Óriási tévhitben él rengeteg magyar: igazán nagy pénzt csak így lehet szakítani

Pénzcentrum: Tavasszal azt kérdeztem Moldován Andrástól, hogy ő most milyen ötlettel indulna befektetőket keresni. Azt mondta, hogy egy vakondháló-vetőgépet készítene. Magyarországon ma mik azok a területek, amik izgalmasak lehetnek a startupok számára?

Fazekas Barbara: Nem szabad úgy tekinteni a kérdésre, hogy Magyarországon mi lehet izgalmas. A startup egy olyan műfaj, ahol csak globálisan lehet gondolkodni. Nincs az az ötlet, ami exponenciális növekedést tudna csinálni csak az itthoni piacon. Úgyhogy az a kérdés, mi lehet globális szinten jó ötlet. Amennyire tudom, a biotech egy olyan terület, ami most nagyon forró, szeretném hinni, hogy az oktatás, az edutech is ilyen, és minden olyan, ami a medical technologie környékén mozog. Nem biztos, hogy ez egy teljes kép, de én ezeket látom a környezetemben. Nyilván a fintech is klasszikus erős ezen a szinten.

Mennyire pezsgő a magyar startup élet, le vagyunk maradva vagy inkább diktáljuk a tempót?

Szerintem egyértelműen le vagyunk maradva. Korábban, amikor még én is ebben a világban mozogtam, csináltunk jó néhány dolgot, amik valamennyire startupnak voltak elkönyvelve, de szerintem igazából nem azok volt. Mert az az óriási, exponenciális növekedés, fejlődés lehetősége, ami egy startupot, startuppá tesz, az nem volt bennük. Ezek izgalmas, innovatív vállalkozások voltak, most is sok ilyet látni idehaza, de ezek sok esetben nem azon a szinten mozognak, amilyeneket például nagy, nemzetközi exopókon lát az ember, azokhoz képest nagy a lemaradásunk.

A startupoknak többféle meghatározása van. Magyarországon melyik meghatározás van leginkább a köznyelvben?

Szerintem az eredeti fogalomtól már nagyon eltértünk, mára már gyakorlatilag bármi, ami valamilyen induló vállalkozás, az startup. Bármi, amikor három szimpatikus fiatal elindul, ők startupperek. Pedig valójában ha visszanézzük az eredeti definíciót, akkor a startup valami olyasmi volt, hogy technológiaalapú, exponenciális növekedésre képes ötlet, ami képes a befektetett összegtől függetlenül növekedni. Ezt úgy értem, hogy nem lineárisan, hanem exponenciálisan. Egy csomó olyan vállalkozásötlettel találkozom, ami nagyjából lineárisan növekszik. Persze lehet, hogy 40 százalékos margót tud csinálni, de olyan ötlet, mint a Facebook vagy effélék, azért tényleg kevés van.

Ez később nem okozhat gondot a befektetőkeresésnél? Hogyan állnak hozzá a befektetők Magyarországon ezekhez az induló vállalkozásokhoz?

Szerintem okoz gondot, de valamennyire az EU-s finanszírozásokkal mesterségesen kompenzált a piac. Klasszikusan a venture capital tényleg egy exponenciális növekedést elváró dologra van kitalálva, mert azt várja el elméletben, hogy én nagyon magas kockázatot vállalok a nagyon magas profitért cserébe. Ehhez képest ez a kelet-európai piac kicsit torz. Egy picit mesterségesen fel van turbózva a magyar befektetői piac, mert valójában sok esetben nem a saját pénzüket fektetik be nagyvállalkozók, hanem az EU-tól kapott, így-úgy feltőkésített pénzeket.

És ez baj?

Ezen nagyon sokat gondolkodtam már. Szerintem az van, hogy a mi régiónkban valójában nem olyan régen léptünk ki a kommunizmusból, nincs olyan vállalkozói réteg, mint Amerikában, ahol mondjuk ez több mint 100 éves történet. Valószínűleg az egész piac nem tudott volna elkezdeni gyakorolni, ha nincsenek ezek a mesterséges források. Ez persze nem tökéletes, meg nem az eredeti formának felel meg, de talán jobb, mintha semmi sem történt volna, mert annyi, piaci alapon meggazdagodott nagyvállalkozó nincs, hogy ezek a vc-k ilyen magánalapokból létrejöhessenek. Szóval ez nem az ideális állapot, de jobb, mintha semmi sem történt volna. Azt remélem, hogy bár az első generáció egy kicsit bénázósabb, de idővel majd belejövünk.

A legtöbb hozzáértői megszólalás szerint a startupok 90 százaléka sikertelen, szerinted is?

Nincs erre reprezentatív felmérésem, de szerintem ez igaz. Sőt, ennél talán még több elbukik, és 100-ból egy lesz sikeres. De ezek minding nagyon nagy ívű ötletek, hatalmas kockázatot vállaló dolgok.

Egy startup esetében a bukás azt jelenti, hogy az egészből nem lesz semmi?

Ez érdekes kérdés. Láttunk néhány olyan példát, hogy sokáig tudják kicsiben csinálni, és egyszer ráéreznek valamire, és nagyot nőnek. Például az Antavo ahogy fejlődött, az nagyon izgalmas vagy a Webshippy. De a dolgok nem mindig alakulnak, a többségénél a bukás az tényleg azt jelenti, hogy bezárja a boltot.

Lehet azt mondani, hogy kell valami technológiai újdonság, hogy igazán labdába rúgjon az ember?

A technológiának mindenképpen a részének kell lennie a startupnak. Mert ezt az óriási növekedést mással nem lehet pótolni, klasszikus kereskedelemmel semmiképp.

Az egyik legfontosabb gondolatod a startupokkal kapcsolatban, hogy az elejétől fenn tudja tartani magát a vállalkozás. Ez mit jelent pontosan?

Azt gondolom, hogy az ötlet mítosza egy picit túlburjánzott ebben a mostani startupvilágban. Valójában ugyanis ezek is csak vállalkozások lesznek a nap végén, ahol ki kell fizetned az alkalmazottjaidat, az irodabérletet és a többi. Persze lehet azt mondani, hogy majd szerzünk pénzt a befektetőktől, iterálunk, és majd egyszer csak rájövünk a business modellre. Ha minden ponton nincs legalább egy stabil hipotézised arra, hogy miből fog jönni a pénz, és miből fogod négy hónap múlva kifizetni az alkalmazottakat, szerintem az nem jó irány.

Most például az iPonNovation zsűrijében vagyok, de nagyon sok ilyen verseny zsűrijében ültem már, és azt látom, hogy sokszor nagyon jó az ötlet, ki van dolgozva logikusan a koncepció, választ ad akár valami társadalmi problémára is, de azon láthatóan senki nem gondolkodott a csapatból, hogy miből, hogyan fog jönni a pénz, és addig hogyan éli ezt túl a vállalkozás. Az is lehet, hogy ez egy olyan koncepció, ahová komoly befektetés kell. De akkor kell egy terv, hogy ma elkezdek tárgyalni a befektetővel, 6-8 hónapig tárgyalunk, addig miből él mondjuk az ötfős csapat? Lehet, hogy az a koncepció, hogy olyan családi háttérrel jövünk, hogy ez megoldható. Tök jó, de általában nem ez a helyzet. Pedig ez nagyon fontos, mert egy ponton túl el akarsz menni nyaralni, vagy kell egy új bicikli, és ha ezzel kapcsolatban nem vagy tudatos, hogy ezt nem csinálhatod ingyen a végtelenségig, könnyen belebukhat az ötlet.

Ez az egyik legnagyobb hiányosság itthon?

Ez is, meg az exportra való gondolkodás, hogy a 0. ponton hogyan lesz nemzetközi az ötlet.

Honnan ered ez a hiányosság?

Egyrészt a vállalkozói kultúra nagyon fiatal, az első vállalkozások a 90-es években kezdtek el működni, miközben Amerikában lehet, hogy már több generáció óta vállalkozó a család, egy csomó helyről tudsz tanácsot kérni. Vannak idősebb generációs vállalkozók. Én például egy csomószor gondolkoztam, amikor csináltuk a Greenfoxot, hogy kik azok a hiteles idősebb emberek, akikhez elmennék tanácsért. Vannak ilyenek, de nagyon kevés. Azért, mert még nem telt el elég idő, hogy legyen egy olyan idősebb generáció, akihez a fiatalok fordulhatnak.

A hazai oktatási rendszer nem hibás ebben?

De persze, a másik nagy hiányosság az oktatásban keresendő, és nagyon örülök, hogy felvehettem ezt a sapkámat. Amikor én végeztem az egyetemen 12 éve, akkor még a külkereskedelmi főiskola arról volt híres, hogy ez mennyire gyakorlatias, meg vállalkozó szemlélet oktat. A végén csináltak egy felmérést az évfolyamban, hogy ki szeretne vállalkozó lenni. Az emberek 2 százaléka tette fel a kezét. 98 százaléknyian nagyvállalatokhoz szerettek volna menni dolgozni. Jelenleg a METU-n dolgozok, és ezen nagyon sokat gondolkozunk, hogy mit kéne kezdeni ezzel a kérdéssel, mert az az általános koncepciónk, hogy egy alkotó egyetemet építünk. Nemrég hoztuk létre ezt a fogalmat, hogy el tudjuk magyarázni, mi az esszenciája az oktatási módszertanunknak. Alapvetően az, hogy az egész egyetemes képzési modellt kicsit megkérdőjeleztük jó pár éve, és létrehoztunk egy my brand névre hallgató oktatás módszertant, ami egy portfólión alapuló oktatás nemcsak a művészeti, hanem a gazdasági karon is. Bejön a hallgató, és a diplomamunkája nem egy klasszikus dolog, hanem a projekteket kell prezentálnia, amikben dolgozott a hallgatói évei során. Még csak pár éve csináljuk, de a terv szerint ezek lehetnek kisvállalkozások meg startupötletek is. Nekünk is vannak startupprogramjaink, de nem elég csinálni a klasszikus egyetemi dolgot, és aztán azt mondani, hogy tessék, itt van egy startupprogram. Ez önmagában jól hangzik, de ettől semmi nem fog történni. Segíteni kell a hallgatókat abban, hogy kipróbálják magukat, hogy hibázzanak, dolgozzon együtt társterületekkel, felépítsen egy pénzügyi tervet már nagyon korán, hogy tudják, egyáltalán minek kell utánagondolniuk, hogy legyenek erre izmaik.

A művészetisek gyakran azzal rukkolnak elő, hogy be akarok vezetni mondjuk egy divatmárkát. Csodálatos selyemszoknyát tudnak tervezni, de mi kell még ahhoz, hogy ez ne csak a nappalimban legyen egy próbababán. Ehhez az kell, hogy projekteken dolgozzanak, csapatban legyenek, mert egyedül nem fog menni, hogy a 0. ponton értse például egy művészetis hallgató is, hogy miből áll egy vállalkozás.

A startupokról való beszélgetés mostanra már elég mainstream, de a pénzről kevesebb szó esik. Milyen indulótőke kell egy jó startup ötlet megvalósításához?

Innen szerintem ezt nem tudjuk megközelíteni. Hacsak az ember nem tudja magának megfinanszírozni az ötletét. Onnan tudod megközelíteni, hogy az ötleted el tud-e jutni egy pilot fázisba a rendelkezésre álló keretek között. Amennyire látom, a magyar „támogatói” piac arra van berendezkedve, hogy oda ad egy sitfundot, ami 9-11 millió körül van, aztán ad egy kicsit nagyobbat, 30-50 milliót, aztán attól függ, melyik befektető cég, 100-250 milliót is ad, és innen felfelé jönnek a milliárdos tételek. Ezekhez a szintekhez elvárnak bizonyos validáltsági szintet. Az alappénzhez kell, hogy értelmes gyerekek legyetek, el tudjatok számolni háromig, meg legyen egy jó gondolatotok. De a 30-50 milliósnál már be kell tudnod mutatni, hogy te el tudtad valakinek adni ezt a dolgot. Hogy létezik olyan ember, aki ezt megveszi. Meg legyen egy terved, hogy ezt hogyan fogod a következő szintre léptetni. Ez nem startup, de saját példa, egyszer fundraseltem egy magániskolára, ami egy egészen más kategória, ebből a szempontból kívül esik a klasszikus befektetési kereteken. Ott rögtön az indulásnál majdnem 600 millió forint kellett volna. Ez persze egy más sztori, kell ingatlan, akkreditáció, biztosítás, tornaterem-felszerelés, mert a törvény előírja. Mivel a magyar befektetői piac nagyrészt vc-kből áll, egy-két private equity szereplővel, arra a validáltsági szintre, hogy én 10 éve foglalkozom felsőoktatással, itt van a csapatom, és szeretnék erre 600 millió forintot, erre nincs 600 millió forint.

Amikor zsűrizel, mik a legfontosabb paraméterek, amiket figyelsz?

A számok, hogy miből fognak élni, ott mik a valószínűségek. Második, hogy milyen maga a csapat, illetve hogy mennyire tudnak nemzetközi kontextusban gondolkodni.

Azt mondtad, fontos, hogy már a nulladik ponttól lássuk a külföldi jelenlétet egy startup esetében. Magyarországról milyen irányba lehet terjeszkedni, kelet vagy nyugat?

Attól függ, mivel. A személyes hitvallásom, hogy kelet felé könnyebb, ha B2B típusú a dolog. A B2C-nél meg nagyon azon múlik, hogy mi a terméked. Minket könnyebben elfogadnak keleten mint kelet-európaiakat, mert európaiak vagyunk, ez egy európai termék, és nincs rajtunk a kelet-európai szégyenbélyeg. De egy kínai social media működést megérteni, ahhoz mindenki kösse fel a gatyáját. Mi most belevágtunk, rengeteg pénzbe kerül, és még mindig a jéghegy csúcsát kapargatjuk. Ez egy teljesen más univerzum. Én főleg szoftveres cégekbe látok bele, ahol termékfejlesztéseket csinálnak, és aztán megpróbálják akár valami spinoffba kiszervezni vagy saját maguk finanszírozzák a termékfejlesztést. A kezdetekben nem tudod csak social medián keresztül eladni a terméket, kellenek kapcsolatok.

És nyugat felé mi mindig csak kelet-európaiak leszünk, ezt érzem, ott mindig extrán kell bizonyítanod, hogy egy multicég egyáltalán szóba álljon veled egy tesztkampányra vagy bármire. És nem igaz, hogy kelet felé kisebb a vállalkozói kultúra. Kínában ez régebbi, mint Amerikában. Keleten senkit nem érdekel, hogy Párizsból jöttél vagy Budapestről, nekik ez egykutya. Az számít, hogy működik-e, amit csinálsz. Ha működik, köszönjük szépen a munkát, sokkal több sikersztorit látok a saját környezetemben kelet felé. Nyugaton azért ez a hol születtél, ez mégsem egy német megoldás nagyon benne van a kultúrában. A keletiek ilyen szempontból sokkal technokratábbak.

A különböző versenyeknél, startup programoknál mik a hasonlóságok és a különbségek?

Vannak olyan versenyek vagy programok, ahol az ötletekkel is foglalkoznak, de az szerintem csak a gyakorlásra jó, hogy kapj visszajelzést, jó irányba halad-e a gondolkodásod. Azzal viszont nagyon egyetértek, hogy olyanoknak adjanak pénzt, és a legtöbb verseny, inkubátor program ilyen, akik valameddig már eljutottak maguktól. Mert ha rögtön a 3. hónapban kapsz egy csomó pénzt, nem biztos, hogy jó irányba vinné el a dolgokat, játszós pénznek is felfoghatnák sokan. Viszont ha a saját bőrödet viszed a vásárra, akkor egész máshogy dolgozol.

Igaz az, hogy ezen a piacon ügyesebbek a fiatalok?

Igen, egyszerűen azért, mert az idősebbek nem szerezhettek tapasztalatot ebben a világban. Az én szüleim a kommunizmusban születtek, ahol az egész kereskedelmi logika, hogy hogyan működik a gazdaság, nekik ezt nem kellett megérteni. Majd aztán felnőttkorukban szépen, de az egy másik tudás, amit felnőttkorodban raksz össze, mint amibe beleszületsz.

Máshol is így van ez? Nem mindenhol volt kommunizmus.

Erre nem tudok biztosat mondani, de egyszer olvastam egy cikket, hogy Amerikában sokszor a 40+-os stratuppereket veszik igazán komolyan, mert ők már elbuktak egyet-kettőt.

Ha hozzád jönnének tanácsért fiatal startuperek, miben tudnál segíteni?

Két dolgot tudok részleteiben megítélni. Az egyik a pénzügyi szemlélet, a másik az üzletfejlesztés, sales, marketing. Nekem ez a szakmám, hogy hogyan lehet nemzetközi piacra vinni termékeket.

A nagy pénzkeresésnek ez az útja? Hogy nemzetközi piacra kell menni?

Szeretnék ebben hinni.

A mostani versenyen ahol zsűrizel a zsűri 90 százaléka nő. Ez mennyire reprezentálja a magyar piacot?

Semennyire. Ez egy különlegessége ennek a versenynek, hogy így válogatták össze a zsűrit, mert egy ilyen összetételű zsűri máshogy nézi a versenyt, de lehet, hogy három ujjamon meg tudom számolni, hogy hányszor találkoztam hölgyekkel igazi befektetői prezentációs helyzetben. Meg hány női vállalkozót ismerek. Ez egy elég megosztó kérdés, én úgy látom, sokszor nehezebb a pályán, ha nő vagy de sokszor könnyebbséget hoz. Nem igaz hogy ennek csak hátulütői vannak. Lehet arra hivatkozni, hogy azért alakult így, mert a nőket kizárták a férfiak, de szerintem nem. Az van, hogy a nők alapszemélyiségében más a Gauss-görbéje. Egy nőből is lehet jó felső vezető meg vállalkozó, de kevesebben akarják. 27-28 éves korodra, mire buktál eleget ahhoz, hogy valami izgalmasat kitalálj, sok nő már nem azon gondolkodik, hogy hogyan vihetném Szingapúrban piacra ezt a terméket, hanem hogy hány kisbabája legyen. Ez pedig tök normális. Én nőként egy csomó ilyen helyzetben benne vagyok, és azt gondolom, hogy ha akarod, akkor odaengednek bárhová. Olyat még nem láttam, hogy azért kizárnak, mert lány vagy. Persze az elején rohadt kínos, nem értik, hogy mit keresel ott, kinek az asszisztense vagy.

Ez egy kicsit férfias világ, mert a férfiak jobban az eredmények alapján ítélnek meg. Persze nőként kínos az első három megbeszélésen részt venni, de aztán egy ponton úgyis kiderül, hogy te tudsz teljesíteni, onnantól kezdve meg pont nem érdekli őket, hogy fiú vagy vagy lány. Ez sokszor szerintem csak egy felesleges hiszti a téma körül. Túl kell rajta lenni, ennyi. Minden fórumon, ahol arról kell fröcskölni, hogy mennyire elnyomtak minket, nőket, azt próbálom elmondani, hogy ez nem jó megközelítés. Igen, néha tök gáz dolgok tudnak történni, de nem szabad ezeken felakadni, ez az élet más területein is előfordulhat. Tovább kell csinálni, és akkor annak meglesz az eredménye.

Ha egy tanácsban kellene megfogalmaznod, mit mondanál egy induló startupnak?

Hogy sokkal nehezebb lesz, mint ahogy a legdurvább álmukban gondolták. Szorozzák meg az elgondolásukat százzal, és még annál is nehezebb lesz.

(Címlapkép és interjúképek: Tuba Zoltán/kepszerk.hu)