Na ezért nem tudnak tömegek kilépni a szegénység körforgásából Magyarországon

Pénzcentrum: Honnan indult, hogy telt a gyermekkora?

Dr. Orsós Zsuzsa: Egy kis baranyai faluban, Németkéren nőttem fel a család hetedik, legkisebb gyermekeként. Édesanyám analfabéta volt, édesapám is nehezen írt, olvasott. Szegénységben éltünk, az első saját babámat iskolás koromban kaptam az egyik nővéremtől. A jelenből visszatekintve viszont átértékelem a szegénységünket, látva, hogy a mai szegregátumokban milyen körülmények között élnek emberek. Nálunk volt áram, vezetékes víz, WC a házban; a közvilágítás és az aszfaltozott út természetes volt a faluban.

Mi adta a motivációját a tanuláshoz?

Édesanyám rengeteget dolgozott. Amikor hazaért a munkából, nekiállt főzni, majd ellátta az állatokat, gondozta a kertet. 10 évesen én tanítottam meg írni, olvasni. Kislányként is felismertem, hogy mennyire kevés jutott neki a jóból. Én egy kevésbé kiszolgáltatott életről álmodoztam, és ehhez a tanulás volt az egyetlen jó lehetőség.

Van rossz emléke fiatalkorából?

Akkor bosszantott, vagy mondhatom, hogy mélyen bántott az igazságtalanság, de ma már örülök, hogy ilyen is volt az életemben, mert ez kellett ahhoz, hogy még inkább meg akarjam mutatni, hogy megállom a helyem a suliban. Szerencsére sok jó emberrel is találkoztam, akik talán jobban bíztak bennem, mint én saját magamban. Az érettségi utáni első munkahelyem a Pécsi Tudományegyetem Közegészségtani Intézete. Az akkori főnököm Ember István professzor nem foglalkozott azzal, hogy cigány vagyok. Amikor öt év után felvételiztem a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karának biológus szakára, Ő egy félállást ajánlott nekem. Ez anyagi biztonságot jelentett a tanulmányimhoz. A Tisza partján egy teljesen új élet várt rám: újra fiatal és diák lettem, megtanultam az önállóságot, megtapasztaltam a szabadságot és hálás voltam, hogy belevágtam a tanulásba.

Mivel kezdett el foglalkozni a diploma után?

A doktori disszertációmban azt kutattam, hogy a cigányság körében van-e olyan genetikai hajlam, ami a daganatos megbetegedések magasabb arányát okozza. A vizsgálat egyértelműen kimutatta, hogy nem a genetika, hanem az életmódbeli, környezeti tényezők a döntők.

Mit ért ez alatt?

Sajnos közhely, hogy a hazai cigányság egy jelentős része nagyon rossz szociális helyzetben él. Évtizedek óta nem tudnak kilépni a szegénység körforgásából. Azok a gyerekek akik, szegénységben nőnek fel, komoly hátrányokkal indulnak az oktatásban, a készségeik nem tudnak kifejlődni/kiteljesedni. Nehezebben veszik az akadályokat, és ha elvégzik is az iskolát, a munkahelykeresés/megtartás komoly problémát jelent számukra. Nem kell nagyon bonyolult dolgokra gondolni: a munkahelyek nagy része a városokban van, amihez albérletre, vagy saját kocsira lenne szükség.

Ez sokunk számára természetes, de a szegregátumokban élő családok számára még a havi távolsági bérlet ára is szinte kifizethetetlen.

Sokszor ezek - a sokak számára láthatatlan dolgok - vannak a döntések mögött. A fiatalok jó része már a tanulást is emiatt hagyja abba. Sajnos csábítóbb 16 évesen pénzt keresni, mint tanulni. Sajnos a szülők nagy része kifejezetten örül, ha a gyerekek kimaradnak a suliból, hiszen így lesz önálló jövedelmük és nem nekik kell a létminimumból eltartani őket. És a szegénység körfolyamatának ez a csapdája. A munkahely megtartása lényegesen nehezebb az alkalmi munkából, a napi bejelentéssel dolgozók vagy a képzetlen munkavállalók számára. Általában ők lesznek legelőször munkanélküliek. 

Hogy lehet ebből a körforgásból kilépni? Hogy látja 2021-ben a hazai cigányság helyzetét?

Ebből a folyamatból nagyon nehéz kilépni. A rendszerváltás előtt sokkal több roma embernek volt érdemi munkája, ami nem csak anyagi téren volt fontos, hanem a társadalmi integrációt is elősegítette. A közfoglalkoztatás és az alkalmi munka csak a létfontosságú dolgok finanszírozására elegendő. Arra nem ad lehetőséget, hogy tartalékot halmozzunk fel és esetleg egy váratlan esemény esetén bármit felújítsunk, kicseréljünk  a környezetünkben. Egyetlen lehetőség a tanulás. Ez kétségtelen, de mondjuk ki, a tanuláshoz pénz kell. Ahhoz, hogy a tanulás hasznossága ne legyen kérdés, meg kell változtatni a szemléletünket, az attitűdjeinket, ami rendkívül nehéz, ha az ember a napi megélhetési gondokkal küzd.

Az egészségi mutatók is szorosan összefüggnek a szociális státusszal. Sokkal rosszabb életkilátásokkal kell számolni.

Az Eurostat 2011-es adatai szerint az EU-28 országában élő cigány nők átlagosan 17 évvel korábban halnak meg, mint az ugyanitt élő, nem cigány származású nők. (Forrás: Closing the life expectancy gap of roma in Europe, 2018.). Megdöbbentő látni, hogy a szegregátumokban gyakran víz, villany nélküli, háznak nem nevezhető „építményekben” élnek. Rossz arra gondolni, hogy a mostani koronavírus járványban hogyan tudták megoldani a hátrányos helyzetű emberek a vészhelyzet hozta igen komoly kihívásokat, mint pl. kézfertőtlenítés, folyóvizes kézmosás vagy (elvileg) egyszer használatos, eldobható maszk vagy távolságtartás, elkülönítés…

Sokat tesz a helyzet javításáért. Miből áll ez a tevékenység?

Magánemberként és egy civil szervezet vezetőjeként is fontosnak tartom, hogy propagáljam az oktatás fontosságát. Alapítványunk Bogdán János nevét viseli. Ő volt a Gandhi Gimnázium első igazgatója, aki sajnos fitalon autóbalesetben hunyt el. Ahogy ő is, az Alapítványunk is mindent megtesz azért, hogy minél több hátrányos helyzetű diák sikeresen fejezze be iskoláit és képes legyen megtalálni azt a foglalkozást, amiben jól érzi magát.

Hiszem, hogy megfelelő motiváló környezetben a gyerekek le tudják dolgozni a  hátrányukat. Meghatározó, hogy életünk során milyen impulzusokat kapunk. Kulcsszereplőknek tartom az óvónőket, a pedagógusokat és a védőnőket is, akik a szülőket és a kisdiákokat is segíthetik abban, hogy együtt képesek legyenek apró lépéseket tenni a változás felé. Rakjuk félre a sztereotípiákat, adjunk egy esélyt a nehéz környezetből jövőknek!