesz, de nem. Inkább azt láttam, hogy elég sok helyen az ilyen irányultságú hallgatókat összegyűjtik, és azt mondják, hogy ti vagytok azok, akiket nagyon érdekel ez a dolog, titeket ténylegesen csak erre fogunk tanítani, hogy ezt hogyan kell csinálni. Hogyan szerzel tőkét, befektetőket, hogyan döntesz, hogy hitelből vagy saját tőkéből finanszírozod stb. Lépésről lépésre végigvezetik őket egy hároméves képzés során, aminek a végén úgy hagyják el az intézményt, hogy sokkal többet tudnak, mint aki fél évet tanulhatott erről. De az általánosabb jellegű gazdasági képzésen nem mondom azt, hogy nagy különbség van a két ország között. A mentalitás fontos. Ahol még le vagyunk maradva, az a vállalkozói mentalitás. Az mindegy, hogy a saját cégemnél gondolkodom vállalkozásban, vagy egy nagy cégen belül szeretnék innoválni. Ugyanaz a logika, készségcsoport, megközelítésmód használható nagy cégen belül is.

A hallgatók egy szemesztert cégeknél töltenek gyakorlaton. Ezt hogyan lehet tető alá hozni?

Könnyű partnereket találni, az a kérdés, hogy aztán mi történik velük. Az IBS-nek több mint 80 stratégiai partnere van, aki ezt aláírja, az tényleg komolyan gondolja, hogy szeretne együttműködni az intézménnyel. De a kérdés az, hogy ez hogyan valósul meg. Mit ajánlanak a hallgatóknak, és mi az, amit az IBS tud nyújtani ezeknek a cégeknek. Ez a része inkább informálisan alakul. Az IBS karrier irodája ezt nagyon jól csinálja. Ők gyakorlatilag napi kapcsolatban vannak azokkal a hallgatókkal, akik érdeklődnek akár a cv-jük kipofozása iránt, akár egy beszélgetés iránt, hogy mik a lehetőségek, vagy konkrétan gyakorlatot keresnek számukra. És mivel ismerik őket, rögtön a legelejétől kezdve, képesek azt mondani az 5. félév elején, hogy most jött valami, ami neked jó lenne. De a felelősség azért a hallgatókon van. Nekik kell szakmai gyakorlati helyet találniuk, amiben természetesen segítjük őket.

Gondolom, a magyarok könnyebben találnak.

Igen, de a külföldiek is haza tudnak menni. Ami további könnyebbség, hogy az Erasmus programon keresztül nemcsak tanulmányi célból lehet külföldre menni, hanem szakmai gyakorlatra is. És az Erasmus programból ehhez még pénzbeli támogatás is elérhető.

Azt érzitek, hogy valaki szülői nyomásra jön ide, mégiscsak sok pénzt fizetnek a taníttatásra?

Nyilván találkoztunk ilyennel. A legtöbben megkérdezzük az elsősöket, hogy miért választották ezt az intézményt, és van, aki szülői nyomásra jön ide. De ilyen minden egyetemen van, nemcsak itt, hanem mindenhol a világban. Sok gazdasági szak most kicsit olyan lett, mint korábban a bölcsészet, szociológia, irodalomtudomány volt.

Oda most már kevesebben mennek, és aki nem tudja, hogy mi legyen, az elmegy inkább gazdasági szakra, mondván, ott legalább, ha elvégzek valamit, jobb fizetésre számíthatok. Úgyhogy sokszor nem kell a szülői nyomás sem ehhez.

Az IBS oldalán kiemelt szempontként írtok a hallgatói jólétről. Az már ismert, hogy a világ egyetemeit, ahogy a magyarokat is mérőszámok garmadájával mérik, aminek a végén azt mondják, ez vagy az a világ, Európa, Magyarország legjobb egyeteme. Ezek azonban nem vagy csak részben terjednek ki arra, mennyire jó mondjuk a hallgatóknak valóban ezeken az egyetemeken lenni, élni, tanulni. Nálatok mi az a különleges szempont, ami alapján a hallgatóitok jólétét segítitek.

Ez sajnos így van, erről általában a mérésekben kevesebb szó esik. És ahol mérik is, ott is általában az egész rendszer már meglévő adatokkal dolgozik ahelyett, hogy létrehozott volna valami újat. Nem tudom, hogyan lehetne kidolgozni erre egy rendszert, de mi nagyon fontosnak tartjuk a hallgatók visszajelzését, és azt hiszem, hogy a relatív kicsiségünk következménye, hogy mindenkit ismernek a hallgatói központban dolgozó admin munkatársak, ez az öt ember, aki ott dolgozik, lefedi azt az 1200 hallgatót, aki jelen van az intézményben. Névről, arcról ismerik őket, tudják, hogy kinek milyen eredményei vannak, ami egy nagyobb egyetemen sokkal nehezebb lenne

Ez is hozzájárul az emberarcúságunkhoz. A lemorzsolódás nekünk mint privát intézménynek hihetetlenül fontos, hiszen az államtól soha nem kértünk és nem kaptunk egy fillért sem. Mi a hallgatókból élünk, ezért nagyon fontos, hogy ők elégedettek legyenek. Ha megbuknak, tudják, hogy miért történt.

Elmagyarázzuk nekik, hogy mi az, amit nem csinálnak elég jól. Ennek egy eleme a wellbeing, a hallgatói jólét. Van egy dedikált csoport a hallgatói központon belül, a „wellbeing team”, egy kiváló angol kollégánk vezetésével, aki Angliában is hasonló munkakörben dolgozott, és a hallgatók jóllétéért dolgozik. A nemzetközi hallgatókat segítik a beutazás, szálláskeresés ügyintézésében, a karanténhelyzet menedzselésébenstb. Náluk lehet időpontot foglalni, és teljes titoktartás mellett beszélni akármiről, magánéleti problémákról is, van egy pszichológiai vonal is. És természetesen a jóléti program része az akadémiai jellegű konzultáció, ahol arról van szó, hogy melyik opciót vegyem fel inkább, átbeszélhetik a különböző oktatási lehetőségeket, és ebben kapnak segítséget, hogy mi az, ami jobb nekik. Ami a fontosságát és a jó működését bizonyítja, hogy alacsony és egyre csökken a lemorzsolódás.

Rögtön a beszélgetés legelején említetted a jó értelemben vett patinát, immáron 30 éve létezik az IBS, milyen alumni jött össze az egyetemen? Elképzelhetjük ezt úgy, hogy viszonylag tehetős, magániskolába járok diákok össze tudtak jönni annyira, mint ahogy például az USA-ban a nagy egyetemeken, hogy bizniszek, cégek, kiváló munkalehetőségek származnak abból, hogy valaki egy ilyen, mondhatni kiemelt, jómódú kisközösség tagja volt az egyetem alatt?

Van rá példa nálunk is, hogy az alumnis lét túlmutat pusztán az öregdiákok egységén. Az amerikai és az európai modell viszont nagyon eltér egymástól. Amikor egy nagyobb angol egyetemen dolgoztam, ott sem sikerült reprodukálni az amerikai modellt, hogy az alumni tagjai financiálisan is hozzájáruljanak az egyetem működéséhez és egymással aktív kapcsolatot ápoljanak.

Az IBS-en is sokáig nehéz volt motiválni az alumnit. Nem tudom, hogy ennek mi volt az oka. Nagyon szerették egymást a hallgatók, voltak kapcsolati hálók, üzleti és egyéb networkök, de nem jöttek vissza hozzánk. Ez is az utóbbi 1-2 év terméke, hogy kicsit tudatosabban elkezdtünk azon gondolkozni, hogy hogyan lehetne az alumnit bevonni. Ennek az első lépése mindig az informálás.

Tudjanak róla, hogy éppen mi történik az IBS-en. A második lépés az volt, és most kb. itt tartunk, hogy a szokásos kérdőívünk átalakításával megkérdeztük őket, hogy ki az, aki szívesen jönne vissza valamit csinálni. Tanítani, meghívott előadóként előadást tartani, akár csak egy órát, hogy elmesélje, hogy mit csinál, networkölni valamilyen eseményre stb. A 30 éves évforduló kapcsán most a terv az, hogy az ősz végétől 30 NGO-val, alapítvánnyal valamilyen jó ügy érdekében együtt jelenjünk meg, mert van olyan alumni, aki ezeknél az alapítványoknál dolgozik.. A következő lépés számunkra az, hogy ezeket a felajánlásokat egyrészt a gyakorlatban is hasznosítsuk, másrészt hogy megtudjuk azt is, hogy az intézmény mit tud adni a volt diákoknak. És legtöbbször csak térre vágynak, , hogy legyen egy lehetőségük arra, hogy találkozzanak a többiekkel. A külföldiek is van, hogy visszajönnek. Emellett a diplomaosztó az angol rendszerben egy időben eltolt esemény, ami szintén lehetőséget ad arra, hogy a végzős hallgatóink újra találkozzanak.

Mennyire nehéz magánegyetemet vezetni Magyarországon? A CEU körüli probléma mennyire volt hatással az IBS-re?

Semmilyen nyomást nem éreztünk a CEU kapcsán. Amit éreztünk, az objektíven a törvény, amely kimondja, hogy EGT-tagállammal lehet oktatási területen együttműködni ma Magyarországon. Mostanra a különböző bírósági fejlemények kapcsán a törvényben a bajor példát követve kikristályosodott, hogy mik azok a konkrét elvárások, amiknek meg kell felelni. Ilyen az például, hogy a külföldi partnerképzés megfeleltethető legyen a magyar képzések szintjének. Az általunk nyújtott angol nyelvű képzéseken két diplomát adunk ki: a University of Buckingham brit és az IBS saját magyar diplomáját.a,  Mindez olyan stabil helyzetet jelent, ami mind a magyar törvénykezésnek, mind az angol diploma vágyának meg tud felelni.

Az IBS rektor-helyetteseként mit látsz, mik jelenleg a felsőoktatás legnagyobb kérdései?

Ami nagy elmozdulás az egyértelműen a készségorientáció még erőteljesebb megjelenése, erről már sokat beszéltem. De talán az is egy nagy változás, hogy kezd megszűnni az összes képzési programban szerte a világon a diploma mint program relevanciája. Az abba vetett töretlen hit, hogy végigcsinálok egy programot, és a végén kapok egy diplomát, egyre inkább kezd eltűnni, hiszen a cégeket nem az érdekli a nap végén, hogy van-e diplomád, hanem hogy mi az, amit tudsz. Persze sok helyen a diploma beugró, az álláshirdetések világában mindenképp, de itt inkább az e mögötti filozófiáról beszélek.

Ez pedig nagy konceptuális változás a fejekben, ami  a felsőoktatást is egy úgymond sokkal modulárisabb irányba fogja lökni. Erre már vannak kísérletek.

A mikrokredit-szisztémában egy kisebb oktatási egység befejezésekor az ember kap  egy úgynevezett badge-t, többnyire egy elektronikus kitűzőt, ami bizonyítja, hogy elvégezte például az IBM egy tetszőleges képzését vagy egy neves egyetem marketing kurzusát. Aztán ezekből az elemekből össze lehetne jóformán gereblyézni adott mennyiségű kreditet és valamiféle profilt, ahol megvannak az alapok, és azt mondani, hogy ezeket mind megcsináltam. Kapok rá egy „diplomát”? Ennek egyelőre nincsenek meg a jogi keretei, a minőségbeli keretei, senki nem tudja, hogy hogyan lehetne a különböző helyeken szerzett krediteket összerakni, de ebbe az irányba fogunk elmozdulni.

A másik pedig a virtuális világ kihívásai. Az az általános mondás, hogy a felsőoktatáson általában véve a koronavírus-válság akkorát lökött, hogy 10 évet léptünk előre egy év alatt. Mert mindenféle olyan dolgot kellett végiggondolni és megoldani a virtuális eszközök használatában, amin mindenki gondolkodott, de nagyon lassan vagy soha nem csináltuk volna meg, ha most nem lett volna muszáj. Onnantól kezdve, hogy hogyan használjunk bizonyos eszközöket – a Microsoft Teams a magyar felsőoktatás megmentője, de a Zoom és az összes többi ilyen szoftver is nagyot ment –, ami a technofób oktatóknak az elején egy állati nagy ugrás volt, a következő lépésig, hogy egyes képzési elemeket, tanórát hogyan csináljak meg online. Az egyik órán papírrepülőt szoktunk hajtogatni, ezt nem tudom online megcsinálni, és még nem találtam meg azt a kollaboratív feladatot, amit a hallgatókkal tudnék csinálni, hogy ugyanazt a hatást érjem el, ugyanazt modellezzem. A harmadik szint pedig az, hogy konkrét kurzusokat hogyan gondolok újra a virtuális oldal behozatalával. Nyilván vérmérséklettől függően, informatikai eszközhasználat kompetenciától függően, pedagógiai kompetenciától függően az IBS oktatói az első fokot megugrották, az eszközöket mindenki képes használni, a második fokban nagyon jól állunk, képesek vagyunk nagyon jó órákat megtartani online. A harmadik fok, ahol jelenleg tartunk - ahogy a világ is. Vannak persze, akik régóta online oktatással foglalkoznak, ők most előnyös helyzetben vannak, és vagyunk mi, mindenki más, akik ezzel nem foglalkoztunk, az oktatási világ 90 százaléka.

Azt gondolom, hogy meg fogunk tartani bizonyos elemeket online, hiszen sokan nem tudnak ide utazni a jelenlegi helyzetben. A bevezető hetet például megcsináltuk online, és ez nagyon jó, mert aki külföldön van, később jön az országba, az is be tud majd simán csatlakozni.

(Címlapkép és interjúképek: Berecz Valter/kepszerk.hu)