Nem csitul az árhorror a magyar boltokban: nagyot nézhetnek a kasszáknál az idősek

Publikálta legújabb, májusra vonatkozó statisztikáit a Központi Statisztikai Hivatal. A számok alapján pedig egyelőre távoli célnak tűnik, a kormány által áhított és az végére remélt egyszámjegyű infláció. Bár az év eleji rekordhoz képest határozott javulásnak tűnik az ötödik hónapra vonatkozó, 21,5 százalékos általános drágulás, a pozitív várakozásokhoz képest ez a szint még jóval magasabb. És arról sem érdemes nyilván elfeledkezni, hogy a jövő év végére már bőven megindult az infláció szárnyalása. Mivel pedig hónapról hónapra emelkedett a drágulás üteme, az éves bázison lassuló drágulás nem feltétlen jelenti a reálinfláció csökkenését.

Árulkodó, hogy az előző hónaphoz képest, bár a fogyasztói árak átlagosan 0,4%-kal csökkentek, az élelmiszerek átlagosan 0,1%-kal drágultak. Ezen belül a párizsi, kolbász 0,9, az idényáras élelmiszerek (burgonya, friss zöldség, friss hazai és déligyümölcs összesen) 0,4%-kal többe, a sajt 2,3, a rizs 1,7, a vaj és vajkrém 1,3, a péksütemények 1,3, a tej 0,9, a baromfihús 0,6%-kal kevesebbe került. 

Az általános élelmiszerinfláció pedig 2022 májusához képest még mindig döbbenetesen magas, 33,5 százalékos volt. Ez pedig csupán a jéghegy csúcsa. Számos termék drágult ugyanis ezt is jócskán meghaladó mértékben. 

A csúcsdráguló a vöröshagyma volt, aminek fogyasztó átlagára nem kevesebb mint 133 százalékkal magasabb, most mint egy éve volt. Döbbenetes, de 2022 májusában 1kg belőle átlagosan 289 forintba került, ma viszont már 673-ba. Szintén nagyot ugrott az étkezési só átlagára is, egy éve még 169 forintért lehetett venni, ma már inkább 313 forint környékén. De hasonlóan drasztikus mértékben drágult a kenyér is, aminek az átlagára egy év alatt 82 százalékkal ugrott meg.

Az idősek nagyot buktak az élelmiszerinfláción

Az élelmiszerek drágulása nyilván mindenkit érint, aki csak él és mozog. Fontos viszont megjegyezni, hogy a társadalom egyes rétegeinek életére különböző mértékben hat ki. Ebből a szempontból az a legfontosabb szempont, hogy ezen csoportok mely termékeket mekkora mértékben fogyasztják. Értelemszerűen a nyugdíjasok árérzékenyebbek az átlag fogyasztónál. Részben a már említett szempont miatt, azaz mert az élelmiszerek nagyobb részét teszik ki összes vásárlásuknak, részben pedig azért, mert jellemzően anyagi helyzetük, de legalábbis állandó havi jövedelmük is rosszabb, mint az aktív keresőké.

A Központi Statisztikai Hivatal egyébként az egyes társadalmi rétegekre bontva is hónapról hónapra kiadja a legfrissebb statisztikákat, amik rendre igazolják is az általunk az előbb felvázolt hipotézist. Az idősek pedig az élelmiszerinfláció egyik legnagyobb veszteseinek számítank. A májusi statisztikákban ezt a nyugdíjas fogyasztóiár-index is visszaigazolta, ami 22,9 százalékos volt (tehát 1,4 százalékkal magasabb az általános inflációnál) A különbség élelmiszerekre bontva a statisztikán viszont nem látszik. Az idősek szempontjából kritikus kiadási főcsoportban a teljes népességre vonatkozó infláció 33,5 százalékon állt, a nyugdíjasokra vetített pedig mindeközben 33,4 százalékos volt.    

Ettől persze még az idősek árérzékenysége  nehezen vitatható. Az igen magas, 33 százelékot meghaladó áltagba pedig az árstopos termékek, illetve a "csupán" egyszámjegyű drágulást produkáló termékek is beleszámítanak, nem csak az egészen abszurd mértékű áremelkedést mutatók.

Egyre inkább a hétköznapok durva realitásává válik tehát az az évekkel, évtizedekkel ezelőtt nosztalgikus panaszkodásnak ható megállapítás, hogy egyre drágább az élet és egyre kevesebbet ér az idősek nyugdíja.

Mára ugyanis ténykérdés, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke historikusan is alacsony szinten van. Egy átlagos nyugdíjból pedig - ahogy már említettük - nehezebb dolog megbirkózni a horrordrágulással, mint bérből és fizetésből, ahol mindig ott van lehetőségként akár a munkahelyváltás.

Ebben a hónapban is megvizsgáltuk tehát az alapélelmiszerekre vetített drágulást, valamint azt, hogy pontosan mennyire is futná az egyes élelmiszerekből, ha egy átlagos nyugdíj minden forintját az adott típusú termékre költenénk. Azokat a termékeket vizsgáltuk, melyekre az idősek a leginkább rászorulnak, ugyanis ha kapunk ezekre vetítve kapunk egy mélyebb képet a nyugdíjak vásárlóértékének változásáról, akkor azt is tisztábban láthatjuk, mennyire is kerültek nehéz helyzetbe az idősek.

Felfalta a korrekciókat a drágulás

A járvány és az orosz-ukrán háború hatásai nyomán drasztikus elértéktelenedésnek indultak a nyugdíjak. A gazdasági nehézségekre adott kormányzati reakcióként emiatt már a tavalyi évtől kezdve a tervezettnél gyorsabb és nagyobb mértékű nyugdíjkorrekciókat jelentett be.

Mint ismeretes, tavaly januárban 3 százalékos, majd júliusban 2,6, novemberben pedig 4,5 százalékos nyugdíjemelés történt, idén januárban rég látott mértékű újabb korrekciót eszközöltek. A mostani, 15 százalékos nyugdíjemelésnek hála egy átlagos nyugellátást kapó idős pedig a hivatalos statisztikák szerint már havi 208 168 forintot kap kézhez.

Kérdéses persze, hogy az emelések mennyire nyújtottak tartós segítséget a még mindig szárnyaló infláció közepette. Ahhoz, hogy ezt kiderítsük minden hónapban átnézzük a KSH által nyilvánosságra hozott havi élelmiszer-átlagárakat, valamint az átlagnyugdíjra vonatkozó statisztikát. A két átlagot elosztva egymással egy indexszámot kapunk, mely megmutatja, hogy pontosan mennyit is ért az adott havi nyugdíj zsemlében, párizsiban, tejben, csirkehúsban és egyéb alapélelmiszerekben mérve.

A májusi számok kézhezvétele után sem kaptunk másként, nézzük meg tehát, hogy alig négy hónappal az emelés után mire volt elég egy átlagos idős nyugdíja.

Alábbi ábránkon is látszik, hogy az előző hónapokkal összemérve mennyire is tellett az egyes alapélelmiszerekből egy átlagos nyugdíjból gazdálkodva. Ahogy a grafikonon is látható,  már a tavalyi évtől igen erőteljes zuhanást tapasztalhattak az idősek, nyugdíjuk vásárlóértékét tekintve.

Grafikonunkon ábrázoltuk, hogy a megelőző hónapokkal, valamint évekkel összevetve mennyire is futotta márciusban az egyes alapélelmiszerekből egy átlagnyugdíjból gazdálkodva. Ahogy ábránkon látszik, az elmúlt évekhez képest szépen bezuhant a nyugdíjak vásárlóértéke, havi szinten kicsit vegyesebb a kép

A zsemleindex gyarkorlatilag stagnált, ami nem jelent komoly változást a január óta látható trendnek, miszerint jellemzően maximum pár tucattal több, vagy kevesebb pékárura az átlagnyugdíjból egyik hónapban, mint a másikban.

Tojásból 5 darabbal kevesebbet lehetett volna kigazdálkodni. Tehát ha minden pénzét erre szánná egy átlagnyugdíjas, fél dobozzal kevesebbet tudott volna venni májusban, mint egy hónappal korábban. 2,8 százalékos ESL tejből  eközben 1,5 literrel többre volt elég az átlagnyugdíj összege és a parizerindex is másfél kilóval javult.

A burgonya index viszont elég nagyot esett, egész pontosan 36 kilónyit, valamint almából is 20 kilóval kevesebbre tellett, mint egyetlen hónappal korábban.

És hiába az árstop, a lisztindex is zuhant 4 kilónyit, szemben a kristálycukoréval, ami 3 kilót javult. Ezen felül a sertéshúsnál is hasonló tendenciát figyelhetünk meg, amiből 1,7 kilóval többet tudott adni a hentes az átlagnyugdíj összegéért, valamint a bontott csirkénél is, ami esetében az index 1,9 kilóval javult.

A változás tehát kevés esetben volt drasztikus (ráadásul ez különösen a javuló tendenciát mutató árú termékekre igaz). Számos, általunk vizsgált termék esetében viszont a nyugdíjak vásárlóértéke historikusan (mi tőbb, az elmúlt évekhez képest is) fájdalmasan alacsony. És hogy a 2022-es évhez hogyan viszonyulnak? Nézzük meg azt is.

Éves összevetésben bizony hasonlóan felemás a kép Hiába lassul ugyanis az infláció, a termékek jelentős része jóval drágább, mint a tavalyi évben.  Kivételt jellemzően csak az árstopos élelmiszerek képeznek.

Zsemléből 541 darabbal kevesebbre futott az átlagnyugdíj összegéből, ami 14 százalékos visszaesést jelent az elmúlt egy évben a zsemleindexben. Tojásból 397 darabos a visszaesés, ami szintén 14 százalékos különbséget jelent a 2022-es indexhez képest. A tejindex ezeknél is nagyobb 17 százalékos zuhanást mutatott, hiszen 2,8 százalékos ESL tejből 82 darabbal kevesebb jött ki az átlagnyugdíj összegéből. A burgonyaindex is nagy mértékben, 10 százalékkal esett, 60,5 kilóval kevesebbre futotta belőle idén májusban, mint egy évvel korábban.

Az árstopos finomliszt és a kristálycukor esetében persze látványos javulás történt. Előbbi esetében 131 kilós (14 százalékos), utóbbiéban 164 kilós (25) százalékos volt az index emelkedése. Hasonló mértékű, pozitív változást ezeken kívül a sertéshús esetében lehetett látni, aminek esetében 23 kilós, 21 százalékos javulás történt. Ennél szerényebb, öt százalékos mértékben pedig az almaindex is javult.